„Rigómezei csata (1448)” változatai közötti eltérés

	Rigómezei csata (1448)
	Egy akindzsi pányván vonszol egy harcképtelenné vált magyar lovagot
Konfliktus	Magyar–török háború (1444–48)
Időpont	1448. október 18.–19.
Helyszín	A Szerb Fejedelemség déli részén, Lab folyó melletti Rigómezőn (Rigóföld), Pristina mellett (ma Koszovó Polje)
Eredmény	Oszmán-török győzelem
	Szemben álló felek
Magyar Királyság; Havasalföld	Oszmán Birodalom
	Parancsnokok
Hunyadi János magyar kormányzó	II. Murád oszmán szultán
	Szemben álló erők
Kb. 15 000 nehéz- és könnyűlovas; Kb. 8000 havasalföldi lovas; Kb. 6000 gyalogos	Kb. 7000 janicsár; Kb. 10-10 000 ruméliai és anatólai szpáhi; Kb. 10 000 akindzsi; Kb. 10 000 aszab
	Veszteségek
Kb. 15 000 fő	ismeretlen
	Térkép
	Rigómezei csata (1448) Pozíció a Dinári-hegység térképén
	é. sz. 42° 37′ 48″, k. h. 21° 07′ 12″42.630000°N 21.120000°EKoordináták: é. sz. 42° 37′ 48″, k. h. 21° 07′ 12″42.630000°N 21.120000°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Rigómezei csata (1448) témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

[nem ellenőrzött változat]

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. február 27., 12:07-kori változata

Ez a szócikk a második rigómezei csatáról szól. Hasonló címmel lásd még: Rigómezei csata (egyértelműsítő lap).

A törökök ellen vívott előző, 1389. évi csatát lásd a Rigómezei csata (1389) c. szócikkben!

A második rigómezei csata 1448. október 17–20-án a II. Murád szultán vezette oszmán és a Hunyadi János magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott, s magyar vereséggel zárult. Vereségével Hunyadi az Oszmán Birodalom ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el. (Az „első” rigómezei csatát 1389-ben vívták.)

Előzménye

Hunyadi János 1448-ban látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es várnai vereségért. Hunyadi stratégiája a meglepetésen, valamint a Balkán népeinek felkelésén alapult, valamint azon, hogy a török fősereget egyetlen döntő ütközetben képes lesz felmorzsolni. Hunyadi elbizakodott volt, s seregeit úgy vezényelte egyre mélyebbre az ellenséges területekre, hogy nem biztosította a kellő védelmet egy esetleges visszavonuláshoz. Még a támadást megelőzően Hunyadi megállapodott Szkander béggel (azaz Kasztrióta Györggyel), hogy egyesítik seregeiket, s együtt fogják kiűzni a törököt a Balkánról. Ezen egyezség értelmében Kasztrióta György Hunyadi közeledésének hírére megindította csapatait, hogy egyesüljenek, de ebben a szándékában megakadályozta Brankovics György szerb despota, aki csapataival útját állta, valamint tájékoztatta a szultánt a magyar seregek helyéről, hadmozdulatairól, s így a törökök a magyar sereget – még az albánokkal való egyesülés előtt – döntő csatára kényszerítették.

Lefolyása

Az első hadmozdulatok 1448. október 16-án mentek végbe, ekkor sorakoztak fel a szemben álló felek, a török sereg körülbelül 60 000, míg a Hunyadi vezette keresztes hadak 24 000 főt számláltak. Október 16-án az akindzsik és a ruméliai szpáhik vették fel a harcot Hunyadival, de nem jártak sikerrel. Másnap az anatóliai szpáhik támadtak, de rohamukat visszaverték a magyar lovasok, azonban ellentámadásba nem tudtak átmenni, a török centrumban álló gyalogság helytállása miatt. A lovasságban pánik tört ki a török centrum áthatolhatatlanságát látva, ami a szárnyak megfutamodásához vezetett. Ekkor Hunyadi parancsot adott a centrum rohamára, a lovagok megrohamozták a janicsárokat, de még a török tábor előtt megállították és megfutamították őket. A keresztes lovasság visszavonult saját táborába, sorsára hagyva a gyalogságot, melyet így a törökök könnyűszerrel bekeríthettek és felőrölhettek.

