Heinrich von Kleist forrásának megtekintése

{{író infobox
|név        = Heinrich von Kleist
|kép        = Heinrich von Kleist.jpg
|képaláírás = Heinrich von Kleist
<!--Élete-->
|születési dátum  = [[1777]]. [[október 18.]]
|születési hely = {{zászló|német}} [[Frankfurt (Oder)|Frankfurt an der Oder]]
|halál dátuma    = [[1811]]. [[november 21.]] {{életkor-holt|1777|10|18|1811|11|21}}
|halál helye   = {{zászló|német}} [[Berlin]] közelében
|nemzetiség     = [[Németek|német]]
|szülei         = apja: Joachim Friedrich von Kleist
|feleség        = 
|férj           = 
|gyerekek=
<!--Munkássága-->
|írói álnév = 
|műfaj      = [[dráma]], [[Elbeszélés (műfaj)|elbeszélés]]
|irányzat   = 
|periódus   = [[klasszicizmus]], [[romantika]]
|első mű    = 
|fő mű      = Penthesilea (Pentheszileia)<br>[[Kohlhaas Mihály]]<br>Homburg hercege
|kiadó      = 
|díjak      = 
|behatás    = 
|kihatás    = 
|weboldal   = <!--http:// nélkül-->
|aláírás    = Kleist Signature.gif
|megjegyzés = 
}}

{{Redir2|Kleist|A|Kleist (egyértelműsítő lap)}}
'''Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist''' ([[Frankfurt (Oder)|Frankfurt an der Oder]], [[1777]]. [[október 18.]] – [[Berlin]] közelében, [[1811]]. [[november 21.]]) német drámaíró, lírikus és publicista.

Írói munkássága a [[weimar]]i klasszicizmus és a romantika korszakába tehető. Munkásságának kezdetén [[Friedrich Schiller|Schiller]] korai tragédiái és a korban divatos „történelmi lovagdrámák” hatottak rá. Legismertebb művei a ''Heilbronni Katica'' című „történelmi lovagjáték”, ''Az eltört korsó'' és az ''Amphitryon'' című vígjátékok, a ''Penthesilea'' című tragédia, illetve a ''[[Kohlhaas Mihály]]'' és ''O. márkiné'' című elbeszélések.

[[Szerb Antal]] véleménye szerint „Ez a beteg lélek beteg remekműveket írt, borzalmasan nagyszerű alkotásokat”.<ref>{{cite book | title = A világirodalom története | isbn = 963-14-1484-1 | pages = 447 | last = Szerb | first = Antal | authorlink = Szerb Antal | publisher = Magvető Könyvkiadó | location = Budapest}}</ref> [[Hegedüs Géza]] pedig így értékeli: „már régóta kétségtelen, hogy a 19. század első évtizedének [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] és Schiller mellett Kleist a harmadik legnagyobb drámaírója.”<ref>{{cite book | title = Világirodalmi arcképcsarnok | isbn = 963-86029-8-8 | last = Hegedüs | first = Géza | url = http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag079.htm | accessdate = 2008-11-23}}</ref>

== Élete ==
=== Családja, tanulmányai és katonai szolgálata (1777–1799) ===
[[Fájl:2006-02 Frankfurt (Oder) 34.jpg|bélyeg|Emléktábla az Odera-Frankfurti szülői ház helyén]]
[[Fájl:Zenge, Wilhelmine von.jpg|bélyeg|Kleist jegyese, Wilhelmine von Zenge]]
Ősi pomerániai nemesi családból származott, amely Poroszországban magas rangra emelkedett, tagjai között számos tábornokkal és földbirtokossal, de tanult emberekkel és diplomatákkal is. Kleist apja, Joachim Friedrich von Kleist (1728 – 1788) törzskari kapitánykényt szolgált 24-es gyalogsági ezrednél, amely [[Frankfurt (Oder)|Odera-Frankfurtban]] állomásozott. Első házasságából, Caroline Luise von Wulffennel († 1774), két lánya született, Wilhelmine és Ulrike Philippine (1774–1849). Második házasságából, Juliane Ulrike von Pannwitz-cel (1746–1793), születtek Friederike, Auguste Katharina, Heinrich, Leopold Friedrich és Juliane.

Apja halála után 1788-tól Kleist Berlinben nevelkedett [[Samuel Heinrich Catel]] református lelkész intézetében. Valószínűleg Catel ébresztette fel Kleist érdeklődését a klasszikus írók művei illetve a [[felvilágosodás]] filozófusai iránt.

1792-ben az ifjú Kleist a családi hagyományokhoz híven belépett a porosz hadseregbe. [[Ernst von Rüchel]] parancsnoksága alatt részt vett a [[Franciaország]] ellen folytatott [[rajnai hadjárat]]ban, illetve a [[mainzi köztársaság]] elleni ostromban. Növekvő kétségei ellenére Kleist megmaradt a katonaság kötelékében és 1795-ben zászlóssá, majd 1797-ben hadnaggyá léptették elő. Közben azonban barátjával, [[Rühle von Lilienstern]]nel magánúton matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott [[Potsdam]]ban és felvételt nyert az egyetemre.

