„Genyornis” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ausztrália –> Ausztrália (kontinens) |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Tojás –> Tojás (biológia) |
||
24. sor: | 24. sor: | ||
Még nem tudni biztosan, hogy a [[Dromornithidae]]-fajok [[ragadozó életmód|ragadozók]] voltak-e. A hatalmas, erőteljes [[csőr]]ök arra utalnak, hogy e madarak egyformán ragadozók és a dögevők voltak, épp úgy, mint a mai [[hiénafélék|hiénák]]. A legközelebbi rokonaik a [[récefélék]]. |
Még nem tudni biztosan, hogy a [[Dromornithidae]]-fajok [[ragadozó életmód|ragadozók]] voltak-e. A hatalmas, erőteljes [[csőr]]ök arra utalnak, hogy e madarak egyformán ragadozók és a dögevők voltak, épp úgy, mint a mai [[hiénafélék|hiénák]]. A legközelebbi rokonaik a [[récefélék]]. |
||
Egy tudományos kísérlet során több mint 700 Genyornis [[ |
Egy tudományos kísérlet során több mint 700 Genyornis [[Tojás (biológia)|tojáshéjnak]] a korát vizsgálták meg.<ref>{{cite journal |last=Miller |first=Gifford H. |authorlink= |coauthors=''et al.'' |year=1999 |month= |title=Pleistocene Extinction of ''Genyornis newtoni'': Human Impact on Australian Megafauna |journal=Science |volume=283 |issue=5399 |pages=205–208 |doi=10.1126/science.283.5399.205 |url= |accessdate= |quote= }}</ref> Ebből kiderült, hogy a Genyornis elég rövid idő alatt tűnt el a [[Föld]] felszínéről. Ez az idő túl rövid ahhoz, hogy az éghajlat változásnak tulajdonítsák. Sok kutató szerint az ausztrál állatok tömeges kihalása egybeesik az első emberek megérkezésével. |
||
A Genyornis 2 [[méter]] magas volt. E faj volt családjának az utolsó képviselője. A madár egyaránt megélt az [[erdő]]kben és a füves helyeken. Hogy elősegítse emésztését, a Genyornis köveket nyelt. |
A Genyornis 2 [[méter]] magas volt. E faj volt családjának az utolsó képviselője. A madár egyaránt megélt az [[erdő]]kben és a füves helyeken. Hogy elősegítse emésztését, a Genyornis köveket nyelt. |
A lap 2011. június 24., 20:22-kori változata
Genyornis | ||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Evolúciós időszak: Késő pleisztocén | ||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Fosszilis | ||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||
Genyornis newtoni (Stirling & Zietz, 1896) | ||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||
A Wikimédia Commons tartalmaz Genyornis témájú médiaállományokat és Genyornis témájú kategóriát. |
A Genyornis a madarak (Aves) osztályának a lúdalakúak (Anseriformes) rendjéhez, ezen belül a kihalt Dromornithidae családjához tartozó nem, melynek egyetlen ismert faja a Genyornis newtoni.
Tudnivalók
A Genyornis Ausztrália nagytestű röpképtelen madara volt, amely 1 600 000–40 000 év között élt. Ebben az időben, Ausztráliában sok faj kipusztult; ekkor érkeztek a kontinensre az első emberek.
Még nem tudni biztosan, hogy a Dromornithidae-fajok ragadozók voltak-e. A hatalmas, erőteljes csőrök arra utalnak, hogy e madarak egyformán ragadozók és a dögevők voltak, épp úgy, mint a mai hiénák. A legközelebbi rokonaik a récefélék.
Egy tudományos kísérlet során több mint 700 Genyornis tojáshéjnak a korát vizsgálták meg.[1] Ebből kiderült, hogy a Genyornis elég rövid idő alatt tűnt el a Föld felszínéről. Ez az idő túl rövid ahhoz, hogy az éghajlat változásnak tulajdonítsák. Sok kutató szerint az ausztrál állatok tömeges kihalása egybeesik az első emberek megérkezésével.
A Genyornis 2 méter magas volt. E faj volt családjának az utolsó képviselője. A madár egyaránt megélt az erdőkben és a füves helyeken. Hogy elősegítse emésztését, a Genyornis köveket nyelt.
Néhány ókori emberi település feltárásakor Genyornis-csontokat is találnak, ami arra utal, hogy az első emberek táplálkoztak e madárral.
Lelőhelyek
Genyornis csontvázakat találtak Callabonna tónál és a Naracoorte barlangban, ez a két lelőhely Dél-Ausztrália területén van. Wellington barlangban és Cuddie Sprins-nél csontvázakat is,de tojáshéjakat is találtak. A két utolsó lelőhely Új-Dél-Walesben van.
Jegyzetek
- ↑ Miller, Gifford H., et al. (1999). „Pleistocene Extinction of Genyornis newtoni: Human Impact on Australian Megafauna”. Science 283 (5399), 205–208. o. DOI:10.1126/science.283.5399.205.