Leonardo da Vinci
| Leonardo Da Vinci | |
 | |
| Leonardo Da Vinci – önarckép | |
| Született | Leonardo di ser Piero da Vinci[1] 1452. április 15. Anchiano (ma Vinci külvárosa), Itália |
| Elhunyt | 1519. május 2. (67 évesen) Cloux kastély Amboise mellett, Franciaország |
| Állampolgársága | Firenzei Köztársaság |
| Nemzetisége | olasz |
| Szülei | Caterina di Meo Lippi Piero da Vinci |
| Foglalkozása | polihisztor |
| Halál oka | agyvérzés |
| Sírhelye | Château d'Amboise |
 | |
| Leonardo Da Vinci aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leonardo Da Vinci témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Leonardo di ser Piero da Vinci (1452. április 15. – 1519. május 2.) olasz (akkor még itáliai) származású polihisztor, azaz: festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író.
A Vinci melletti Anchianóban született Toszkánában, Itáliában egy nótárius, Ser Piero da Vinci, és egy parasztlány, Caterina törvénytelen gyermekeként. Mai értelemben véve nem volt vezetékneve, a Da Vinci ’Vinciből való’-t jelent. Születésekor teljes neve Leonardo di ser Piero Da Vinci volt, ami azt jelenti, hogy ’Leonardo, ser Piero fia Vinciből’.
Leonardót sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint akár ő is lehetett minden idők legműveltebb embere.[2]
Élete
Vinciben született, édesapja, ser Piero a városka jegyzőjeként dolgozott, édesanyja, Caterina fiatal parasztlány volt a városka egyik előkelő családjának szolgálatában. Alapfokú iskoláit szülővárosában végezte. 1469-ben Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio festő műtermébe gyakornoknak. A festő műhelye afféle „művésziskola" is volt. Itt sajátította el a vonalas rajz (tulajdonképpen a vázlatkészítés), a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. 1473-ban belép a Szent Lukács-egyesületbe. Erre az évre datálható első, teljes bizonyossággal neki tulajdonítható rajza is, amely az Arno folyó völgyét ábrázolja. Az első, teljes bizonyossággal az ő művének tekintett festmény Verrocchio: Krisztus keresztelése c. munkájának angyalfigurája és háttere (tájkép). Az egyre sikeresebb ifjú festőt 1478-ban bízták meg a firenzei Signoria San Bernardo kápolna oltárképének megfestésével.
Elbűvölő, társaságkedvelő ember volt és igen sok kapcsolatnak örvendhetett. Élete során nem esik szó feleségről vagy szeretőről, ennek oka sokak szerint az, hogy homoszexuális volt. Bár egy mondata inkább az aszexualitására utal: "A nemzés aktusa és minden, ami azzal kapcsolatos, oly visszataszító, hogy az emberiség kipusztulna, ha nem volna ez hagyományos szokás és nem volnának csinos arcok és érzéki természetek."
Amikor még tanítványként élt mesterének, Verocchiónak házában, több más fiatalemberrel együtt megvádolták tiltott homoszexuális viszony folytatásával, de végül felmentették.[3]
Leonardo Milánóban (1482-1499)
_-_The_Last_Supper_(1495-1498).jpg)
1482-ben elnyerte Milánóban Lodovico Sforza herceg udvari tudósának és művészének állását. A herceg megbízta Francesco Sforza hatalmas lovasszobrának megformálásával is, de csak a mű hatalmas agyagmodellje készült el (1493-ban), amit aztán a Milánót megszálló francia katonák 1499-ben elpusztítottak. A szobor makettje a Szépművészeti Múzeumban látható. Évekig elhalmozták megrendelésekkel: ezek közül a legjelentősebb a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, „Az utolsó vacsora”, amellyel 1498-ban készült el. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a világítás és egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal: "Ti közületek egy elárul engem". Vasari így írt a freskóról: "…mindegyikük arcán látszik a szeretet, a félelem és a felháborodás, illetve a fájdalom, hogy képtelenek kitalálni, mi van Krisztus lelkében.".
A művész egyéniségként és lélektanilag elemezve ábrázolta az apostolokat. Az árulót a gesztusok eszközeivel kirekesztették a közösségből, de ő mégis ellenpontja Jézus méltóságteljes alakjának. Leonardo befejezetlenül hagyta Jézus arcát. A falkép ma igen rossz állapotban van, a nedvesség megrongálta.
Firenzei évek
A Sforza hercegek bukása után Leonardo rövid kitérővel Ismét Firenzébe költözött; hírneve itt érte el tetőfokát. 1502-ben Cesare Borgia szolgálatába állt, és vele tartott a romagnai hadjáratban. Ebből az időszakból származnak közismert erődítmény- illetve hadigépezet-vázlatai. 1503-ban Firenzében kezdte festeni a Mona Lisát (közismert olasz neve: la Gioconda). A munka egészen 1506-ig húzódott, a hagyomány szerint a három éves alkotómunkából két évet vett el Mona Lisa híres mosolyának megalkotása, ennyit tépelődött Leonardo a mosoly kialakításán. Ezzel párhuzamosan dolgozott a Palazzo Vecchio tanácstermében „Az anghiari csata" című freskón, amelynek megfestésére a firenzei köztársaság kérte fel. A festmény később a helytelennek bizonyult, viaszos alapozás miatt tönkrement, koncepcióját csak a kartonjairól készített másolatokból ismerjük. A mű befejezése után újult érdeklődéssel fordult a geológia és az anatómia felé, ezért ilyen tárgyú stúdiumokat vett Milánóban. 1511-ben a francia kormányzó szolgálatában nekifogott Francesco Sforza lovasszobra elkészítésének, de sosem fejezte be.
Római évek
1513-ban Rómába utazott, ahol X. Leó pápa megbízásából matematikai-természettudományi tanulmányokat folytatott.
Élete alkonyán
1517-ben a Milánót meghódító francia király meghívta udvarába, és Leonardo az Amboise melletti Clos Lucé-ba költözött. Két évet töltött itt, majd 1519-ben megbetegedett és meghalt. Örökségét tanítványára és barátjára, a festő Melzire hagyta.
Leonardo, a mérnök
1482 körül egy milánói udvari állás reményében írt levelében az akkor harmincéves Leonardo úgy mutatta be magát az Il Morónak is nevezett Lodovico Sforza hercegnek, mint eszményi tanácsadót háborús években, az alagút- és csatornaépítés szakértőjét, puskák és ostromgépek feltalálóját. A levél végén mellékesen megemlítette, hogy békeidőben festészettel és szobrászattal is szokott foglalkozni, és főként jól tudja, hogyan kell önteni bronz lovas szobrot, amit a herceg apja, Francesco emlékére akar felállíttatni.
Az ajánlkozó levél sikeresnek bizonyult: Leonardo elnyerte a milánói udvar művészének és mérnökének állását. A hivatallal járó kötelmei (színházi díszletek és jelmezek tervezése, csatornázás stb.) csak ideje kis részét töltötték ki. Tudományos kísérletei alapján új eljárásokat fejlesztett ki. Számos kéziratából egyet sem dolgozott ki kiadásra alkalmas szintig, így ezek tartalma évszázadokig rejtve maradt: Leonardo felismeréseinek zömét újra fel kellett fedezni, és más kutatók szereztek hírnevet a természet olyan törvényeinek kiderítésével, amelyeket ő már fölfedezett.
1482 körül az optika és a vonalperspektíva foglalkoztatta. Ahogy növekedett tudása, egyre több minden érdekelte. 1500 körül a csatornaépítés, a folyószabályozás, az öntözőrendszerek, a víztározók és hidak legkeresettebb szakértőjének számított. Sikerét jelentősen gyarapították a munka termelékenységét növelő, a költségeket csökkentő berendezései – a csatornák építéséhez például vízkiemelő szerkezetet tervezett.
1514-ben alapos tanulmányokat készített a Róma környéki mocsarak kiszárítására, ezekből azonban semmi sem valósult meg.
Az építész Leonardónak számos vázlata maradt fenn, ezek közül többet mások meg is építettek, de mindig módosításokkal, így egyetlen fennmaradt épület sem tulajdonítható neki.
Leonardo, a tudós
Szülőfalujában a művészet kedvéért behatóan tanulmányozta a természeti környezetet. Számos értékes megfigyelése alapján több tudományág is legjelentősebb előfutárai között tartja számon. Így például felismerte a földkéreg függőleges mozgásait és azt, hogy a földtörténeti múlt számos eseményére következtethetünk az ősmaradványok vizsgálatából. „Ami valamikor tengerfenék volt, most hegycsúcsként emelkedik a magasba — írta. — Erről tanúskodnak a tengeri kagylóhéjak, osztrigák és korallok, amelyeket most a hegyek csúcsán találunk.”
Milánóban a művészeti emberábrázolás tökéletesítésének szándékával fogott bele a tudományos igényű boncolásba. Látta, hogy az emberi viselkedés hűséges ábrázolásához nélkülözhetetlen annak a belső életnek a teljes ismerete, ami alapvetően meghatározza a külső megjelenést.
A perspektíváról, festészetről alkotott tudományos írásait nem gyűjtötte össze, mint ahogy a filozófiáról, az anatómiáról szóló munkáinak kiadása is csak terv maradt.
Találmányai
Anatómiai munkássága
Az emberi test a művészetekre tett hatását és arányait a Vitruvius-tanulmány munkájában foglalta össze.[4] Továbbá az emberi test felépítésének feltárásában is úttörő szerepe volt. Gyakran végzett – akkoriban az egyház által tiltott – boncolásokat is.
Szexuális irányultsága
Egyesek szerint Leonardo homoszexuális volt. Mindenesetre tény, hogy anatómiai rajzaiban szinte kizárólag férfiak láthatóak, bár ez a kor erkölcsi értékrendje miatt is alakulhatott így (szokás volt a női alakok ábrázolásához is férfi modellt használni, a női modelleket ugyanis prostituáltként kezelték).
Híresebb festményei
- Angyali üdvözlet (1472-1475 körül — Firenze, Uffizi képtár)
- Női portré (Ginevra de Benzi, 1474–76 – Washington, National Gallery
- Madonna Benois (Madonna virággal) (1475-1478 – Szentpétervár, Ermitázs)
- Szegfűs Madonna (1478-1481)
- Háromkirályok imádása (1481(80?)–82 – Firenze, Uffizi képtár)
- Szent Jeromos (1480 körül, befejezetlen – Róma, Vatikáni Képtár)
- Sziklás Madonna – első változat (1483-1486 – Párizs, Louvre)
- Sziklás Madonna – második változat (1503-06 – London, National Gallery)
- Hermelines hölgy (1485-1490 – Krakkó, Czartoryski Museum)
- Zenész képmása (1490 – Milánó, Pinacoteca Ambrosiana)
- Női képmás (1490 – Milánó, Pinacoteca Ambrosiana)
- Madonna Litta (Madonna és a gyermek Jézus) (1490-1491)
- Utolsó vacsora (1495-1497 – a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumának faliképe)
- Mona Lisa (1503-1506)
- Szent Anna harmadmagával (1508-1510)
- Keresztelő Szent János (1513-1516)
Számos, fontos műve maradt befejezetlen vagy ment tönkre:
- A háromkirályok imádása,
- Sziklás Madonna,
- Anghiari csata,
- Zenész képmása,
- Francesco Sforza lovasszobra,
- Léda és a hattyú (1510–15).
Jegyzetek
- ↑ http://mini-site.louvre.fr/trimestriel/2019/léonard_de_vinci/6/
- ↑ Vasari, Gaddiano, Taine, Boltraffio, Fuseli, Rio, Bortolon, Castiglione
- ↑ Leonardo da Vinci egy anatómiai rajzáról, Ponticulus Hungaricus · X. évfolyam 2. szám
- ↑ stanford.edu The Vitruvian man (angolul) elérve:2008-05-02
Források
- Sigmund Freud: Esszék - Leonardo da Vinci egy gyermekkori emléke. Eine Kindheitserinnerung des Leonardo da Vinci. Fordította: Vikár György, Gondolat kiadó, 1982
- Frank Zöllner: Leonardo da Vinci - összes festménye és rajza, Vince Kiadó, ISBN szám: 3836501613
További információk
Magyar nyelven
- [1]
- Leonardo da Vinci találmányai – Hadieszközök
- Tudomány és művészet
- LEONARDO DA VINCI válogatott írásai; Ízelítő a polihisztor életművéből
- Képek
- Juhász Á., Juhász E., 1993: Hegyek ormán – tengerek mélyén. Panoráma Könyvek. Medicina, Budapest. ISBN 963-243-648-2
- Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 40–42. o. ISBN 963-9257-07-9
Idegen nyelven
- Leonardo Home Page
- Leonardo rajzai
- Art Gallery – Leonardo Da Vinci, lengyel
- Leonardo festményei - TerminArtors.com
- Az Utolsó vacsora nagy felbontású, digitalizált változata