1799 márciusában kinyilvánította azt a szándékát, hogy feladja az elviselhetetlennek tartott katonai szolgálatot, és életét a várható családi ellenállás dacára nem a gazdagság, dicsőség, méltóság elérésének, hanem szelleme kiművelésének és a tudományok tanulmányozásának szenteli.

=== Tanulmányai (1799–1801) ===
Miután kérelmezte az elbocsátását a katonai szolgálatból és Ernst von Rüchel ellenkezése ellenére meg is kapta, Kleist 1799 áprilisától Odera-Frankfurtban [[matematika|matematikát]], [[fizika|fizikát]], [[kultúrtörténet]]et, [[latin nyelv|latint]] és rokonai megnyugtatására kamarai tudományokat tanult. Különösen érdekelte a [[Christian Ernst Wünsch]] által előadott fizika, ahol professzorától különórákat is vett a [[kísérleti fizika]] terén. A [[felvilágosodás]] korának más szerzőihez hasonlóan (például [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]], [[Achim von Arnim]] és [[Novalis]]) a természettudományok jelentették számára azt az objektív eszközt, amely segítségével saját magát, a társadalmat és a világot megismerheti és jobbá teheti. A tudományos képzés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Kleist hamarosan elégtelennek érezte a könyvekből szerezhető tudást, ezzel a magatartással azonban nem sok megértésre számíthatott környezetében. 1799-ben megismerkedett egy porosz tábornok lányával (Wilhelmine von Zenge), akit 1800 elején el is jegyzett.

1800-ban három szemeszter után megszakította a tanulmányait és önkéntesként dolgozott a berlini porosz gazdasági minisztériumban, noha ez saját felfogása szerint nem felelt meg a „szabad szellem művelésén” alapuló élettervnek. A döntés hátterében az eljegyzés állt: a menyasszony családja elvárta, hogy Kleist állami hivatalt viseljen. A minisztérium megbízásából Kleist 1800 nyarán titkos küldetésbe utazott, vélhetőleg gazdasági kémkedés céljából.

A hivatásbeli, társadalmi és egyéni problémák („az élet nehéz játék …, az embernek állandóan új kártyát kell húznia miközben még nem tudja, hogy melyik az adu“ – levél féltestvérének, Ulrikénak, 1801. február 5.),<ref name="Kleist1987">''Heinrich von Kleist. Sämtliche Werke und Briefe''. Hrsg. von Ilse-Marie Barth, Klaus Müller-Salget, Stefan Ormanns und Hinrich C. Seeba. 4 Bände. Frankfurt am Main: Deutscher Klassiker Verlag 1987–1997.</ref> amelyekkel [[Immanuel Kant|Kant]] olvasása előtt szembesült, állhattak az úgynevezett „kanti válság“ hátterében. Kant fényében a felvilágosodás túl egyszerű elképzeléseit egyszeriben túlhaladottnak látta. Ezt írta Wilhelminének 1801. március 22-én:
{{Idézet|Nem tudjuk eldönteni, hogy amit valóságnak nevezünk, valóban valóság-e vagy csak annak tűnik (…) Egyetlen, legfőbb célom elsüllyedt, és nincs másik – <ref name="Kleist1987"/>}}
Kleist azért hivatkozott a Kant olvasása által kiváltott krízisre, hogy filozófiai igazolást nyújtson életének ennek a tétovázással, halasztással és téves döntésekkel teli szakaszára.

Azok a levelek azonban, amelyeket 1801. március 22 előtt írt, világossá teszik, hogy már hónapokkal az úgynevezett kanti válság előtt elfordult a tudományoktól, és semmiképpen nem azért, mert a biztos tudás lehetőségében kételkedett, hanem azért, mert a tudományokkal való foglalkozás már nem izgatta.<ref>Jochen Schmidt: ''Heinrich von Kleist. Die Dramen und Erzählungen in ihrer Epoche''. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft 2003. S. 13.</ref>

=== Párizs és Thun (Svájc) (1801–1804) ===
1801 tavaszán nővérével, Ulrikével együtt [[Drezda|Drezdán]] át [[Párizs]]ba utazott. A francia fővárost erkölcstelennek találta, de a francia felvilágosodás szerzői, ([[Helvétius]], [[Voltaire]], [[Jean-Jacques Rousseau]]) szándékai ellenére hatással voltak rá (Levél Wilhelminének, 1801. augusztus 15.)<ref name="Kleist1987"/> Kleist csalódásait és tapasztalatait a józan ésszel szembeni kételyek formájában dolgozta fel. Rousseau-olvasmányainak hatására kedvet kapott a paraszti élethez.

1802 áprilisától a svájci [[Thun]] mellett lakott egy szigeten. Wilhelminével szakított, mivel a lány nem osztotta elképzeléseit a paraszti élettel kapcsolatban. Itt folytatta Párizsban elkezdett szomorújátékát ''(Die Familie Schroffenstein)'', dolgozott a ''Robert Guiskard Herzog der Normänner'' című szomorújátékon és nekifogott a ''Der zerbrochne Krug'' című vígjátéknak.

1803 elején Kleist Németországba utazott. Drezdában megismerkedett [[Friedrich de la Motte Fouqué]]-val és újra találkozott fiatalkori barátjával, [[Ernst von Pfuel]]lel. Pfuel társaságában ismét Párizsba utazott. Ott kétségbeesésében elégette a ''Guiskard'' már elkészült részeit, mivel úgy gondolta, hogy nem képes megvalósítani az elképzelt koncepciót. „Az ég megtagadja tőlem a hírnevet, minden földi javak közül a legnagyobbat!“ írta 1803. október 26-án Ulrikénak. Ezt követően Kleist arra az elhatározásra jutott, hogy a francia hadseregben [[Anglia]] ellen harcol, hogy „a csatában hallja halálát“, de egy ismerőse rábeszélte, hogy térjen vissza [[Potsdam]]ba. 1803 decemberében Kleist ismét Németországban volt és Berlinben diplomáciai szolgálatba lépett.

=== Königsberg (1804–1807) ===
A pénzügyi osztályon végzett rövid tevékenység után 1805-től [[Königsberg (Poroszország)|Königsberg]]ben az államigazgatásban dolgozott. Itt újra találkozott az időközben férjhez ment Wilhelminével. Kleist befejezte a ''Der zerbrochne Krug''-ot és az ''Amphitryon''-on dolgozott, illetve a ''Michael Kohlhaas'' és a ''Das Erdbeben in Chili'' című elbeszéléseken.

1806 augusztusában Kleist közölte barátjával, Rühle von Liliensternnel azt a szándékát, hogy kilép az állami szolgálatból, és a drámai munkásságából tartja el magát. A Berlin felé vezető út során Kleistot és kísérőjét 1807 januárjában a francia hatóságok feltételezett kémkedés miatt letartóztatták és a [[Pontarlier]] melletti [[Fort de Joux]]-ba, majd a [[Châlons-sur-Marne]]-i hadifogolytáborba szállították. Feltételezhetően ott írta a ''Die Marquise von O…'' című novellát és tovább dolgozott a ''Penthesileán.''

=== Drezda (1807–1809) ===
Kiszabadulása után 1807 augusztusában Berlinen át Drezdába utazott, ahol megismerkedett [[Friedrich Schiller|Schiller]] barátjával, [[Christian Gottfried Körner]]rel, a romantikus [[Ludwig Tieck]]kel, [[Gotthilf Heinrich von Schubert]]tel, [[Caspar David Friedrich]]hel és mindenekelőtt a filozófus [[Adam Heinrich Müller]]rel és a történész [[Friedrich Christoph Dahlmann]]al. Müllerrel együtt adta ki 1808 januárjától a ''Phöbus'' művészeti folyóiratot. Az első füzetet, benne a ''Penthesilea'' részletével elküldte többek között [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethének]], aki válaszában kifejezte csodálkozását és értetlenségét.

1808 decemberében a [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]-ellenes spanyol ellenállásnak, Poroszország elfoglalásának és az osztrák szabadságharc kezdetének hatására Kleist elkezdte írni a ''Die Hermannsschlacht'' című drámát. A darab tárgya, amellyel Kleist visszanyúlt a német irodalomban a 16. század óta létező [[Arminius]]-kultuszhoz, a Kr. u. 9-ben lejátszódott [[teutoburgi csata]] volt, amelyben a germánok három római légiót semmisítettek meg.

A [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]nal szembeni ellenállás megerősödésének reményében Kleist és Dahlmann 1809. május 21-22-én Prágába utaztak. Itt az osztrák hazafias körökben forogva azt tervezték, hogy hetilapot adnak ki ''Germania'' címen, amely a német szabadság szócsöve lett volna. Az osztrák kapituláció következtében a terv nem valósult meg. Ebben az újságban kellett volna megjelenniük Kleist úgynevezett politikai írásainak (''Was gilt es in diesem Kriege?'', ''Katechismus der Deutschen abgefasst nach dem Spanischen, zum Gebrauch für Kinder und Alte'', ''Lehrbuch der französischen Journalistik'', ''Germania an ihre Kinder'').

Novemberben Kleist [[Frankfurt (Oder)|Odera-Frankfurtba]] érkezett és egy hónapra rá ismét Berlinbe utazott, és rövid megszakítással ott is maradt egészen haláláig.

=== Berlin (1809–1811) ===
[[Fájl:Kleist suicide letter.jpg|bélyeg|Kleist búcsúlevele]]
[[Fájl:Berlin Kleistgrab.jpg|bélyeg|Heinrich von Kleist és Henriette Vogel sírja]]
[[Fájl:Kleist Der zerbrochne Krug 1811.jpg|bélyeg|''Der zerbrochene Krug'' (első kiadás), Berlin, Realschulbuchhandlung, 1811]]
Kleist Berlinben megismerkedett többek között [[Achim von Arnim]]mal, [[Clemens Brentano]]val, [[Joseph von Eichendorff]]al, [[Wilhelm Grimm]]mel, [[Karl August Varnhagen von Ense]]vel és feleségével, [[Rahel Varnhagen von Ense|Rahellel]]. Ebben a körben Kleist tagja volt a keresztény-német asztaltársaságnak. 1810 áprilisában jelent meg elbeszéléseinek első kötete (''Michael Kohlhaas'', ''Die Marquise von O…'', ''Das Erdbeben in Chili'') és szeptemberben a ''Das Käthchen von Heilbronn'', amelynek bemutatását azonban [[August Wilhelm Iffland|Iffland]] mint berlini színigazgató elutasította.

A ''Phöbus'' megszűnte után Kleist 1810. október 1-jétől új lapot indított, a ''Berliner Abendblätter''-t. Ez naponta jelent meg, helyi hírekkel, amelynek meghirdetett célja ''a nép minden rétegének szórakoztatása'' és ''a nemzeti ügy elősegítése'' volt. Olyan neves szerzők írtak a lapba, mint [[Ernst Moritz Arndt]], Achim von Arnim, Clemens Brentano, [[Adelbert von Chamisso]], [[Otto August Rühle von Lilienstern]], [[Friedrich Karl von Savigny]] és [[Friedrich August von Staegemann]]. Kleist maga is itt adta közre a ''Gebet des Zoroaster'', ''Betrachtungen über den Weltlauf'', ''Brief eines Malers an seinen Sohn'', ''Allerneuester Erziehungsplan'' és ''Über das Marionettentheater'' című műveit. A lap közönségcsalogató különlegessége a rendőrségi hírek közzététele volt.

1811 tavaszán a lap a fokozódó [[cenzúra]] miatt megszűnt. Mivel Kleist álláskeresési próbálkozása a porosz közigazgatásban sikertelen maradt, és az 1809-ben megkezdett színjátékának, a ''[[Homburg hercege|Prinz von Homburg]]''-nak bemutatását [[III. Frigyes Vilmos porosz király|III. Frigyes Vilmos]] 1814-ig megtiltotta, rövid idő alatt több elbeszélést kellett írnia megélhetése érdekében. Így született többek között a ''Das Bettelweib von Locarno'' és a ''Die Verlobung in St. Domingo''.

Teljesen elszegényedve és belsejében „úgy megsebezve, hogy mondhatnám, fáj a napvilág, amikor kidugom az orromat az ablakon“ (levél Marie von Kleistnak, 1811. november 10.),<ref name="Kleist1987"/> az [[öngyilkosság]] gondolata foglalkoztatta. Társat keresve az öngyilkossághoz, több próbálkozás után megtalálta a gyógyíthatatlan rákos beteg Henriette Vogel személyében. Az asszony egyetértésével Kleist először szíven lőtte őt, majd főbe lőtte magát.

== Irodalomtörténeti jelentősége ==
<!--
Kleists ganzes Leben war erfüllt vom ruhelosen Streben nach idealem Glück, das sich jedoch immer wieder als trügerisch erwies, und dies spiegelt sich in seinem Werk wider. Geistesgeschichtlich lässt sich Heinrich von Kleist allerdings nur schwer einordnen: weder in den Kreis der romantischen Theorie noch in den klassischen Diskurs kann man Autor und Werk ohne weiteres eingliedern. Es sei an dieser Stelle auf Kleists kurze Schrift ''Über das Marionettentheater'' hingewiesen. Die frühe Kleist-Forschung hat diesen Text stets als mehr oder minder theoretische Abhandlung Kleists gelesen und versucht, denselben im Sinne der ästhetischen Programmatik des romantischen Diskurses zu deuten. Neuere Versuche der Interpretation – insbesondere jene, die einem [[Dekonstruktivismus|dekonstruktivistischen]] Interesse entspringen – betonen dementgegen das subversive Potenzial des Textes und sehen den zentralen Gehalt in der spielerisch-ironischen Demontage des zeitgenössischen ästhetisch-idealphilosophischen Diskurses.

Ebenso wie man versucht, Kleist in die Strömungen der Romantik einzuordnen, wird auch eine Affinität zwischen den Dramen Kleists und der klassischen Dichtung betont. Diese Zuordnung beruht auf der stofflichen Wahl, denn mehrmals adaptiert Kleist antike mythologische Inhalte, was eigentlich ein Kennzeichen klassischer Ästhetik ist, und hält sich bei seiner Bearbeitung an den klassischen Dramenaufbau, wie überhaupt das Verfassen von Dramen eher für die Dichter der Weimarer Klassik als die Dichter der Romantik kennzeichnend ist. Zugleich werden aber in Kleists „klassischen“ Dramen die klassischen Stilprinzipien in hohem Maße verletzt, wie schon die Stoffwahl belegt: Nicht mehr das allgemein-menschliche, zivilisierende, klassisch-befriedete Element antiker Dichtung, sondern das Besondere, Extreme und Grausame rückt in den Vordergrund.
-->
=== Drámai művei ===
Kleist első [[tragédia|tragédiája]], a ''Die Familie Schroffenstein'' (elkészült 1803-ban, ősbemutató 1804-ben a grazi Nemzeti Színházban) [[William Shakespeare|Shakespeare]] drámáinak stílusára hasonlít és a Kleist életművében központi szerepet játszó témákkal foglalkozik: sors kontra véletlenség, illetve szubjektív (elő)ítélet kontra objektív valóság. A második tragédia, a ''Penthesilea'' (1808) [[Euripidész]] három tragédiáján alapul; hőse az [[Amazonok|amazonkirálynő]], aki egy [[Trója]] előtti csatamezőn [[Akhilleusz]]ért vív harcot. Az emelkedett beszédstílus, az akkoriban elképzelhetetlen harci jelenetek és a kegyetlenség miatt a darab Kleist életében nem aratott sikert, első ízben 1876-ban mutatták be Berlinben. A két tragédiánál sokkal sikeresebb volt a ''Das Käthchen von Heilbronn, oder Die Feuerprobe'' 1808 című romantikus színmű, tele költészettel és rejtélyekkel, amely mindmáig megőrizte népszerűságét.

