„Barna varangy” változatai közötti eltérés

Barna varangy
	Pihenő példány
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Kétéltűek (Amphibia);
Rend:	Békák (Anura);
Alrend:	Neobatrachia;
Család:	Varangyfélék (Bufonidae);
Nem:	Bufo; Laurenti, 1768
Faj:	B. bufo;
Tudományos név
	Bufo bufo; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
	Rana rubeta Linnaeus, 1758; Rana ventricosa Linnaeus, 1758; Bufo ventricosus Laurenti, 1768; Bufo ventricosus Bonnaterre, 1789; Engystoma ventricosus Fitzinger, 1826; Bufo vulgaris Laurenti, 1768; Buffo vulgaris Lacépède, 1788; Buffo strumosus Lacépède, 1788; Rana pluvialis Lacépède, 1788; Bufo cinereus Schneider, 1799; Bufo rubeta Schneider, 1799; Rana acephala Schneider, 1799; Bufo Rouselei Latreille in Sonnini de Manoncourt & Latreille, 1801; Bufo Roeselii Daudin, 1803; Bufo spinosus Daudin, 1803; Rana scorodesma Hermann, 1804; Batrachus buffo Rafinesque, 1814; Batrachus spinosus Rafinesque, 1814; Bufo minutus Schinz, 1822; Bufo ferruginosus Risso, 1826; Bufo tuberculosus Risso, 1826; Bombinator ventricosus Cuvier, 1829; Bufo palmarum Cuvier, 1829; Bufo minutus Schinz, 1833; Bufo alpinus Schinz, 1833; Bufo carbunculus Bonaparte, 1835; Rana (Bufo) vulgaris Guérin-Méneville, 1838; Bufo vinearum Lesson, 1841; Phryne vulgaris Fitzinger, 1843; Bufo commutatus Steenstrup, 1846; Bufo communis Günther, 1859; Bufo communis Bruch, 1862; Bufo cinereus var. minor Koch, 1872; Bufo cinereus var. medius Koch; Bufo cinereus var. hybridus Koch, 1872; Platosphus gervais de lIsle, 1877; Bufo vulgaris var. acutirostris Lessona, 1877; Bufo vulgaris var. obtusirostris Lessona, 1877; Bufo vulgaris cinereus Lataste, 1880; Bufo rubeta var. robustior Lataste in Boscá, 1880; Bufo rubeta var. robustior Lataste in Boscá, 1880; Bufo spelaeus Rivière, 1886; Bufo bufo bufo Poche, 1912; Bufo vulgaris var. spinosus Schreiber, 1912; Pelobates Wilsoni Boscá, 1919; Bufo bufo spinosu Mertens, 1925; Bufo bufo gredosicola Müller & Hellmich, 1935;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Barna varangy témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Barna varangy témájú médiaállományokat és Barna varangy témájú kategóriát.

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. december 4., 15:58-kori változata

A barna varangy (Bufo bufo) a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, ezen belül a varangyfélék (Bufonidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

A barna varangy Európában szinte mindenütt, Ázsia mérsékelt égövi részén Japánig, valamint Északnyugat-Afrikában honos. Írországban, Korzikán, Szardínia szigetén és a Baleár-szigeteken nem fordul elő. Magyarország legelterjedtebb kétéltű faja, szinte mindenhol előfordul, sík vidékeken, dombságokon és középhegységekben, ember közelében is, kertekben, pincékben, árokparton stb.^[1]

Megjelenése

A hím legfeljebb 7 centiméter hosszú és 10–50 gramm testtömegű, a nőstény legfeljebb 13 centiméter hosszú és 50–120 grammot nyom. Az állat általában túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal; testét olajzöld – Dél-Európában vöröses – szemölcsök borítják. A háton és a mellen található mirigyekben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyek elriasztják egyes ellenségeit. Mellső lábával kapja el zsákmányát; párzáskor a hím ezzel karolja át a nőstényt. Úszóhártyával rendelkező hátsó lába nagyobb és erősebb, a meghajtást szolgálja. Egy átlátszó, védő „harmadik szemhéj”, a pislogóhártya segítségével a béka a víz alatt is lát. A száj elülső részében található ízület révén a béka akár 10 centiméter hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni. Ezt a reflexszerű mozgást minden tárgy kiváltja, amelynek nagysága körülbelül megegyezik a zsákmány nagyságával.

