napfény

Hungarian

Etymology

nap (“sun”) +‎ fény (“light”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈnɒpfeːɲ]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: nap‧fény

Noun

napfény (plural napfények)

1. sunlight, sun, sunshine

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	napfény	napfények
accusative	napfényt	napfényeket
dative	napfénynek	napfényeknek
instrumental	napfénnyel	napfényekkel
causal-final	napfényért	napfényekért
translative	napfénnyé	napfényekké
terminative	napfényig	napfényekig
essive-formal	napfényként	napfényekként
essive-modal	—	—
inessive	napfényben	napfényekben
superessive	napfényen	napfényeken
adessive	napfénynél	napfényeknél
illative	napfénybe	napfényekbe
sublative	napfényre	napfényekre
allative	napfényhez	napfényekhez
elative	napfényből	napfényekből
delative	napfényről	napfényekről
ablative	napfénytől	napfényektől
non-attributive possessive - singular	napfényé	napfényeké
non-attributive possessive - plural	napfényéi	napfényekéi

Possessive forms of napfény
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	napfényem	napfényeim
2nd person sing.	napfényed	napfényeid
3rd person sing.	napfénye	napfényei
1st person plural	napfényünk	napfényeink
2nd person plural	napfényetek	napfényeitek
3rd person plural	napfényük	napfényeik

Further reading

• napfény in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN