Bókay János (író)
| Bókay János | |
 | |
| 1920 körül | |
| Született | Bókay János György Géza 1892. július 10.[1][2] Budapest[3] |
| Elhunyt | 1961. július 16. (69 évesen)[3][2] Budapest[3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Mészöly Ilona (h. 1916–1961)[4] |
| Szülei | Bókay János ifj. |
| Foglalkozása | életrajzíró |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Falsírboltok jobb: 490) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bókay János témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bókai Bókay János (Budapest, 1892. július 10. – Budapest, 1961. július 16.)[5] magyar író, műfordító.
Élete
Budapesten született. Édesapja a neves orvosprofesszor, ifjabb bókai dr. Bókay János volt, de nem ő volt a gondviselője, hanem édesanyjának, nemes Tömöry Adriennének, a második férje, ifjabb Ábrányi Kornél író nevelte fel.
Jogi diplomája megszerzése után tudását nem ezen a pályán akarta kamatoztatni. 1914–1917 között a székesfővárosi tanügy referenseként dolgozott. Emellett már íróként és műfordítóként is tevékenykedett. 1915-ben jelentek meg Bunyin-, Scott-, Maurois-, Maugham- műfordításai. 1917-től az Athaeneum Irodalmi Rt. tanácsadója, majd 1929-től minisztériumi sajtóreferens lett. 1933-ban a Budapesti Hírlap felelős szerkesztőjeként kereste kenyerét. 1933-tól 1944-ig a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. ügyvezető igazgatója lett, mellette 1935-től a Petőfi Társaság és a Kisfaludy Társaság tagjává választották, a Magyar PEN Club főtitkára volt az 1930-as évek körül.[6]
Írói tehetségét nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is elismerték. Verseket, regényeket, színműveket írt, valamint ír, angol, orosz, német nyelvekből is fordított. Könnyed, szórakoztató stílusa a mai olvasóközönség tetszését is elnyerte. 1961. június 16-án halt meg Budapesten szívizomelfajulás következében.
Főbb művei
- Bohócsipka. Versek; Pallas, Bp., 1913
- Miska és Peti. Ifj. Bókay János versei; Pantheon, Bp., 1920
- A gyémánt. Regény; Athenaeum, Bp., 1921
- Mi férfiak; Légrády, Bp., 1924
- Herceg Durravardy és társai / A gyémánt. Regény; Grill, Bp., 1926
- Mario. Regény; Athenaeum, Bp., 193? (Korunk mesterei)
- Szakíts helyettem (1933)
- Megvédtem egy asszonyt; Singer-Wolfner, Bp., 1934 (Magyar regények)
- Julika, a fiúk barátja (1936)
- Karosszék (1937)
- A rossz asszony (1938)
- Ragaszkodom a szerelemhez (1938)
- A balek. Elbeszélések; Singer-Wolfner, Bp., 1938 (A magyar irodalom jelesei)
- Feleség. Színmű; Singer-Wolfner, Bp., 1939 – Vojnits-jutalommal elismert mű.
- Négy asszonyt szeretek (1940)
- Első szerelem (1940)
- Hazudj nekem. Vígjáték három felvonásban; Singer-Wolfner, Bp., 1941
- Az utód. Színjáték; Singer-Wolfner, Bp., 1942
- Láz; Singer-Wolfner, Bp., 1943
- Hősnő. Regény; Új Idők, Bp., 1944
- Az idegen. Regény; Révai, Bp., 1946
- Bohémek és pillangók – Puccini életregénye (1958)
- Egy rózsaszál szebben beszél. Regény (Kacsóh Pongrác élete); Zeneműkiadó, Bp., 1962
Jegyzetek
- ↑ http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC00523/02011.htm, Bókay János, 2017. október 9.
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven)
- ↑ a b c Freebase-adatdump. Google
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 488/1916. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. V. ker. állami halotti akv. 184/1961. folyószáma alatt.
- ↑ Képes Pesti Hirlap, 1930. január 22. 14. szám
Források
- Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 254. o. ISBN 963-05-6804-7
További információk
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