Életmódja

A barna varangy a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket. A síkságoktól a hegyvidékekig, több mint 2000 méter magasságig mindenütt találkozhatunk vele. Természetes erdőkben és erdős pusztákon éppen úgy előfordul, mint az emberi településeken, valamint kisebb álló- és folyóvizek partján. Az állat magányos. Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll. Férgeket, csigákat, pókokat és sok kerti kártevőt fogyaszt el, ezzel hasznot hajt. Vadászterületét lassan járja be, áldozatához óvatosan közeledik. Hosszú, tapadós nyelve nyílsebesen kilövell és a rovart már meg is fogta. Ha fenyegetve érzi magát, figyelmeztető helyzetet vesz fel, merev lábain felemelkedik, testét felfújja, fejét előrehajtja és előre-hátra himbálja magát. Ezzel az ijesztő trükkel gyakran megmenekül, ellensége nem meri megtámadni. A barna varangy 30–40 évig is élhet. Szeptember végén vagy október elején bújik el telelelő helyére.

Szaporodása

A hím 4–5, a nőstény 3–4 éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak március–április között van. A nőstény 3000–12 000 petét rak, de csak 2–3 petéből válik ivarérett varangy. A lárvaállapot körülbelül 12 hétig tart.

Galéria

Jegyzetek

↑ Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 33. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

Források

Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
Erdélyi Nimród | A barna varangy, Brehm: Az állatok világa / 1. Közönséges varangyok (Bufo Laur.) - MEK, Barna varangy / Kétéltűek / Magyarország állatvilága / Kezdőlap ... , BÉKÁK - Barna varangy.

További információk

Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 210.
Dubois, A. & R. Bour. 2010: The nomenclatural status of the nomina of amphibians and reptiles created by Garsault (1764), with a parsimonious solution to an old nomenclatural problem regarding the genus Bufo (Amphibia, Anura), comments on the taxonomy of this genus, and comments on some nomina created by Laurenti (1768). Zootaxa, 2447: 1–52.
Crnobrnja-Isailović, J., S. Ćurčić, D. Stojadinović, N. Tomašević-Kolarov, I. Aleksić & Ž. Tomanović, 2012: Diet Composition and Food Preferences in Adult Common Toads (Bufo bufo) (Amphibia: Anura: Bufonidae). Journal of herpetology, 46(4): 562–567. doi: 10.1670/10-264.
Frost, Darrel R. 2018. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. Electronic Database accessible at http://research.amnh.org/herpetology/amphibia/index.html Archiválva 2008. május 17-i dátummal a Wayback Machine-ben. American Museum of Natural History, New York, USA. Bufo bufo . Accessed on 10 Apr 2008.
World Conservation Monitoring Centre IUCN: Bufo bufo (Least Concern)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Juhász Lajos Hazánk kétéltűi és hüllői. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 33. oldal. ISBN 978-963-286-510-2

[1]

