„Krakkói felkelés” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Forrás hiányzik |
További információk |
||
(8 közbenső módosítás, amit 4 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{ |
{{Esemény infobox}} |
||
A '''krakkói felkelés''' ([[1846]]. február 20./21. |
A '''krakkói felkelés''' ([[1846]]. [[február 20.]]/[[február 21.|21.]] – [[1846]]. [[március 4.]]) demokratikus jelszavak alatt szervezett összlengyel felkelés kísérlete, mely [[Krakkó szabad város]]ban tört ki. |
||
== Előzményei == |
== Előzményei == |
||
Az 1815-ben megtartott [[bécsi kongresszus]]on [[I. Sándor orosz cár]] javaslatára Krakkót és a környező vidéket önálló szabad állammá nyilvánították, melynek azonban külpolitikáját a három európai nagyhatalom ([[Ausztria]], [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Oroszország]]) közösen határozta meg. Lengyelország többi részét már [[1795]]-ben [[Lengyelország felosztása|felosztotta]] maga között a három hatalom. A felosztás ellen több sikertelen felkelés robbant ki Lengyelországban. |
Az 1815-ben megtartott [[bécsi kongresszus]]on [[I. Sándor orosz cár]] javaslatára Krakkót és a környező vidéket önálló szabad állammá nyilvánították, melynek azonban külpolitikáját a három európai nagyhatalom ([[Ausztria]], [[Porosz Királyság|Poroszország]] és [[Oroszország]]) közösen határozta meg. Lengyelország többi részét már [[1795]]-ben [[Lengyelország három felosztása#Harmadik – végső – felosztás|felosztotta]] maga között a három hatalom. A felosztás ellen több sikertelen felkelés robbant ki Lengyelországban. |
||
A korábbi sikertelen kísérletek után a figyelem a parasztságnak a szabadságharcban játszott lehetséges szerepére irányult. A krakkói felkelésnek a parasztság erejére kellett volna támaszkodnia. Az elképzelés szerint a Krakkóban felállítandó nemzeti kormány támogatása fejében ígéretet tettek a jobbágyság felszabadítására a feudális terhek alól, a parasztság földhöz juttatására és nemzeti műhelyek felállítására. A parasztság bekapcsolása azonban sikertelen volt, mivel a társadalom legmélyén fekvő osztály meggyőzésére csak egy elenyészően kis csoport ember vállalkozott, közöttük [[Edward Dembowski]]. |
A korábbi sikertelen kísérletek után a figyelem a parasztságnak a szabadságharcban játszott lehetséges szerepére irányult. A krakkói felkelésnek a parasztság erejére kellett volna támaszkodnia. Az elképzelés szerint a Krakkóban felállítandó nemzeti kormány támogatása fejében ígéretet tettek a jobbágyság felszabadítására a feudális terhek alól, a parasztság földhöz juttatására és nemzeti műhelyek felállítására. A parasztság bekapcsolása azonban sikertelen volt, mivel a társadalom legmélyén fekvő osztály meggyőzésére csak egy elenyészően kis csoport ember vállalkozott, közöttük [[Edward Dembowski]]. |
||
9. sor: | 9. sor: | ||
[[1846]]. február 24-én [[Jan Tyssowski]]t diktátorrá kiáltották ki. A felkelés folyamán egyetlen csatát vívtak meg a Raba folyó partján fekvő Gdów falu mellett, ahol a [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek]] tábornok parancsnoksága alatt álló osztrák csapatok, akik Krakkó felé meneteltek a környékbeli parasztsággal megverték az ellenük küldött felkelő különítményt. |
[[1846]]. február 24-én [[Jan Tyssowski]]t diktátorrá kiáltották ki. A felkelés folyamán egyetlen csatát vívtak meg a Raba folyó partján fekvő Gdów falu mellett, ahol a [[Benedek Lajos (katonatiszt)|Benedek]] tábornok parancsnoksága alatt álló osztrák csapatok, akik Krakkó felé meneteltek a környékbeli parasztsággal megverték az ellenük küldött felkelő különítményt. |
||
A felkelők legradikálisabb földalatti harcosa, [[Edward Dembowski]] nem adta fel. Beszélni kívánt a jobbágyokkal, és ezért február 27-én kereszttel kezében körmenetet vezetett Krakkó egyik külvárosába Podgórzéba. Nem sikerült azonban célját elérni. A felvonulók útját állta az osztrák katonaság és több sortüzet adtak le a tömegre. Dembowski elesett, halála pontot tett a felkelés végére. Krakkót Ausztriához csatolták, Tyssowski diktatúrája megbukott. |
