Farkas kutyatej

Farkas kutyatej
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények;
Törzs:	Zárvatermők;
Csoport:	Valódi kétszikűek;
Csoport:	Rosidae;
Rend:	Malpighiales;
Család:	Kutyatejfélék;
Nemzetség:	Euphorbia;
Tudományos név
	Euphorbia cyparissias; L.
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Farkas kutyatej témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Farkas kutyatej témájú médiaállományokat és Farkas kutyatej témájú kategóriát.

A farkas kutyatej (Euphorbia cyparissias) a kutyatejfélék családjába tartozó, száraz réteken, útszéleken, sziklagyepekben megtalálható, Magyarországon általánosan elterjedt növény.

Megjelenése

A farkas kutyatej 20–50 cm magas, lágyszárú, évelő növény. Kopasz, sűrűn leveles szára földalatti, elfásodó gyöktörzsből hajt ki. A talajszinten dúsan, bokrosan elágazhat, de afölött egyenesen felálló. Egészen keskeny, szálas, puha, kékeszöld levelei a száron ülnek, szélük ép és kicsit visszahajló. Hosszuk 10–30 mm, szélességük 1–3 mm, végük tompa vagy kihegyezett. A növény sérülésre fehér tejnedvet ereszt, amely bőrirritációt okozhat.

Márciustól októberig virágzik. A virágok a szár csúcsán 14-15 ágú bogernyőben nyílnak. A halványzöld virágok egészen kicsik és jelentéktelenek, csészéjük vagy szirmuk nincs. Az egy termős és több porzós virágocska álcsészébe (cyathium) tömörül, amelyet négy 3 mm-es, félholdszerűen kétszarvú mirigy vesz körbe; ezek kezdetben viaszsárgák, később bebarnulnak. Jóval feltűnőbb az álcsészét körülvevő két élénk sárgászöld, szív alakú gallérkalevél. Ezek a nyári szárazság idején pirosra színeződnek.

Termése háromrekeszű, mélyen barázdás toktermés, amely 1-3 magot tartalmaz. A lilás-barnás, néha ezüstös felületű mag széles tojásdad vagy hordó formájú, átmérője 1,5–2 mm.

Az egész növény mérgező. Erőteljes gyöktörzséből kihajtva vegetatívan is szaporodik. Kromoszómaszáma 2n=20, de gyakoriak a tetraploid 4n=40 egyedek, amelyek hibridizálódhatnak a sárkutyatejjel (Euphorbia × pseudoesula).

Leginkább a sárkutyatejjel (Euphorbia esula) lehet összetéveszteni, amely magasabb, erőteljesebb, levelei ritkásabbak és szélesebbek.

Elterjedése és termőhelye

Eurázsiában őshonos a Brit-szigetektől egészen a Bajkál-tóig. Dísznövényként Észak-Amerikába is bevitték, ahol kivadult és gyomnövényként terjed. Magyarországon mindenütt előforduló, gyakori faj.

Sziklás hegyoldalakon, törmeléklejtőkön, sziklagyepekben él. Inkább a nem művelt talajra jellemző. Szárazságtűrő, a meszes, jó vízelvezetésű talajt részesíti előnyben. Dísznövényként is ültetik, főleg sziklakertekben.