„Drámai erőben és dramaturgiai megszerkesztettségben alighanem legtökéletesebb színjátéka a ''»Homburg hercege«,'' az önpusztító felelősségtudat tragédiája. Ez a herceg, egy katonai alakulat parancsnoka, királyának parancsa ellenére rohamot vezényel. És győz. Magatartásával azonban megsértette a katonai fegyelmet, ami lazulást okozhat a tisztikarban. Hadbíróság elé állítják. Megmenekülhetne, hiszen sok az enyhítő körülmény, ő azonban felismeri, hogy fegyelmezetlenségével romboló hatású az egész katonai fegyelemre, és maga erőszakolja ki, hogy ítéljék halálra. – Természetesen ez Kleist túlzásainak és fegyelem-mániájának a megfogalmazása.” (Hegedűs Géza)

A [[komédia|vígjátékban]] Kleistnak a ''Der zerbrochne Krug'' szerzett hírnevet. A ''Die Hermannsschlacht'' című darab (1809) történelmi tárgyú, ugyanakkor tele van a saját korára vonatkozó politikai utalásokkal. A ''Prinz Friedrich von Homburg'', a kleisti életmű egyik csúcsa, először 1821-ben [[Ludwig Tieck]] kiadásában került nyilvánosságra az író hátrahagyott írásainak kötetében. A ''Robert Guiskard'' című nagyszabásúnak tervezett dráma töredék maradt.

=== Prózai művei és lírája ===
Kleist mestere volt az elbeszélésnek, és a ''[[Kohlhaas Mihály|Michael Kohlhaas]]'' a korszak egyik legfontosabb német nyelvű elbeszélése. Ebben a [[Luther Márton]] korabeli lócsiszár feladja családját, társadalmi pozícióját és minden vagyonát, legvégül a jogi normákat is megsérti, hogy egy viszonylag kis értékű peres ügyben, ahol igazságtalanul bántak vele, igazságot szerezzen. Jelentősek még a ''Das Erdbeben in Chili'', ''Die Marquise von O.'' és ''Die heilige Cäcilie oder die Gewalt der Musik'' című elbeszélései is.

Kleist hazafias és franciaellenes költő volt, ami megnyilvánul a ''Germania an ihre Kinder'' és a ''Kriegslied der Deutschen'' című költeményeiben. A versek hátteréhez tudni kell, hogy ebben az időben a [[Német-római Birodalom]] részben francia megszállás alatt állt.

== Hatása ==
Heinrich von Kleist művei ellentmondásos, ugyanakkor tartós hatást gyakoroltak a kortársakra. „A kortársakat inkább sokkolta a képek erőszakossága, az érzések kitörésének mértéktelensége, a helyzetek durvasága, a szép konvenciók semmibevétele, mint amennyire vonzották ennek a nyelvnek az ereje, a ritmikus dinamikája, a széles drámai ívek és költői szépsége.“<ref group="St">5. oldalon idéz: ''Heinrich von Kleist. Werke und Briefe in vier Bänden.'' Hrsg. von Siegfried Streller in Zusammenarbeit mit Peter Goldammer und Wolfgang Barthel, Anita Golz, Rudolf Loch</ref> Az ellentmondásos fogadtatás során Kleistot ellentétes világnézetű csoportok vallották magukénak. Egyszerre tartották az irodalmi modernség elismert előfutárának és a [[Német Császárság]] nemzeti-soviniszta vonulata harcosának. Különösen a Német Császárság 1871-es megalapítása járt Kleist újrafelfedezésével és egyre erősebb politikai igénybevételével.<ref group="Lü">27. oldal</ref>

=== Kortársi megítélése ===
Már Kleist első kiadott műve, a ''Die Familie Schroffenstein'' (1802) szkeptikus ugyanakkor jóindulatú kritikákat csalt elő a kortársakból. A névtelenül kiadott Kleist-műről [[Ludwig Ferdinand Huber]] írt kimerítő [[recenzió]]t. Huber 1803 márciusában azt írta, hogy az ismeretlen szerző rábírta, hogy kezdeti szkepszisét arra a lelkes reményre cserélje, hogy „végre ismét egy olyan tetterős harcos jelentkezett a költői babérokért, amilyenre Parnasszusunknak épp most szüksége van“.<ref group="Lü">40. oldalon idéz: Ludwig Ferdinand Huber: ''Erscheinung eines neuen Dichters''. In: ''Der Freimüthige, oder Berlinische Zeithung für gebildete, unbefangene Leser'', 4. März 1803, Nr. 36, 141 oldal</ref> A darab az elismerés ellenére sem keltette fel a színházak érdeklődését. Négy évnek kellett eltelnie az újabb Kleist-mű, az ''Amphitryon'' című vígjáték kiadásáig. Az ''Amphitryon'', egy [[Molière]]-darab átdolgozása, amely hidat teremtett két nemzeti irodalom között, [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]] 1806. október 27-i berlini bevonulása miatt csekély visszhangra lelt.

