„R–11 (rakéta)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzés folyamatban] |
Nincs forrás sablon |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
(40 közbenső módosítás, amit 18 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva) | |||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{nincs forrás}} |
|||
{{egyért2|a ballisztikus rakétáról|Tumanszkij R–11}} |
{{egyért2|a ballisztikus rakétáról|Tumanszkij R–11}} |
||
{{Rakéta infobox |
|||
{{Rakétaadat |
|||
|név =R–11 |
|||
|kép = 2U118 Scud-2.jpg |
|||
| kep_alair = Amerikai, gyakorló céllá átalakított rakéta felállítása indítási helyzetbe |
|||
|képméret = |
|||
| naton = SS–1 Scud |
|||
|képaláírás = Harci rész nélküli R–11M rakéta a hordozó-indító járművén |
|||
| egyebn = R–17, R–300 Elbrusz |
|||
|NATO-kód = SS–1B Scud–A |
|||
⚫ | |||
|egyéb név = |
|||
| terv = [[Koroljov OKB]] |
|||
⚫ | |||
| szolg = [[1957]]. |
|||
|gyártó = |
|||
⚫ | |||
|tervező =[[RKK Enyergija|OKB–1]] |
|||
| d = 0,88 m |
|||
|szolgálatba állás =[[1957]] |
|||
| m = 4400-6500 kg |
|||
|hordozó repülőgépek = |
|||
⚫ | |||
|irányítás = |
|||
⚫ | |||
|robbanótöltet = |
|||
| cep = 4000 m |
|||
|kormányzás = |
|||
| fok = 1 |
|||
⚫ | |||
|törzsátmérő =0,88 |
|||
|szárnyfesztáv = |
|||
|indulótömeg =4400-6500 |
|||
⚫ | |||
|maximális sebesség = |
|||
|legnagyobb repülési magasság = |
|||
⚫ | |||
|körkörös szórás = 4000 m |
|||
|fokozatok száma = 1 |
|||
|háromnézeti rajz = |
|||
|háromnézeti rajz aláírása = |
|||
}} |
}} |
||
⚫ | Az '''R–11''' ([[NATO-kód|NATO-kódja]]: ''SS–1A, ''[[GRAU-kód|GRAU-kódja]]:'' 8A61) és az '''''R–11M '''(NATO-kódja:'' SS–1B Scud A,''''' '''GRAU-kódja''': '''''8K11) ''[[Szovjetunió|szovjet]] [[Ballisztikus rakéta|harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta]], melyet az [[1950-es évek]] második felére fejlesztettek ki [[Viktor Petrovics Makejev|Viktor Makejev]] vezetésével az [[RKK Enyergija|OKB–1]] tervezőirodában, nagyrészt a zsákmányolt [[második világháború]]s német ballisztikus rakétákra (mindenekelőtt a [[V–2]]-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy [[Nukleáris fegyver|atomtöltetet]] hordozhatott. Szállító és indító járműve az [[ISZU–152]] önjáró lővegen alapuló ''8U218 ''lánctalpas harcjármű. |
||
⚫ | A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] és [[Irán]]ban is gyártják. [[Irak]] az [[Irak–iráni háború|irak–iráni háborúban]] és az [[öbölháború]]ban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték. |
||
⚫ | Az '''R–11''' ( |
||
⚫ | A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a [[TR–1 Tyemp]] és az [[OTR–23 Oka|R–400 Oka]] rakéták váltották le. A [[Magyar Néphadsereg]]ben az [[1990-es évek]] elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, [[9K52 Luna–M|Luna–M]] rakétákkal együtt.<ref>{{cite web|url=http://www.arcanum.hu/haditechnika/lpext.dll/HT_1982-1992/54e/550?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0|title=A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése|last=Sárhidai|first=Gyula|date=1991|publisher=[http://www.haditechnika.hu/ Haditechnika]|accessdate=2008-11-08}}{{Halott link|url=http://www.arcanum.hu/haditechnika/lpext.dll/HT_1982-1992/54e/550?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0 |date=2018-11 }}</ref> |
||
⚫ | A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. [[Észak-Korea|Észak-Koreában]] és [[Irán]]ban is gyártják. [[Irak]] az [[ |
||
==Jegyzetek== |
|||
⚫ | A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a [[TR–1 |
||
{{jegyzetek}} |
|||