A több napos csata végül meggyőző török győzelemmel zárult. A csatában elesett Székely János horvát–szlavón bán, a balszárny parancsnoka, számos nemes, több báró, köztük Tallóci Frank, Bebek Imre, Marcali Imre, Szécsi Tamás és alsólendvai Bánffy István. A keresztes hadak veszteségeit tovább tetézte, hogy mélyen ellenséges területen voltak, ahol mind a szerb, mind a török csapatok vadásztak rájuk, így sokan menekülés közben lelték halálukat, vagy estek fogságba. Például a Szerbián át menekülő Hunyadit Brankovics elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépése miatt nem adta ki Murád szultánnak.

Hatásai

Ezután Rigómező oly mértékben meg volt pestissel fertőzve, hogy évekig nem lehetett élni az amúgy igen termékeny területen. A későbbiekben Koszovó területét szerb lakossága elhagyta, helyükre rengeteg albán települt be (ezzel egyidejűleg Makedónia északi felébe is), akik ma is ott élnek.

Bár a második rigómezei csatában a szerbek nem vettek részt, valószínűleg ez a csata szintén hozzájárult a Rigómezővel kapcsolatos szerb nemzeti legenda kialakulásához.

Források

Stephen R. Turnbull, The Ottoman Empire 1326–1699, Osprey Publishing, 2003
Jean W. Sedlar, East Central Europe in the Middle Ages, 1000–1500, University of Washington Press, 1994
Matthew Bennett, The Hutchinson Dictionary of Ancient & Medieval Warfare, Taylor & Francis, 1998