A következő megmérettetés a ''Zerbrochner Krug'' ősbemutatója a weimari udvari színházban Johann Wolfgang von Goethe irányításával, aki a darabnak kétszeri elolvasás után „rendkívüli érdemeket“ tulajdonított.<ref>Johann Wolfgang von Goethe levele Adam Müllernek, 1807. augusztus 28., in: Jakob Baxa (Hrsg.): ''Adam Müllers Lebenszeugnisse.'' 2 Bände. München; Paderborn; Wien 1966. Bd. I, 345. oldal</ref> A weimari ősbemutató közönsége hosszúnak és tiltakozónak tartotta a művet, ami tartózkodást váltott ki a szerzővel szemben. Ezzel a félresikerült bemutatóval Kleist sorsa kortárs színpadi szerzőként megpecsételődött.

A ''Penthesilea'' részleteinek erősen elidegenedett, pantomimszerű színpadraállítása 1811-ben Berlinben szintén megbukott a közönségnél, és Kleist politikai publicistaként sem aratott sikert. Az író életében az egyedüli sikertörténet a ''Das Käthchen von Heilbronn'' című színdarab bécsi bemutatója volt 1810. március 17-én. „Mindenesetre a publikum – mint általában végig a 19. században – sokkal jobban értékelte a darabot, mint a kritika, aki már a műfajt illetően is szkeptikus ellenállást mutatott.”<ref group="Lü">58. oldal</ref>

=== Kleist-reneszánsz és -mítosz ===
[[Fájl:FFO 04-13 Kleist-Park.jpg|bélyeg|Kleist-emlékmű Odera-Frankfurtban, [[Gottlieb Elster]] alkotása, 1910]]
Kleist látványos öngyilkossága mellett elsősorban balsorsa határozta meg évtizedeken át a róla alkotott képet. Különösen negatívan hatott Goethe elutasítása és a nem-hiteles Goethe-idézet („a hipochonder Kleist északi élessége") megjelentetése.<ref group="Lü">75. oldal</ref> Majd csak a megváltozott történelmi feltételek között került sor a Kleist-fogadtatás újjászületésére, amely tartósan megváltoztatta az író megítélését. A 19. század második felében, de különösen a század végén Kleists drámáit és elbeszéléseit olyan ellentétes vonatkozásokban fedezték fel újra, mint a német egyesítés illetve az irodalmi modernség. „Benne akarták látni a születő birodalom prófétáját és a poroszság mintaképét – mint a németség megtestesülését.“<ref group="Lü">151. oldal</ref>

Kleist nacionalista vonásainak elismerése a 19. század vége után folytatódott a [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] kultúrpolitikában is, amely úgy tekintette a ''Hermannsschlacht'' egyedi hőstetteinek igenlését és a ''Prinz Friedrich von Homburg'' választófejedelmének alázatosságot megkövetelő magatartását, mint a [[fasiszta]] Führerkultusz előfutárát.<ref group="St">7. oldal</ref><ref>részletesebben: Rolf Busch: ''Imperialistische und faschistische Kleist-Rezeption 1890–1945. Eine ideologiekritische Untersuchung.'' Frankfurt am Main 1974.</ref>

A hazafias Kleist politikai indíttatású felfedezése mellett a 19. század fordulóján a fiatal szerzők az irodalmi modernség jegyében programszerűen fordultak Kleist művei felé. A [[weimari klasszikusok]]tól való eltávolodása miatt Kleist példaként szolgált a fiatal nemzedéknek ahhoz, hogy elszakadjanak Goethe mindenekfelettvalóságától. Kleist újraelismerésének következményeképpen a 20. század elején a fiatal polgári demokratikus írok nemzedéke, köztük [[Gerhart Hauptmann]], [[Frank Wedekind]], [[Carl Sternheim]] és [[Georg Kaiser]] újra felfedezte magának az írót, mint a kísérleti és szubjektív irodalmi irányzat előörsét.<ref>Klaus Kanzog (Hrsg.): ''Text und Kontext. Quellen und Aufsätze zur Rezeptionsgeschichte der Werke Heinrich von Kleists.'' Berlin [West] 1979.</ref> Amint azt [[Sinkó Ervin]] írta Kleist születésének 150. évfordulóján, „A [[naturalizmus (művészet)|naturálizmusnak]] és az [[expresszionizmus|expressionizmusnak]] kellett jönni, hogy Kleist érdekessé váljon”.<ref>{{cite journal | last = Sinkó | first = Ervin | title = Heinrich von Kleist | journal = Korunk | volume = 1927 | issue = november | url = http://89.42.110.12/oldal.php?ev=1927&honap=11&cikk=2339 | accessdate = 2008-11-23 }}{{Halott link|url=http://89.42.110.12/oldal.php?ev=1927&honap=11&cikk=2339 |date=2018-11 }}</ref>