@@ 5. sor: / 5. sor: @@
 | status =  LC
 | védettség = V
-| eszmei_érték = 10&nbsp;000 Ft
+| természetvédelmi érték = 10&nbsp;000 Ft
 | regnum = [[Állatok]] ''(Animalia)''
 | phylum = [[Gerinchúrosok]] ''(Chordata)''
@@ 77. sor: / 77. sor: @@
 == Előfordulása ==
-A barna varangy [[Európa|Európában]] szinte mindenütt, [[Ázsia]] mérsékelt égövi részén [[Japán|Japánig]], valamint Északnyugat-[[Afrika|Afrikában]] honos. [[Írország|Írországban]], [[Korzika|Korzikán]], [[Szardínia (sziget)|Szardínia]] szigetén és a [[Baleár-szigetek|Baleár-szigeteken]] nem fordul elő. [[Magyarország]]<nowiki/>legelterjedtebb kétéltű faja, szinte mindenhol előfordul, sík vidékeken, dombságokon és középhegységekben, ember közelében is. Gyakorisága az egyes területeken változó. A legkülönbözőbb helyeken megtalálható, erdőkben, bozótosokban, ligetekben, szántóföldeken, réteken és kertekben, pincékben, barlangokban, üregekben, vén falak repedéseiben, kőrakások között, fatörzsek és egyes kövek alatt, szóval mindenütt, ahol csak rejtekhelyet talál magának, vagy ahol ilyet készíteni tud. Ha csak lehetséges nyirkos, árnyas helyeket választ ki, éppen azért nagyon gyakran található olyan növények alatt, melyeknek levelei a talajt nemcsak beárnyékolják, hanem valósággal be is fedik. Állítólag különösen kedveli az erősszagú növényeket, mint a zsályát és a bürköt. stb.
+A barna varangy [[Európa|Európában]] szinte mindenütt, [[Ázsia]] mérsékelt égövi részén [[Japán]]ig, valamint Északnyugat-[[Afrika|Afrikában]] honos. [[Írország]]ban, [[Korzika|Korzikán]], [[Szardínia (sziget)|Szardínia]] szigetén és a [[Baleár-szigetek]]en nem fordul elő. [[Magyarország]] legelterjedtebb kétéltű faja, szinte mindenhol előfordul, sík vidékeken, dombságokon és középhegységekben, ember közelében is, kertekben, pincékben, árokparton stb.<ref>Juhász Lajos ''Hazánk kétéltűi és hüllői''. Budapest, Mezőgazda Kiadó, 2009, 33. oldal. {{ISBN|978-963-286-510-2}}</ref>
 == Megjelenése ==
 [[Fájl:Barna varangy.JPG|bélyegkép|250px|balra|Fiatal példány]]
-A [[Hímnem (biológia)|hím]] legfeljebb 7 [[Méter|centiméter]] hosszú és 10–50 [[gramm]] testtömegű, a [[Nőnem (biológia)|nőstény]] legfeljebb 13 centiméter hosszú és 50–120 grammot nyom. Az állat általában túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal; testét olajzöld – [[Dél-Európa|Dél-Európában]] vöröses – szemölcsök borítják. A háton és a mellen található mirigyekben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyek elriasztják egyes ellenségeit. Mellső lábával kapja el zsákmányát; párzáskor a hím ezzel [[Amplexus|karolja át]] a nőstényt. Úszóhártyával rendelkező hátsó lába nagyobb és erősebb, a meghajtást szolgálja. Egy átlátszó, védő „harmadik szemhéj”, a pislogóhártya segítségével a béka a víz alatt is lát. A száj elülső részében található ízület révén a béka akár 10 centiméter hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni. Ezt a reflexszerű mozgást minden tárgy kiváltja, amelynek nagysága körülbelül megegyezik a zsákmány nagyságával. A színárnyalatok változatossága ellenére is biztosan megkülönböztethetõ a másik, országunkban is elõforduló rokon békafajtól a zöld varangytól (Bufo viridis), ha összehasonlítjuk a hátsó végtag ujjainak alsó felén elhelyezkedõ izület alatti bütyköket. Ezek ugyanis a barna varangynál párosak, míg a zöld varangynál egyesével állanak.
