„Tengiz Abuladze” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
(21 közbenső módosítás, amit 2 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{Személy infobox |
|||
| név = |
|||
⚫ | '''Tengiz Abuladze''' ( {{Grúzul|თენგიზ აბულაძე}}; [[1924]]. [[január 31.]] – [[1994]]. [[március 6.]]) [[Grúzok|grúz]] filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió |
||
| kép = <!-- A WP:NEMSZABAD szerint nem helyezhető el jogvédett kép (filmkocka, poszter stb.) élő személy esetén --> |
|||
| képméret = |
|||
| képaláírás = |
|||
| születési név = <!-- Wikidatából --> |
|||
| művésznév = |
|||
| születési dátum = <!-- dátum vagy élő személynél {{életkor-élő-dátummal|év|hó|nap}} Wikidatából--> |
|||
| születési hely = <!-- Wikidatából --> |
|||
| származás = |
|||
| nemzetiség = |
|||
| halál dátuma = <!-- dátum és {{életkor-holt|év1|hónap1|nap1|év2|hónap2|nap2}} Wikidatából --> |
|||
| halál helye = <!-- Wikidatából --> |
|||
| házastárs = Mzia Makhviladze |
|||
| élettárs = <!-- Wikidatából --> |
|||
| szülei = |
|||
| gyermekei = Ketevan Abuladze<br>Gia Abuladze |
|||
| rokonai = |
|||
| iskolái = Geraszimov Filmművészeti Intézet <br><small>(–1953)</small><br> Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskola <br><small>(–1946)</small> |
|||
| aktív évek = |
|||
| ügynökség = |
|||
| híres szerep = |
|||
| tevékenység = |
|||
<!--NEMZETKÖZI DÍJAK--> |
|||
| Oscar-díj = |
|||
| Golden Globe-díj= |
|||
| BAFTA-díj = |
|||
| Tony-díj = |
|||
| Emmy-díj = |
|||
| César-díj = |
|||
| Goya-díj = |
|||
<!--MAGYAR DÍJAK--> |
|||
| Kossuth-díj = |
|||
| Jászai Mari-díj = |
|||
| Kiváló művész-díj= |
|||
| Érdemes művész-díj= |
|||
<!--EGYÉB DÍJAK--> |
|||
| más díjak = <!-- Wikidatából P166 --> |
|||
| aláírás = <!-- Wikidatából --> |
|||
| honlap = <!-- http:// nélkül, Wikidatából --> |
|||
| imdb = <!-- csak a szám, Wikidatából --> |
|||
| PORT.hu = <!-- csak a szám --> |
|||
| MySpace = |
|||
| wikicommons = <!-- Wikidatából --> |
|||
}} |
|||
⚫ | '''Tengiz Abuladze''' ( {{Grúzul|თენგიზ აბულაძე}}; [[Kutaiszi]], [[1924]]. [[január 31.]] – [[Tbiliszi]], [[1994]]. [[március 6.]]) [[Grúzok|grúz]] filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió népművésze. <ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=Peter Rollberg |title=Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema |year=2016 |publisher=Rowman / Littlefield |location=US |isbn=978-1442268425 |page=27–29}}</ref> <ref>{{Hivatkozás/Könyv |last=Richard Taylor, Nancy Wood, Julian Graffy, Dina Iordanova |title=The BFI Companion to Eastern European and Russian Cinema |date=2019 |publisher=Bloomsbury |isbn=978-1838718497 |page=1935–1936}}</ref>A grúz filmművészet kiemelkedő mestere. Sokan az egyik legjobb szovjet filmrendezőnek tartják. <ref>{{Cite journal|url=http://www.csmonitor.com/1987/0807/lrepen.html|title=The man behind the USSR's most popular film a parable about tyranny. Director Tengiz Abuladze talks about 'Repentance,' a film shelved until glasnost, but now acclaimed in the USSR and France, and soon to be seen in the US|journal=Christian Science Monitor|date=7 August 1987}}</ref> |
||
== Élete == |
== Élete == |
||
Abuladze, 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Shota Rustaveli |
Abuladze, 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskolán, [[Tbiliszi]]ben, [[Grúzia|Grúziában]], és filmkészítést az Összoroszországi Filmművészeti Egyetemen [[Moszkva|Moszkvában]]. 1952-ben végzett, majd 1953-ban a Grúzia-filmhez (Grúzia Filmstúdió) csatlakozott rendezőként. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. |
||
