Charles Eugène de Croÿ

Charles Eugène de Croÿ, Croÿ hercege [ejtsd: sát özsen dö kroá], oroszul: Карл Евгений де Круа / Karl Jevgenyij gye Kruá; (Le Rœulx, Hennegaui Grófság, 1651 – Reval (Tallinn), Észtország, 1702. január 30.) burgundiai-francia Croÿ hercegi házból való arisztokrata. A dán király, majd a német-római császár szolgálatában álló hadvezér, császári tábornagy. Harcolt Bécs felmentésénél és a magyarországi törökellenes háború több csatájában. 1699-ban orosz cári szolgálatba lépett, 1700-ban cári tábornagyként az orosz haderő főparancsnoka lett. A narvai csatavesztés után svéd fogságban halt meg. Mumifikálódott testét sokáig a revali (tallinni) Szent Miklós-templomban mutogatták, csak 1879-ben temették el.

Neve általában franciás formában szerepel, ritkán előfordul németes névformában (Karl Eugen von Croÿ) is. A Croÿ hercegi ház neve régi francia szövegekben Croix formában is feltűnhet, pl. duc de Croix.

Élete

Származása

A Croÿ hercegek kastélya Le Rœulx-ben

Charles Eugène de Croÿ a Croÿ hercegi ház Rœulx-ágából született. Ősei a pikardiai Ponthieu grófságból származtak. A család nevének legrégebbi említése 12. évszázadi okmányokban található.

Charles Eugène herceg Jacques Philippe de Croÿ-nak, Croÿ hercegének (1614–1685), Le Rœulx urának és Johanna van Bronckhorst-Batenburg grófnőnek (1627–?) fia volt. Egyedül ő érte meg a felnőttkort, öt testvére gyermekként meghalt.

Anyai nagyapja Johann Jakob von Bronckhorst-Batenburg gróf (1582–1630) volt, ismertebb nevén Anholt grófja, császári tábornagy, a harmincéves háború hadvezére. Egyik távoli felmenője I. (Nagy) Antoine de Croÿ burgundi–flamand gróf (1385–1475) volt, Croÿ, Renty, Beaurain, Bar-sur-Aube és Rozay ura, a hennegaui (haunaut-i) Beaumont, Porcien és Guînes grófja, a Namur Grófság és a Luxemburgi Hercegség kormányzója, III. (Jó) Fülöp burgundiai herceg udvartartásának vezéralakja, a franciabarát párt vezetője, a hercegi bíróság tagja.

A dán király hadvezére

Croÿ herceg katonai pályáját a dán királyi hadseregben kezdte. A skånei háború során, 1676-ban egy dán-norvég ezred parancsnokaként harcolt a lundi csatában. 1677-ben vezérőrnaggyá, 1678-ban altábornaggyá léptették elő.

Házassága

1681-ben megnősült, a németalföldi Gelderland tartományból való Juliana van der Bergh flamand grófnőt (1638–1714) vette feleségül, Heinrich van der Bergh grófnak (1573–1638) és második feleségének, Hieronyma Katharina von Spaur grófnőnek (1600–1683) leányát.

A Habsburg császár hadvezére

1682-től már a német-római császári hadsereg kötelékében szolgált. A Habsburg Birodalom oldalán sikerrel harcolt a törökök és magyar szövetségeseik ellen. 1683-ban részt vett a törököktől ostromolt Bécset felmentő ütközetekben.

1684-ben a Buda ostromára vonuló császári hadseregben a tüzérség parancsnokának tisztségét bízták rá. Az 1685-ös hadjáratban egy gyalogsági hadtestet vezényelt. Érsekújvár ostrománál az ún. Forgách- és Cseh-bástyák elleni ostromművek építését vezette. A vár felmentésére érkező Sejtán Ibrahim pasa seregével augusztus 16-án megvívott győzelmes táti csatában Croÿ herceg a császári jobbszárny első harcvonalában állt, Lotaringiai Károly és Badeni Lajos parancsnoksága alatt.

Az 1686-os hadjáratban a Buda visszafoglalására induló császári hadseregben Croÿ herceget Ernst Rüdiger von Starhemberg tábornagy, a gyalogság főparancsnoka mellé osztották be. Ő volt a tüzérség parancsnoka, egyben Starhemberg helyettese. Július 27-én, a vár elleni első általános rohamnál személyesen vezette az egyik rohamozó hadoszlopot, a harcban meg is sebesült. A második általános roham során, augusztus 3-án Starhemberg tábornagy könnyebben megsebesült, a vele rivalizáló Lotaringiai Károly hátraküldte, és a roham további műveleteinek vezetését Croÿ hercegre bízta. Szeptember 2-án, a vár elleni végső rohamban Croÿ herceg a Bécsi-kapun át gyalogos és tüzér egységeket vezetett a Vár belsejébe. Abdurrahman pasa, a vár török parancsnoka Croÿ herceg gyalogosaival vívott közelharcban esett el.

Az 1689-es hadjáratban a Badeni Lajos őrgróf vezetésével a Balkánra vonuló főseregben kapott hadtestparancsnoki beosztást. Részt vett a grabováci (augusztus 29.) és a batocsinai (augusztus 30.) csatákban. Döntő szerepe volt szeptember 21-én a nisszai csatában, ahol Veterani csapataival együtt szorította ki a török védőket Niš sáncaiból.

1690-ben Köprülü Musztafa nagyvezír ellentámadásba kezdett, ostrom alá vette Belgrádot, amelynek védőrségét Ferdinand Aspremont altábornagy vezette. Az ostromlók gyorsan tért nyertek, az Udvari Haditanács az alkalmatlannak ítélt Aspremont leváltásra Croÿ herceget küldte Belgrádba. Ő azonban csak október 7-én ért oda. Kilátástalan helyzetet talált, az ostromlók már a vár faláig jutottak. Október 8-án aknarobbantások vagy tüzérségi belövések miatt több lőszerraktár és puskapor-malom is felrobbant, a vár védhetetlenné vált, Aspremont és Croÿ a védők egy részével a Dunán keresztül, puszta életüket mentve menekültek a várból. A törökök még aznap elfoglalták Belgrádot, a védőrség hátramaradt tagjait lemészárolták. (Aspremont altábornagyot Bécsben haditörvényszék elé állították, rövid időre fogságba is vetették).

1691-ben Croÿ herceg részt vett a szalánkeméni csatában (augusztus 19.), és az azt követő szerémségi hadjáratban. Erdődy Miklós horvát bán csapataival együttműködve elfoglalta Pozsegát, október 19-én Bródot, 28-án Gradiskát és Pakrácot. Egész Szlavóniát visszafoglalta a töröktől. Hadvezéri sikereiért a császár tábornaggyá (Feldmarschall) nevezte ki. Az 1692-es hadjáratban Croÿ herceg Badeni Lajos őrgróf helyetteseként működött.

Az 1693-as hadjárat főparancsnokává Lipót császár Croÿ herceg tábornagyot nevezte ki. Június 30-án ostrom alá vette Belgrádot. A török fősereg, Büklü Musztafa nagyvezír vezetésével – Thököly tanácsára – a Veterani tábornok által védett Erdély elözönlésére indult, de az ostromról hírt kapva, Belgrád felé fordult. Szeptember 7-én éjszaka Croÿ herceg általános rohamot kísérelt meg, de az ellenség visszaverte csapatait.