Ugrás a tartalomhoz

„E–3 Sentry” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Xqbot (vitalap | szerkesztései)
botok
160 102 szerkesztés
a Bot: következő hozzáadása: bs, da, de, es, fi, fr, it, ja, ko, lb, nl, no, pl, pt, ro, ru, sh, sv, th, tr, zh; kozmetikai változtatások
a 1 link korr.
 
(47 közbenső módosítás, amit 33 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{Repülőgép infobox
{{Repcsiadat
| típusnév = E–3 Sentry
| kepnev = Usaf.e3sentry.750pix.jpg
| kép = Usaf.e3sentry.750pix.jpg
| funk = [[Légtérellenőrző repülőgép]]
| funkció = [[Légtérellenőrző repülőgép]]
| gyar = [[Boeing]]
| szem = 4 + 14 fő
| gyártó = [[Boeing]]
| els_f = [[1976]]. [[május 25.]]
| első felszállás = [[1976]]. [[május 25.]]
| szolg = [[1977]]. március
| szolgálatba állás = [[1977]]. március
| rendszeresítők = {{fj|nato|1}} / {{fj|luxemburgi|1}},<br/>{{fj|Francia|1}},<br/>{{fj|rsaf|1}},<br/>{{fj|raf|1}},<br/>{{fj|usaf|1}}
| db = 68 db
| h = 46,61 m
| darab = 68 db
| ft = 44,42 m
| személyzet = 4 + 14 fő
| mag = 12,60 m
| hossz = 46,61
| szf = 283,40 m²
| fesztáv = 44,42
| tomeg = 83 990 kg
| magasság = 12,60
| szárnyfelület = 283,40
| mtow = 151 636 kg
| szerkezeti tömeg = 83 990
⚫
| hajt = 4 db [[CFM International]] [[CFM56]] [[kétáramú gázturbinás sugárhajtómű]]
| maximális felszállótömeg = 151 636
| tol = 4 × 107 kN
⚫
| hajtómű = 4 db [[CFM International]] [[CFM56]] [[kétáramú gázturbinás sugárhajtómű]]
⚫
| vmax = 0,78 [[Mach]]
| vut = 0,72 Mach
| tolóerő = 4 × 107 kN
⚫
| maximális sebesség = 0,78 [[Mach]]
| hatotav = 8046 km
| hmax = 13 106 m
| utazósebesség = 0,72 Mach
| hatótávolság = 8046
⚫
| emelk = 610 m/perc
| legnagyobb repülési magasság = 13 106 m
⚫
| lok = [[AN/APY-1]]/2
⚫
| emelkedőképesség = 610 m/perc
⚫
| rádiólokátor = [[AN/APY-1]]/2
}}
}}
Az '''E–3 Sentry''' [[légtérellenőrző repülőgép]], melyet a [[Boeing 707]] repülőgépből alakítottak ki az [[Egyesült Államok]]ban az [[1970-es évek]]ben. A repülőgéptörzs tetejére szerelték fel a 9,1 méter átmérőjű, 1,8 méter magas körbeforgó [[rádiólokátor]] antennáját, a törzsben pedig munkahelyeket alakítottak ki a kezelőszemélyzet részére. A gyártó országon kívül rendszeresítette [[Franciaország]], az [[Egyesült Királyság]], [[Szaúd-Arábia]] és a [[NATO]] is (ez utóbbi repülőgépek [[luxemburg]]i felségjellel repülnek).
Az '''E–3 Sentry''' [[légtérellenőrző repülőgép]], melyet a [[Boeing 707]] repülőgépből alakítottak ki az [[Amerikai Egyesült Államok]]ban az [[1970-es évek]]ben. A repülőgéptörzs tetejére szerelték fel a 9,1 méter átmérőjű, 1,8 méter magas körbeforgó [[rádiólokátor]] antennáját, a törzsben pedig munkahelyeket alakítottak ki a kezelőszemélyzet részére. A gyártó országon kívül rendszeresítette [[Franciaország]], az [[Egyesült Királyság]], [[Szaúd-Arábia]] és a [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] is (ez utóbbi repülőgépek [[luxemburg]]i felségjellel repülnek). A típus gyártását 1992-ben, 68 példány elkészülte után leállították.<ref name="USAF1">{{cite web|url=http://www.af.mil/information/factsheets/factsheet.asp?id=98|title=Factsheet : E-3 SENTRY (AWACS) : E-3 SENTRY (AWACS) |accessdate=2007-05-26 |date=2006-05 |publisher=United States Air Force |archiveurl=https://archive.today/20120629164211/http://www.af.mil/information/factsheets/factsheet.asp?id=98|archivedate=2012-06-29}}</ref>


