Hosszúmező
| Hosszúmező (Câmpulung la Tisa) | |||
 | |||
| A református templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Máramaros | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Község | Hosszúmező | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 437080 | ||
| Körzethívószám | 0262 | ||
| SIRUTA-kód | 107724 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 2308 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 1694 (2011) | ||
| Népsűrűség | 77,27 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 29,87 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″47.985000°N 23.765800°EKoordináták: é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″47.985000°N 23.765800°E | |||
| Hosszúmező weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúmező témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Hosszúmező (románul Câmpulung la Tisa, 1974-ig Câmpulung, ruszinul Dolho Pole, jiddisül דעפאליע, németül Langenfeld) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében, Hosszúmező község központja. Ukrajna felé vasúti határátkelőhely.
Fekvése
[szerkesztés]Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik.
Története
[szerkesztés]A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt.
1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágffy család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.
Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görögkatolikus plébániája. Többségük, az 1770 körül a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott. (Az egyházközséget már 1843-ban ruszin–magyar kétnyelvűként tüntették föl.[1]) Zsidó hitközségét az 1870-es években szervezték.[2] Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.[3] Római katolikus egyháza 1928 óta plébánia.[4]
A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.
Lakossága
[szerkesztés]Máramaros megye egyetlen magyar többségű községét alkotja.
1838-ban 970 református, 485 görögkatolikus és 204 római katolikus vallású lakosa volt.[5]
1900-ban 2350 lakosából 1782 volt magyar, 341 ruszin, 138 német (jiddis) és 88 román anyanyelvű, felekezet szerint 973 református, 783 görögkatolikus, 341 római katolikus és 250 zsidó. A lakosság 51%-a írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 68%-a beszélt magyarul.
2002-ben a 2484 főből 1994 magyar, 456 román és 24 ukrán (ruszin), felekezet szerint 1108 református, 555 ortodox, 353 görögkatolikus.
Gazdaság
[szerkesztés]Mezőgazdaság, fafeldolgozás, bútoripar.
Közlekedés
[szerkesztés]A települést érinti a Szálva–Alsóvisó–Visóvölgy–Máramarossziget-vasútvonal.
Látnivalók
[szerkesztés]
- Református temploma 1227 és 1336 között épült, román–kora gótikus stílusú. Égszínkékre festett deszkamennyezetét 1798-ban készítették.
- Az ortodox (egykor görögkatolikus) templom 1700 előtt, a római katolikus templom 1911-ben épült.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született 1913. március 22-én Koszorús István latintanár.
- Itt született 1918. november 23-án Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
- Itt született 1945. január 6-án Dembrószky Imre román válogatott labdarúgó.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
- ↑ Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
- ↑ Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 65. o.
- ↑ 'A szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006. [2015. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 29.)
- ↑ 'Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838'. [2015. május 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. május 30.)
Források
[szerkesztés]- Janitsek Jenő – Román János: A máramarosi Hosszúmező hely- és személynevei. Bp., 1994. 3–9. o.
- Szilágyi Levente: Vallási identitás Hosszúmezőn. In Korunk, 2006. május.
További információk
[szerkesztés]- Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból, Máramarossziget, 1900.Online hozzáférés Archiválva 2013. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
- A református egyházközség honlapja (magyarul)
- A Nagy család patakkő alapzatra fenyő- és bükkgerendákból rakott, kívül-belül meszelt, tornácos, kontyolt tetős, fenyődránicával fedett lakóháza a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban (románul)
Képek
[szerkesztés]-
A református templom belső tere -
Az ortodox templom -
A római katolikus templom
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}