köret

See also: koret

German

Verb

köret

1. (deprecated template usage) Second-person plural subjunctive I of kiesen.

---

Hungarian

Etymology

kör +‎ -et

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkørɛt]
• (deprecated use of |lang= parameter) Hyphenation: kö‧ret

Noun

köret (plural köretek)

1. side dish, side order, side

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	köret	köretek
accusative	köretet	köreteket
dative	köretnek	köreteknek
instrumental	körettel	köretekkel
causal-final	köretért	köretekért
translative	köretté	köretekké
terminative	köretig	köretekig
essive-formal	köretként	köretekként
essive-modal	—	—
inessive	köretben	köretekben
superessive	köreten	köreteken
adessive	köretnél	köreteknél
illative	köretbe	köretekbe
sublative	köretre	köretekre
allative	körethez	köretekhez
elative	köretből	köretekből
delative	köretről	köretekről
ablative	körettől	köretektől
non-attributive possessive - singular	köreté	köreteké
non-attributive possessive - plural	köretéi	köretekéi

Possessive forms of köret
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	köretem	köreteim
2nd person sing.	köreted	köreteid
3rd person sing.	körete	köretei
1st person plural	köretünk	köreteink
2nd person plural	köretetek	köreteitek
3rd person plural	köretük	köreteik