„Első isonzói csata” változatai közötti eltérés

	Az első isonzói csata
Konfliktus	Olasz front; (Első világháború)
Időpont	1915. június 23. – július 7.
Helyszín	Isonzó folyó, Krn sziklatömb
Eredmény	Osztrák-Magyar győzelem
	Szemben álló felek
Olasz Királyság	Osztrák–Magyar Monarchia
	Parancsnokok
Luigi Cadorna; Savoyai Emánuel Filibert	Conrad von Hötzendorf; Svetozar Borojević; Jenő főherceg
	Szemben álló erők
225 000 fő, 18 hadosztály (252 zászlóalj), 111 lovasszázad, 700 löveg	115 000 fő, 8 hadosztály (84 zászlóalj), 13 lovasszázad, 356 löveg
	Veszteségek
16 000 (2000 halott)	10 200 (1000 halott)
	Térkép
	Az első isonzói csata Pozíció Olaszország térképén
	é. sz. 45° 56′ 33″, k. h. 13° 36′ 09″45.942500°N 13.602500°EKoordináták: é. sz. 45° 56′ 33″, k. h. 13° 36′ 09″45.942500°N 13.602500°E
	A Wikimédia Commons tartalmaz Az első isonzói csata témájú médiaállományokat.

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. szeptember 19., 22:12-kori változata

Az I. isonzói csata egyike volt az első világháború folyamán az olaszországi Isonzó folyó mellett vívott tizenegy csatának.

Előzmények

Hiába volt a Hármas szövetség tagja Olaszország, a Monarchia hadvezetése felkészült arra, hogy esetleg Olaszország az antant oldalán belép a háborúba és délről lerohanja Tirolt. Conrad vezérkari főnök már 1914 augusztusában megbízta Rohr Ferenc tábornokot, hogy erősítsék meg a Monarchia-Olaszország közti határszakaszt. Rohr 5 hadosztályt állított fel, ezek azonban többnyire képzetlen, önkéntes egységekből álltak, világos volt, hogy egy olasz támadást csak lelassítani tudnának, a sikeres védekezéshez azonban nem rendelkeznek elegendő erővel. A Monarchia hadvezetése azzal számolt, hogy csak a Száva térségében tudják majd megállítani az olaszokat.

Olaszország hadba lépése

Bővebben: Olaszország hadba lépése (1915)

Olaszország az antant oldalán 1915. május 23-án hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. A hadüzenet idején Tiroltól az Adriai-tengerig csak 6 hadosztály állt készen - a támadó 35 olasz hadosztály ellen. A térségben állomásozó monarchiabeli hadosztályok kb. fele magyar katonákból állt. Az olasz hadüzenet után a térségbe irányították a magyar VII. hadtestet (főképp alföldi csapatok), a XV. és a XVI. hadtestet (5 hadosztály) a szerb határról, a keleti hadszíntérről 1 és fél osztrák hadosztályt, továbbá a németek egy bajor hadosztályt küldtek a nyugati frontról. Összesen 220 000 puskányi haderőt (ebből azonban közel 100.000 fő volt a várak és erődök őrsége) tudtak összegyűjteni az olasz határon. A haderőt három részre osztották: Tirolban Viktor Dankl von Kraśnik, a Karni-Alpokban Rohr, az Isonzó mentén Svetozar Borojević vezette a csapatokat.

