Filoména
Megjelenés
A Filoména görög eredetű női utónév (újgörögül: Φιλομένα), (latinul: Philumena), jelentése: szeretett.[1] Férfi párja Filomén.
Egyes vélemények szerint a Filoméla alakváltozata.[1]
Gyakorisága
Szerepelt az 1906. évi állami utónév-jegyzékben.[2]
Az MTA Nyelvtudományi Intézete által anyakönyvezhetőnek minősített név.
Az 1990-es években szórványosan fordult elő, a 2000-es években nem szerepelt a 100 leggyakoribb női név között.[1][3][4]
Névnapok
Híres Filoménák
- a Martyrologium Romanum 1913. évi hivatalos kiadásában Filoména utónévvel egy női szent szerepel július 5-én: "Apud Septempedanos, in Piceno, sanctae Philomenae Virginis."
- Római Szent Filoména - ő, a szentté nyilvánítása (1837) után sose szerepelt a Martyrologium Romanum hivatalos kiadásaiban, mert a reá vonatkozó Authenticum irat kiállításakor (1805) tiszteletét magánáhítatra korlátozták. Ez nem azt jelenti, hogy tilos őt (és hitvalló vértanúságát) tisztelni, hanem szabad: de elsősorban a jámbor társulatoknak.
- Publius Terentius Afer (Kr.e. 185 körül - Kr. e. 159) vígjátékírónak az Andria (Az androszi leány) című, és a Hecyra (Az anyós) című művében is van Philumena elnevezéssel női szereplő. Publius vígjátékai 1895-ben jelentek meg magyar nyelven (ford. Kis Sándor; MTA, Budapest).
- Giovanni Boccaccio: Dekameron című művében Filoména
- Carnevale Filomena (1929 - 1959) olasz, stigmatizált[6]
- Filomena Cautela portugál színésznő, műsorvezető
Jegyzetek
- ↑ a b c d e Ladó János & Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv (Budapest 2005), 174. old.
- ↑ A m. kir. belügyminister 1906. évi 80.000 számú Utasítása az állami anyakönyvek vezetéséről (Megjelent: 1906. október 15.)
- ↑ Az akkor születetteknek adott nevek számára vonatkozik az adat
- ↑ http://www.nyilvantarto.hu/kekkh/kozos/index.php?k=statisztikai_adatok_lakossagi_legujsznevek_hu_archiv
- ↑ Fercsik Erzsébet & Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája (Budapest, 2009), 552. oldal
- ↑ Hesemann Michael [ford.: Diós István]: Stigmata, akik Krisztus sebhelyeit viselik (Budapest, 2016), p. 363.
Források
- Ladó János – Bíró Ágnes: Magyar utónévkönyv. Budapest: Vince. 2005. ISBN 963 9069 72 8
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont által anyakönyvi bejegyzésre alkalmasnak minősített utónevek jegyzéke. nytud.hu. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Az MTA Nyelvtudományi Kutatóközpont Utónévkereső adatbázisa. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
- Nyilvántartó.hu – Lakossági számadatok – Utónév statisztikák. (Hozzáférés: 2023. április 10.)
További információk
- Kálmán Béla: A nevek világa (Csokonai Kiadó, 1989) ISBN 963025977x
- Fercsik Erzsébet, Raátz Judit: Keresztnevek enciklopédiája. Tinta Könyvkiadó, 2009. (Hozzáférés: 2020. március 28.)