== Műveinek feldolgozása ==
A 19. századtól a jelenkorig Heinrich von Kleist számos [[zeneszerző]]t megihletett. A zeneművek részben az író műveiből, részben életéből vették témájukat. A [[zene]]i feldolgozások között színpadi zenék és [[szimfonikus költemény]]ek mellett több [[opera (színmű)|opera]] is született.<ref>Klaus Kanzog, Hans Joachim Kreutzer (Hrsg.): ''Werke Kleists auf dem modernen Musiktheater''. Berlin 1977.</ref> Egyedül a ''Das Käthchen von Heilbronn'' alapján nyolc opera íródott. A zenei feldolgozások közé tartozik:
* [[Felix Draeseke]] (1835–1913) [[kantáta|kantátát]] írt a ''Germania an ihre Kinder'' szövegére és szimfonikus előjátékot komponált a Penthesileához.
* [[Hugo Wolf]] (1860–1903) ''Penthesilea'' című szimofnikus költeménye az azonos című darabon alapul.
* [[Hans Pfitzner]] (1869–1949) színpadi zenét írt a ''Das Käthchen von Heilbronn''-hoz.
* [[Richard Wetz]] (1875–1935) ''Kleist-nyitányát'' az író élete ihlette.
* [[Othmar Schoeck]] (1886–1957) egyfelvonásos operát írt a Penthesileából.
* [[Fritz Geißler]] (1921–1984) vígoperája a ''Der zerbrochne Krug''.
* [[Hans Werner Henze]] (1926) operát írt a ''Prinz Friedrich von Homburg'' alapján.
* ''Das Erdbeben von Chili'' (A chilei földrengés) volt az irodalmi modellje [[Awet Terterjan]] (1929–1994) ''A rengés'' című operájának.

1935 óta Kleist műveit többször megfilmesítették. Különösen sok feldolgozása van a ''Der zerbrochne Krug'' című vígjátéknak (többek között [[Emil Jannings]] 1937-es filmje), ''Das Käthchen von Heilbronn''-nak és a ''Prinz Friedrich von Homburg''-nak.

A leggyakrabban megfilmesített Kleist-elbeszélés a ''Michael Kohlhaas'', amely többek között [[Volker Schlöndorff]] és [[Edward Bond]] 1969-es filmjének, illetve [[Miloš Forman]] 1981-es („Ragtime“-jának az alapjául szolgál.<ref>Klaus Kanzog (Hrsg.): ''Erzählstrukturen – Filmstrukturen. Erzählungen Heinrich von Kleists und ihre filmische Realisation.'' Berlin [West]: Schmidt 1981.</ref>

Szintén ''Michael Kohlhaas'' történetét dolgozza fel [[Sütő András (író)|Sütő András]] ''Egy lócsiszár virágvasárnapja'' című drámájában, illetve [[Hajnóczy Péter]] ''A fűtő'' című elbeszélésében.

== Művei ==
[[Fájl:Heinrich von Kleist Das Käthchen von Heilbronn 1810.jpg|bélyeg|''Das Käthchen von Heilbronn'' (első kiadás), Berlin, Realschulbuchhandlung, 1810]]
* ''Robert Guiskard, Herzog der Normänner'' 1802–1803, megjelenés 1808, ősbemutató 1901, Berlin
* ''Die Familie Schroffenstein'', 1803, ősbemutató 1804, [[Graz]]
* ''Der zerbrochne Krug'' (Az eltört korsó), 1803–1806, ősbemutató 1808, [[Weimar]]
* ''Amphitryon'', 1807, ősbemutató 1899, Berlin
* ''Das Erdbeben in Chili'' (A chilei földrengés), 1807
* ''Die Marquise von O…'' (O. márkiné), 1808
* ''Die Hermannsschlacht'' (Hermann csatája), 1808, megjelent 1821, ősbemutató 1860, [[Breslau]]
* ''Penthesilea'' (Pentheszileia), 1808, ősbemutató 1876, Berlin
* ''Das Käthchen von Heilbronn oder Die Feuerprobe. Ein großes historisches Ritterschauspiel'', (Heilbronni Katica) 1807–1808, ősbemutató 1810, [[Bécs]]
* ''[[Kohlhaas Mihály|Michael Kohlhaas]]. Aus einer alten Chronik'', 1808
* ''Katechismus der Deutschen'' (A németek katekizmusa), 1809
* ''Anekdoten'', 1810–1811
* ''Das Bettelweib von Locarno'' (A locarnói koldusasszony), 1810
* ''Die heilige Cäcilie oder die Gewalt der Musik. Eine Legende'', 1810
* ''Über das Marionettentheater'' (A marionettszínházról), 1810
* ''Über die allmähliche Verfertigung der Gedanken beim Reden'', posztumusz kiadás 1878
* ''Die Verlobung in St. Domingo'' (Eljegyzés Santo Domingón), 1811
* ''Der Findling'', 1811
* ''Der Zweikampf'', 1811
* ''Prinz Friedrich von Homburg oder die Schlacht bei Fehrbellin'' (Homburg hercege), 1809–1811, ősbemutató 1821, Bécs