A felkelők legradikálisabb földalatti harcosa, [[Edward Dembowski]] nem adta fel. Beszélni kívánt a jobbágyokkal, és ezért február 27-én kereszttel kezében körmenetet vezetett Krakkó egyik külvárosába Podgórzéba. Nem sikerült azonban célját elérni. A felvonulók útját állta az osztrák katonaság, és több sortüzet adtak le a tömegre. Dembowski elesett, halála pontot tett a felkelés végére. Krakkót Ausztriához csatolták, Tyssowski diktatúrája megbukott. |
||
== A felkelés után == |
== A felkelés után == |
||
A felkelés kísérlete a többi megszállt területen is sikertelen volt. [[Nagy-Lengyelország]]ban, ahol Lengyelország diktátorául szánt [[Maciej Mielżyński]]t letartóztatták, összetűzésekre került sor a porosz hadsereggel, mely gyorsan elfojtotta a felszabadító mozgalmat. A [[Lengyel királyság]]ban csak hónapokkal később került sor a felkelés kiszélesítését célzó fegyveres megmozdulásokra. [[Siedlce|Siedlcén]] sikertelenül próbálkozott [[ |
A felkelés kísérlete a többi megszállt területen is sikertelen volt. [[Nagy-Lengyelország]]ban, ahol Lengyelország diktátorául szánt [[Maciej Mielżyński]]t letartóztatták, összetűzésekre került sor a porosz hadsereggel, mely gyorsan elfojtotta a felszabadító mozgalmat. A [[Lengyel királyság]]ban csak hónapokkal később került sor a felkelés kiszélesítését célzó fegyveres megmozdulásokra. [[Siedlce|Siedlcén]] sikertelenül próbálkozott [[Pantalen Potocki]]. |
||
[[Galícia|Galíciában]] a felkelés tribunáljának elnökévé [[Teofil Wiśniowski]]t választották, aki már a korábbi mozgalmakban is részt vállalt, majd a felkelők parancsnoka lett. Az osztrák hatóságok letartóztatták és 1847-ben kivégezték. |
[[Galícia|Galíciában]] a felkelés tribunáljának elnökévé [[Teofil Wiśniowski]]t választották, aki már a korábbi mozgalmakban is részt vállalt, majd a felkelők parancsnoka lett. Az osztrák hatóságok letartóztatták és 1847-ben kivégezték. |
||
== További információk == |
|||
* Manfred Alexander: ''Kleine Geschichte Polens.'' Reclam, Stuttgart 2003, {{ISBN|3-15-010522-6}}, 214. oldaltól |
|||
* Józef Buszko: ''Ein wenig bekannter polnischer Aufstand – Der Krakauer Aufstand des Jahres 1846.'' In: Hartmut Kircher, Maria Kłańska (szerk.): ''Literatur und Politik in der Heine-Zeit. Die 48er Revolution in Texten zwischen Vormärz und Nachmärz.'' Böhlau, Köln u. a. 1998, {{ISBN|3-412-11997-0}}, 137–147. oldal |
|||
* Thomas Gerber: ''Der Krakauer Aufstand von 1846 in der deutschen Lyrik.'' In: ''Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Potsdam.'' Jg. 35, H. 3, 1991, {{ISSN|0939-3986}}, 229–232. oldal |
|||
* Angelina Gerhardt: ''Der Krakauer Aufstand 1846 und die Bauernerhebung in Galizien.'' In: Riccardo Altieri, Frank Jacob (szerk.): ''Spielball der Mächte. Beiträge zur polnischen Geschichte.'' minifanal u. a., Bonn u. a. 2014, {{ISBN|978-3-95421-050-3}}, 117–139. oldal |
|||
* [Christian Ortner: ''Der Aufstand in Krakau und Westgalizien von 1846.'' In: [[Hadtörténeti Múzeum (Bécs)|Heeresgeschichtliches Museum Wien]] (szerk.): ''Von Söldnerheeren zu UN-Truppen. Heerwesen und Kriege in Österreich und Polen vom 17. bis zum 20. Jahrhundert'' (= ''Acta Austro-Polonica.'' 3). BMLVS, Wien 2011, {{ISBN|978-3-902551-22-1}}, 123–136. oldal |
|||
<!-- |
<!-- |
||
=====Zobacz też:===== |
=====Zobacz też:===== |
||
21. sor: | 29. sor: | ||
{{Polskie powstania}} |
{{Polskie powstania}} |
||
--> |
--> |
||
{{Krakkó}} |
|||
{{Portál|Lengyelország|-}} |
|||
[[Kategória:1846]] |
|||
[[Kategória:Lengyelország történelme]] |
[[Kategória:Lengyelország történelme]] |
||
[[Kategória:Krakkó]] |
|||
{{csonk-tört}} |
{{csonk-tört}} |
A lap jelenlegi, 2024. október 27., 22:24-kori változata
Krakkói felkelés | |
Edward Dembowski a felkelés idején, kortárs ábrázolás (1846. február 27.) | |
Dátum | 1846. február |
Ország | Krakkói Köztársaság |
A Wikimédia Commons tartalmaz Krakkói felkelés témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A krakkói felkelés (1846. február 20./21. – 1846. március 4.) demokratikus jelszavak alatt szervezett összlengyel felkelés kísérlete, mely Krakkó szabad városban tört ki.
