„Nagy Dániel (író)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
embed {{Nemzetközi katalógusok}} with Wikidata information |
a →Életútja: Napkelet (WP:BÜ), replaced: [[Napkelet (romániai magyar folyóirat)| → [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)| |
||
| 36. sor: | 36. sor: | ||
Sorsa jobbra fordulását házasságának köszönheti. [[1912]]-ben miniszteri engedéllyel feleségül veszi egy jómódú újaradi kereskedő tizenöt éves leányát, Dengl Bertát. Az [[első világháború]] kitörésekor a katonai szolgálat alól felmentik, miután néhány lábujját összeroncsolta és szimulánsként elmegyógyintézetbe záratta magát. Írói tűzkeresztségének éve [[1915]]. Megpályázta az ''Érdekes Újság'' „háborús novella”-pályázatát, s elbeszélésével elnyerte az első díjat. Sokat köszönhet a zsűri elnöke, [[Osvát Ernő]] „tehetség-felfedező lázának”. Most már saját nevén közli a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] [[1918]]-as évfolyamában folytatásokban ''Börtönök bús lakója'' című regényét, s ugyanitt megjelenik ''Pistike'' című dramolettje, majd ''Sárika'' című [[novella|novellája]] is. Regénye [[1919]]-ben könyvalakban is megjelent. |
Sorsa jobbra fordulását házasságának köszönheti. [[1912]]-ben miniszteri engedéllyel feleségül veszi egy jómódú újaradi kereskedő tizenöt éves leányát, Dengl Bertát. Az [[első világháború]] kitörésekor a katonai szolgálat alól felmentik, miután néhány lábujját összeroncsolta és szimulánsként elmegyógyintézetbe záratta magát. Írói tűzkeresztségének éve [[1915]]. Megpályázta az ''Érdekes Újság'' „háborús novella”-pályázatát, s elbeszélésével elnyerte az első díjat. Sokat köszönhet a zsűri elnöke, [[Osvát Ernő]] „tehetség-felfedező lázának”. Most már saját nevén közli a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]] [[1918]]-as évfolyamában folytatásokban ''Börtönök bús lakója'' című regényét, s ugyanitt megjelenik ''Pistike'' című dramolettje, majd ''Sárika'' című [[novella|novellája]] is. Regénye [[1919]]-ben könyvalakban is megjelent. |
||
Az [[első világháború]] után [[Arad]]on telepedett le, ahol nyomdára tett szert, Főbusz, majd Fórum néven kiadóvállalatot alapított; [[1924]]-[[1927]] között újságot is szerkesztett, a [[Magyar Újság]]ot, 1928-29-ben a [[Reggeli Újság]]ot. Írókat, műfordítókat bocsát szárnyra, megjelenteti könyveiket és saját munkáit. Írásaival jelentkezik a [[kolozsvár]]i [[Napkelet ( |
Az [[első világháború]] után [[Arad]]on telepedett le, ahol nyomdára tett szert, Főbusz, majd Fórum néven kiadóvállalatot alapított; [[1924]]-[[1927]] között újságot is szerkesztett, a [[Magyar Újság]]ot, 1928-29-ben a [[Reggeli Újság]]ot. Írókat, műfordítókat bocsát szárnyra, megjelenteti könyveiket és saját munkáit. Írásaival jelentkezik a [[kolozsvár]]i [[Napkelet (folyóirat, 1920–1922)|Napkelet]]ben s a korszak minden jelentős magyar lapjában. Hősei az élet áldozatai, a társadalom perifériájára szorultak, nyomorgó kisemberek, a város veszedelmeinek csapdáiba eső falusiak, a felnőttek gonoszsága miatt tragikus sorsú kisgyerekek, árvák, megesett lányok, prostituáltak, a háború borzalmaitól testi és lelki sebekből vérző szenvedők. A gonosz megtestesítői a hatalmasok, gazdagok, katonatisztek, romlott nők. Naiv társadalomszemlélete és filozófiája olykor mosolyra fakasztó. A kor megkésett [[avantgárd]]-sugárzása őt is megérinti, írói szemléletén mély nyomot hagyott a modern [[európa]]i irodalom háború- és romantikaellenessége, ugyanakkor a népies elbeszélés rég elfelejtett hagyománya és modora is. |
||
