Ugrás a tartalomhoz

Gregorián ének

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen TjBot (vitalap | szerkesztései) 2013. január 19., 21:40-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (r2.7.2) (Bot: következő hozzáadása: tl:Awiting Gregoriano)
Graduale Aboense

A gregorián ének (cantus gregorianus, cantus planus, cantus choralis) a római katolikus egyház egyszólamú, hangszerkíséret nélküli liturgikus kórus vagy szóló éneke latin nyelven. Az adott szöveg szerkezetének megfelelően tagolódik. Kötetlen ritmusú és az abszolút hangmagasságot sem rögzíti. Dallamai lépcsőzetes felépítésűek vagy kis hangközlépésekkel mozognak, helyenkénti ugrásokkal.

A szillabikus (szótagoló) és a melizmatikus éneklési mód váltogatása teremt egyensúlyt benne. Többnyire kis hangterjedelmű.

Az időszámítás kezdete körüli kor mediterrán zenekultúrájából, mégpedig a görög himnuszokból és az ókori zsidók zsoltáraiból fejlődött ki három fázisú rendező-szerkesztő munka során:

  • a 4. század második felében,
  • a 7. század elején I. Gergely pápa indítására – innen a gregorián név, és
  • a 8. század, a Karolingok idején.

A 9. századtól az ú.n. neumák segítségével vált leírhatóvá.

Hangnemek

tónus alaphang domináns hangterjedelem autentikus/plagális
1. tónus D A C-d autentikus
2. tónus D F A-a plagális
3. tónus E c D-e autentikus
4. tónus E A C-c plagális
5. tónus F c F-f autentikus
6. tónus F A C-c plagális
7. tónus G d F-g autentikus
8. tónus G c C-d plagális

Lásd még

Külső hivatkozások

Irodalom

  • Dobszay László: A gregorián ének kézikönyve 1993.
  • Dobszay László: Magyar Zenetörténet. Gondolat, Budapest, 1984.
  • Kelemen: A zene története 1750-ig 1991.
  • Rajeczky Benjámin: Mi a gregorián? 1981.
  • Rescigno, Eduardo – Renato Garavaglia:A keresztény egyházi és a világi ének a középkorban. Ford. Tallián Tibor. Budapest, 1987. Zeneműkiadó ISBN 9633306345
  • A gregorián zene (fõiskolai jegyzet Osvay Károlyné összeállításában)
  • Gülke: Szerzetesek, polgárok, trubadúrok 1979.
  • Bárdos: Modális harmóniák 1979.
  • Jeppesen: Ellenpont 1975.