Luigi Cadorna megindította az „Első ugrás”-t (Primo Sbalzo), mely során a mozgósított olasz hadsereg jelentős túlerővel támadást indított az Adriai-tenger északi partvidékén. A tengerparti területek és Caporetto térségnek elfoglalása után elérték az Isonzó folyót. Cadorna nem rohanta meg azonnal az Isonzó-vonal gyenge védőcsapatát, így Boroevič haderői időt nyertek és felvonulhattak az első nagyobb csata előtt. Az olasz hadvezetés azt tervezte, hogy az Isonzó folyó átlépése után a csapatok egy része dél felé, Trieszt irányába fordul, míg a főerő észak felé, a Dráva irányába, Ljubljana felé támad. A 35 olasz hadosztályból két sereget (14 hadosztályt) az Isonzó felé, 2 hadosztályt pedig Karintia felé irányított. Tirol térségébe 2 sereget (12 hadosztályt) rendelt, ezeknek védelmi feladatot adott. Az olasz haderő a számbeli fölényét nem használta ki, többnyire csak tapogatózott, ahelyett, hogy frontális támadást indított volna a gyengén felszerelt, ám folyamatosan a térségbe érkező monarchiabeli seregek ellen. Június 22-ig az olaszok megszállták az Isonzóig elterülő térséget, csupán Görz, Tolmein előtt épült hídfők nyúltak át a nyugati partra. Június 11. és 17. között egy kisebb olasz támadás indult az Isonzó középső szakaszánál, mely során hídfőállást akartak létesíteni, ez azonban nem sikerült. Az olasz hadsereg kb. 11 000 főnyi veszteséget szenvedett el az előrenyomulás első hónapjában. A frontvonal északi részén az olaszok az Isonzó forrásvidékénél elfoglalták a Krn sziklatömb tetejét, melyet az alföldi toborzású, hegyi harcban járatlan VII. magyar hadtest nem tudott visszafoglalni.

A csata

1915. június 23-án megkezdődött az első isonzói csata. A harc 1915. július 7-éig tartott. Az olasz seregek a Doberdó-fennsíkon és a görzi hídfőnél, illetve a tolmeini hídfőnél sorakoztak föl. Triesztet szerették volna elfoglalni, ezért hét napon át nehéztüzérségük lőtte a frontvonalat, majd megindult a gyalogság meglehetősen tervszerűtlen rohama. A Monarchia erőinek a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani; előnyös pozícióból védekeztek, a szögesdrót akadályok lelassították a támadást. Július elején a Monarchia parancsnoka, Svetozar Borojević két hadosztályt csoportosított át az Isonzó folyóhoz, melyekkel együtt a Monarchia csapatainak sikerült stabilizálniuk védelmi vonalaikat. Cadorna július 7-én leállította a támadást, az olaszok szinte semmilyen eredményt nem értek el, veszteségük 16 000 fő volt, a Monarchia vesztesége 10 000 fő. A VII. magyar hadtestet a Krn sziklatömbtől az Isonzó-vonalra helyezték át, így a csata végén részt vettek a Doberdó-fennsík védelmében. A csata során Jenő főherceg parancsnokként sorra látogatta a harcoló csapatokat, többször kiment a frontvonalakra, bátorította a katonákat, így erősítve a védők morálját.

Eredmény

Olaszországnak nem sikerült gyors támadásban az Osztrák–Magyar Monarchia hátországába vonulnia, a frontvonalak stabilizálódtak, állóháború alakult ki. Egyedül a tolmini hídfő egy pontját (Colowrat-hegy), és a Bovec melletti magaslat (Krn) elfoglalását könyvelhették el sikerként.

Források

Galántai József: Az első világháború, Gondolat Kiadó, Budapest, 1988 (2. kiadás), ISBN 963-282-004-5

További információk

Az olasz front^{[halott link]}
Az első isonzói csata FirstWorldWar.com (angolul)
Az olasz front térképe
11 csata az Isonzónál (angolul)
Alapítvány az áldozatok emlékének.
A Kobaridi Múzeum (angolul)
Az Isonzó-frontvonal (szlovénül)
Pro Hereditate (angolul/olaszul/szlovénül)
1914-1918 A Világháboru magyar szemmel, Julier Ferenc, Budapest, 1933.

