Ugrás a tartalomhoz

Fernand Crommelynck

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fernand Crommelynck
Született1886. november 19.[1][2][3][4][5]
Párizs 18. kerülete
Elhunyt

Saint-Germain-en-Laye[7]
Állampolgárságabelga[8]
Foglalkozása
KitüntetéseiAuguste Beernaert Award (1957)
Sablon • Wikidata • Segítség

Fernand Crommelynck (Párizs, 1886. november 19. – Saint-Germain-en-Laye, 1970. március 17.) francia anyanyelvű belga drámaíró, színész, forgatókönyvíró rendező regényíró és újságíró,

Életpályája

[szerkesztés]

Párizsban született 1886. november 19-én, és 1970. március 17-én halt meg Saint-Germain-en-Laye-ban.[9][10]

A maszkszobrász (1907) – Léon Spilliaert illusztrációja

Fernand Crommelynck először színész volt, majd drámaíróként debütált a brüsszelúji Parc színházban 1906-ban a Nous n'irs plus aux bois című darabban. Ezt követően a párizsi és a brüsszeli színpadra is számos más, germán expresszionizmussal és flamand szónoki őszinteséggel átitatott darabot írt.

Színészként szerepelt néhány belga némafilmben is, amelyeket Alfred Machin francia filmrendező rendezett, köztük a Minna Claessens története (1912, a belga mozi első nagyjátékfilmje, mára elveszett), A császár csókja és az Átkozott legyen a háború melodráma pacifista filmben. (1914). 1925-ben a Lengyel zsidó című némafilmben játszott és írta a feliratokat. Ezután több francia, brit és német film forgatókönyvét írta meg, nevezetesen a The Romance of Wertherét, Goethe regényének adaptációját Max Ophüls rendezésében 1938-ban. Ezzel egy időben újságírói pályábs kezdett.

1946-ban Brüsszelben nagy sikert aratott Le Cocu Magnificent című darabja; ő maga adaptálta a következő évben a belga filmrendező, Émile-Georges De Meyst filmjében, Bruno szerepében Jean-Louis Barrault-val. 1964-ben készült egy olasz remake Il magnifico cornuto címmel Antonio Pietrangeli, Ugo Tognazzi, Claudia Cardinale, Gian Maria Volonté és Bertrand Blier közreműködésével .

1950-ben Crommelynck kiadott egy detektívregényt, a Monsieur Larose a bérgyilkos?, amely 1961-ben az argentin televízió minisorozata lett.

Ő a vésnök Aldo Crommelynck, Piero Crommelynck és Milan Crommelynck apja. Felesége, Anna 1970. augusztus 15-én halt meg Saint-Germain-en-Laye-ben, 83 évesen.

Feltűnik Emmanuel Guibert La Guerre d'Alan című képregényében, Alan Ingram Cope emlékei alapján.

Művei

[szerkesztés]

Színház

[szerkesztés]
  • A maszkszobrász (1908)
  • A sajnálat kereskedője (1913)
  • Gyerekszerelmesek (1921)
  • The Magnificent Cuckold (1921) ; újrakiadás Jean Duvignaud előszavával és Paul Emond olvasmányával, Brüsszel, Labor (1987)
  • Carine, avagy a lelkéért őrült fiatal lány (1929) (Triennálé színházi díj) újrakiadás, Brüsszel, La Renaissance du Livre, coll. " Északi űr » (2010)
  • Golden Guts (1930) ; újrakiadás Michèle Fabien előszavával, felolvasó Paul Emond, Actes Sud (1989)
  • Egy nő, akinek túl kicsi a szíve (1934)
  • Hideg és meleg, avagy Monsieur Dom ötlete (1936)
  • A Hold lovagja vagy Sir John Falstaff (1968)
  • Mirror of Childhood (1986), posztumusz kiadvány
  • Complete Theatre, 3 kötet, bevezető: Georges Perros, Gallimard, (1986–1987) Commentaire biblio : Le Cocu magnifique ; Les Amants puérils ; Le Sculpteur de masques ; Tripes d'or ; Carine ; Chaud et froid

