Ugrás a tartalomhoz

Individuálpszichológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést 12akd (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. február 23., 14:41-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

Az individuálpszichológia az egyén és társadalom viszonyának, összeütközéseinek vizsgálatára alapozott mélylélektani irányzat.

Általános jellemzők

[szerkesztés]

Az individuálpszichológia a pszichoanalízis és a jungi analitikus pszichológia mellett a harmadik klasszikus, nagy pszichoterápiás irányzat. Alapítója Alfred Adler (1870-1937) bécsi orvos, aki a gyógyító munka mellett nagy figyelmet szentelt a mentálhigiénia és a megelőzés kérdéseinek. Az individuálpszichológia az emberi lélek tudattalan tartományának szerepét értékeli, a személyiség társadalmi-lény voltát helyezi előtérbe. A társas élet versengése, sérülései okoznak zavart. Adler véleménye szerint: „az egyén minden erejével arra törekszik, hogy az embertársaival való együttélés összefüggéseit keresse, s azon belül saját biztonságát megtalálja”.[1]

Adler az egó (énmag) felsőbbrendűségi törekvései és környezetének interakcióját (kölcsönhatását) tekinti viselkedésünk mozgatórugójának. Azt vallotta, hogy az embert elsősorban társadalmi szükségletek motiválják. Nem csupán azt állítja, hogy az embert a társadalmi hatások szocializálják, hanem azt is, hogy maga a szociális érdeklődés - veleszületett tulajdonság.

Az individuálpszichológia vezette be a kisebbrendűségi komplexus fogalmát is.

Elsőszülött / másodszülött

[szerkesztés]

Az elsőszülött (örökös) hajlamosabb az értékőrző (konzervatív) hozzáállásra, a biztonság (stabilitás) fenntartására. A másodszülött alig örököl. Érdekelt változtatni a helyzeten, lázad.[1]

Adler munkásságának másik jelentős terméke a kreatív én fogalmának megteremtése. Ez egy szubjektív rendszer, amely értelmezi és jelentéssel látja el a szervezet élményanyagát.

Adler tanainak harmadik vonala a személyiség egyediségének és a saját életstílusnak a hangsúlyozása. Adler elméletében nem tulajdonít nagy jelentőséget a szexuális ösztönöknek, mivel szerinte az ember elsősorban társadalmi lény. A tudatot helyezte a személyiség középpontjába, szerinte az ember általában tisztában van viselkedése okaival.

Magyar Individuálpszichológiai Egyesület

[szerkesztés]

Mádai István, Kulcsár István és Rácz Jenőn kívül 100-150 fő munkált. A nevelésügyet igyekeztek vele összekapcsolni. A mai tanácsadásra is kihat.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b c Pléh Csaba 416. o.

Források

[szerkesztés]
  • Pléh Csaba (2010). Osiris Kiadó, Budapest. A lélektan története. ISBN 978 963 276 052 0
  • Adler, Alfred (1990) Göncöl Kiadó, Budapest. Emberismeret.
  • Arató Ottó - Kiss György: Az individuálpszichológia és hatása Magyarországon (1991) Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.