Ugrás a tartalomhoz

Szentjánosbogár-félék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen YFdyh-bot (vitalap | szerkesztései) 2012. november 7., 07:23-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (r2.7.3) (Bot: következő hozzáadása: gl:Vagalume)
Szentjánosbogár-félék
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Elateriformia
Öregcsalád: Elateroidea
Család: Szentjánosbogár-félék (Lampyridae)
Latreille, 1817
Alcsaládok
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szentjánosbogár-félék témájú médiaállományokat és Szentjánosbogár-félék témájú kategóriát.

A szentjánosbogár-félék (Lampyridae) a rovarok (Insecta) osztályában a bogarak (Coleoptera) rendjébe, azon belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjébe tartozó család. Mintegy 2000 fajuk trópusi és mérsékelt égövben él, Magyarországon 3 faj található meg.

Származásuk, elterjedésük

Fajaik a sarkvidékek kivételével az egész Földön megtalálhatók, de legnagyobb változatosságban a szubtrópusi és trópusi területeken fordulnak elő.

Megjelenésük, felépítésük

Közepes méretű (5-16 mm), gyengén kitinizált bogarak. Testük lapított, párhuzamos. Fejük a tor alá mélyen behúzott, így felülről nem látható. A hímek szeme félgömb alakú, majdnem összeér, míg a nőstényeké átlagos fejlettségű. Csápjuk rövid, fonalas. Előtoruk félkörív alakú. Szárnyfedőjük a varratnál gyengén szétálló; a nőstények olykor szárnyatlanok. Potrohuk utolsó szelvényeiben világítószerv van. Több fajnál jelentős ivari dimorfizmus figyelhető meg: itt a hímek szárnyasok, míg a nőstények szárnyatlanok, lárvaszerűek.

Életmódjuk, élőhelyük

Lárváik ragadozók; csigákat, apró rovarlárvákat fogyasztanak. Rövid életű imágóik éjszakai állatok, kifejletten nem táplálkoznak. A hímek repülve keresik meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket; az ivarok egymásra találását fajspecifikus fénykibocsátásuk (biolumineszcencia) segíti. Fényt a luciferin nevű pigment oxidációjával bocsátanak ki, a folyamatot a luciferáz enzim katalizálja. A sugárzott sárga vagy zöld fény hullámhossza 510 és 670 nanométer közötti. Nemcsak az imágók, de a lárvák, bábok és tojások is bocsátanak ki fényt. A világítás hullámhossza és a felvillanások mintázata fajokra jellemző.

Rendszertani felosztásuk

8 alcsaládot különítettek el, ezek mellett 2 génusz helyzete (Oculogryphus és Pterotus) vitatott.

Jelen rendszertanok az Elateroidea-n belül a lágybogárfélék rokonságában helyezik el.

Régebbi rendszerek a Diversicornia (különböző csápú bogarak) had Malacodermata (lágytestű bogarak) családsorozatában tárgyalták.

Magyarországi fajok

Képek

Források