Kapcsolódó szócikk

Isonzói csaták

Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-{{csata
+{{csata infobox
 |név=Az első isonzói csata
+|képaláírás=
-|képleírás=
-|kép=[[Kép:Italian Front 1915-1917.jpg|300px]]
+|kép=Italian Front 1915-1917.jpg
-|konfliktus=[[Olasz front]]<br />([[I. világháború]])
+|konfliktus=[[Olasz front (első világháború)|Olasz front]]<br />([[Első világháború]])
 |időpont=[[1915]]. [[június 23.]] – [[július 7.]]
 |helyszín=[[Isonzó]] folyó, Krn sziklatömb
 |eredmény=Osztrák-Magyar győzelem
-|egyik fél=[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px]][[Olaszország]]
+|egyik fél=[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px|border]]&nbsp;[[Olasz Királyság]]
-|másik fél=[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px]][[Osztrák–Magyar Monarchia]]
+|másik fél=[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px|border]]&nbsp;[[Osztrák–Magyar Monarchia]]
-|parancsnokok1=[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px]][[Luigi Cadorna]]<BR>[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px]][[Emanuel Filiberto, Aosta második hercege|Emanuel Filiberto]]
+|parancsnokok1=[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px|border]]&nbsp;[[Luigi Cadorna]]<br/>[[Kép:Flag of Italy (1861-1946).svg|20px|border]]&nbsp;[[Savoyai Emánuel Filibert aostai herceg|Savoyai Emánuel Filibert]]
-|parancsnokok2=[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px]][[Conrad von Hötzendorf]]<br>[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px]][[Svetozar Boroević]]<br>[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px]][[Habsburg–Tescheni Jenő főherceg|Jenő főherceg]]
+|parancsnokok2=[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px|border]]&nbsp;[[Franz Conrad von Hötzendorf|Conrad von Hötzendorf]]<br/>[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px|border]]&nbsp;[[Svetozar Borojević]]<br/>[[Kép:Flag of Austria-Hungary 1869-1918.svg|24px|border]]&nbsp;[[Habsburg–Tescheni Jenő főherceg|Jenő főherceg]]
-|erők1=225 000 fő, 18 hadosztály (252 zászlóalj), 111 lovasszázad, 700 löveg
+|erők1={{szám|225000|fő}}, 18 hadosztály (252 zászlóalj), 111 lovasszázad, 700 löveg
-|erők2=115 000 fő, 8 hadosztály (84 zászlóalj), 13 lovasszázad, 356 löveg
+|erők2={{szám|115000|fő}}, 8 hadosztály (84 zászlóalj), 13 lovasszázad, 356 löveg
-|veszteségek1=16&nbsp;000 (2000 halott)
+|veszteségek1={{szám|16000}} ({{szám|2000|halott}})
-|veszteségek2=10&nbsp;200 (1000 halott)
+|veszteségek2={{szám|10200}} ({{szám|1000|halott}})
+|pozíciós térkép = Olaszország
 }}
+Az '''I. isonzói csata''' egyike volt az [[első világháború]] folyamán az [[olaszország]]i [[Isonzó]] folyó mellett vívott [[isonzói csaták|tizenegy csatának]].
-{{Olasz front}}
+== Előzmények ==
-Az '''I. isonzói csata''' egyike volt az [[I. világháború]] folyamán az [[olaszország]]i [[Isonzó]] folyó mellett vívott tizenegy csatának.