Első filmje, a ''Magdana szamara'' (1956), amelyet Rezo Cseidzével rendezett, elnyerte a "Legjobb [[rövidfilm]] " díjat az [[1956-os cannes-i filmfesztivál|1956-os Cannes-i Filmfesztiválon]]. Leghíresebb filmtrilógiájáról: '' |
Abuladze diplomamunkája a ''Dimitrij Arakisvili'' című filmesszé volt. Első filmje, a ''Magdana szamara'' (1956), amelyet [[Revaz Cseidze|Rezo Cseidzével]] rendezett, elnyerte a "Legjobb [[rövidfilm]] " díjat az [[1956-os cannes-i filmfesztivál|1956-os Cannes-i Filmfesztiválon]]. Leghíresebb filmtrilógiájáról: a ''Könyörgés'' (1967), ''A kívánság fája'' (1976) és a ''[[Vezeklés (film)|Vezeklés]]'' (1984, 1987), amely [[Lenin-díj|Lenin-díjat]] (1988) és [[Nyika-díj|Nika-díjat]] kapott. Legjobb kép. A ''[[Vezeklés (film)|Vezeklés]]'' elnyerte a [[Nagydíj (cannes-i fesztivál)|zsűri különdíját]] az [[1987-es cannes-i filmfesztivál|1987-es Cannes-i Filmfesztiválon]]. <ref name="festival-cannes.com">{{Cite web |url=http://www.festival-cannes.com/en/archives/ficheFilm/id/432/year/1987.html |title=Festival de Cannes: Repentance |accessdate=19 July 2009 |work=festival-cannes.com}}</ref> 1987-ben a 15. [[Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál]] zsűrijének tagja volt . <ref name="Moscow1987">{{Cite web |url=http://www.moscowfilmfestival.ru/miff34/eng/archives/?year=1987 |title=15th Moscow International Film Festival (1987) |accessdate=18 February 2013 |work=MIFF |url-status=dead |archiveurl=https://web.archive.org/web/20130116194338/http://www.moscowfilmfestival.ru/miff34/eng/archives/?year=1987 |archivedate=16 January 2013}}</ref> |
||
Abuladze, a [[peresztrojka]] idején került előtérbe a [[Szovjetunió]]ban, amikor 1986-ban bemutatták a korábban betiltott, a [[Sztálinizmus|sztálinista]] terrort leleplező [[Vezeklés (film)|Vezeklés]] című filmjét. |
Abuladze, a [[peresztrojka]] idején került előtérbe a [[Szovjetunió]]ban, amikor 1986-ban bemutatták a korábban betiltott, a [[Sztálinizmus|sztálinista]] terrort leleplező [[Vezeklés (film)|Vezeklés]] című filmjét. |
||
''A Vezeklés'' című film, egy öreg diktátor |
''A Vezeklés'' című film, egy öreg, diktátor jellemű polgármester (Varlam Aravidze), halála körül forog. Egy középkorú cukrásznő (Ketevan Barateli), nem hagyja, hogy a zsarnok holtteste békében nyugodjon. Többször kiássa a holttestet, a bírósági tárgyaláson pedig a múlt titkait is feltárja. A filmben Varlam Aravidze diktátori alakja bármely önkényúrral: [[Adolf Hitler]], [[Benito Mussolini]], [[Joszif Visszarionovics Sztálin]] azonosítható, de leginkább, Sztálin egyik munkatársa, a grúz [[Lavrentyij Pavlovics Berija|Lavrentij Berija]] volt a figura modellje. |
||
== Filmes karrierje == |
== Filmes karrierje == |
||
Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, Revaz |
Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, [[Revaz Cseidze|Revaz Cseidzével]], Abuladze is csatlakozott a Grúzia-film stúdióhoz. Együtt kezdték pályafutásukat, dokumentumfilmeket készítettek hazájuk folklórjáról. 1955-ben elkészítették első nem dokumentumfilmjüket, ''a Magdana szamarát'', amely 1956-ban elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban. Abuladze következő munkája az ''Idegen gyermek'' (1958) című játékfilm volt, a tbiliszi élet pszichológiai portréjaként. Ezt követte ''az Én, nagymama, Iliko és Ilarion'' (1962), amely egy hegyi falu erkölcsi tragikomédiája, valamint ''a Nyakék kedvesemnek'' (1973) című lírai vígjáték. |
||
Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, |
Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, a ''Könyörgést'' (1967) [[Vazsa-Psavela|Vazha-Pshavela]] versei ihlették, és fekete-fehérben forgatták a más, korabeli filmekből ismerős grúz tájakon. A trilógia második filmje, ''A kívánság fája'' (1976) egy epikus mese, amely ugyanazon a tájon játszódik, és egy fiatal nő és egy férfi reményeire és álmodozásaira összpontosít, akik a mitikus fa után kutatnak, amely valóra váltja az álmokat. ''A kívánság fája,'' fesztiváldíjakat nyert Moszkvában, [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] és [[Olaszország]]ban, és elnyerte a [[Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság]] Állami Díját. 1974-től Abuladze a Rusztaveli Főiskolán tanított, ahol három évtizeddel korábban végzett. |
||
1978-ban Abuladze csatlakozott a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Szovjetunió Kommunista Pártjához]], ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette ''[[Vezeklés (film)|a Vezeklés]]'', című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet. |
1978-ban Abuladze csatlakozott a [[Szovjetunió Kommunista Pártja|Szovjetunió Kommunista Pártjához]], ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette ''[[Vezeklés (film)|a Vezeklés]]'', című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet. |
||
48. sor: | 92. sor: | ||
|- |
|- |
||
|1955 |
|1955 |
||
|''Magdana szamara'' |
|''[[Magdana szamara]]'' |
||
|მაგდანას ლურჯა |
|მაგდანას ლურჯა |
||
|63 perc |
|63 perc |
||
54. sor: | 98. sor: | ||
|- |
|- |
||
|1958 |
|1958 |
||
|''Idegen gyermek'' |
|''[[Idegen gyermek]]'' |
||
|სხვისი შვილები |
|სხვისი შვილები |
||
|77 perc |
|77 perc |
||
60. sor: | 104. sor: | ||
|- |
|- |
||
|1962 |
|1962 |
||
|''Én, nagymama, Iliko és Ilarion'' |
|''[[Én, nagymama, Iliko és Ilarion]]'' |
||
|მე,ბებია,ილიკო და ილარიონი |
|მე,ბებია,ილიკო და ილარიონი |
||
|92 perc |
|92 perc |
||
72. sor: | 116. sor: | ||
|- |
|- |
||
|1967 |
|1967 |
||
|''Könyörgés'' |
|''[[Könyörgés]]'' |
||
|ვედრება |
|ვედრება |
||
|72 perc |
|72 perc |
||
78. sor: | 122. sor: | ||
|- |
|- |
||
|1971 |
|1971 |
||
|''Nyakék kedvesemnek'' |
|''[[Nyakék kedvesemnek]]'' |
||
|სამკაული ჩემი სატრფოსათვის |
|სამკაული ჩემი სატრფოსათვის |
||
|70 perc |
|70 perc |
||
102. sor: | 146. sor: | ||
|} |
|} |
||
== |
== Jegyzetek == |
||
{{ |
{{jegyzetek}} |
||
⚫ | |||
== További információk == |
|||
⚫ | |||
{{színészlinkek}} |
|||
{{Nemzetközi katalógusok}} |
|||
{{Portál|Filmművészet}} |
|||
{{DEFAULTSORT:Abuladze Tengiz}} |
|||
[[Kategória:1994-ben elhunyt személyek]] |
[[Kategória:1994-ben elhunyt személyek]] |
||
[[Kategória:1924-ben született személyek]] |
[[Kategória:1924-ben született személyek]] |
||
[[Kategória:Szovjet filmrendezők]] |
[[Kategória:Szovjet filmrendezők]] |
||
[[Kategória:Grúz filmrendezők]] |
[[Kategória:Grúz filmrendezők]] |
||
⚫ | |||
⚫ | |||
[[Kategória:Kutaisziek]] |
A lap jelenlegi, 2024. március 31., 01:28-kori változata
Tengiz Abuladze | |
Született | თენგიზ აბულაძე 1924. január 31.[1][2][3][4][5] Kutaiszi |
Elhunyt | 1994. március 6. (70 évesen)[1][3][4][6] Tbiliszi |
Állampolgársága | |
Házastársa | Mzia Makhviladze |
Gyermekei | Ketevan Abuladze Gia Abuladze |
Foglalkozása | |
Iskolái | Geraszimov Filmművészeti Intézet (–1953) Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskola (–1946) |
Kitüntetései |
|
Sírhelye | Didube Pantheon |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Tengiz Abuladze ( grúzul: თენგიზ აბულაძე; Kutaiszi, 1924. január 31. – Tbiliszi, 1994. március 6.) grúz filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió népművésze. [9] [10]A grúz filmművészet kiemelkedő mestere. Sokan az egyik legjobb szovjet filmrendezőnek tartják. [11]
Élete
[szerkesztés]Abuladze, 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Tbilisziben, Grúziában, és filmkészítést az Összoroszországi Filmművészeti Egyetemen Moszkvában. 1952-ben végzett, majd 1953-ban a Grúzia-filmhez (Grúzia Filmstúdió) csatlakozott rendezőként. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet.
