Ugrás a tartalomhoz

Mezei aszat

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Cirsium arvense szócikkből átirányítva)
Mezei aszat
Virágzó mezei aszat (Cirsium arvense) az észtországi Keila mellett
Virágzó mezei aszat (Cirsium arvense) az észtországi Keila mellett
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Core eudicots
Csoport: Superasteridae
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Bogáncsformák (Carduoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Cynareae
Alnemzetség-
csoport
:
Carduinae
Nemzetség: Aszat (Cirsium)
Mill., (1754)
Faj: C. arvense
Tudományos név
Cirsium arvense
(L.) Scop.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mezei aszat témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mezei aszat témájú médiaállományokat és Mezei aszat témájú kategóriát.

A mezei aszat (Cirsium arvense) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé sorolt őszirózsafélék (Asteraceae) családjába sorolt aszat (Cirsium) nemzetség egyik legismertebb faja. További magyar elnevezései: mezei acat, mezei bogáncs, kanadai bogáncs.

Származása, elterjedése

[szerkesztés]

Az északi féltekén a sarkvidék kivételével szinte mindenhol nő.

Megjelenése, felépítése

[szerkesztés]

Legfeljebb másfél méter magasra növő, kétszikű lágy szárú. Bordázott szára esetenként fehéren molyhos. Tejnedve nincs.

Erőteljes gyökérrendszere elágazó gyökerek emeletesen elrendezett szintjeiből áll. Karógyökere 3–4 m mélyre hatol. Mélyen fekvő gyökérlábai eredetileg függőlegesen futnak, később térdesen-csuklósan lehajlanak.

Hullámosan fodros, szórt állású, nyeletlen (azaz ülő) levelei közül az elsők fordított (inverz) tojásdadok, a továbbiak lándzsahegy alakúak, az egyszerűtől a szabdaltig hasogatottak; a levélhasábok csúcsán merev, sárga tövisekkel. A levelek színe kopasz, de fonákjuk lehet gyéren molyhos.

A virágzat csak halványbíbor csöves virágokból áll. Sátorozó virágzata megnyúlt gömb alakú. Egyes példányain a fészkekben mindkét ivarú virág előfordul, másokon csak termős virágok nőnek. Termése sárgásfehér szőrbóbitás kaszat; egy-egy növény 3-4 ezer kaszattermést fejleszthet.

A klasszikus gyógynövény terápiákban manapság kevéssé alkalmazott, régebben hánytató és vizelethajtó gyógynövényként volt ismeretes.[1]

Életmódja, termőhelye

[szerkesztés]

Évelő gyomnövény, életformája G3. Általában tavasszal, sekélyen csírázik. Széles ovális, húsos, sötétzöld, ép élű, jóformán nyél nélküli sziklevelei a földön kúsznak. A száraz, homokos vagy tőzeges, mészszegény fajták kivételével minden talajon erőteljesen fejlődik.

Réteken, útszéleken, parlagon hagyott földeken tömeges. Települések körül és vetésekben is előfordul. Nitrofil, eutróf, mezoxerofil-mezohigrofil növény. Május végétől virágzik, gyakran még ősszel is találkozhatunk vele. Érett terméseit a szél hordja szét.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]