== Magyarul ==
=== 1919-ig ===
*''Heilbronni Katicza, vagy A tűzpróba. Történeti nagy lovagjáték''; ford., bev. Reviczky Gyula; Érdekes Könyvtár, Bp., 1887 ''(Érdekes könyvtár)''
*''Michael Kohlhaas. Történeti elbeszélés''; jegyz. Vajda Gyula; Lampel, Bp., 1900 ''(Német könyvtár)''
*''Az eltört korsó. Vígjáték''; ford. Sebestyén József; Lampel, Bp., 1905 
*''O marquise''; ford. Telekes Béla; Világosság Ny., Bp., 1911 ''(Nyugat könyvtár)''
*''Kohlhaas Mihály''; ford. Mikes Lajos; Lampel, Bp., 1912 ''(Magyar könyvtár)''

=== 1920–1945 ===
*''Kohlhaas Mihály''; ford. Kőhalmi Béla; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1922 ''(Regényfüzér)''
*''Kohlhaas Mihály''; ford. Baksa Kelemen; Bécsi Magyar Kiadó, Wien, 1922 ''(Regényfüzér)''
*''Amphitryon. Vígjáték [[Molière]] nyomá''n; ford. Szabó Lőrinc; Singer-Wolfner, Bp., 1939

===1945–1989===
*''Kohlhaas Mihály. Regény''; ford. Kardos László; Révai, Bp., 1949 ''(Révai könyvtár)''
*''A póruljárt bíró''; ford. Székely György, népi színjátszó színpadra feldolg. Pándi Lajos, díszlet- és jelmezterv. Rimanóczy Yvonne; Művelt Nép, Bp., 1952 ''(Színjátszók könyvtára)''
*''Az eltört korsó'' / ''Amphitryon. Vígjáték''; ford. Németh László, Szabó Lőrinc, utószó, jegyz. Vajda György Mihály; Európa, Bp., 1957
*''O. márkiné''; ford. Kászonyi Ágota; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1966
*''Kohlhaas Mihály'' / ''Homburg hercege''; ford. Kardos László, Tandori Dezső; Európa, Bp., 2003 ''(Európa diákkönyvtár)''
*''Heilbronni Katica avagy. Nagy történelmi lovagdráma. A Tűzpróba''; ford. Petra-Szabó Gizella; Európa, Bp., 1974
*''Heinrich von Kleist válogatott művei''; vál. Györffy Miklós, ford. Antal László et al., jegyz. Bendl Júlia; Európa, Bp., 1977
*''Eljegyzés Santo Domingón. Elbeszélések''; ford. Antal László et al., utószó Deák Tamás; Kriterion, Bukarest, 1979 ''(Horizont könyvek)''
*[[Sütő András (író)|Sütő András]]: ''Egy lócsiszár virágvasárnapja. Heinrich von Kleist krónikája nyomán''; in: Sütő András: ''Színművek''; sajtó alá rend. Ablonczy László; Szépirodalmi, Bp., 1989 ''(Sütő András munkái)''

===1990 után===
*''Elbeszélések''; ford. Antal László et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1995
*''Esszék, anekdoták, költemények;'' ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1996 ''(Heinrich von Kleist összegyűjtött művei)''
*''Drámák, 1-2.''; ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 1998
*''Levelek''; ford. Földényi F. László, Forgách András, Márton László; szerk., jegyz. Földényi F. László; Jelenkor, Pécs, 2000 ''(Heinrich von Kleist összegyűjtött művei)''
*''Esszék, anekdoták, költemények''; ford. Forgách András et al., szerk., jegyz. Földényi F. László; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 2001 ''(Heinrich von Kleist összegyűjtött művei)''
*''Elbeszélések''; ford. Antal László et al., szöveggond., jegyz. Földényi F. László; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 2001
*''Pentheszileia. Tragédia''; ford. Tandori Dezső; Nemzeti Színház, Bp., 2005 (''Nemzeti Színház színműtá''r)
*''Próza''; ford. Antal László et al., szöveggond., jegyz. Földényi F. László; Kalligram, Bratislava, 2013

== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Fordítás ==
* {{fordítás|de|Heinrich von Kleist|oldid=53256996}}

== Források ==
* Anett Lütteken: ''Heinrich von Kleist – Eine Dichterrenaissance.'' Tübingen, 2004
<references group="Lü"/>
* Siegfried Streller: ''Einleitung.'' In: ''Heinrich von Kleist. Dramen 1. Die Familie Schroffenstein, Robert Guiskard, Der zerbrochene Krug, Amphitryon.'' Frankfurt am Main: Insel, 1986
<references group="St"/>

== További információk ==
{{wikiforrásszerző}}
{{commonskat|Heinrich von Kleist}}
* [http://mek.oszk.hu/03600/03653/ Kohlhaas Mihály], Magyar Elektronikus Könyvtár
* [http://mek.oszk.hu/04200/04243/ Eljegyzés Santo Domingón], Magyar Elektronikus Könyvtár
* [http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li1106 Legeza Ilona ismertetője Kleist elbeszéléseiről]
*Török Ervin: ''Elmozdult képek. Nyelvi kép és megértés Heinrich von Kleist műveiben''; Ráció, Bp., 2015 (''Modern filológiai füzetek'')

{{Romantika}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Irodalom||németország|-}}

{{DEFAULTSORT:Kleist Heinrich}}
[[Kategória:Német költők]]
[[Kategória:Német írók]]
[[Kategória:1777-ben született személyek]]
[[Kategória:1811-ben elhunyt személyek]]
[[Kategória:Öngyilkos költők, írók]]
[[Kategória:Német drámaírók]]