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
+{{egyért2|a második rigómezei csatáról|Rigómezei csata (egyértelműsítő lap)}}
-{{nincs forrás}}
 :''A törökök ellen vívott előző, 1389. évi csatát lásd a [[Rigómezei csata (1389)]] c. szócikkben!''
 {{lektor}}
-{{csata
+{{csata infobox
 |név=Rigómezei csata (1448)
+|kép=The Akinci - Suleymanname.jpg
-|kép=
+|képleírás= Egy [[akindzsi]] pányván vonszol egy harcképtelenné vált magyar lovagot
-|képleírás=
 |konfliktus=[[Magyar–török háború (1444–48)]]
-|időpont=[[1448]]. [[október 18.]]-[[október 19.]]
+|időpont=[[1448]]. [[október 18.]]–[[október 19.|19.]]
-|helyszín=A [[Szerb Fejedelemség]] déli részén, Lab folyó melleti [[Rigómező|Rigómezőn (Rigóföld)]], [[Priština]] mellett (ma [[Koszovó Polje]])
+|helyszín=A [[Szerb Fejedelemség]] déli részén, Lab folyó melletti  [[Rigómező|Rigómezőn (Rigóföld)]], [[Pristina]] mellett (ma [[Koszovó Polje]])
 |eredmény=Oszmán-török győzelem
-|egyik fél=[[Kép:Armoiries Hongrie ancien.svg|22px]]&nbsp;[[Magyar Királyság]]<br>[[Kép:Havasalföld címere.PNG|22px]]&nbsp;[[Havasalföld]]
+|egyik fél=[[Fájl:Armoiries Hongrie ancien.svg|22px]]&nbsp;[[Magyar Királyság]]<br />[[Fájl:Coat of arms of Wallachia.svg|22px]]&nbsp;[[Havasalföld]]
-|másik fél=[[Kép:Ottoman1375.svg|22px]]&nbsp;[[Oszmán Birodalom]]
+|másik fél=&nbsp;[[Oszmán Birodalom]]
-|parancsnokok1=[[Kép:HunedorIoan1453.jpg|20px]]&nbsp;[[Hunyadi János]] magyar kormányzó
+|parancsnokok1=[[Fájl:Coa_Hungary_Family_Hunyadi_János_(extended)_big.svg|20px]]&nbsp;[[Hunyadi János]] magyar kormányzó
-|parancsnokok2=[[II. Murád]] török szultán
+|parancsnokok2=[[II. Murád oszmán szultán]]
-|erők1= Kb.&nbsp;15&nbsp;000 nehéz-és könnyűlovas<br>Kb. 8000 havasalföldi lovas<br>Kb. 6000 gyalogos
+|erők1= Kb.&nbsp;{{szám|15000|nehéz-}} és könnyűlovas<br />Kb. 8000 havasalföldi lovas<br />Kb. 6000 gyalogos
-|erők2= Kb.&nbsp;7&nbsp;000 janicsár<br>Kb.&nbsp;10-10&nbsp;000 ruméliai és anatólai szpáhi<br>Kb. 10000 akindzsi<br>Kb. 10000 azab
+|erők2= Kb.&nbsp;{{szám|7000|[[janicsár]]}}<br />Kb.&nbsp;10-{{szám|10000|ruméliai}} és anatólai [[szpáhi]]<br />Kb. {{szám|10000|[[akindzsi]]}}<br />Kb. {{szám|10000|[[aszab]]}}
-|veszteségek1=Kb.&nbsp;15&nbsp;000 fő
+|veszteségek1=Kb.&nbsp;{{szám|15000|fő}}
 |veszteségek2=ismeretlen
+|pozíciós térkép = Dinári-hegység
 }}
-A '''második rigómezei csata''' (gyakran csak '''rigómezei csata''') [[1448]]. [[október 18.|október 18]]-[[október 19.|19]]-én a [[II. Murád]] szultán vezette oszmán és a [[Hunyadi János]] magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott. Vereségével [[Hunyadi János|Hunyadi]] az [[Oszmán Birodalom]] ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el.
+A '''második ''rigómezei'' csata''' [[1448]]. [[október 17.|október 17]]–[[október 20.|20-án]] a [[II. Murád oszmán szultán|II. Murád szultán]] vezette oszmán és a [[Hunyadi János]] magyar kormányzó által vezérelt keresztény hadak között zajlott, s magyar vereséggel zárult. Vereségével Hunyadi az [[Oszmán Birodalom]] ellen vívott háborúinak egyik legnagyobb kudarcát szenvedte el. (Az „első” [[Rigómezei csata (1389)|rigómezei csatát]] 1389-ben vívták.)
-==Lefolyása==
+== Előzménye ==
+[[Hunyadi János]] 1448-ban látta elérkezettnek a pillanatot, hogy visszavágjon az 1444-es [[Várnai csata|várnai vereségért]]. Hunyadi stratégiája a meglepetésen, valamint a [[Balkán (térség)|Balkán]] népeinek felkelésén alapult, valamint azon, hogy a török fősereget egyetlen döntő ütközetben képes lesz felmorzsolni. Hunyadi elbizakodott volt, s seregeit úgy vezényelte egyre mélyebbre az ellenséges területekre, hogy nem biztosította a kellő védelmet egy esetleges visszavonuláshoz. Még a támadást megelőzően Hunyadi megállapodott [[Kasztrióta György albán fejedelem|Szkander béggel]] (azaz Kasztrióta Györggyel), hogy egyesítik seregeiket, s együtt fogják kiűzni a törököt a Balkánról. Ezen egyezség értelmében Kasztrióta György Hunyadi közeledésének hírére megindította csapatait, hogy egyesüljenek, de ebben a szándékában megakadályozta [[Brankovics György szerb despota]], aki csapataival útját állta, valamint tájékoztatta a szultánt a magyar seregek helyéről, hadmozdulatairól, s így a törökök a magyar sereget – még az [[albánok]]kal való egyesülés előtt – döntő csatára kényszerítették.
-Hunyadi a [[Balkán]] nyugati szélén felkelő [[albánok]] vezérével [[Szkander bég]]gel szövetségben indította támadó hadjáratát, kb. 25&nbsp;000 fős seregével. A [[szerbek]] vezére, [[Brankovics György]] azonban tájékoztatta a szultánt a magyar seregek helyéről, hadmozdulatairól, s így a törökök még az albánokkal való egyesülés előtt döntő csatára kényszerítették a magyar sereget.<br>
