Jó néhányszor tapasztaltam már, hogy az emberek első látásra, felületes információ alapján mondanak ítéletet. Nyilván emberi sajátosság ez, hogy a meglévő ismeretekkel próbálunk operálni és egy hipotézist felállítani (biztos én is ítéltem már meg – akár tévesen is – másokat). Most ezekből az esetekből szedtem össze egy csokorra valót.
1., Fejlesztő terapeuta-pszichológus rendelőjében:
– Anyuka, jó magának, ha a gyerek eztán szerda délutánonként találkozik velem?
– Öö… Nem tudom. Meg kell kérdeznem erről a férjemet.
Erre feltűnik a szakvéleményben: az anya döntésképtelen, erősen a férje befolyása alatt áll.
Pedig csak arról volt szó, hogy a férjemnek rugalmasabb volt a munkaideje és közelebb is dolgozott a terapeuta rendelőjéhez, ezért őt kellett megkérdeznem, hogy tudja-e vállalni a gyerek eljuttatását a fejlesztésre.
2., A cirkusz VIP páholyában ülünk; a hostess hölgyek tálcán hordják nekünk az üdítőket, rágcsálnivalókat. A mögöttünk lévő „mezei” széken ülő anya fennhangon, kissé irigyen mondja a gyerekének: azok ott nagyon sokat fizettek a páholyért.
Egy fillért se fizettünk érte, akkor épp le voltunk égve, még cirkuszjegyet se tudtam volna venni, nemhogy különpáholyt. Egy különleges akció keretében bárki igényelhetett ingyenes VIP helyet (a cirkusz honlapján nyilvános volt az információ).
3., Egy rendezvényen hűtött limonádét kíván a gyerek, mondom neki, hogy rendben, kimegyek veled a büfébe. Mikor visszajövünk a terembe, a barátom, akivel az ivás előtt beszélgettem, fanyarul megjegyzi: egy ekkora gyerek ezt már igazán el tudná intézni magának.
Igen barátom, igazad van, de – mivel nem volt nálam készpénz, mégis inkább én intéztem el, mert nem szívesen adtam volna a gyerek kezébe egy hitelkártyát (és nem azért, mert nem bíztam meg a gyerekben).
4., Régi történet. Lánykoromban szenvedélyesen néptáncoltam (a szenvedély azóta is megvan). Egy sárközi koreográfiában került elő először az üveges tánc, amit otthonról hozott, lapos aljú üveggel kellett gyakorolni, mert a vezető a fellépésre tartogatta a kincstári, népi üvegeket. Én szereztem egy literes viszkis üveget, amit háromnegyedig meg is kellett tölteni vízzel, hogy legyen súlya. A próbáról hazafele menet a buszon ellenőrök voltak, a körülöttem ülők pedig megrökönyödve nézték, hogy egy majdnem teli viszkisüveg is előkerül a táskámból a bérletem keresése közben. Egy öreg néni hangot is adott a nemtetszésének: milyen szülők vannak, hogy ezt a kislányt engedik estig kimaradni, és tömény alkoholt inni…! Aztán még más kellemetlenségem is támadt emiatt: a gimnáziumban behívatott az igazgató, mert az egyik utas beazonosította a kitűzőm alapján, hogy melyik iskolába járok, és panaszt tett.
5. Friss történet a maszkos időkből. Lányommal mentünk a kórházba a nyári gyakorlatát intézni (én nem azért voltam vele, mert annyira csüggök rajta, hanem azért, mert egyben koronatesztet is csináltattunk). Ahogy mentünk befele, odaszólt nekem a portás kedélyeskedve: „…csókolom, ha a kislány nincs 14 éves, nem kell ám neki maszkot hordani”. Lányom gyilkos pillantást vetett rá, én nagyot nevettem, és mondtam a férfinak, hogy köszönjük, de a hölgy már idősebb, mint 14, és épp a szubintenzív gyakorlatára jön a kórházba. Szegény portás csak jópofa akart lenni, de mellélőtt, és nagyon elszégyellte magát, hogy lekislányozta a leendő doktornőt.
6. A nagyobb gyerekeim magántanulóként délelőttönként Adobe Illustrator és PhotoShop órákat vettek egy grafikusnőtől egy bevásárlóközpont kávéházi részén. Ott ültek tehát az asztalnál, egy-egy notebook előtt, és dolgoztak, mikor egy kotnyeles öreg néni odament hozzájuk: gyerekek, nektek nem tanulnotok kéne ilyenkor, ahelyett, hogy itt játszotok? (Nyilván a számítógépen csak játszani lehet – gondolta a roppant tájékozott néni.) Nagyon megdicsértem a gyerekeket, mert megvédték magukat, és megmondták a hölgynek, hogy ők most épp tanulnak. Jobban belegondolva nem is kellett volna védekezniük, hiszen milyen jogon kérte őket számon bárki is…?
7. A táborvezető mondja az írnoki feladatokat ellátó fiúnak:
- Baromi ronda és igénytelen az írásod, ezért büntetőpontot kell, hogy adjak.
- Diszgráfiával diagnosztizáltak.
- Ahhoz képest szépen írsz. Akkor jutalompontot kapsz.
8. Szabadtéri táncházban egy fa alatt ülve pihegtem, mikor látom, hogy egy idősebb férfi elkezdi ölelgetni a kisfiamat és kedélyeskedik vele. Megrökönyödve bámulom őket, de nem kell közbeavatkoznom, mert a gyerek magától jön oda hozzám.
- Mit akart tőled ez a férfi??? – kérdezem elhűlve.
- Anya, ez Alfréd volt, a régi edzőnk; megkérdezte, hogy mit csinálok mostanában.
Ezt az embert én nem ismertem, mert akkor már nem én hordtam edzésre a gyereket, hanem a testvéreivel együtt járt.
9. Ismerősünk egy nagyon távoli országban tanult; ő mesélte el, hogy egy szórakozóhelyen razzia volt, az ő társaságukat is igazoltatták. Ő egyetemi hallgató volt, a társai szintén egyetemisták illetve tanárok voltak. Az asztaluknál mindenkinek elkérték az igazolványát, kivéve az övét – ő volt az egyetlen öltönyös europid férfi.