Krimi

[szerkesztés]
  • Monsieur Larose a gyilkos? (1950), újrakiadás Luc Dellisse előszavával, Brüsszel, Les Éperonniers (1988)

Egyéb

[szerkesztés]

Filmográfia

[szerkesztés]

Színészként

[szerkesztés]
  • 1912 Minna Claessens története, belga némafilm, Alfred Machin rendezésében
  • 1913 : A kis futó áldozata, belga némafilm Isidore Moray rendezésében
  • 1913 : A császár csókja, belga némafilm, Alfred Machin rendezésében
  • 1913 : Rigolo ügynök és rendőrkutyája, Alfred Machin által rendezett belga némafilm, ahol Crommelynck játssza Rigolo ügynök szerepét, egy filmben, amelyben Mimir, a párduc látható.
  • 1913 : A Fekete gyémánt, belga némafilm, amelyet Alfred Machin rendezett, ahol Crommelynck a felfedező Santher szerepét játssza, egy filmben Mimir, a párduc látható.
  • 1914 : Átkozott a háború, Alfred Machin által rendezett belga némafilm
  • 1921 : A bíró, belga némafilm, rendezte Théo Bergerat
  • 1922 : Belga vér vagy belga bosszú, belga némafilm Théo Bergerat rendezésében
  • 1922 : A fekete bárány, belga némafilm, Chalux rendezésében
  • 1922 : Az éjfél harangja, belga némafilm Jacques de Baroncelli rendezésében
  • 1925 : A lengyel zsidó, brit–belga némafilm Harry Southwell rendezésében
  • 1935 : Holttest n 5, belga film Gaston Schoukens rendezésében

Forgatókönyv- vagy párbeszédíróként

[szerkesztés]
  • 1925 : A lengyel zsidó, brit–belga némafilm Harry Southwell rendezésében
  • 1933 : Pausole király kalandjai, francia film Alexis Granowsky rendezésében, Pierre Louÿs regényének adaptációja
  • 1933 : The Merry Monarch, brit film, Alexis Granowsky rendezésében (A Pausole király kalandjai című film angol változata)
  • 1933 : Die Abenteuer des Königs Pausole, német film, Alexis Granowsky rendezésében (A Pausole király kalandjai című film német változata)
  • 1937 : Miarka, a medve lánya, francia film, Jean Choux rendezésében
  • 1938 : La Glu, Jean Choux által rendezett francia film
  • 1938 : Werther románca, francia film , Max Ophüls rendezésében
  • 1943 : Veled vagyok, francia film Henri Decoin rendezésében
  • 1947 : Le Cocu Magnifique, francia–belga film Émile-Georges De Meyst rendezésében, Jean-Louis Barrault-val Bruno szerepében
  • 1955 : Passion de femmes, francia film, Hans Herwig rendezésében

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. július 21.)
  2. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ Fernand Crommelynck (holland nyelven)
  4. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 24.)
  7. ↑ francia Wikipédia (francia nyelven)
  8. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2020. június 25.)
  9. ↑ Dictionnaire de la littérature française contemporaine, Larousse, Paris, 1968.
  10. ↑ Histoire du théâtre, tome 5, Vito Pandolfi, Marabout université, Verviers, 1969

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Fernand Crommelynck című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

[szerkesztés]
  • Dictionnaire des littératures policières, Claude Mesplède, vol. 1, Nantes, Joseph K., Temps noir, 2007, 1054 o. ISBN 978-2-910-68644-4 oclc=315873251
  • Pierre Piret: L'écriture théâtrale : l'œuvre exemplaire de Fernand Crommelynck, filozófiai és irodalmi doktori értekezés (Philologie romane) l'Université catholique de Louvain, 1997
  • Gisèle Féal: Le théâtre de Crommelynck, Paris, 1976, ISBN 978-2-256-90756-2

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fernand_Crommelynck&oldid=27286270”