Előzményei
[szerkesztés]Az 1815-ben megtartott bécsi kongresszuson I. Sándor orosz cár javaslatára Krakkót és a környező vidéket önálló szabad állammá nyilvánították, melynek azonban külpolitikáját a három európai nagyhatalom (Ausztria, Poroszország és Oroszország) közösen határozta meg. Lengyelország többi részét már 1795-ben felosztotta maga között a három hatalom. A felosztás ellen több sikertelen felkelés robbant ki Lengyelországban.
A korábbi sikertelen kísérletek után a figyelem a parasztságnak a szabadságharcban játszott lehetséges szerepére irányult. A krakkói felkelésnek a parasztság erejére kellett volna támaszkodnia. Az elképzelés szerint a Krakkóban felállítandó nemzeti kormány támogatása fejében ígéretet tettek a jobbágyság felszabadítására a feudális terhek alól, a parasztság földhöz juttatására és nemzeti műhelyek felállítására. A parasztság bekapcsolása azonban sikertelen volt, mivel a társadalom legmélyén fekvő osztály meggyőzésére csak egy elenyészően kis csoport ember vállalkozott, közöttük Edward Dembowski.
1846. február 24-én Jan Tyssowskit diktátorrá kiáltották ki. A felkelés folyamán egyetlen csatát vívtak meg a Raba folyó partján fekvő Gdów falu mellett, ahol a Benedek tábornok parancsnoksága alatt álló osztrák csapatok, akik Krakkó felé meneteltek a környékbeli parasztsággal megverték az ellenük küldött felkelő különítményt.
A felkelők legradikálisabb földalatti harcosa, Edward Dembowski nem adta fel. Beszélni kívánt a jobbágyokkal, és ezért február 27-én kereszttel kezében körmenetet vezetett Krakkó egyik külvárosába Podgórzéba. Nem sikerült azonban célját elérni. A felvonulók útját állta az osztrák katonaság, és több sortüzet adtak le a tömegre. Dembowski elesett, halála pontot tett a felkelés végére. Krakkót Ausztriához csatolták, Tyssowski diktatúrája megbukott.
A felkelés után
[szerkesztés]A felkelés kísérlete a többi megszállt területen is sikertelen volt. Nagy-Lengyelországban, ahol Lengyelország diktátorául szánt Maciej Mielżyńskit letartóztatták, összetűzésekre került sor a porosz hadsereggel, mely gyorsan elfojtotta a felszabadító mozgalmat. A Lengyel királyságban csak hónapokkal később került sor a felkelés kiszélesítését célzó fegyveres megmozdulásokra. Siedlcén sikertelenül próbálkozott Pantalen Potocki.
Galíciában a felkelés tribunáljának elnökévé Teofil Wiśniowskit választották, aki már a korábbi mozgalmakban is részt vállalt, majd a felkelők parancsnoka lett. Az osztrák hatóságok letartóztatták és 1847-ben kivégezték.
További információk
[szerkesztés]- Manfred Alexander: Kleine Geschichte Polens. Reclam, Stuttgart 2003, ISBN 3-15-010522-6, 214. oldaltól
- Józef Buszko: Ein wenig bekannter polnischer Aufstand – Der Krakauer Aufstand des Jahres 1846. In: Hartmut Kircher, Maria Kłańska (szerk.): Literatur und Politik in der Heine-Zeit. Die 48er Revolution in Texten zwischen Vormärz und Nachmärz. Böhlau, Köln u. a. 1998, ISBN 3-412-11997-0, 137–147. oldal
- Thomas Gerber: Der Krakauer Aufstand von 1846 in der deutschen Lyrik. In: Wissenschaftliche Zeitschrift der Universität Potsdam. Jg. 35, H. 3, 1991, ISSN 0939-3986, 229–232. oldal
- Angelina Gerhardt: Der Krakauer Aufstand 1846 und die Bauernerhebung in Galizien. In: Riccardo Altieri, Frank Jacob (szerk.): Spielball der Mächte. Beiträge zur polnischen Geschichte. minifanal u. a., Bonn u. a. 2014, ISBN 978-3-95421-050-3, 117–139. oldal
- [Christian Ortner: Der Aufstand in Krakau und Westgalizien von 1846. In: Heeresgeschichtliches Museum Wien (szerk.): Von Söldnerheeren zu UN-Truppen. Heerwesen und Kriege in Österreich und Polen vom 17. bis zum 20. Jahrhundert (= Acta Austro-Polonica. 3). BMLVS, Wien 2011, ISBN 978-3-902551-22-1, 123–136. oldal