{{cite web|url=http://www.arcanum.hu/haditechnika/lpext.dll/HT_1982-1992/54e/550?fn=document-frame.htm&f=templates&2.0|title=A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése|last=Sárhidai|first=Gyula|date=1991|publisher=[http://www.haditechnika.hu/ Haditechnika]|accessdate=2008-11-08}}</ref> |
|||
== |
==Források== |
||
*[http://www.energia.ru/energia/launchers/rocket-r11.html Az R–11 a gyártó Enyergija vállalat honlapján] {{Wayback|url=http://www.energia.ru/energia/launchers/rocket-r11.html |date=20091031084306 }} |
|||
==További információk== |
|||
== Külső hivatkozások == |
|||
{{Commonskat|SS-1B Scud A}}A Magyar Néphadseregben 1963- 1973 között álltak rendszerben. 1973-ban váltotta a 9K72 "Elbrus" komplexum, melyekbóől először 6, később 9 db volt hadrendben.{{Ballisztikus rakéták}} |
|||
{{commonscat|SS-1 Scud}} |
|||
===Lábjegyzetek=== |
|||
<references/> |
|||
{{Ballisztikus rakéták}} |
|||
[[en:Scud]] |
|||
[[Kategória:Kis hatótávolságú ballisztikus rakéták]] |
[[Kategória:Kis hatótávolságú ballisztikus rakéták]] |
||
[[Kategória:Szovjet harci járművek]] |
|||
[[Kategória:Szovjet rakétafegyverek]] |
A lap jelenlegi, 2024. február 28., 08:44-kori változata
R–11 | |
Harci rész nélküli R–11M rakéta a hordozó-indító járművén | |
NATO-kód | SS–1B Scud–A |
Funkció | Harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta |
Tervező | OKB–1 |
Szolgálatba állítás | 1957 |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | 10,70 m |
Törzsátmérő | 0,88 m |
Indulótömeg | 4400-6500 kg |
Hasznos teher tömege | 600-950 kg |
Repülési jellemzők | |
Hatótávolság | 150-700 km |
CEP | 4000 m |
Fokozatok | |
Fokozatok száma | 1 |
A Wikimédia Commons tartalmaz R–11 témájú médiaállományokat. |
Az R–11 (NATO-kódja: SS–1A, GRAU-kódja: 8A61) és az R–11M (NATO-kódja: SS–1B Scud A, GRAU-kódja: 8K11) szovjet harcászati-hadműveleti ballisztikus rakéta, melyet az 1950-es évek második felére fejlesztettek ki Viktor Makejev vezetésével az OKB–1 tervezőirodában, nagyrészt a zsákmányolt második világháborús német ballisztikus rakétákra (mindenekelőtt a V–2-re) alapozva. Az egyszerű felépítésű, egyfokozatú, folyékony hajtóanyagú rakéta hagyományos- vagy atomtöltetet hordozhatott. Szállító és indító járműve az ISZU–152 önjáró lővegen alapuló 8U218 lánctalpas harcjármű.
A világ számos országába exportálták. Sok helyen gyártották is, több országban ezen rakéta (gyakran illegális) gyártása és továbbfejlesztése teremtette meg az alapot az önálló rakétagyártáshoz. Észak-Koreában és Iránban is gyártják. Irak az irak–iráni háborúban és az öbölháborúban tömegesen vetette be a rakétákat, melyek hatótávolságát helyben megnövelték.
A rakéta előkészítése az indításra sok időt vesz igénybe, pontatlan, emiatt csak tömegpusztító fejrésszel lenne alkalmazható hatásosan, a Szovjetunióban a TR–1 Tyemp és az R–400 Oka rakéták váltották le. A Magyar Néphadseregben az 1990-es évek elejéig állt rendszerben 9 komplexum (24 rakétával), egy vegyes fegyverzetű rakétadandárban, Luna–M rakétákkal együtt.[1]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Sárhidai, Gyula: A Magyar Honvédség rakétaegységének leszerelése. Haditechnika, 1991 (Hozzáférés: 2008. november 8.)[halott link]
Források
[szerkesztés]- Az R–11 a gyártó Enyergija vállalat honlapján Archiválva 2009. október 31-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
[szerkesztés]A Magyar Néphadseregben 1963- 1973 között álltak rendszerben. 1973-ban váltotta a 9K72 "Elbrus" komplexum, melyekbóől először 6, később 9 db volt hadrendben.