Gerecse

Nem tévesztendő össze a következővel: Gercse.

A Gerecse hegység (gyakran hibásan: Gerecse-hegység) vagy röviden Gerecse röghegység a Dunántúlon, a Dunazug-hegység háromszög alakú, legnyugatibb része. Átlagos magassága 400 méter. Területe 850 km² . Legmagasabb csúcsa, a Nagy-Gerecse 634 méter magas. Túlnyomó részt dachsteni mészkő, kisebb részben felső triász dolomit alkotja. Üledékes építőanyagainak (mészkő, homokkő, agyag, Márga) helyi formái közül nevezetesek a mészkő barlangjai, a jura-mészkő „vörösmárványa”, az eocén, oligocén rétegek szénbányái, a cement alapanyaga, a márga, a Dunára néző lejtők vastag löszrétegébe vágott mély utak, löszfalak.

Fekvése

A Vértes-hegységtől a Tatai-árok , a Pilistől a Dorogi-medence (Dorog-Pilisvörösvár közötti árok), a Budai-hegységtől a Zsámbéki-medence választja el. Nyugati oldalán a Kisalföld peremvidékével határos. Északi lejtője a Duna felé meredeken végződik.

Részei

A Nyugati-Gerecse

Neszmélytől délkeletre kezdődik, a 375 m-es Asszonyhegy és a 425 m-es nagy-Somló rögeivel. Dél felé folytatódik a Hosszúvontató (450m), a Nagy-Dobó-hegy (424 m), az Agostyáni-hegy (441 m), az Öreg-Kovács (555 m), és a Hajagos (443 m) rögplatóival. Tatabánya fölött a Csúcsos-hegy (369 m) területén található a millenniumi [1]Turul-emlékmű. Tovább haladva emelkedik a Veres-hegy (341 m), majd a Nagy-Keselő-hegy. A vonulat északi és déli végében egy barlangot találunk. A Nagy-Somló barlangja 390 m magasságban nyílik, ennél ismertebb a tatabányai Kő-hegy Szelim-barlangja.

A Középső-vagy Magas-Gerecse

A Tardos-Vértestolnai medencétől keletre a Haraszt-heggyel kezdődik (283 m). Tőle keletre a Berzsek-hegy (399 m), melynek márga és mészkőbányája látja el a cementműveket. Délre a Nagy-Eménkes (526 m), a Nagy- és a Kis-Pisznice (544 m illetve 525 m), a Nagy-Gerecse (634 m), a Fehér-kő (525 m), a Bánya-hegy (360 m), és a Fekete-kő (362 m) a legmagasabbak. Ide tartoznak a Somberek (409m), a Lukas-kő (355 m), a Szenék-hegy (400 m) és a Bősomlyó (346 m). Ebben a vonulatban található a hegység legnagyobb barlangja, a Pisznice.

A Keleti-Gerecse

A bajóti Öreg-kővel (375 m) kezdődik. Itt nyílik a Jankovich-barlang. Nevezetesebb csúcsok a Dorog melleti Nagy-Gete (457 m), a bajnai Őr-hegy, az Öreg-hegy (360 m), a gyermelyi Gyarmat-hegy (340m), és a zsámbéki Nyakas-hegy (324m)

A Déli-Gerecse

A Vértestolnai-, a Héreg-Tarjáni-medence és a Szentlászló-víz völgye választja el a hegység fő tömegétől. Első tagjai a kelet felé szép kilátást nyújtó Pes-kő (400 m), a Baglyas-hegy (438 m), és a Somlyóvár (448 m). Utolsó tagjai a meredek lejtőjű Zuppa-hegy (385 m) és a Lóingató-hegy (303 m).

Éghajlata

A hegység elhelyezkedéséből adódóan, az időjárási megfigyelések szerint, a térség csapadékát adó frontok zöme a Tata-Szár vonalon halad végig, gyakran szárazon hagyva a tatabányai, déli kitettségű hegyoldalakat. Néhány jellemző éghajlati paraméter:
Átlagos évi csapadék: 604 mm
Csapadék április-szeptember között: 345 mm
Téli hőmérsékleti átlag: 2,8 °C
Téli hőmérsékleti minimum: −13,9 °C
Tavaszi hőmérsékleti átlag: 12,5 °C
Nyári hőmérsékleti átlag: 18,5 °C
Évi hőmérsékleti átlag: 9,5 °C
Januári középhőmérséklet: −1,4 °C
Júliusi középhőmérséklet: 20,4 °C (Ez a terület déli, délnyugati kitettsége miatt magasabb az átlagnál.)
Két hőmérsékleti átlag különbsége: 21,8 °C
A terület átlag napfény tartalma: 1980 óra
A téli napok száma átlagosan: 23-35 nap
Zord napok száma: 10-18 nap

