Növények/O/Orvosi füstike

Az orvosi füstike, a boglárkavirágúak rendjébe és a füstikefélék családjába tartozó lágy szárú, egynyári növényfaj. Európától Közép-Ázsiáig honos, a Fumaria (füstike) nemzetség leggyakoribb képviselője Nyugat- és Közép-Európában. Szántóföldek szélén, utak mentén, köves helyeken, kertekben terem.

10–30 cm-re megnövő, vékony, szétterülő szárú, kékesszürke, hamvas bevonatú, tejnedv nélküli növény. Szórt állású levelei kétszeresen szárnyaltak. Május-szeptember között virágzik. Hajtásvégi fürtvirágzatában 20-40 rózsaszínű, a csúcson sötétpiros, sarkantyús, zigomorf virág található, melyek szirmainak vége csaknem feketésen elszíneződik. Pártája 6–9 mm hosszú, keskenyebb a fogazott csészeleveleknél, melyek hamar lehullnak. Egymagvú termése gömb alakú makktermése, ráncos, száraz.

Izokinolin-alkaloidokat (fumarin), fumársavhoz kapcsolódó szerves savakat, flavonoidokat tartalmaz.

Gyógyhatása(i): A gyógyászatban a fumaria alkaloidok kivonatát használják, ami szabályozza az epekiválasztást és oldja az Oddi-sphincter (gyűrű alakú izomréteg, amely az epevezetéket kapcsolja a patkó bélhez) görcsét. - A hatóanyagaiból előállított fumársav észterét a pikkelysömör terápiás kezelésében használják. - Kivonata görcsoldó hatású a tápcsatorna felső részén. Enyhíti az epehólyag, epeutak és a gyomor-bél traktus görcsös panaszait. - Hashajtó és vizelethajtó hatása miatt a népi gyógyászat székrekedés, krónikus bőrgyulladás kezelésére használta.

Gyógyteaként a szárított, virágzó hajtásrészeit használják fel. Már az ókorban is alkalmazták vízhajtóként, székrekedés ellen és epegyógyszerként. Népies nevei – epefű, földi epefű – főleg epegyógyító hatására utalnak.

A homeopátia ekcéma és a máj működési zavarai (sárgaság) ellen használja.