Szentjánosbogár-félék

Szentjánosbogár-félék
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Bogarak (Coleoptera) Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga) Alrendág: Elateriformia Öregcsalád: Elateroidea Család: Szentjánosbogár-félék (Lampyridae) Latreille, 1817
Alcsaládok
Amydetinae Cyphonocerinae Lampyrinae Luciolinae Ototetrinae Ototretadilinae Pterotinae Photurinae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú kategóriát.

A szentjánosbogár-félék (Lampyridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Mintegy 2000 fajuk trópusi és mérsékelt égövben él, Magyarországon 3 faj található meg.

Származásuk, elterjedésük

Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő.

Megjelenésük, felépítésük

Közepes méretű (5-16 mm), gyengén kitinizált bogarak. Testük lapított, párhuzamos. Fejük a tor alá mélyen behúzott, így felülről nem látható. A hímek szeme félgömb alakú, majdnem összeér, míg a nőstényeké átlagos fejlettségű. Csápjuk rövid, fonalas. Előtoruk félkörív alakú. Szárnyfedőjük a varratnál gyengén szétálló; a nőstények olykor szárnyatlanok. Potrohuk utolsó szelvényeiben világítószerv van. Több fajnál jelentős ivari dimorfizmus figyelhető meg: itt a hímek szárnyasok, míg a nőstények szárnyatlanok, lárvaszerűek.

Életmódjuk, élőhelyük

Lárváik ragadozók; csigákat, apró rovarlárvákat fogyasztanak. Rövid életű imágóik éjszakai állatok, kifejletten nem táplálkoznak. A hímek repülve keresik meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket; az ivarok egymásra találását fajspecifikus fénykibocsátásuk (biolumineszcencia) segíti. Fényt a luciferin nevű pigment oxidációjával bocsátanak ki, a folyamatot a luciferáz enzim katalizálja. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közötti. Nemcsak az imágók, de a lárvák, bábok és tojások is bocsátanak ki fényt. A világítás hullámhossza és a felvillanások mintázata fajokra jellemző.

Rendszertani felosztásuk

8 alcsaládot különítettek el, ezek mellett 2 génusz helyzete (Oculogryphus és Pterotus) vitatott.

• Amydetinae (E. Olivier in Wytsman, 1907)
• Cyphonocerinae (Crowson, 1972)
• Lampyrinae (Latreille, 1817)
• Luciolinae (Lacordaire, 1857)
• Ototetrinae (McDermot, 1964)
• Ototretadilinae (Crowson, 1972)
• Pterotinae (LeConte, 1861)
• Photurinae (Lacordaire, 1857)

Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el.

Régebbi rendszerek a Diversicornia (különböző csápú bogarak) had Malacodermata (lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.

Magyarországi fajok

• Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) (Linnaeus, 1767)
• Kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) (Linnaeus, 1767)
• Törpe szentjánosbogár (Phospaenus hemipterus) (Goeze, 1777)

Képek

• 
  Photuris lucicrescens
• 
  Hosszú expozíciós idővel készült fénykép világító szentjánosbogarakról
• 
  Törpe szentjánosbogár (Phospaenus hemipterus)
• 
  Photuris sp.
• 
  Cyphonocerus ruficollis

Források

• A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System
• A taxon adatlapja a Tree Of Life projekten
• Magyarország Állatvilága (szerk.: Dr.Székessy Vilmos). Kaszab Zoltán:Különböző csápú bogarak I.Lágytestű bogarak.Akadémiai Kiadó, Budapest.1955
• Merkl Ottó, Víg Károly: Bogarak a Pannon régióban. Szombathely, 2009.
• Lawrence, J.F., Hastings, A.M., Dallwitz, M.J., Paine, T.A., and Zurcher, E.J. 2000 onwards. Elateriformia (Coleoptera): descriptions, illustrations, identification, and information retrieval for families and subfamilies. [1]
• Bocák L. & Bocáková M., 2006: Folia Heyrovskyana (Coleoptera:Drilidae & Omalisidae & Lycidae & Lampyridae) Europae centralis. No.5