Ugrás a tartalomhoz

„Ósikócsi no Micune” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
B.Zsoltbot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Források: clean up AWB
 
(10 közbenső módosítás, amit 7 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{magyaros|japán}}
{{magyaros|japán}}
{{személy infobox
[[Fájl:Sanjūrokkasen-gaku - 3 - Kanō Tan’yū - Ōshikōchi no Mitsune.jpg|bélyegkép|jobbra|[[Kanó Tanjú]] festménye]]
|kép= Sanjūrokkasen-gaku - 3 - Kanō Tan’yū - Ōshikōchi no Mitsune.jpg
{{nihongo|'''Ósikócsi no Micune'''|凡河内躬恒|Ōshikōchi no Mitsune|||[[898]]? – [[922]]?}} kora [[Heian-kor]]i japán udvaronc és [[vaka]]-költő, az első császári versantológia, a [[Kokinsú]] négy összeállítójának egyike, a „harminchat költőgéniusz” ''(szandzsúrokkaszen)'' közé számít.
|képaláírás= [[Kanó Tanjú]] festménye
}}

{{nihongo|'''Ósikócsi no Micune'''|凡河内躬恒|Ōshikōchi no Mitsune|||[[898]]? – [[922]]?}} kora [[Heian-kor]]i japán udvaronc és [[vaka]]költő, az első császári versantológia, a [[Kokinsú]] négy összeállítójának egyike, a [[harminchat költőgéniusz]] ''(szandzsúrokkaszen)'' közé számít.


Barátja, [[Ki no Curajuki]] mellett a kor legnagyobb költőjének tartják. Több mint 190 költeménye került be a [[Kokinsú]]ba és az azt követő gyűjteményekbe. Saját korpuszát ''Micunesú''nak nevezik, ez különböző változatokban maradt fenn, a legteljesebb 482 versét tartalmazza, köztük kínai nyelvű versei is megtalálhatók, s nem egy olyan is, amely eredetileg paravánra készült ''(bjóbu-uta)'', illetve költészeti versenyen ''(uta-avasze)'', rögtönözve.
Barátja, [[Ki no Curajuki]] mellett a kor legnagyobb költőjének tartják. Több mint 190 költeménye került be a [[Kokinsú]]ba és az azt követő gyűjteményekbe. Saját korpuszát ''Micunesú''nak nevezik, ez különböző változatokban maradt fenn, a legteljesebb 482 versét tartalmazza, köztük kínai nyelvű versei is megtalálhatók, s nem egy olyan is, amely eredetileg paravánra készült ''(bjóbu-uta)'', illetve költészeti versenyen ''(uta-avasze)'', rögtönözve.
16. sor: 20. sor:


{{japán irodalom}}
{{japán irodalom}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|irodalom||Japán|-}}


{{DEFAULTSORT:Osikocsi Micure}}
[[Kategória:Japán költők, írók]]
[[Kategória:Japán költők, írók]]

[[en:Ōshikōchi Mitsune]]
[[de:Ōshikōchi no Mitsune]]
[[es:Ōshikōchi Mitsune]]
[[fr:Ōshikōshi no Mitsune]]
[[ja:凡河内躬恒]]
[[ru:Осикоти-но Мицунэ]]

A lap jelenlegi, 2024. február 22., 03:10-kori változata

Ósikócsi no Micune
Kanó Tanjú festménye
Kanó Tanjú festménye
Született9. század
Elhunyt925
Heiankjó
Állampolgárságajapán
Foglalkozása
  • waka poet
  • kanjin
A Wikimédia Commons tartalmaz Ósikócsi no Micune témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Ósikócsi no Micune (凡河内躬恒; Hepburn: Ōshikōchi no Mitsune?; 898? – 922?) kora Heian-kori japán udvaronc és vakaköltő, az első császári versantológia, a Kokinsú négy összeállítójának egyike, a harminchat költőgéniusz (szandzsúrokkaszen) közé számít.

Barátja, Ki no Curajuki mellett a kor legnagyobb költőjének tartják. Több mint 190 költeménye került be a Kokinsúba és az azt követő gyűjteményekbe. Saját korpuszát Micunesúnak nevezik, ez különböző változatokban maradt fenn, a legteljesebb 482 versét tartalmazza, köztük kínai nyelvű versei is megtalálhatók, s nem egy olyan is, amely eredetileg paravánra készült (bjóbu-uta), illetve költészeti versenyen (uta-avasze), rögtönözve.

Leghíresebb, legtöbbet idézett (Kenneth Rexroth által is lefordított) költeménye a fehér zúzmara alá bújó fehér krizantémról (a 8. században Kínából honosított siragikuról) szóló, Muraszaki Sikibu korában azonban egy másik volt annyira közkedvelt, hogy a Gendzsi szerelmei-ben négyszer is utalnak rá:

Hiába bántja tavaszéj sötétje a szilvát,
színét elölheti, szirmai illatát soha.

Források

[szerkesztés]
  • Japan: An Illustrated Encyclopedia I–II. Ed. Alan Campbell, David S. Noble. Tokyo: Kodansha. 1993. ISBN 4-06-931098-3
  • Muraszaki udvarhölgy (Muraszaki Sikibu): Gendzsi szerelmei I–III., Európa, 2009, fordította Gy. Horváth László