+Hiába volt a [[Hármas szövetség (1882)|Hármas szövetség]] tagja Olaszország, a Monarchia hadvezetése felkészült arra, hogy esetleg Olaszország az [[antant]] oldalán belép a háborúba és délről lerohanja [[Tirol]]t. [[Conrad von Hötzendorf|Conrad]] vezérkari főnök már [[1914]] augusztusában megbízta [[Rohr Ferenc]] tábornokot, hogy erősítsék meg a Monarchia-Olaszország közti határszakaszt. Rohr 5 hadosztályt állított fel, ezek azonban többnyire képzetlen, önkéntes egységekből álltak, világos volt, hogy egy olasz támadást csak lelassítani tudnának, a sikeres védekezéshez azonban nem rendelkeznek elegendő erővel. A Monarchia hadvezetése azzal számolt, hogy csak a [[Száva]] térségében tudják majd megállítani az olaszokat.
+== Olaszország hadba lépése ==
-==Előzmények==
+{{Bővebben|Olaszország hadba lépése (1915)}}
-Hiába volt a [[hármas szövetség]] tagja Olaszország, a Monarchia hadvezetése felkészült arra, hogy esetleg Olaszország az [[antant]] oldalán belép a háborúba és délről lerohanja [[Tirol]]t. [[Conrad von Hötzendorf|Conrad]] vezérkari főnök már [[1914]] augusztusában megbízta [[Rohr Ferenc]] tábornokot, hogy erősítsék meg a Monarchia-Olaszország közti határszakaszt. Rohr 5 hadosztályt állított fel, ezek azonban többnyire képzetlen, önkéntes egységekből álltak, világos volt, hogy egy olasz támadást csak lelassítani tudnák, a sikeres védekezéshez azonban nem rendelkeznek elegendő erővel. A Monarchia hadvezetése azzal számolt, hogy csak a [[Száva]] térségében tudják majd megállítani az olaszokat.
+[[Olaszország]] az [[antant]] oldalán [[1915]]. [[május 23.|május 23-án]] hadat üzent az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiának]]. A hadüzenet idején Tiroltól az [[Adriai-tenger]]ig csak 6 hadosztály állt készen - a támadó 35 olasz hadosztály ellen. A térségben állomásozó monarchiabeli hadosztályok kb. fele magyar katonákból állt. Az olasz hadüzenet után a térségbe irányították a magyar VII. hadtestet (főképp alföldi csapatok), a XV. és a XVI. hadtestet (5 hadosztály) a szerb határról, a keleti hadszíntérről 1 és fél osztrák hadosztályt, továbbá a németek egy bajor hadosztályt küldtek a [[Nyugati front (első világháború)|nyugati frontról]]. Összesen 220 000 puskányi haderőt (ebből azonban közel 100.000 fő volt a várak és erődök őrsége) tudtak összegyűjteni az olasz határon. A haderőt három részre osztották: Tirolban [[Viktor Dankl von Kraśnik]], a [[Karni-Alpok]]ban Rohr, az Isonzó mentén [[Svetozar Borojević]] vezette a csapatokat.
-==Olaszország hadbelépése==
-{{fő|Olaszország hadba lépése (1915)}}
-[[Olaszország]] az [[antant]] oldalán [[1915]]. [[május 23.|május 23-án]] hadat üzent az [[Osztrák–Magyar Monarchia|Osztrák–Magyar Monarchiának]]. A hadüzenet idején Tiroltól az [[Adriai-tenger]]ig csak 6 hadosztály állt készen - a támadó 35 olasz hadosztály ellen. A térségben állomásozó monarchiabeli hadosztályok kb. fele magyar katonákból állt. Az olasz hadüzenet után a térségbe irányították a magyar VII. hadtestet (főképp alföldi csapatok), a XV. és a XVI. hadtestet (5 hadosztály) a szerb határról, a keleti hadszintérről 1 és fél osztrák hadosztályt, továbbá a németek egy bajor hadosztályt küldtek a [[nyugati front]]ról. Összesen 220 000 puskányi haderőt (ebből azonban közel 100.000 fő volt a várak és erődök őrsége) tudtak összegyűjteni az olasz határon. A haderőt három részre osztották: Tirolban [[Viktor Dankl von Kraśnik]], a [[Karni-Alpok]]ban Rohr, az Isonzó mentén [[Svetozar Boroević]] vezette a csapatokat.
