Basch Andor
| Basch Andor | |
 | |
| Született | Basch Andor Fülöp 1885. május 19. Budapest |
| Elhunyt | 1944. június 24. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Szülei | Basch Gyula |
| Foglalkozása | festőművész |
| Iskolái | Julian Akadémia ( – 1900-as évek) |
| Halál oka | öngyilkosság |
| Sírhelye | Farkasréti temető (felszámolták)[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Basch Andor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Basch Andor, Basch Andor Fülöp (Budapest, 1885. május 19. – Budapest, 1944. június 24.)[2] magyar festőművész. Basch Gyula festőművész fia.
Élete
[szerkesztés]Jómódú budapesti zsidó családban született. Anyja Krausz Róza (Terézia); apja Basch Gyula, korának neves életkép- és arcképfestője volt. Basch Andor katolikus gimnáziumban érettségizett, miután 1899-ben kikeresztelkedett.[3] A budapesti Mintarajziskolában az akadémikus stílust képviselő Zemplényi Tivadar tanítványa volt. 1904-től Párizsban folytatta művészeti tanulmányait, ahol a híres Julian Akadémián Jean-Paul Laurens-nál tanult és egy évet Henri Matisse magániskolájában töltött. 1908-ban Nagybányára ment, ott három évig a festőiskola egyik meghatározó egyénisége, Ferenczy Károly volt a mestere. Az első világháború idején ún. hadifestő volt.
Először 1919-ben mutatkozott be képeivel egy közös kiállításon az Ernst Múzeumban. A következő néhány évben bejárta Olaszországot, majd 1925-ben Párizsba költözött. Rendszeresen részt vett kiállításokon, képeit sikerült eladnia, anyagi és erkölcsi elismerésben egyaránt része volt. Saját stílusát nehezen találta meg; egy időre elvonult a „képzőművészeti boszorkánytánc” (írta egy levelében) és a fővárosi életmód elől Dél-Franciaországba, majd 1931-ben „egy gyűjteményes kiállításon bemutatkozott Párizsban a poraiból felélemedett Basch Andor. Megcsinálta a maga kis privát forradalmát.” – írta egy korabeli méltatója, Kelen Imre.[4]
A gazdasági válság miatt 1932-ben hazatért és Budapesten telepedett le. A hazai képzőművészeti élettől visszahúzódva élt, de budapesti és külföldi kiállításokon továbbra is szerepelt képeivel. Tagja volt a Gresham-körnek és az 1940-es évek elején a KÚT művészcsoportnak.
Bár nem tartotta magát zsidónak, hiszen 14 éves korában megkeresztelkedett, az ún. zsidótörvények értelmében zsidónak minősült. Az ország német megszállása után kibontakozó zsidóüldözés idején, 1944. június 24-én fejlövéssel véget vetett életének. Öngyilkosságba menekült a zsidó sors elől – írta róla S. Nagy Katalin. Felesége Guttmann Erzsébet volt.
Kevéssel öngyilkossága előtt festett Önarcképe (1944) „egy tiszta embernek elkomorult, lírai vallomása a gyűlölettel teli gyilkos világ szörnyűségei közepette.”[5] Emlékkiállítását 1965-ben rendezték meg a Magyar Nemzeti Galériában.
Önálló kiállításai
[szerkesztés]- 1921 Amszterdam és Helsingfors
- 1922 Stockholm
- 1926 Brüsszel
- 1929 Nürnberg
- 1931 Párizs és Zürich
- 1932 Budapest, Ernst Múzeum
- 1937 Bécs
- 1941 Budapest, Tamás Galéria (40 festménye)
- 1943 Budapest, Tamás Galéria (36 festménye)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.
- Egy fantasztikus képzőművész – Basch Andor tragédiája. Memento70.blog.hu, 2014. június 24. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 9.)
- S. Nagy Katalin. Emlékkavicsok. Holocaust a magyar képzőművészetben 1938–1945.. Budapest: Glória Kiadó, 220–223. o. (2006). ISBN 963-9283-99-1
