Isztambul tömegközlekedése

Villamos Isztambulban

Isztambul tömegközlekedési hálózatának térképe

Isztambulban számos tömegközlekedési eszköz áll a város több mint 10 millió lakosának rendelkezésére. A város tömegközlekedésének kezdete 1869. augusztus 30-ára datálható. Ekkor írták alá az Oszmán Birodalom fővárosában létesítendő közúti vasúti hálózat építéséről és működtetéséről szóló, 40 évre érvényes koncessziós szerződést. A 4 vonalon működő lóvasút 1871-ben indult, és már az első évben 4 és fél millió utast szállított.

Azóta a város közlekedése sokat fejlődött és jelenleg 10 különböző tömegközlekedési eszközt vehető igénybe Iszambulban.

Kötöttpályás hálózatok

Villamoshálózat

Gyorsvillamos

Zeytinburnu és Kabataş között jár Isztambul modern villamosa, amely a történelmi félsziget fő közlekedési eszköze. Reggel 6:00 és éjfél között közlekedik a 14 km hosszú vonalán, 24 állomását jó esetben 43 perc alatt futja be az ABB által gyártott szerelvény. Általában védett pályán halad, de a Topkapi palota környékén és Eminönüben a keskeny utcákon az autók is a síneken közlekednek, így a közlekedési dugók a villamost is lelassítják.

1992-ben nyílt meg a normál nyomtávolságú villamos vonal Sirkeci és Topkapi között. 1994 márciusában elérte Zeytinburnut, majd 1996-ban Eminönü forgalmas kikötőjét. 2005. január 30-án a vonal tovább bővült Kabataşig, így 44 év után ismét villamos szeli át az Aranyszarv-öblöt. Míg '93-ban még csak 26 millió, 2004-ben már több mint 50 millió utast szállított. Taksim és Kabataş között már elkezdték építeni a Tünelhez hasonló földalatti kisvasutat, mely összeköti majd ezt a villamosvonalat a Taksim alatt haladó metróval.

Nosztalgiavillamos

Régi villamos

A villamos az Istiklal („Függetlenség”) sugárúton (Istiklal Caddesi) fut végig a Tünel és a Taksim tér között. Az első villamosok 1869. szeptember 3-án indultak el Isztambul utcáin a Tophane-Ortaköy vonalon. (Párizsban 1854, Londonban 1860 óta villamosozhatnak az emberek.) Krepano Efendi által alapított Dersaadet Tramway Establishment cég üzemeltette és fejlesztette a lóvontatású vasutakat, 1871-ben már négy vonal működött: Azapkapı-Galata, Aksaray-Yedikule, Aksaray-Topkapi és Eminönü-Aksaray. A vonalak tovább épültek, sőt, a birodalom többi városában is (például Damaszkusz, Bagdad, İzmir) hamarosan elindult a lóvasút. A Védelmi Minisztérium az első Balkán-háború során, 1912-ben felvásárolta a lovakat és a frontra küldte őket, így több mint egy évig szünetelt a vasút üzemeltetése. 1914. február 2-án villamosították a vonalakat. 1928. június 8-án indult el az első villamos az ázsiai oldalon Üsküdar és Kisikli között. 1939-ben államosították, 1939. június 16-ától a város tulajdonába kerültek a vonalak. 1950-re a villamosvonalak hossza elérte a 130 km-t.

Az európai oldalon 1961. augusztus 12-én, az anatóliai oldalon 1966. november 14-én szüntették meg a villamos vasutat. (1961. május 27-én trolibuszokat állítottak forgalomba Topkapi és Eminönü között a megszűnő villamos helyett, de csakhamar ezeket is leállították.)

1990-ben a Tünel-Taksim vonalon, 1640 méteres pályahosszon újraindították a régi isztambuli villamosokat, főleg turisztikai látványosságként. 2003. november 1-jén az anatóliai oldalon is újraindult egy nosztalgiavillamos Kadiköy és Moda között, a 2,6 km hosszú pályán 10 állomással.

Vasúti hálózatok

Könnyű vasút (LRT)

A Kabataş-Taksim között közlekedő új siklóvasút

Az LRT (Hafif Metro) vonal Aksaray és Kartaltepe között 1989. szeptember 3-án nyílt meg. Azóta lépésről lépésre bővítették, 2002-ben elérte az Atatürk repülőteret. A 19,3 km-es pályán (ebből 4,4 km föld alatt) 18 állomása van, az autóforgalomtól teljesen elválasztva közlekedik. Keresztezi a gyorsvillamos útját (például Aksaray megállónál), így olcsó és gyors alternatíva a repülőtér és a történelmi belváros között.

Havalimani a reptéri megálló. A belvárosba tartva Zeytinburnu-nál át lehet szállni a villamosra a végállomásán, vagy maradni az LRT végállomásáig és az Aksaray/Yusufpasa megállónál átszállni.