-Cadorna megindította az "Első ugrás"-t (Primo Sbalzo),mely során a mozgósított olasz hadsereg jelentős túlerővel támadást indított az [[Adriai-tenger]] északi partvidékén. A tengerparti területek és [[Caporetto]] térségnek elfoglalása elfoglalása után elérték az [[Isonzó]] folyót. [[Cadorna]] nem rohanta meg azonnal az Isonzó-vonal gynge védőcsapatát, így Boroevič haderői időt nyertek és felvonulhattak az első nagyobb csata előtt. Az olasz hadvezetés azt tervezte, hogy az Isonzó folyó átlépése után a csapatok egyrésze dél felé, [[Trieszt]] irányába fordul, míg a főerő észak felé, a [[Dráva]] irányába, [[Ljubljana]] felé támad. A 35 olasz hadosztályból két sereget (14 hadosztályt) az Isonzó felé, 2 hadosztályt pedig Karintia felé irányított. Tirol térségébe 2 sereget (12 hadosztályt) rendelt, ezeknek védelmi feladatot adott. Az olasz haderő a számbeli fölényét nem használta ki, többnyire csak tapogatózott, ahelyett, hogy frontális támadást indított volna a gyengén felszerelt, ám folyamatosan a térségbe érkező monarchiabeli seregek ellen. Június 22-ig az olaszok megszállták az Isonzóig elterülő térséget, csupán [[Görz]], [[Tolmein]] előtt épült hídfők nyúltak át a nyugati partra. Június 11 és 17. között egy kisebb olasz támadás indult az Isonzó középső szakaszánál, mely során hídfőállást akartak létesíteni, ez azonban nem sikerült. Az olasz hadsereg kb. 11 000 főnyi veszteséget szenvedett el az előrenyomulás első hónapjában. A frontvonal északi részén az olaszok az Isonzó forrásvidékénél elfoglalták a [[Krn]] sziklatömb tetejét, melyet a hegyi harcban járatlan VII. magyar hadtest nem tudott visszafoglalni.
+[[Luigi Cadorna]] megindította az „Első ugrás”-t (Primo Sbalzo), mely során a mozgósított olasz hadsereg jelentős túlerővel támadást indított az [[Adriai-tenger]] északi partvidékén. A tengerparti területek és [[Caporetto]] térségnek elfoglalása után elérték az [[Isonzó]] folyót. Cadorna nem rohanta meg azonnal az Isonzó-vonal gyenge védőcsapatát, így Boroevič haderői időt nyertek és felvonulhattak az első nagyobb csata előtt. Az olasz hadvezetés azt tervezte, hogy az Isonzó folyó átlépése után a csapatok egy része dél felé, [[Trieszt]] irányába fordul, míg a főerő észak felé, a [[Dráva]] irányába, [[Ljubljana]] felé támad. A 35 olasz hadosztályból két sereget (14 hadosztályt) az Isonzó felé, 2 hadosztályt pedig Karintia felé irányított. Tirol térségébe 2 sereget (12 hadosztályt) rendelt, ezeknek védelmi feladatot adott. Az olasz haderő a számbeli fölényét nem használta ki, többnyire csak tapogatózott, ahelyett, hogy frontális támadást indított volna a gyengén felszerelt, ám folyamatosan a térségbe érkező monarchiabeli seregek ellen. Június 22-ig az olaszok megszállták az Isonzóig elterülő térséget, csupán [[Görz]], [[Tolmin|Tolmein]] előtt épült hídfők nyúltak át a nyugati partra. Június 11. és 17. között egy kisebb olasz támadás indult az Isonzó középső szakaszánál, mely során hídfőállást akartak létesíteni, ez azonban nem sikerült. Az olasz hadsereg kb. 11 000 főnyi veszteséget szenvedett el az előrenyomulás első hónapjában. A frontvonal északi részén az olaszok az Isonzó forrásvidékénél elfoglalták a [[Krn]] sziklatömb tetejét, melyet az alföldi toborzású, hegyi harcban járatlan VII. magyar hadtest nem tudott visszafoglalni.