-A két napig tartó csata végül Hunyadi János vereségével végződött. A csatában kb. 15 ezer magyar katona esett el, a törökök részéről a veszteség még ennél is nagyobb volt.
+== Lefolyása ==
-Amikor Hunyadi János látta, hogy a csata csak elveszett, csapatával visszavonult. A visszamaradt [[Német-római birodalom|német]] és [[Csehország|cseh]] lovagokat a [[havasalföld]]iek elárulták és kb 4000, mások szerint 8000-en is átálltak a törökökhöz. Miután a keresztes lovagokat a törökök lemészárolták, a török szultán "hálából" a havasalföldieket is megölette. Előtte azonban visszaadatta nekik fegyvereiket, hogy ne mondja senki, hogy fegyverteleneket öletett meg.
+Az első hadmozdulatok 1448. október 16-án mentek végbe, ekkor sorakoztak fel a szemben álló felek, a török sereg körülbelül {{szám|60000}}, míg a Hunyadi vezette keresztes hadak {{szám|24000|főt}} számláltak. Október 16-án az [[akindzsi]]k és a [[rumélia]]i [[szpáhi]]k vették fel a harcot Hunyadival, de nem jártak sikerrel. Másnap az [[anatólia]]i szpáhik támadtak, de rohamukat visszaverték a magyar lovasok, azonban ellentámadásba nem tudtak átmenni, a török centrumban álló gyalogság helytállása miatt. A lovasságban pánik tört ki a török centrum áthatolhatatlanságát látva, ami a szárnyak megfutamodásához vezetett. Ekkor Hunyadi parancsot adott a centrum rohamára, a lovagok megrohamozták a janicsárokat, de még a török tábor előtt megállították és megfutamították őket. A keresztes lovasság visszavonult saját táborába, sorsára hagyva a gyalogságot, melyet így a törökök könnyűszerrel bekeríthettek és felőrölhettek.
+A több napos csata végül meggyőző török győzelemmel zárult. A csatában elesett [[Székely János (horvát bán)|Székely János]] [[Horvát bán|horvát–szlavón bán]], a balszárny parancsnoka, számos nemes, több báró, köztük [[Tallóci Frank]], [[Bebek Imre (erdélyi vajda)|Bebek Imre]], [[Marcali Imre]], [[Szécsi Tamás]] és [[Bánffy István (hadvezér)|alsólendvai Bánffy István]]. A keresztes hadak veszteségeit tovább tetézte, hogy mélyen ellenséges területen voltak, ahol mind a szerb, mind a török csapatok vadásztak rájuk, így sokan menekülés közben lelték halálukat, vagy estek fogságba. Például a Szerbián át menekülő Hunyadit Brankovics elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépése miatt nem adta ki Murád szultánnak.
-Az ütközet után ráadásul a Szerbián át menekülő Hunyadit [[Brankovics György]] szerb despota elfogatta, s csak a magyar országnagyok erélyes fellépésére nem adta ki II. Murád szultánnak.
-==Hatásai==
+== Hatásai ==
-Ezután a [[Rigómező]] oly mértékben meg volt [[pestis]]sel fertőzve, hogy évekig nem lehetett, az amúgy nagyon termékeny területen élni. A későbbiekben [[Koszovó]] területetét szerb lakossága elhagyta, helyükre rengeteg albán települt be (ezzel egyidejűleg [[Macedónia]] északi felébe is), akik ma is itt élnek.
+Ezután [[Rigómező]] oly mértékben meg volt [[pestis]]sel fertőzve, hogy évekig nem lehetett élni az amúgy igen termékeny területen. A későbbiekben [[Koszovó]] területét szerb lakossága elhagyta, helyükre rengeteg albán települt be (ezzel egyidejűleg [[Makedónia (régió)|Makedónia]] északi felébe is), akik ma is ott élnek.
 Bár a második rigómezei csatában a szerbek nem vettek részt, valószínűleg ez a csata szintén hozzájárult a Rigómezővel kapcsolatos szerb nemzeti legenda kialakulásához.
+== Források ==
-{{portál|középkor||Törökország|-}}
+* Stephen R. Turnbull, The Ottoman Empire 1326–1699, Osprey Publishing, 2003
+* Jean W. Sedlar, East Central Europe in the Middle Ages, 1000–1500, University of Washington Press, 1994
+* Matthew Bennett, The Hutchinson Dictionary of Ancient & Medieval Warfare, Taylor & Francis, 1998
+{{Nemzetközi katalógusok}}
-[[Kategória:Középkori csaták|Rigomezo 02]]
+{{portál|középkor||Szerbia|-|Törökország|-}}
-[[Kategória:Magyarország csatái|Rigomezo 2]]
-[[Kategória:Románia csatái|Rigomezo 02]]
-[[Kategória:Szerbia csatái|Rigomezo 2]]
-[[Kategória:Koszovó|Rigomezo 02]]
-[[Kategória:Az Oszmán Birodalom csatái|Rigomezo 2]]
+{{DEFAULTSORT:Rigómezeicsata}}
-[[en:Battle of Kosovo (1448)]]
+[[Kategória:Középkori csaták|Rigómező 02]]
-[[de:Schlacht auf dem Amselfeld (1448)]]
+[[Kategória:Magyarország csatái|Rigómező 2]]
-[[ko:코소보 전투 (1448년)]]
+[[Kategória:Szerbia csatái|Rigómező 2]]
-[[pl:Bitwa na Kosowym Polu (1448)]]
+[[Kategória:Koszovó|Rigómező 02]]
-[[ro:Bătălia de la Kosovo Polje (1448)]]
+[[Kategória:Az Oszmán Birodalom csatái|Rigómező 2]]
-[[sr:Косовска битка (1448)]]
+[[Kategória:Havasalföld csatái|Rigómező 02]]
-[[sv:Andra slaget vid Kosovo Polje]]
+[[Kategória:1448]]
-[[tr:II. Kosova Savaşı]]