Metró

A metró építése 1992-ben kezdődött, és az első vonal 2000. szeptember 16-án nyílt meg Taksim és 4. Levent között. A vonal 8,5 km hosszú és 6 állomása van, melyek – a budapesti 3-as metróhoz hasonlóan – mind különböző színűek. Jelenleg 8 darab 4 kocsis szerelvény fut átlagosan 5 percenként, napi mintegy 180 000 embert szállítva. A szerelvény 12 perc alatt ér végig a vonalon. A pályát a felszín megbontásával építették, és egy 9,0 erősségű földrengésnek is ellenáll.

A metrót már építik is tovább Taksim és Yenikapi között, az Aranyszarv-öblöt egy hídon keresztezi majd a vasút. Yenikapinál csatlakozik majd a könnyű vasúthoz és a HÉV-hez. Ez a bővítés 5,4 km-t és 4 állomást tartalmaz. Később északon is továbbépítik a metrót 4. Levent és Ayazaga között.

HÉV (elővárosi vasút)

Két vonal létezik, az európai a Sirkeci főpályaudvart (ide futott be hajdanán a nagy hírű Orient Expressz is) köti össze Halkalival, a 30 km-t és 18 állomást 48 perc alatt teljesítve. Ez a vonal 1872-ben nyílt, akkor csak Sirkeci és Hadımköy között. Az ázsiai oldalon Haydarpaşa pályaudvar és Gebze közti 44 km-es távot és 28 állomást lehet érinteni 65 perc alatt. Itt 1873-ban indult meg a forgalom Haydarpaşa és Izmit között. Mindkét villamosított vonal 13 000 utast szállíthat óránként.

Tünel

Tünel és állomása

A Tünel (az „Alagút”) a londoni metró után a világ második legrégebbi földalatti vasútja, bár igazából nem metró, hanem a Budavári Siklóhoz hasonló kötélpályás „felvonó”. Nincs közbenső állomása, a pálya hossza megközelítőleg 573 méter, szintkülönbsége mintegy 60 méter. 1875. január 17-én nyitották meg az Aranyszarv-öböl északi oldalán Galata és Pera (ma Karaköy és Beyoğlu) kerületek között. (Emlékeztetőül: a londoni metró 1863-ban az első, a magyar kisföldalatti – amit mi a „kontinens elsőjének” ismerünk – 1896. május 2. óta rója a síneket.)

A vasút ötletét eredetileg egy francia mérnök, Henri Gavand vetette fel. Két évvel később, 1869. november 6-án megkapta az építési engedélyt Abdul-Aziz szultántól. Külföldi befektetők keresése után, 1871. július 30-án megkezdődött az építkezés, mely 1874 decemberéig tartott. Az emberek kezdetben bizalmatlanok voltak a föld alatt közlekedő szerkezettel szemben, ezért egy plusz kocsit is forgalomba állítottak, mely állatokat szállított, így bizonyítva a vasút biztonságát.

Megnyitásától 1910-ig lóvontatású volt, azóta elektromos motor hajtja. Az utat a két végállomás között mintegy 1,5 perc alatt teszi meg, 25 km/h utazósebességgel. 1939-ben államosították, azóta az IETT (İstanbul Elektrik Tramvay ve Tünel) üzemelteti. Az eddigi egyetlen súlyos üzemzavar során, 1943. július 6-án kábelszakadás miatt 1 utas meghalt, 6 pedig megsérült. 1971-ben felújították a Tünelt, és az eredeti fakocsikat fémszerelvényekre cserélték le.

Autóbusz-közlekedés

Autóbusz-hálózat

Isztambul tömegközlekedésének java részét a buszok adják. 2001-ben a buszok száma elérte a 2580-at, melynek nagyjából fele Ikarus gyártmányú. Jelentős gyártmányok még: MAN, Mercedes-Benz és DAF.

A villamosokat üzemeltető Dersaadet Tramway Establishment cég 1926-ban engedélyt kapott 4 buszjárat beindítására a villamosokat segítendő – és ezzel megindult Isztambul buszközlekedése. A Bağlarbaşı remízraktárt átalakították buszgarázzsá 1928-ban, és Renault Scania buszok szolgáltak az első, Beyazıt-Karaköy vonalon. 1942-ben az – akkor már – IETT lecserélte a buszokat 9 darab White típusúra. Fokozatos beszerzések során 1944-re már 29 buszból állt a flotta, többségük Scania-Vabis svéd busz volt. 1946. október 17-én tűz ütött ki az ankarai garázsban. Az ottani veszteséget az isztambuli buszokkal pótolták. Csakhamar ismét beindult a buszközlekedés, 1955-re 12 busz rótta Isztambul útjait. Škoda, Bussing és Magirus buszok érkeztek, így 5 évvel később már 525 busz közlekedett a városban. A Mercedes-Benz, Magirus és Ikarus buszok a 70-es, 80-as években érkeztek, kicsit később majd' 500 MAN gép állt szolgálatba. Az 1997-ben beszerzett, Euro 2-es motorral szerelt, Mercedes buszokkal 2580-ra növekedett az IETT buszflottája.

1985 óta magánbuszok is részt vehetnek a tömegközlekedésben (az IETT felügyelete mellett), ezek között található 89 emeletes busz is. A buszok napi mintegy 448 000 km-t futnak a 468 vonalon, 7889 megállót érintve. 2003-ban 435 millió ember utazott velük.

