Batiza
| Batiza (Botiza) | |
 | |
| Az ortodox fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Batiza |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 437065 |
| SIRUTA-kód | 107494 |
| Népesség | |
| Népesség | 2373 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | < 3 (2011) |
| Népsűrűség | 36,6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 603 m |
| Terület | 74,8 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 40′, k. h. 24° 09′47.666667°N 24.150000°EKoordináták: é. sz. 47° 40′, k. h. 24° 09′47.666667°N 24.150000°E | |
| Batiza weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Batiza témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Batiza (románul: Botiza, jiddisül בוטיזה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.
Fekvése
[szerkesztés]Máramarosszigettől 47 kilométerre délkeletre, a Lápos-hegység lábánál fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]A Batiz személynévből keletkezett. Először 1373-ban Batizhaza, majd 1385-ben Pottis villa, 1411-ben Bathyz, 1431-ben Votizhaza és Vantizhaza, 1453-ban pedig Bathyza alakban írták.
Története
[szerkesztés]1385-ben Bogdán testvére, Juga utódai birtokolták. 1411-ben Luxemburgi Zsigmond a Dolhai család tagjainak adományozta, de a későbbiekben helyi kisnemesekkel kellett osztozniuk birtokán. További története folyamán Máramaros vármegyei román jobbágyfalu volt. 1473-ban Drágffy Miklós, 1480-ban Drágffy Bertalan tulajdona volt.
1786-ban a Teleki és a Patay család birtoka volt, lakossága részben még ortodox, részben már görögkatolikus vallású. Lakói zsindelyt készítettek. 1848-ban görögkatolikus papja, a rozávlyai születésű Vasile Popp (Papp Bazil) nemzetőrtisztként szolgált.
Az 1890-es években a budapesti Schultz és Polák cég négy fűrészüzemet létesített határában. Az üzemek mellé több száz román, zsidó és magyar munkás települt be.
Az 1860-as években határában ezüstbánya működött, 1867-ben tizenhét bányásszal.[1] Cinkbányáját 1898 után nyitották, 1905-ben az Ungarische Zinkhütten und Erzbergbau Gewerkschaft nevű német vállalat vásárolta meg.
1995-ig községéhez tartozott Sajópolyána.
1880-ban 1084 lakosából 973 volt román és 55 német (jiddis) anyanyelvű; 940 görögkatolikus, 55 zsidó és 14 református vallású.
2002-ben 2964 lakosából 2960 volt román nemzetiségű; 2867 ortodox és 91 görögkatolikus vallású.
Nevezetességei
[szerkesztés]- Ortodox fatemploma 1699-ben Felsővisón épült, és 1899-ben állították föl a faluban. Ezután festette ki belsejét a mikolai Dionisie Iuga és leánya, Aurelia.
- A görögkatolikus fatemplom 1827 körül, az ortodox kőtemplom 1975-ben épült.
- A falutól északnyugatra, a Sasul patak felett 1993-ban kezdték meg egy nagyszabású ortodox kolostor építését, amelyhez több fatemplom is kapcsolódik. Búcsúját június 26-án tartják.
- Bóros–kenes–szén-dioxidos gyógyfürdő.
- A Pietrele de Var határrészen kisebb barlangok és egy tíz méter mély zsomboly a gipszes kőzetben.
- A használaton kívüli cinkbánya.
- Gyapjúmosók és egy vízimalom.
- Három vasas, egy kenes és egy sós ásványvízforrás.
- Falvédők, szőnyegek és törülközők szövése.
- 1997-től itt, Farkasréven és Jódon rendezik meg a Maramuzical népzenei fesztivált.
- „Négy batizai szép lány” népművészeti fesztivál (évente, augusztus 25. és 27. között).
- Faluturizmus, kb. negyven panzió
Testvértelepülései
[szerkesztés]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 90–91. o.
Források
[szerkesztés]- Vékony Antal: Batiza és népe. Igazmondó 1867/9–10. sz.
- Az önkormányzat honlapja (románul)
- Batiza ismertetése a Petre Dulfu Megyei Könyvtár honlapján (románul)
- Hét fényképsorozat és szöveg a faluról a Karpatenwillin (németül)
Képek
[szerkesztés]-
A kolostor -
Jézus és Szűz Mária az ortodox fatemplom ajtaján
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}