== Lásd még ==
== Fejlesztése ==
1965 júniusában az [[USAF|amerikai légierő]] ajánlatokat kért az [[EC–121 Warning Star]] légtérellenőrző repülőgép lecserélésére. Az új repülőgépet fel kívánták szerelni egy olyan modern, lefelé néző radarral, amely képes volt akár a szárazföld felett alacsonyan repülő gépek jelét is elkülöníteni a földről visszaverődő zajtól. Az ajánlatok alapján a [[Boeing]], a [[Douglas Aircraft Company|Douglas]] és a [[Lockheed]] kapott lehetőséget a projektben való részvételre. 1966-ban a Lockheedet kizárták, így 1967-ben két párhuzamos program indult el a radarrendszer kifejlesztésére. Az egyik radart beszállító cég a [[Westinghouse]], a másik a [[Hughes Aircraft]] volt. 1968-ban egy erre a célra átépített EC–121Q-n próbálták ki az ''Overland Radar Technology'' szárazföld feletti radartechnológiát.<ref name="AUR1">{{cite web |url=http://www.airpower.maxwell.af.mil/airchronicles/aureview/1972/may-jun/pearce.html |title=AWACS to Bridge the Technological Gap |accessdate=2009-02-14 |publisher=Air University |archiveurl=https://web.archive.org/web/20040627142853/http://www.airpower.maxwell.af.mil/airchronicles/aureview/1972/may-jun/pearce.html |archivedate=2004-06-27 }}</ref><ref name="Davies p2">Davies 2005, p.2.</ref>


A [[Boeing 707]]-en alapuló ajánlat végül is 1970 júliusában legyőzte a [[McDonnell Douglas DC–8|Douglas DC–8]]-at. A 707-et a terv szerint négy [[General Electric TF34]] hajtómű hajtotta volna. A légierő két prototípusra adott le rendelést; az '''EC-137D'''-n értékelték a Westinghouse és a Hughes radarrendszereit. Mivel a radarrendszerek értékeléséhez nem volt szükség a szériagéptől elvárt 14 órás repülési időre, az EC–137-eseken megtartották a Boeing 707 utasszállítón megszokott [[Pratt & Whitney JT3D]] hajtóműveket.<ref name="Davies p2"/> Az első EC–137 1972. február 9-én szállt fel és 1972. márciusa és júliusa között végzett radarértékelési repüléseket.
== Külső hivatkozások ==
{{commonscat|E-3 Sentry}}


Az értékelések eredményeként az új légtérellenőrző repülőgéphez a Westinghouse radarját választották ki.<ref name="Davies 5-6">Davies 2005, pp.5-6.</ref> Eredetileg a Hughes rendszerét tartották esélyesebbnek, mivel az sokban megegyezett a szintén akkoriban fejlesztett [[F–15]] radarrendszerével. A Westinghouse-rendszer azonban [[Fourier-transzformáció|gyors Fourier-transzformációval]] digitálisan dolgozta fel a 128 [[Christian Doppler|Doppler]]-frekvenciát, míg a Hughes-rendszer az F–15 analóg rendszereit alkalmazta. A Westinghouse csapat győzelmét végül a 18 bites jelfeldolgozó számítógép tette teljessé, amelyet minden egyes bevetés előtt az adott feladatra lehetett felprogramozni. Ez különösen a horizonton túli üzemmódnál volt hasznos, amellyel kiegészíthették a Doppler-impulzus üzemmódot.<ref name="Northrop1">{{cite web |url=http://www.es.northropgrumman.com/solutions/awacs/assets/AWACS.pdf |title=AWACS Surveillance Radar |accessdate=2009-02-10 |publisher=Northrop Grumman |archiveurl=https://web.archive.org/web/20090227021024/http://www.es.northropgrumman.com/solutions/awacs/assets/AWACS.pdf |archivedate=2009-02-27 }}</ref>