Abuladze diplomamunkája a Dimitrij Arakisvili című filmesszé volt. Első filmje, a Magdana szamara (1956), amelyet Rezo Cseidzével rendezett, elnyerte a "Legjobb rövidfilm " díjat az 1956-os Cannes-i Filmfesztiválon. Leghíresebb filmtrilógiájáról: a Könyörgés (1967), A kívánság fája (1976) és a Vezeklés (1984, 1987), amely Lenin-díjat (1988) és Nika-díjat kapott. Legjobb kép. A Vezeklés elnyerte a zsűri különdíját az 1987-es Cannes-i Filmfesztiválon. [12] 1987-ben a 15. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt . [13]
Abuladze, a peresztrojka idején került előtérbe a Szovjetunióban, amikor 1986-ban bemutatták a korábban betiltott, a sztálinista terrort leleplező Vezeklés című filmjét.
A Vezeklés című film, egy öreg, diktátor jellemű polgármester (Varlam Aravidze), halála körül forog. Egy középkorú cukrásznő (Ketevan Barateli), nem hagyja, hogy a zsarnok holtteste békében nyugodjon. Többször kiássa a holttestet, a bírósági tárgyaláson pedig a múlt titkait is feltárja. A filmben Varlam Aravidze diktátori alakja bármely önkényúrral: Adolf Hitler, Benito Mussolini, Joszif Visszarionovics Sztálin azonosítható, de leginkább, Sztálin egyik munkatársa, a grúz Lavrentij Berija volt a figura modellje.
Filmes karrierje
[szerkesztés]Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, Revaz Cseidzével, Abuladze is csatlakozott a Grúzia-film stúdióhoz. Együtt kezdték pályafutásukat, dokumentumfilmeket készítettek hazájuk folklórjáról. 1955-ben elkészítették első nem dokumentumfilmjüket, a Magdana szamarát, amely 1956-ban elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban. Abuladze következő munkája az Idegen gyermek (1958) című játékfilm volt, a tbiliszi élet pszichológiai portréjaként. Ezt követte az Én, nagymama, Iliko és Ilarion (1962), amely egy hegyi falu erkölcsi tragikomédiája, valamint a Nyakék kedvesemnek (1973) című lírai vígjáték.
Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, a Könyörgést (1967) Vazha-Pshavela versei ihlették, és fekete-fehérben forgatták a más, korabeli filmekből ismerős grúz tájakon. A trilógia második filmje, A kívánság fája (1976) egy epikus mese, amely ugyanazon a tájon játszódik, és egy fiatal nő és egy férfi reményeire és álmodozásaira összpontosít, akik a mitikus fa után kutatnak, amely valóra váltja az álmokat. A kívánság fája, fesztiváldíjakat nyert Moszkvában, Csehszlovákiában és Olaszországban, és elnyerte a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Díját. 1974-től Abuladze a Rusztaveli Főiskolán tanított, ahol három évtizeddel korábban végzett.
1978-ban Abuladze csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához, ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette a Vezeklés, című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet.