Írói fejlődésének csúcsára akkor ér, amikor a bécsi emigrációból érkező [[Franyó Zoltán]] [[Genius (folyóirat)|Genius]] című lapjának felelős szerkesztője lesz. A [[Kölcsey Egyesület]] támogatásával megjelenő szemlében közölt könyvismertetőit mérséklet és józan ítélet jellemzi. Hat szám megjelenése után viszont az anyagi nehézségek és a széthúzás miatt kilép ebből a kötelékből, de ezeknek az időknek a terméke [[1926]]-ban az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] kiadásában megjelent fő műve, a ''Cirkusz'' is, ez a kritikusai szerint „szabálytalan és egyenlőtlen remekmű”. Modernségével egyedülálló a kor háborúellenes alkotásai sorában. Allegóriái könnyen megfejthetők: az áldozattá váló publikum vérében fürdő „Rémike” például a tömeggyilkos hatalomvágy. A cselekmény „haláltáncában" földi szerepet kap az Isten, aki a pusztulás ellen egyezségre lép a Halállal. A vér égig csap, az emberi testek roncsait sodorva magával. A szerző csak egyetlen értéket ismer, az életet. |
Írói fejlődésének csúcsára akkor ér, amikor a bécsi emigrációból érkező [[Franyó Zoltán]] [[Genius (folyóirat)|Genius]] című lapjának felelős szerkesztője lesz. A [[Kölcsey Egyesület]] támogatásával megjelenő szemlében közölt könyvismertetőit mérséklet és józan ítélet jellemzi. Hat szám megjelenése után viszont az anyagi nehézségek és a széthúzás miatt kilép ebből a kötelékből, de ezeknek az időknek a terméke [[1926]]-ban az [[Erdélyi Szépmíves Céh|ESZC]] kiadásában megjelent fő műve, a ''Cirkusz'' is, ez a kritikusai szerint „szabálytalan és egyenlőtlen remekmű”. Modernségével egyedülálló a kor háborúellenes alkotásai sorában. Allegóriái könnyen megfejthetők: az áldozattá váló publikum vérében fürdő „Rémike” például a tömeggyilkos hatalomvágy. A cselekmény „haláltáncában" földi szerepet kap az Isten, aki a pusztulás ellen egyezségre lép a Halállal. A vér égig csap, az emberi testek roncsait sodorva magával. A szerző csak egyetlen értéket ismer, az életet. |
||
A lap 2016. január 2., 12:55-kori változata
| Nagy Dániel | |
| Élete | |
| Született | 1886. augusztus 11. Battonya |
| Elhunyt | 1944. március 14. (57 évesen) Budapest,  |
| Nemzetiség | magyar |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | regény |
| Első műve | Börtönök bús lakója (regény, 1919) |
Nagy Dániel (Battonya, 1886. augusztus 11. – Budapest, 1944. március 14.) író, újságíró.
Életútja
1886 augusztus 11-én született Battonyán, paraszti családban. Apja kétszer is szerencsét próbált Amerikában, édesanyja korán meghalt, ezért nagyanyja vette gondjaiba. Öt gimnáziumi osztályt végzett, majd autodidaktaként képezte magát. Szépen hegedült és énekelt, fiatalon vándorszínészekhez csatlakozott.
Sorsa jobbra fordulását házasságának köszönheti. 1912-ben miniszteri engedéllyel feleségül veszi egy jómódú újaradi kereskedő tizenöt éves leányát, Dengl Bertát. Az első világháború kitörésekor a katonai szolgálat alól felmentik, miután néhány lábujját összeroncsolta és szimulánsként elmegyógyintézetbe záratta magát. Írói tűzkeresztségének éve 1915. Megpályázta az Érdekes Újság „háborús novella”-pályázatát, s elbeszélésével elnyerte az első díjat. Sokat köszönhet a zsűri elnöke, Osvát Ernő „tehetség-felfedező lázának”. Most már saját nevén közli a Nyugat 1918-as évfolyamában folytatásokban Börtönök bús lakója című regényét, s ugyanitt megjelenik Pistike című dramolettje, majd Sárika című novellája is. Regénye 1919-ben könyvalakban is megjelent.
Az első világháború után Aradon telepedett le, ahol nyomdára tett szert, Főbusz, majd Fórum néven kiadóvállalatot alapított; 1924-1927 között újságot is szerkesztett, a Magyar Újságot, 1928-29-ben a Reggeli Újságot. Írókat, műfordítókat bocsát szárnyra, megjelenteti könyveiket és saját munkáit. Írásaival jelentkezik a kolozsvári Napkeletben s a korszak minden jelentős magyar lapjában. Hősei az élet áldozatai, a társadalom perifériájára szorultak, nyomorgó kisemberek, a város veszedelmeinek csapdáiba eső falusiak, a felnőttek gonoszsága miatt tragikus sorsú kisgyerekek, árvák, megesett lányok, prostituáltak, a háború borzalmaitól testi és lelki sebekből vérző szenvedők. A gonosz megtestesítői a hatalmasok, gazdagok, katonatisztek, romlott nők. Naiv társadalomszemlélete és filozófiája olykor mosolyra fakasztó. A kor megkésett avantgárd-sugárzása őt is megérinti, írói szemléletén mély nyomot hagyott a modern európai irodalom háború- és romantikaellenessége, ugyanakkor a népies elbeszélés rég elfelejtett hagyománya és modora is.