-[[Kép:Schützengraben im Karst.jpg|bélyegkép|A Monarchia [[lövészárok|lövészárka]] az Isonzónál]]
+[[Fájl:Schützengraben im Karst.jpg|bélyegkép|A Monarchia [[lövészárok|lövészárka]] az Isonzónál]]
-==A csata==
-. [[június 23.|június 23-án]] megkezdődött az első isonzói csata. A harc 1915. [[július 7.|július 7-éig]] tartott. Egy olasz sereg a doberdói fennsíkon és a görzi hídfőnél, míg egy másik a tolmeini hídfőnél harcolt. A cél Trieszt elfoglalása lett volna. Hét napon át az olasz nehéztűzérség lőtte a frontvonalat, majd megindult a gyalogság meglehetősen tervszerűtlen rohama. A Monarchia erőinek a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani. A Monarchia csapatai előnyös pozícióban harcoltak, a [[szögesdrót]] kerítések lelassították az olasz támadást. Július elején a Monarchia parancsnoka, [[Svetozar Boroević]] két hadosztályt küldött az Isonzó folyóhoz, melyekkel együtt a Monarchia csapatainak sikerült stabilizálniuk védelmi vonalaikat. Cadorna [[július 7.|július 7-én]] leállította a támadást, az olaszok szinte semmilyen eredményt nem értek el, veszteségük 16 000 fő volt, a Monarchia vesztesége 10 000 fő. A VII. magyar hadtestet a Krn sziklatömbtől az Isonzó-vonalra helyezték át, így a csata végén résztvettek a [[doberdó]]i fennsík védelmében. A csata során [[Habsburg–Tescheni Jenő főherceg|Jenő főherceg]] parancsnokként sorra látogatta a harcoló csapatokat, többször kiment a frontvonalakra, bátorította a katonákat, így erősítve a védők morálját.
+== A csata ==
-[[Kép:Görz und Isonzo.jpg|bélyegkép|[[Görz]]/Gorica az Isonzónál]]
+. [[június 23.|június 23-án]] megkezdődött az első isonzói csata. A harc 1915. [[július 7.|július 7-éig]] tartott. Az olasz seregek a [[Doberdó-fennsík]]on és a görzi hídfőnél, illetve a tolmeini hídfőnél sorakoztak föl. [[Trieszt]]et szerették volna elfoglalni, ezért hét napon át nehéztüzérségük lőtte a frontvonalat, majd megindult a gyalogság meglehetősen tervszerűtlen rohama. A Monarchia erőinek a kétszeres túlerő ellenére sikerült az olasz hadsereget megállítani; előnyös pozícióból védekeztek, a [[szögesdrót]] akadályok lelassították a támadást. Július elején a Monarchia parancsnoka, [[Svetozar Borojević]] két hadosztályt csoportosított át az Isonzó folyóhoz, melyekkel együtt a Monarchia csapatainak sikerült stabilizálniuk védelmi vonalaikat. Cadorna [[július 7.|július 7-én]] leállította a támadást, az olaszok szinte semmilyen eredményt nem értek el, veszteségük {{szám|16000|fő}} volt, a Monarchia vesztesége {{szám|10000|fő}}. A VII. magyar hadtestet a Krn sziklatömbtől az Isonzó-vonalra helyezték át, így a csata végén részt vettek a Doberdó-fennsík védelmében. A csata során [[Habsburg–Tescheni Jenő főherceg|Jenő főherceg]] parancsnokként sorra látogatta a harcoló csapatokat, többször kiment a frontvonalakra, bátorította a katonákat, így erősítve a védők morálját.
-==Eredmény==
+== Eredmény ==
