Ugrás a tartalomhoz

Bodzaszagú ujjaskosbor

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Dactylorhiza sambucina szócikkből átirányítva)
Bodzaszagú ujjaskosbor
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Dactylorhiza
Tudományos név
Dactylorhiza sambucina
(L.) (L.) Soó (1962)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bodzaszagú ujjaskosbor témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bodzaszagú ujjaskosbor témájú médiaállományokat és Bodzaszagú ujjaskosbor témájú kategóriát.

A bodzaszagú ujjaskosbor (Dactylorhiza sambucina) a kosborfélék családjába tartozó, Európában honos, hegyi réteken, cserjésekben élő, Magyarországon védett növényfaj.

Megjelenése

[szerkesztés]

A bodzaszagú ujjaskosbor 11-20 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. 2-4 tőlevele fordított tojásdad alakú, hosszuk 6-12 cm, szélességük 1-3 cm. 2-3 további szárlevele jelentősen kisebb.

Áprilistól júniusig virágzik. Virágzata rövid, tömött fürt, amelyet 8-15 virág alkot. Színük Magyarországon általában halványsárga, ritkábban húsvörösek vagy bíborszínűek. A külső lepellevelek (szirmok) közül a külsők elállók, alakjuk hosszúkás-tojásdad, hosszuk 9-12 mm, szélességük 3,6-4,5 mm. A középső külső lepellevél, valamint a belső lepellevelek sisakká borulnak össze. A mézajak osztatlan vagy gyengén háromkaréjú, széle enyhén csipkés, hossza 7-9 mm, szélessége 9-11 mm. A sárga színváltozat esetén piros pöttyös rajzolat látható rajta; a piros/bíborszínű mézajak töve elsárgul és szintén pirosan pöttyözött. A sarkantyú vastag, vége tompán kúpos, lefelé görbül; hossza 10-15 mm, szélessége 3-4,5 mm.

Termése 14-21 mm hosszú, 3-5 mm vastag toktermés, benne átlagosan 3300 (1600-11000) apró maggal.

Hasonló fajok

[szerkesztés]

A sápadt kosbor (Orchis pallens) mézajka mindig egyszínű, rajzolat nélküli, murvalevelei a magháznál rövidebbek.

Elterjedése

[szerkesztés]

Európában honos. Elterjedésének határait nyugaton az Ibériai-félsziget, északon Dél-Skandinávia, keleten Ukrajna, délen Szicília és Görögország jelenti. 2400 méteres magasságig is hatol. Magyarországon inkább az alacsonyabb hegyvidékek növénye (állományainak 47%-a itt található), míg a magasabb hegyvidékre 21%, a dombvidékre 31% jut. Az Északi- és a Dunántúli-középhegységből, a Mecsekből és Kőszeg, valamint Sopron környékéről ismert. Egyetlen síksági populációja a Rákos-mezőn volt, de mára kipusztult.

Életmódja

[szerkesztés]

Hegyi réteken, szőrfűgyepekben, mészkerülő erdőkben, sziklacserjésekben, gesztenyésekben, erdőszéleken, irtásréteken él. A savanyú talajt részesíti előnyben, élőhelyein a talaj pH-ját 4,3-6,4 közöttinek (átlagosan 5,5) mérték.

A csírázás után hajtásai először 2 év elteltével jelennek meg a felszínen, majd a virágzásra további 10 év után kerül sor. Élettartama a 40 évet is meghaladhatja.

A többi hazai orchideához hasonlóan fejlődéséhez elengedhetetlen a gombaszimbionta jelenléte. Partnere általában a Ceratobasidium, Tulasnella, Sebacina, Rhizoctonia nemzetségekből kerül ki.

Hajtásai március-áprilisban bukkannak elő. Április elejétől június közepéig virágzik, középnapja május 8. Nektárt nem termel, de virágai a sárga tavaszi kankalinra, illetve a bíborvörös indás ínfűre hasonlítanak és emiatt vonzzák a beporzó rovarokat. Általában poszméhek gondoskodnak a beporzásáról. A megtermékenyülés hatékonyságét Skandináviában mindössze 2-3%-nak, Magyarországon 48%-nak mérték. Önmegporzást nem végez. A termések júniusra érnek be. Nemzetségének számos tagjával, illetve a szúnyoglábú bibircsvirággal is hibridizálódhat, de hibrid példányokat itthon még nem figyeltek meg.

Természetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A bodzaszagú ujjaskosbor nagy területen elterjedt, helyenként gyakori faj. Bár egyes országokban (pl. Csehország vagy Szlovákia) száma megcsappant és szigorúan védett, összességében léte nem veszélyeztetett. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Leginkább élőhelyének változása, beerdősülése vagy a vadkár jelent számára veszélyt. Magyarországon eddig összesen 76, 1990 óta 38 állományát mérték fel, visszaszorulása 50%-os. Teljes egyedszámát néhány ezres nagyságrendűre becslik. 1982 óta védett, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]