1973. január 26-án az Air Force jóváhagyta az AWACS gépek fejlesztési programját és három nullszériás gépre adott le rendelést. Költségtakarékossági szempontból enyhítettek a repülési idő előírásán, így a géptípus megtartotta a P&W JT3D hajtóműveit.<ref name="Davies p2"/><ref name="Janes 76 p246">J W R Taylor 1976, p.246.</ref> A bevetésirányító számítógép- és kijelző-rendszer fejlesztésével az [[IBM]]-et és a [[Hazeltine]]-t bízták meg. Az IBM számítógép elnevezése 4PI lett, a rendszerszoftert [[JOVIAL]]-ban írták. Egy [[SAGE]] radarrendszer-operátor számára a rendszerben használt szimbolika már ismerősnek tűnhetett.
=== Lábjegyzetek ===

<references/>
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}

== Lásd még ==
== További információk ==


{{Az amerikai légierő fegyverei}}
⚫
[[Kategória:Harci repülőgépek]]
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Portál|Hadtudomány|i }}


[[Kategória:Légtérellenőrző repülőgépek]]
[[en:E-3 Sentry]]
[[Kategória:Amerikai katonai repülőgépek]]
[[bs:Boeing E-3]]
⚫
[[Kategória:Boeing katonai repülőgépek]]
[[da:E-3 Sentry]]
[[de:Boeing E-3]]
[[es:Boeing E-3 Sentry]]
[[fi:E-3 Sentry]]
[[fr:Boeing E-3 Sentry]]
[[it:Boeing E-3 Sentry]]
[[ja:E-3 (航空機)]]
[[ko:E-3 센트리]]
[[lb:Boeing E-3]]
[[nl:Boeing E-3]]
[[no:Boeing E-3 Sentry]]
[[pl:Boeing E-3 Sentry]]
[[pt:E-3 Sentry]]
[[ro:Boeing E-3 Sentry AWACS]]
[[ru:Boeing E-3 Sentry]]
[[sh:Boeing E-3]]
[[sv:Boeing E-3 Sentry]]
[[th:อี-3 เซนทรี]]
[[tr:E-3 Sentry]]
[[zh:E-3空中預警機]]

A lap jelenlegi, 2024. február 17., 14:50-kori változata

E–3 Sentry
FunkcióLégtérellenőrző repülőgép
GyártóBoeing
Gyártási darabszám68 db
RendszeresítőkNATO NATO / Luxemburgi Légierő Luxemburgi Légierő,
Francia Légierő Francia Légierő,
Szaúdi Királyi Légierő Szaúdi Királyi Légierő,
Brit Királyi Légierő Brit Királyi Légierő,
Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje Az Amerikai Egyesült Államok Légiereje
Személyzet4 + 14 fő
Első felszállás1976. május 25.
Szolgálatba állítás1977. március
Méretek
Hossz46,61 m
Fesztáv44,42 m
Magasság12,60 m
Szárnyfelület283,40 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg83 990 kg
Max. felszállótömeg151 636 kg
Hajtómű
Hajtómű4 db CFM International CFM56 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű
Tolóerő4 × 107 kN
Repülési jellemzők
Max. sebesség0,78 Mach
Utazósebesség0,72 Mach
Hatótávolság8046 km
Legnagyobb repülési magasság13 106 m
Emelkedőképesség610 m/perc
Avionika
RádiólokátorAN/APY-1/2
A Wikimédia Commons tartalmaz E–3 Sentry témájú médiaállományokat.