+A [[hímnem (biológia)|hím]] legfeljebb 7&nbsp;[[méter|centiméter]] hosszú és 10–50&nbsp;[[gramm]] testtömegű, a [[Nőnem (biológia)|nőstény]] legfeljebb 13&nbsp;centiméter hosszú és 50–120&nbsp;grammot nyom. Az állat általában túlnyomórészt barna színű, szürkés vagy feketés foltokkal; testét olajzöld – [[Dél-Európa|Dél-Európában]] vöröses – szemölcsök borítják. A háton és a mellen található mirigyekben két különböző mérgező váladék termelődik, amelyek elriasztják egyes ellenségeit. Mellső lábával kapja el zsákmányát; párzáskor a hím ezzel [[Amplexus|karolja át]] a nőstényt. Úszóhártyával rendelkező hátsó lába nagyobb és erősebb, a meghajtást szolgálja. Egy átlátszó, védő „harmadik szemhéj”, a pislogóhártya segítségével a béka a víz alatt is lát. A száj elülső részében található ízület révén a béka akár 10&nbsp;centiméter hosszúra is megnövő, ragadós, rózsaszínű nyelvét képes lasszószerűen előre- és visszalendíteni. Ezt a reflexszerű mozgást minden tárgy kiváltja, amelynek nagysága körülbelül megegyezik a zsákmány nagyságával.
 == Életmódja ==
-A barna varangy a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket. A síkságoktól a hegyvidékekig, több mint 2000 [[méter]] magasságig mindenütt találkozhatunk vele. Természetes [[Erdő|erdőkben]] és erdős pusztákon éppen úgy előfordul, mint az emberi településeken, valamint kisebb álló- és folyóvizek partján. Az állat magányos. Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll. Férgeket, csigákat, pókokat és sok kerti kártevőt fogyaszt el, ezzel hasznot hajt. Vadászterületét lassan járja be, áldozatához óvatosan közeledik. Hosszú, tapadós nyelve nyílsebesen kilövell és a rovart már meg is fogta. Ha fenyegetve érzi magát, figyelmeztető helyzetet vesz fel, merev lábain felemelkedik, testét felfújja, fejét előrehajtja és előre-hátra himbálja magát. Ezzel az ijesztő trükkel gyakran megmenekül, ellensége nem meri megtámadni. A barna varangy 30–40 [[Év|évig]] is élhet. Szeptember végén vagy október elején bújik el telelelő helyére. A szürkület beállta után mozog. Elsősorban szárazföldi, fagymentes helyeken egyesével vagy csoportosan telel át. Vannak adatok vízben történt telelésről is. Szívesen elfoglalja a kerti tavakat. Mint valódi éjjeli állat, nappalra elrejtőzik, kivéve, ha meleg eső megpuhította a talajt és felhők eltakarták a neki annyira kellemetlen napot. Ilyen körülmények között nappal is megkísérli a vadászatot, amit különben csak naplemente után szokott elkezdeni. A varangyoknak csak kevés ellenségük van. Mirigyes bőrük megmenti őket a ragadozóktól, kivéve a kígyókat. Ellenben rettenetes ellenségük van bizonyos legyek (Lucilia bufonivora és sylvarum) nyűveiben, melyek orrnyílásaikon át beléjük hatolnak és szörnyű pusztítást visznek végbe a fejükben, vakságukat okozzák és végül szétroncsolva agyukat, megölik őket. Éjszakai életmódot folytat. Egész éjszaka vadásznak rovarokra csigákra lárvákra egészen hajnalig hajnalkor vissza mennek a búvóhelyeikre és ott pihenek egészen a következő estig. Gyakran tanyáznak a falusi udvarokon aztán éjszaka előjönnek és szerte ugrálnak. A