A "pangás időszakának" sok más filmjéhez hasonlóan a Vezeklés is "a polcon" maradt. Abuladze annyira félt, hogy filmjét megsemmisítik, hogy állítólag az egyetlen megmaradt kópiát az ágya alatt tartotta. Amikor Mihail Gorbacsov és a glasznoszty megérkezett, és a szovjet filmesek szakszervezetének régi gárdáját 1986-ban egyhangúlag kizárták, egy Konfliktusbizottságot hoztak létre, hogy felülvizsgálja ezeket a polcokra helyezett filmeket. Az akkori szovjet külügyminiszter, Eduard Shevardnadze biztatására a Vezeklés először Grúziában, majd a Szovjetunióban is megjelent, ahol rekordszámú közönséget vonzott, és az egész glasznoszty-folyamat zászlóshajója lett. [14]
Filmográfia
[szerkesztés]Tengiz Abuladze 12 filmet forgatott pályafutása során. Közülük öt dokumentumfilm, hét fikció volt. Utolsó filmje Galaktion Tabidzéről és Ilia Csavcsavadzéről szólt volna, de befejezetlen maradt. [15]
Év | A film címe magyarul | A film címe grúzul | Hossz | Jegyzetek |
---|---|---|---|---|
1953 | A mi palotánk | ჩვენი სასახლე | Ismeretlen | Dokumentumfilm |
1954 | A Grúz Állami Népiegyüttes | ქართული ცეკვის სახელმწიფო ანსამბლი | Ismeretlen | Dokumentumfilm |
1955 | Dimitrij Arakisvili | დიმიტრი არაყიშვილი | Ismeretlen | Dokumentumfilm |
1955 | Magdana szamara | მაგდანას ლურჯა | 63 perc | |
1958 | Idegen gyermek | სხვისი შვილები | 77 perc | forgatókönyvíró is Rezo Dzsaparidzével |
1962 | Én, nagymama, Iliko és Ilarion | მე,ბებია,ილიკო და ილარიონი | 92 perc | forgatókönyvíró is Nodar Dumbadzével, az Én, nagymama, Iliko és Ilarioni című regénye alapján. |
1955 | Svan vázlatok | სვანური ჩანახატები | Ismeretlen | Dokumentumfilm |
1967 | Könyörgés | ვედრება | 72 perc | forgatókönyvíró is Rezo Kveselavával és Anzor Salukvadzével. |
1971 | Nyakék kedvesemnek | სამკაული ჩემი სატრფოსათვის | 70 perc | forgatókönyvíró is Akhmed Abu-Bakarral és Tamaz Meliavaval. Akhmed Abu-Bakar novellája alapján. |
1972 | Szabadtéri múzeum | მუზეუმი ღია ცის ქვეშ | Ismeretlen | Dokumentumfilm |
1976 | A kívánság fája | ნატვრის ხე | 87 perc | forgatókönyvíró is Revaz Inanisvilivel. |
1984 | Vezeklés | მონანიება | 153 perc | forgatókönyvíró is Nana Janelidzével és Rezo Kveselavával |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Абуладзе Тенгиз Евгеньевич, 2015. szeptember 27.
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Prabook (angol nyelven)
- ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
- ↑ Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
- ↑ 569, orosz, 1989, Биографические справки
- ↑ Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman / Littlefield, 27–29. o. (2016). ISBN 978-1442268425
- ↑ Richard Taylor, Nancy Wood, Julian Graffy, Dina Iordanova. The BFI Companion to Eastern European and Russian Cinema. Bloomsbury, 1935–1936. o. (2019. október 7.). ISBN 978-1838718497
- ↑ (1987. augusztus 7.) „The man behind the USSR's most popular film a parable about tyranny. Director Tengiz Abuladze talks about 'Repentance,' a film shelved until glasnost, but now acclaimed in the USSR and France, and soon to be seen in the US”. Christian Science Monitor.
- ↑ Festival de Cannes: Repentance. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
- ↑ 15th Moscow International Film Festival (1987). MIFF. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
- ↑ csmonitor.com
- ↑ გამოფხიზლება მონანიებით. 24saati.ge. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)
További információk
[szerkesztés]- Tengiz Abuladze a PORT.hu-n (magyarul)
- Tengiz Abuladze az Internet Movie Database-ben (angolul)