-Olaszországnak nem sikerült gyors támadásban az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] hátországába vonulnia, a frontvonalak stabilizálódtak, állóháború alakult ki. Egyedül a [[tolmin]]i hídfő egy pontját (Colowrat-hegy), és a [[Bovec]] körüli magaslatok, a [[Plezzo]] fennsík egy részének ([[Krn]]) elfoglalását könyvelhették el az olasz csapatok sikerként.
+Olaszországnak nem sikerült gyors támadásban az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] hátországába vonulnia, a frontvonalak stabilizálódtak, állóháború alakult ki. Egyedül a [[tolmin]]i hídfő egy pontját (Colowrat-hegy), és a [[Bovec]] melletti magaslat ([[Krn]]) elfoglalását könyvelhették el sikerként.
+== Források ==
-==Külső hivatkozások==
+* Galántai József: ''Az első világháború'', Gondolat Kiadó, Budapest, 1988 (2. kiadás), {{ISBN|963-282-004-5}}
-* [http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118 Az olasz front]
+== További információk ==
+* [http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118 Az olasz front]{{Halott link|url=http://terkeptar.transindex.ro/legbelso.php3?nev=118 |date=2018-08 }}
 * [http://www.firstworldwar.com/battles/isonzo1.htm Az első isonzói csata] FirstWorldWar.com (angolul)
 * [http://www.firstworldwar.com/maps/italianfront.htm Az olasz front térképe]
 * [http://www.worldwar1.com/itafront/isonzo11.htm 11 csata az Isonzónál] (angolul)
-* [http://www.potimiruvposocju.si/ Alapítvány az áldozatok emlékének].
+* [https://web.archive.org/web/20071027160636/http://www.potimiruvposocju.si/ Alapítvány az áldozatok emlékének].
-* [http://www.kobariski-muzej.si/ang/razstave.html A Kobaridi Múzeum (angolul)]
+* [https://web.archive.org/web/20071119143924/http://www.kobariski-muzej.si/ang/razstave.html A Kobaridi Múzeum (angolul)]
 * [http://drustvo-soskafronta.si/ Az Isonzó-frontvonal (szlovénül)]
 * [http://prohereditate.com/en/ Pro Hereditate (angolul/olaszul/szlovénül)]
 * [http://mek.oszk.hu/02200/02221/html/3_5.html 1914-1918 A Világháboru magyar szemmel, Julier Ferenc, Budapest, 1933.]
+== Kapcsolódó szócikk ==
-==Lásd még==
-*[[Isonzói csaták]]
+* [[Isonzói csaták]]
+{{Olasz front}}
 {{Portál|Első világháború|-}}
+{{DEFAULTSORT:Isonzoicsata 01}}
-[[Kategória:Magyarország csatái|Isonzo 01]]
-[[Kategória:Olaszország csatái|Isonzo 01]]
+[[Kategória:1915 hadműveletei]]
-[[Kategória:Ausztria csatái|Isonzo 01]]
+[[Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia csatái az első világháborúban]]
-[[Kategória:Első világháborús csaták|Isonzo 01]]
+[[Kategória:Olaszország csatái az első világháborúban]]
+[[Kategória:Isonzói front| 01]]
-[[en:First Battle of the Isonzo]]
-[[de:Isonzoschlachten]]
-[[fr:Première bataille de l'Isonzo]]
-[[it:Prima battaglia dell'Isonzo]]
-[[ja:第一次イゾンツォの戦い]]
-[[pl:Bitwy nad Isonzo]]
-[[sl:Soška fronta]]
-[[zh:第一次伊松佐河之役]]

Sablon:Olasz front m v sz Az első világháború olasz frontja
1915	I. isonzói csata II. isonzói csata III. isonzói csata IV. isonzói csata
1916	V. isonzói csata asiagói csata VI. isonzói csata VII. isonzói csata VIII. isonzói csata IX. isonzói csata
1917	X. isonzói csata ortigarai csata XI. isonzói csata caporettói áttörés
1918	II. piavei csata Vittorio Venetó-i csata