száraz területeken éjszakánként felkeresik a vizes helyeket, hogy pótolják az elvesztett vízmennyiséget. Főként szürkületkor és éjszaka jön elő, nappal csak a párzási időszakban figyelhető meg. Az emberektől a többi kétéltűnél kevésbé fél. Ha szerencsénk van, még a kisebb városokban is összefuthatunk vele éjjelenként, ahogy az utcai lámpák fényénél vadászik a rovarokra. A hazánkban gyakori fajjal esténként, vadászat közben településünk kertjeiben, utcáin is találkozhatunk. Megszokott látvány falusi, kertvárosi környezetben, ahogy az utcai lámpa alá gyűlve vadászik. A bolygatott és a városi élőhelyeken (parkokban, kertekben) is jól érzi magát. A csatornákat, mint ökológiai folyosókat gyakran használja terjedése során. Nagyobb egyedszámban található olyan helyeken, ahol gyakoriak a rágcsálók, mert üregeiket előszeretettel használja búvóhelyül. A szaporodóhelytől messzire, akár 2–5 km-re is eltávolodhat.
+A barna varangy a környezetével szemben nem támaszt különleges igényeket. A síkságoktól a hegyvidékekig, több mint 2000&nbsp;[[méter]] magasságig mindenütt találkozhatunk vele. Természetes [[erdő]]kben és erdős pusztákon éppen úgy előfordul, mint az emberi településeken, valamint kisebb álló- és folyóvizek partján. Az állat magányos. Tápláléka különböző gerinctelen állatokból áll. Férgeket, csigákat, pókokat és sok kerti kártevőt fogyaszt el, ezzel hasznot hajt. Vadászterületét lassan járja be, áldozatához óvatosan közeledik. Hosszú, tapadós nyelve nyílsebesen kilövell és a rovart már meg is fogta. Ha fenyegetve érzi magát, figyelmeztető helyzetet vesz fel, merev lábain felemelkedik, testét felfújja, fejét előrehajtja és előre-hátra himbálja magát. Ezzel az ijesztő trükkel gyakran megmenekül, ellensége nem meri megtámadni. A barna varangy 30–40&nbsp;[[év]]ig is élhet. Szeptember végén vagy október elején bújik el telelelő helyére.
 == Szaporodása ==
+A hím&nbsp;4–5, a nőstény 3–4&nbsp;éves korban éri el az ivarérettséget. A párzási időszak március–április között van. A nőstény 3000–{{szám|12000}} [[petesejt|petét]] rak, de csak 2–3&nbsp;petéből válik ivarérett varangy. A lárvaállapot körülbelül 12&nbsp;hétig tart.
-Szaporodása elsősorban tavak, holtágak vagy akár nagyobb pocsolyák vízében, ritkábban lassú folyású csatornákban (esetleg folyókban, patakokban) zajlik. Szaporodóhely-hűség jellemzi. Az ivarérett példányok igyekeznek ugyanahhoz a víztérhez visszatérni, ahol átalakultak. Ilyenkor képesek igen nagy távolságok megtételére is. A szaporodási időszak általában március közepétől április elejéig tart. Többnyire a hímek érkeznek korábban, és sokkal több időt töltenek a vízben, mint a nőstények. A nőstény a fekete színű petéket kétsoros, több méter hosszúságú dupla zsinórban rakja le vízi vagy vízben álló növények köré tekerve. A petezsinórban akár 7000-10000 pete is lehet. Az embrionális fejlődés általában 2-3 hétig tart, majd az ebihalak 1,5-2,5 hónapig fejlődnek. A fekete ebihalak gyakran igen nagy egyedszámú „felhőkbe” tömörülve mozognak. Az átalakulás egy adott víztérben általában 1-2 nap alatt, szinte egyszerre megy végbe. Júniusban alakulnak át. A frissen átalakult, 7–12 mm-es kis varangyok eleinte inkább nappal aktívak, és a víz közelében maradnak, de azután egyre távolabb keresnek menedéket és táplálékot. Ivarérettségüket a hímek általában három-, a nőstények négyéves korukban érik el.
