Ugrás a tartalomhoz

Románia hadba lépése (első világháború)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tobi (vitalap | szerkesztései) 2009. október 13., 18:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.

Románia 1914-ben még a központi hatalmak oldalán állt. Ám közvéleménye és hadvezetése is erősen pályázott az Osztrák–Magyar Monarchia által birtokolt Erdélyre. 1916-ban a nyugati fronton hatalmas csaták dúltak, ezért az antanthatalmak tárgyalni kezdtek Romániával, Erdélyt ígérve nekik, ha belépnek a háborúba. Ez elegendő volt ahhoz, hogy Románia hadat üzenjen az antant oldalán.

A román támadás

Románia támadása a lehető legrosszabbkor jött a központi hatalmaknak. A keleti fronton épp egy orosz támadás volt kibontakozóban. Németországot lefoglalta a verduni csata, ezért nem tudott segíteni. A Monarchia Olaszországgal küszködött, de még Szerbiát sem győzte le. A csekély számú helyőrség, amely Erdélyben tevékenykedett, próbált ellenállni, de nem túl sikeresen, ugyanis a román hadsereg elég erős nyomást gyakorolt rá.

Ám a keleti fronton az orosz támadás elakadt, így a központi hatalmak fel tudtak szabadítani csapatokat, és át tudták őket dobni a román frontra. Az egyesült német-osztrák-magyar haderőt Mackensen német tábornok alá rendelték. Így született meg a Mackensen-hadseregcsoport.

A központi hatalmak ellentámadása

A Mackensen-hadseregcsoport Erdélyből gyorsan kiűzte a románokat, a kisebb ellenállási gócokat megsemmisítette. Ám miután felszabadították Erdélyt, egyenesen a román főváros felé vették az irányt. Délről a bolgárok bekerítették az ellenséget, és megsemmisítő erejű veszteséget mértek a románokra. Ekorra már elesett Bukarest is. A még megmaradt román hadseregek északabbra menekültek Oroszország felé. Az oroszok támogatták őket, de nem túl sok emberrel, hisz nekik is kellett, mert ők sem álltak valami jól jelenleg. Így a magára maradt román hadsereg jelentősebb ellenállás nélkül el is vesztette a háborút.


Eredmények

Az antant politikusok úgy remélték, hogy a román támadást már nem bírják ki a központi hatalmak, ezért ők nagyot csalódtak. A Monarchia számára viszont az egyik legsikeresebb hadművelet volt. A Monarchia oldalán a veszteségek kicsik voltak (5-6 ezer fő) a románoké 10-20.000 fő.

Források

Földi Pál: Az első világháború története; Ian Westwel: Az első világháború napról napra