Metrobus

Az isztambuli metrobus egy gyors buszjáratokból álló tömegközlekedési rendszer, mely 2007 szeptembere óta üzemel, egyelőre két vonalon, Avcılar–Topkapı és Beylikdüzü–Kozyatağı között, utóbbi vonalat 2008 szeptemberéig kibővítik. A járatokat az İstanbul Elektrik Tramvay ve Tünel İşletmeleri cég üzemelteti, 385 járművel, 42 illetve 32 másodpercenként indítanak buszokat. A metrobus-rendszer bevezetésével az első vonalon a menetidő 67 percről 22 percre csökkent, a második vonalon pedig 54 kilométert 80 perc alatt tesz meg egy járat. A jelenlegi útvonalak bővítése mellett új útvonalakat is terveznek.

Dolmuş

A dolmuş fix útvonallal, de menetrenddel nem rendelkező minibusz. A taxi és a busz keveréke. Törökország majd' minden városában megtalálható, bár Isztambulban és Ankarában a közlekedési káosz elleni harc során próbálják visszaszorítani. Általában magántulajdonú, 14 fő körüli kisbuszok látják el a tömegközlekedés ezen ágát. A dolmuş jelentése „megtelt”, ez a név a szolgáltatás elvéből alakult ki: a kisbuszok akkor indulnak a szélvédőjükön kifüggesztett célállomás felé, amint a megfelelő számú utas összegyűlt a járművön. A menetdíj fix, valamivel magasabb, mint a buszjegy – viszont cserében a jármű rugalmasan megáll bárhol. A dolmuş-sofőrök agresszív vezetők hírében állnak, a közlekedési szabályokat nem mindig veszik teljes mértékben figyelembe, de talán pont ez teszi lehetővé a hatékony utasszállítást a néhol kaotikus közlekedésben.

Isztambulban a dolmuşok főleg a külvárosokat kötik össze a fő közlekedési gerinchálózattal. Így metróállomások (például Taksim tér), ill. kikötők (például Üsküdar) környékén találhatók dolmuş-állomások, melyeket kék négyzet alapon fehér D betűs tábla (meg a sok, sorban álló kisbusz) jelez.

Vízibuszok, kompok

Mivel Isztambult szinte minden irányból víz veszi körül, a kompok fontos részét képezik a mindennapi közlekedésnek. Jelenleg 15 vonalon 27 kikötőt kötnek össze a kompok a Boszporusz és a Márvány-tenger partjainál. A 20 régimódi komp 61 millió utast szállít évente. Ez a nagy szám a 80-as években még nagyobb, 150 millió volt. A rendszeres hajójáratok 1837-ben indultak meg angol és orosz hajókkal, majd 1851-ben megalakult az Istanbul Maritime Company, mely 6 angol lapátkerekes gőzössel szállította az utasokat. 1867-ben Kabataş és Üsküdar között megindult a járműszállítás is, ezzel ez lett a világ első menetrend szerinti kompjárata.

1903-ra lecserélték a lapátosokat hajócsavaros gőzösökre, melyeket 1929 után már helyben, az Aranyszarv-öbölben lévő dokkban gyártottak. Manapság két társaság szolgálja az utasokat. Az idősebb, sudár, fehér-narancs kompokat (feribot) üzemeltető Denizyollari komptársaság a Galata híd keleti oldalától, míg a szélesebb és újabb kompokat járató Turyol kompok a híd nyugati oldaláról indulnak Eminönüből és Karaköyből.

1987. április 16-án gyors katamarán vízibuszok (deniz otobüsü) is forgalomba álltak az IDO (Istanbul Deniz Otobüsleri A S) cég üzemeltetésével. Ma 28 gyorshajó segíti a közlekedést, ebből 6 autókat is szállít. A fő vízibuszkikötő a Yenikapi Feribot Terminali, az Aksaray tér mellett. A Kabataş szintén forgalmas gyorshajóállomás. A vízibuszok gyorsabbak, ezért főként a hosszabb vonalakon járnak, a rövidebb utakon a „tradicionális” kompok szállítják az utasokat.

Libegő

A Demokrácia Park fölött, Taksim és Maçka (Boszporusz partja) között található az 1993-ban épült libegő. Az utazás alig 3 percig tart a 333 méter hosszú vonalon. A két kabin 6 ülése naponta körülbelül 1000 utast szállít.

Tervezett projektek

• Isztambuli egysínű vasút
• Marmaray alagút

Lásd még

• Isztambuli buszpályaudvar
• Isztambul hídjai

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Isztambul tömegközlekedése témájú médiaállományokat.

• A buszok és a Tünel működtetőjének honlapja
• A metró, LRT és a villamos üzemeltetőjének honlapja
• Buszvonalak és menetrendek
• Útvonaltervező (törökül)
• Taxi és Dolmuş infó a The Turkey Program oldalán
• A Turyol kompok menetrendje és tarifái
• A vízibuszok menetrendje
• A Maritime honlapja
• Istanbul Büyük Otogarı - Buszterminál