 {|
@@ 113. sor: / 113. sor: @@
 *Dubois, A. & R. Bour. 2010: The nomenclatural status of the nomina of amphibians and reptiles created by Garsault (1764), with a parsimonious solution to an old nomenclatural problem regarding the genus Bufo (Amphibia, Anura), comments on the taxonomy of this genus, and comments on some nomina created by Laurenti (1768). Zootaxa, 2447: 1–52.
 *Crnobrnja-Isailović, J., S. Ćurčić, D. Stojadinović, N. Tomašević-Kolarov, I. Aleksić & Ž. Tomanović, 2012: Diet Composition and Food Preferences in Adult Common Toads (Bufo bufo) (Amphibia: Anura: Bufonidae). Journal of herpetology, 46(4): 562–567. doi: 10.1670/10-264.
-*Frost, Darrel R. 2018. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. Electronic Database accessible at http://research.amnh.org/herpetology/amphibia/index.html. American Museum of Natural History, New York, USA. Bufo bufo . Accessed on 10 Apr 2008.
+*Frost, Darrel R. 2018. Amphibian Species of the World: an Online Reference. Version 6.0. Electronic Database accessible at http://research.amnh.org/herpetology/amphibia/index.html {{Wayback|url=http://research.amnh.org/herpetology/amphibia/index.html |date=20080517154614 }}. American Museum of Natural History, New York, USA. Bufo bufo . Accessed on 10 Apr 2008.
 *World Conservation Monitoring Centre IUCN: Bufo bufo  (Least Concern)
@@ 128. sor: / 128. sor: @@
 [[Kategória:Ázsia kétéltűi]]
 [[Kategória:Algéria gerincesei]]
-[[Kategória:Ausztria kétéltűi]]
+[[Kategória:Európa kétéltűi]]
-[[Kategória:Azerbajdzsán kétéltűi]]
-[[Kategória:Fehéroroszország kétéltűi]]
-[[Kategória:Belgium kétéltűi]]
-[[Kategória:Bosznia-Hercegovina kétéltűi]]
-[[Kategória:Bulgária kétéltűi]]
-[[Kategória:Horvátország kétéltűi]]
-[[Kategória:Csehország kétéltűi]]
-[[Kategória:Dánia kétéltűi]]
-[[Kategória:Észtország kétéltűi]]
-[[Kategória:Finnország kétéltűi]]
-[[Kategória:Franciaország kétéltűi]]
-[[Kategória:Németország kétéltűi]]
-[[Kategória:Gibraltár kétéltűi]]
-[[Kategória:Görögország kétéltűi]]
-[[Kategória:Olaszország kétéltűi]]
-[[Kategória:Kazahsztán kétéltűi]]
-[[Kategória:Lettország kétéltűi]]
-[[Kategória:Libanon kétéltűi]]
-[[Kategória:Liechtenstein kétéltűi]]
-[[Kategória:Litvánia kétéltűi]]
-[[Kategória:Luxemburg kétéltűi]]
-[[Kategória:Norvégia kétéltűi]]
-[[Kategória:Észak-Macedónia kétéltűi]]
-[[Kategória:Moldova kétéltűi]]
-[[Kategória:Monaco kétéltűi]]
-[[Kategória:Montenegró kétéltűi]]
-[[Kategória:Marokkó állatvilága]]
-[[Kategória:Hollandia kétéltűi]]
-[[Kategória:Lengyelország kétéltűi]]
-[[Kategória:Portugália kétéltűi]]
-[[Kategória:Románia kétéltűi]]
 [[Kategória:Oroszország kétéltűi]]
-[[Kategória:Szerbia kétéltűi]]
-[[Kategória:Szlovákia kétéltűi]]
-[[Kategória:Szlovénia kétéltűi]]
-[[Kategória:Spanyolország kétéltűi]]
-[[Kategória:Svédország kétéltűi]]
-[[Kategória:Svájc kétéltűi]]
-[[Kategória:Szíria kétéltűi]]
-[[Kategória:Tunézia kétéltűi]]
-[[Kategória:Törökország kétéltűi]]
-[[Kategória:Ukrajna kétéltűi]]
-[[Kategória:Az Egyesült Királyság kétéltűi]]
 [[Kategória:A palearktikus ökozóna élővilága]]