Bebrina
| Bebrina | |||
.jpg) | |||
| A Mária Magdolna plébániatemplom. | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Horvátország | ||
| Megye | Bród-Szávamente | ||
| Község | Bebrina | ||
| Jogállás | község | ||
| Irányítószám | 35254 | ||
| Körzethívószám | (+385) 35 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2817 fő (2021. aug. 31.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 87 m | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 45° 06′, k. h. 17° 50′45.100000°N 17.833333°EKoordináták: é. sz. 45° 06′, k. h. 17° 50′45.100000°N 17.833333°E | |||
| Bebrina weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bebrina témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Bebrina falu és község Horvátországban, Bród-Szávamente megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Bródtól légvonalban 15, közúton 23 km-re délnyugatra, Pozsegától légvonalban 28, közúton 40 km-re délkeletre, Szlavónia középső részén, a Szávamenti-síkságon fekszik.
A község települései
[szerkesztés]A községhez Banovci, Bebrina, Dubočac, Kaniža, Stupnički Kuti, Šumeće és Zbjeg települések tartoznak.
Története
[szerkesztés]A település valószínűleg a török kiűzése után a 17. század végén keletkezett horvát határőrök betelepítésével. Középkori létezésének nyoma nincs. 1730-ban 40 háza volt közepén a fából épített római katolikus kápolnával, benne Szent Mária Magdolna képével. 1746-ra a házak száma 57-re emelkedett, melyekben 65 család élt. A kápolna mellé időközben harangtorony épült. [2] A katonai közigazgatás megszervezése után a gradiskai határőrezredhez tartozott. Római katolikus plébániáját 1789-ben alapították. A mai plébániatemploma 1821-ben épült.
Az első katonai felmérés térképén „Bebrina” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Bebrina” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Bebrina” néven 140 házzal, 697 katolikus és 4 ortodox vallású lakossal találjuk.[4] A katonai közigazgatás megszüntetése után 1871-ben Pozsega vármegyéhez csatolták.
A településnek 1857-ben 867, 1910-ben 966 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 78%-a horvát, 18%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Bródi járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A település 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben teljes lakosságának 74%-a horvát, 17%-a szerb, 5%-a jugoszláv nemzetiségű volt. 2011-ben a településnek 494, a községnek összesen 3252 lakosa volt.
Lakossága
[szerkesztés]| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 867 | 824 | 700 | 769 | 740 | 966 | 911 | 952 | 931 | 893 | 836 | 684 | 577 | 536 | 521 | 494 |
Gazdaság
[szerkesztés]A lakosság hagyományosan mezőgazdasággal, állattartással foglalkozik.
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[7] 1821-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Laternás toronysikakkal fedett harangtornyának tömegét belekomponálták a templom homlokzatába. Három ablaka festett üveggel van beüvegezve. A harangtorony ablakai félköríves záródásúak. A homlokzatot és a tornyot pilaszterek tagolják. A hajó két része és a szentély csehsüveg boltozattal épült, míg az apszis felett félkupola látható. A templom berendezését 1825-ben döntően a pozsegai Szent Lőrinc templomból hozták át. Különösen értékes a Mária Magdolna főoltár és a Szent József mellékoltár 1713-ból. Orgonája, szószéke és a kórus padjai klasszicista stílusban készültek. A barokk plasztikák az eltérő stílus ellenére jól illeszkednek a belső térbe.
Urunk színeváltozása tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a stari slatniki parókia filiája.
Oktatás
[szerkesztés]A település iskolája Antun Matija Reljković horvát író nevét viseli.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001.
- ↑ Lipszky János: Repertorium locorum obiectorumque: in XII. tabulis Mappae regnorum.... 40. o.
- ↑ Nagy Lajos: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum Buda, 1829. 159. o.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1680.
Források
[szerkesztés]- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Andrija Zirdum: Počeci naselja i stanovništvo brodskog i gradiškog kraja 1698-1991. Slavonski Brod, 2001. (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Az elemi iskola honlapja (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk
[szerkesztés]- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