Írói fejlődésének csúcsára akkor ér, amikor a bécsi emigrációból érkező Franyó Zoltán Genius című lapjának felelős szerkesztője lesz. A Kölcsey Egyesület támogatásával megjelenő szemlében közölt könyvismertetőit mérséklet és józan ítélet jellemzi. Hat szám megjelenése után viszont az anyagi nehézségek és a széthúzás miatt kilép ebből a kötelékből, de ezeknek az időknek a terméke 1926-ban az ESZC kiadásában megjelent fő műve, a Cirkusz is, ez a kritikusai szerint „szabálytalan és egyenlőtlen remekmű”. Modernségével egyedülálló a kor háborúellenes alkotásai sorában. Allegóriái könnyen megfejthetők: az áldozattá váló publikum vérében fürdő „Rémike” például a tömeggyilkos hatalomvágy. A cselekmény „haláltáncában" földi szerepet kap az Isten, aki a pusztulás ellen egyezségre lép a Halállal. A vér égig csap, az emberi testek roncsait sodorva magával. A szerző csak egyetlen értéket ismer, az életet.
Pályája nem emelkedett tovább, könyv- és lapkiadó vállalkozásai a tőkeerős, szervezett részvénytársaságokkal nem voltak képesek felvenni a versenyt. Az író magánélete is zátonyra futott, felesége elvált tőle.
1929 végén Magyarországra költözött. Budapesten vállalt ideiglenes állásokat, cikkdíjakból próbált megélni. Egy-egy írását a Tolnai Világlapja, Színházi Élet, Délibáb közli, olykor felolvas a rádióban. Nyomorog, mert szerkesztőségben nem talál helyet, nincs állandó munkahelye, sokszor sorban áll levesért az ingyenkonyhán... 1934-ben bemutatják Ady című darabját, az előadás azonban nem jó, leveszik a műsorról. Átírja, és újra szeretné bemutatni Budapesten, anyagi támogatás híján azonban, a terv megbukik. A kényszerűség ráviszi, hogy angol csengésű álnevek alatt kalandregényeket írjon. Több mint 40 ponyvája jelenik meg.
Az 1940-es években újra felragyog szerencsecsillaga. Régebbi elbeszéléseit (Száz novella címmel) és néhány új kisregényét is megjelentetik, de a sok nélkülözés, éhezés, mértéktelen dohányzás aláásta egészségét. A budapesti Herczeg-klinikán szívinfarktus végzett vele.
Művei
- Börtönök bús lakója (regény, Budapest, 1919)
- Novellák (Arad, 1922)
- Piros frakk (regény, Arad, 1922)
- Hogyan kopaszodott meg Grün Bernát (elbeszélés, Arad, é.n.)
- Ady Endre (színmű, 1924)
- Cirkusz (regény, 1926)
- Árvák (regény, 1927)
- Édes kis fiam (elbeszélés, 1940)
- 100 novella (novella, 1943)
- Egy szív megszakad (regény, 1944)
Forrás
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3
További információk
- Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X
- Kovács László: Három regény [Nagy Dániel: Piros frakk]. Pásztortűz, 1922/29.
- Borbély István: Erdélyi magyar novellaírók és novellák [Nagy Dánieről is]. ErdISz, 1924/3-4.
- Kiss Ernő: Az Erdélyi Könyvbarátok Társaságának könyvei [Nagy Dániel: Egy szegény kisfiú élettörténete]. Pásztortűz, 1925/14.
- Rass Károly: Cirkusz. Nagy Dániel regénye. Pásztortűz, 1926/16.
- Kuncz Aladár: Nagy Dániel: Cirkusz. Ellenzék, 1926. augusztus 22.
- Szentimrei Jenő: Két aradi regény. Korunk, 1926. augusztus-szeptember
- Hevesi András: Ady-darab Debrecenben. Nyugat 1934. I. 514.
- Jancsó Elemér: Cirkusz. Utunk 1968/20.
- Kormos Gyula: Nagy Dániel: Cirkusz. Utunk 1968/12.
- Kovács János: Szabálytalan remeklés. Igaz Szó 1968/10.
- Seidner Imre: Feljegyzések Nagy Dánielről. Korunk, 1970/10.
- Csehi Gyula: A Cirkuszról és szerzőjéről. Közli A baloldali forrásvidék. Kolozsvár, 1973. 63-88.
- Mózer István: A szenvedések és megpróbáltatások szörnyű kereszttüzében. Művelődés 1978/6. Könyvtár;
- Mózer István: Adalékok Nagy Dániel életrajzához. Önarckép, Arad 1982. 111-120;
- Mózer István: Az „úgynevezett legmagasabb szellemi pályán...” Utunk, 1986/36.