Dózsamajor (Ikrény)
| Dózsamajor | |
 | |
| Szivattyúház a Kepés–Lesvári-csatornán | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Vármegye | Győr-Moson-Sopron |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 13 fő (2011)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 40′ 33″, k. h. 17° 30′ 58″47.675972°N 17.516038°EKoordináták: é. sz. 47° 40′ 33″, k. h. 17° 30′ 58″47.675972°N 17.516038°E | |
 Dózsamajor
Pozíció Győr-Moson-Sopron vármegye térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dózsamajor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Dózsamajor a Győr-Moson-Sopron vármegyei Ikrény külterületi lakott helye a Rábca jobb partján, 2011-ben 13 lakossal. A 19. század végén Szentkeresztpuszta néven alapították, a 20. századra jelentős uradalom, majd a század második felében állami gazdaság, illetve az ott dolgozók lakhelye volt. A mezőgazdasági tevékenység 1990-es évekbeli megszűnésével gazdasági jelentősége és lakosságszáma egyaránt hanyatlásnak indult.
Fekvése
[szerkesztés]Dózsamajor a Csornai-sík kistáján, a Rábca jobb partján, a Kepés–Lesvári-csatorna torkolatánál fekszik. Ikrény központjától légvonalban 2,5 kilométerre észak-északkeletre található, a közeli 85-ös főútról egy kb. 1 kilométeres földúton közelíthető meg. A települést érintő autóbuszjáratok: 7055, 7056, 7058, 7059, 7060, 7061, 7063, 7065, 7069, 7070, 7071, 7072, 7073, 7074, 7075, 7080, 7105.
Története
[szerkesztés]
Dózsamajort még Szentkeresztpuszta néven Szodfridt József, későbbi Győr vármegyei főispán alakította ki az 1890-es években az akkor Abdához tartozó határban. A 460 (később 360) holdas uradalomban lovat, szarvasmarhát és hízósertést tartottak, napi 350 liter tejjel látták el Győr lakosságát. A szántókon takarmányt és vetőmagot, az uradalmi szőlőtelepen rizling és saszla borszőlőt termesztettek, ezek mellett a majorságban tégla- és tetőcserépgyár is működött.[2] Szentkeresztpusztát 1907-től Abda külterületi lakott helyeként tartották nyilván. 1952-ben az egykori uradalmat Dózsamajorra keresztelték át, 1971-ben pedig az 51 fős külterületi lakott helyet Ikrényhez csatolták.[3]
A Kisalföldi Állami Gazdaság műtrágyatárolója és sertéstelepe működött Dózsamajoron, amelyek az 1990-es évek elején bezártak. Az egykori cselédházakat 1994-ben kilenc roma család, huszonkét, javarészt munkanélküli ember lakta. A megélhetési problémák mellett a dózsamajori lakosoknak gondot okozott az omladozó épületek állapota, az egészséges ivóvíz hiánya és a házak tisztázatlan tulajdonjogi viszonyai.[4] A 2000-es években némileg javult az itt élők sorsa, a bíróság elismerte lakhatási jogukat, és a területet felvásárló osztrák vállalkozó akarata ellenére kilakoltatásukra nem került sor.[5] A 2011-es népszámlálás adatai alapján Dózsamajor lakónépessége 13 fő volt.[6]
Nevezetességei
[szerkesztés]A Kepés–Lesvári-csatornán a 20. század elején épült, 1958-ban gőzüzeműből elektromossá alakított szivattyútelep épületében Lesvári Múzeum néven vízügyi műszaki múzeum működik.[7] 1995-ben még állt az egykori Szodfridt-kúria,[8] de azóta az épületet lebontották.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ http://www.ksh.hu/apps/hntr.telepules?p_lang=HU&p_id=20604
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája: A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának enciklopédiája: Győr vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. [1910]. 17. o. ; Győri életrajzi lexikon. 2. átd. kiad. Szerk. Grábics Frigyes, Horváth Sándor Domonkos, Kucska Ferenc. Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár. 2003. 328–329. o. ISBN 9632121155
- ↑ Magyarország történeti statisztikai helységnévtára XIX: Győr-Moson-Sopron megye. Szerk. Kígyósi Attila. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2002. 49. o. ISBN 9632154975
- ↑ Ny.[erges] Cs.[aba]: Segélykiáltás Szentkeresztről: Dzsungeltanya a pusztán. Kisalföld, XLV. évf. 35. sz. (1990. február 10.) 10. o.; Keszei L. András: Nyomorország, végállomás? Kisalföld, XLIX. évf. 235. sz. (1994. október 7.) 1., 15. o.; Harcsás Judit: A bizonytalanság földjén: Dózsamajorban sok a jogcím nélküli, önkényes lakásfoglaló. Kisalföld, XLIX. évf. 235. sz. (1994. október 7.) 1., 15. o.
- ↑ Harcsás [Judit]: Felszámolják a romatelepeket. Kisalföld, LVIII. évf. 277. sz. (2003. november 28.) 2. o.; Tóth Gyula: Dózsamajor aprónépe. Szabad Föld, LXI. évf. 10. sz. (2005. március 11.) 6. o.
- ↑ Ikrény. Központi Statisztikai Hivatal (Hozzáférés: 2020. augusztus 7.)
- ↑ Gülch Csaba: A víz vagy a pénz az úr? Kisalföld, L. évf. 245. sz. (1995. október 18.) 3. o.
- ↑ Hirdetések. Kisalföld, L. évf. 152. sz. (1995. július 1.) 24. o.