Az E–3 Sentry légtérellenőrző repülőgép, melyet a Boeing 707 repülőgépből alakítottak ki az Amerikai Egyesült Államokban az 1970-es években. A repülőgéptörzs tetejére szerelték fel a 9,1 méter átmérőjű, 1,8 méter magas körbeforgó rádiólokátor antennáját, a törzsben pedig munkahelyeket alakítottak ki a kezelőszemélyzet részére. A gyártó országon kívül rendszeresítette Franciaország, az Egyesült Királyság, Szaúd-Arábia és a NATO is (ez utóbbi repülőgépek luxemburgi felségjellel repülnek). A típus gyártását 1992-ben, 68 példány elkészülte után leállították.[1]

Fejlesztése

[szerkesztés]

1965 júniusában az amerikai légierő ajánlatokat kért az EC–121 Warning Star légtérellenőrző repülőgép lecserélésére. Az új repülőgépet fel kívánták szerelni egy olyan modern, lefelé néző radarral, amely képes volt akár a szárazföld felett alacsonyan repülő gépek jelét is elkülöníteni a földről visszaverődő zajtól. Az ajánlatok alapján a Boeing, a Douglas és a Lockheed kapott lehetőséget a projektben való részvételre. 1966-ban a Lockheedet kizárták, így 1967-ben két párhuzamos program indult el a radarrendszer kifejlesztésére. Az egyik radart beszállító cég a Westinghouse, a másik a Hughes Aircraft volt. 1968-ban egy erre a célra átépített EC–121Q-n próbálták ki az Overland Radar Technology szárazföld feletti radartechnológiát.[2][3]

A Boeing 707-en alapuló ajánlat végül is 1970 júliusában legyőzte a Douglas DC–8-at. A 707-et a terv szerint négy General Electric TF34 hajtómű hajtotta volna. A légierő két prototípusra adott le rendelést; az EC-137D-n értékelték a Westinghouse és a Hughes radarrendszereit. Mivel a radarrendszerek értékeléséhez nem volt szükség a szériagéptől elvárt 14 órás repülési időre, az EC–137-eseken megtartották a Boeing 707 utasszállítón megszokott Pratt & Whitney JT3D hajtóműveket.[3] Az első EC–137 1972. február 9-én szállt fel és 1972. márciusa és júliusa között végzett radarértékelési repüléseket.

Az értékelések eredményeként az új légtérellenőrző repülőgéphez a Westinghouse radarját választották ki.[4] Eredetileg a Hughes rendszerét tartották esélyesebbnek, mivel az sokban megegyezett a szintén akkoriban fejlesztett F–15 radarrendszerével. A Westinghouse-rendszer azonban gyors Fourier-transzformációval digitálisan dolgozta fel a 128 Doppler-frekvenciát, míg a Hughes-rendszer az F–15 analóg rendszereit alkalmazta. A Westinghouse csapat győzelmét végül a 18 bites jelfeldolgozó számítógép tette teljessé, amelyet minden egyes bevetés előtt az adott feladatra lehetett felprogramozni. Ez különösen a horizonton túli üzemmódnál volt hasznos, amellyel kiegészíthették a Doppler-impulzus üzemmódot.[5]

1973. január 26-án az Air Force jóváhagyta az AWACS gépek fejlesztési programját és három nullszériás gépre adott le rendelést. Költségtakarékossági szempontból enyhítettek a repülési idő előírásán, így a géptípus megtartotta a P&W JT3D hajtóműveit.[3][6] A bevetésirányító számítógép- és kijelző-rendszer fejlesztésével az IBM-et és a Hazeltine-t bízták meg. Az IBM számítógép elnevezése 4PI lett, a rendszerszoftert JOVIAL-ban írták. Egy SAGE radarrendszer-operátor számára a rendszerben használt szimbolika már ismerősnek tűnhetett.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Factsheet : E-3 SENTRY (AWACS) : E-3 SENTRY (AWACS). United States Air Force, 2006. május 1. [2012. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. május 26.)
  2. ↑ AWACS to Bridge the Technological Gap. Air University. [2004. június 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 14.)
  3. ↑ a b c Davies 2005, p.2.
  4. ↑ Davies 2005, pp.5-6.
  5. ↑ AWACS Surveillance Radar. Northrop Grumman. [2009. február 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. február 10.)
  6. ↑ J W R Taylor 1976, p.246.

Lásd még

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=E–3_Sentry&oldid=26891798”