Talajviszonyai

Az erdőgazdasági táj területén, a talajképző tényezők hatására, legnagyobbrészt az erdőtalajok alakultak ki, azonban az erózió következtében jelentős területet foglalnak el a váztalajok. A löszön képződött sötét színű erdőtalajok közül a humuszkarbonát talajok és a rendzinák találhatók, melyek sekély termő réteggel és magas ph (8-as ph) értékkel rendelkeznek.

Vízrajza

A főleg triász karbonátos kőzetekből felépülő Gerecse hegység nyugat és észak felé, a Kisalföld medencéjének irányában nagy törésvonalak mentén a mélybe süllyed. A hegység peremén még felszínen lévő mészkőképződmények már 1000 méter körüli mélységben találhatóak. A lezökkenő karbonátos rögök egy-egy tagja sasbérc jelleggel azonban még a felszínen van illetve annak közelében van Tata és környékén. A hegység karsztos felszínén beszivárgó víz az erózióbázis szintjén bővizű forrásokban bukkant a felszínre. A források a Keleti-Gerecse, majd a Központi-Gerecse felől fokozatosan áttevődtek a Nyugati-Gerecsébe, az erózióbázis változásának megfelelően. Jelenleg a Nyugati-Gerecse a fő megcsapoló helye a területnek. Tatán igen bővizű források fakadtak. Pl.: Fényes forrás (20 000 m³/nap). A tatabányai, oroszlányi és dorogi bányászat tevékenységének hatására a karsztvízszint nívó a 80-as évek elejéig fokozatosan, de drasztikusan apadt (115 mBf-ig). Napjainkban a karsztvízszint fokozatosan áll helyre a szénbányászat válságának, és a csapadékosabb időjárásnak hatására. Várható a régen elapadt források újraéledése Fürst Ádám hidrogeológus szerint.

Természeti értékek

Bővebben: Gerecsei Tájvédelmi Körzet

Növényzete és állatvilága

A Gerecse növényzete és állatvilága változatos. A tetőket mészkedvelő cseres, tölgyes, karszterdők borítják. A cserjék között gyakori a pukkanó dudafürt[2], a tölgyek alatt a tavasszal virágzó hunyor[3] és az őzsaláta[4]. Jégkorszaki /reliktum/ maradványfaj a Magyarföldi husáng[5].

A Turuli-parkerdő jellemző növénytársulásai

Sajmeggyes, molyhos tölgyes karsztbokorerdő

[6]

Csertölgy (Quercus cerris)[7], mezei juhar ( Acer campestre)[8], virágos kőris (Fraxinus ornus)[9], bibircses kecskerágó (Euonymus)[10], molyhos tölgy (Quercus pubescens)[11], sajmeggy (Cerasus mahaleb)[12], fagyal (Ligustrum vulgare)[13], egybibés galagonya (Crataegus monogyna)[14], egyvirágú gyöngyperje (Melica), őzsaláta , nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum)[15], magyar szegfű (Dianthus pontederae), egyenes tisztesfű, sarlós gamandor[16], rezgőfű[17], angolperje (Lolium perenne), franciaperje (Arrhenatherum elatius), csenkesz (Festuca valesiana), csomós ebír (Dactylis), tarélyos csormolya, ebfojtó müge (Asperula), aranyhere (Trifolium), macskapöcsű veronika ( Veronica spicata) , mezei zsálya ( Salvia pratensis), csabaíre vérfű[18], fátyolos nőszirom (Iris).

Karsztos sziklagyep

Apró nőszirom (Iris pumila), hatsoros varjúháj (Sedum), bablevelű varjúháj, prémes gyöngyperje (Melica), deres csenkesz (Festuca), sárga kövirózsa (Sempervivum), kunkorgó árvalányhaj (Stipa), hegyi gamandor, farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias), tavaszi hérics (Adonis vernalis)

Források, külső hivatkozások

Képek

Farkasvölgy
gerecsei erdőrészlet
A pusztamaróti csata (1526) emlékműve