Ugrás a tartalomhoz

Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Marija Alekszandrovna orosz cárné szócikkből átirányítva)
Marija Alekszandrovna
UralkodóházHessen–Darmstadti
Született1824. augusztus 8.
Darmstadt
Elhunyt1880. június 3. (55 évesen)
Szentpétervár
NyughelyePéter–Pál-székesegyház
ÉdesapjaII. Lajos hesseni nagyherceg
ÉdesanyjaVilma badeni hercegnő
HázastársaII. Sándor orosz cár
GyermekeiAlekszandra nagyhercegnő
Nyikolaj cárevics
III. Sándor orosz cár
Mária edinburghi és szász–coburg–gothai hercegné
Vlagyimir nagyherceg
Alekszej nagyherceg
Szergej nagyherceg
Pavel nagyherceg
Vallásaorosz ortodox
előtte: lutheránus
A Wikimédia Commons tartalmaz Marija Alekszandrovna témájú médiaállományokat.

Hesseni Marija Alekszandrovna orosz cárné, született Mária hessen–darmstadti hercegnő (németül: Maximilienne Wilhelmina Maria von Hessen und bei Rhein, oroszul: императрица Мария Александровна; Darmstadt, 1824. augusztus 8.Szentpétervár, 1880. június 3.) hessen-darmstadti hercegnő, II. Sándor orosz cárral kötött házassága révén 1855–1880 között Oroszország cárnéja. Mariehamn kikötője és a Mariinszkij Színház róla lett elnevezve.

Gyermekkora

[szerkesztés]

Mária édesanyja, Vilma badeni hercegnő (1788–1836), Jelizaveta Alekszejevna orosz cárné húga volt. A hercegnőnek összesen hét gyermeke született, férje azonban csak két gyermeket, Máriát és Sándort ismerte el a sajátjaként, a többieket August von Senarclens de Grancy báró, a hercegnő szeretőjének gyermekeiként tartották számon.

A szülők nagyon nem kedvelték egymást, így Máriának nemigen volt része boldog családi életben. A nagyhercegi pár közötti ellentét akkora volt, hogy nem is vezettek egy háztartást: Vilhelmina hercegnő a Heiligenberg-kastélyban élt a gyerekekkel, míg II. Lajos nagyherceg Darmstadtban lakott.

A cárné

[szerkesztés]

1838-ban Sándor nagyherceg, Oroszország cárevicse európai útja során találkozott a tizennégy éves Máriával, és beleszeretett. Mária éppen cseresznyét evett a kertben, amikor megérkezett a cárevics, és a hercegnőnek ki kellett köpdösnie a magokat, mielőtt beszélhetett volna a nagyherceggel.[1] A találkozásról Mária nővére is megemlékezett: „Ez tipikus Marie volt, a mi szeretett Marie-nk, aki Szása[2] boldogságának forrásává vált. Az első pillanattól, ahogyan megszólalt, felcsigázta Sándor érzelmeit. Nem volt olyan, mint a többiek, nem volt játékbaba, nem volt benne semmi félénkség és nem várt semmit a találkozótól.[1] Sándor eljegyezte a hercegnőt, bár tisztában volt vele, hogy még mindketten túl fiatalok. Sándor édesanyja, Alekszandra Fjodorovna cárné hiába tiltakozott, a trónörökös hajthatatlan maradt, és 1841. április 16-án feleségül vette Máriát, aki áttért az ortodox hitre, és felvette a Marija Alekszandrovna nevet.

Mivel Marija félénk, visszahúzódó volt, az emberek kimértnek, hűvösnek és merevnek látták. Nem szeretett kiöltözködni, ezért úgy tartották, nincs ízlése. Társaságban ritkán szólalt meg; sokan semmiféle szépséget nem láttak benne.

Az uralkodó családjában kétségtelenül Marija Alekszandrovna cárné volt a legrokonszenvesebb. Természetéhez tartozott az őszinteség, s ha szépen szólt valakiről, akkor azt úgy is gondolta… Bizonyos, hogy a családi életben nem volt boldog. Nem kedvelték őt az udvari dámák sem, akik túl szigorúnak tartották: képtelenek voltak felfogni, hogy miért veszi a cárné annyira a szívére a férje „kiruccanásait”.

– Pjotr Alekszejevics Kropotkin herceg, felfedező és cári apród[3]

Szentpétervár nedves levegője nem tett jót Marija érzékeny mellének, amit édesanyjától örökölt: állandóan köhögött, és gyakran kínozta magas láz. Törékeny egészségére hivatkozva kibújt rengeteg hivatalos bál, ünnepség és egyéb rendezvények alól, ami nemigen használt uralkodói tekintélyének a nemesség körében. Ezek ellenére a cárnénak kiváló politikai érzéke volt; férje nemegyszer megvitatta vele döntéseit. Marija hathatósan támogatta a nők oktatását és az orvostudományt, de ettől nem lett népszerűbb a népe körében. A családban ellenben mindenki kedvelte őt. „Az összes szeretetet, jóságot és tiszteletet, ami bennem lakozik, kizárólag és egyedül szeretett anyámnak köszönhetem… Arra tanított minket, hogy kövessük a példáját és mély, keresztény hitét.[4] – emlékezett a cárnéra fiainak egyike, pár évvel Marija Alekszandrovna halála után.

Marija, amilyen gyakran csak tudott, elutazott Sándor öccséhez, aki a Heiligenberg-kastélyban élt morganatikus házasságban. Itt találkozott Aliz hercegnővel, Viktória brit királynő lányával és Hessen nagyhercegnéjával. Aliz 1878-ban bekövetkezett halála után Mária gyakran meghívta Heiligenbergbe a hercegnő árváit, akik tulajdonképpen Marija bátyjának, III. Lajos hesseni nagyhercegnek az unokái voltak. Itt találkozott Marija fia, Szergej majdani feleségével, Ellával, és Marija is itt ismerte meg unokájának, II. Miklósnak későbbi feleségét, Alix hercegnőt.

Magánélete

[szerkesztés]

II. Sándor szerelme Marija iránt hamar elillant. A cárnak, bár jól bánt a feleségével, sok szeretője volt, és erről a cárnénak is tudomása volt. Akkoriban ez az uralkodói udvarokban elfogadott jelenség volt, de Marija nehezen viselte el férje kicsapongásait.

II. Sándor és Marija Alekszandrovna második fiukkal, a későbbi III. Sándorral

Ennek ellenére a cári párnak nyolc gyermeke született. A cár szeretője, Jekatyerina Mihajlovna Dolgorukova hercegnő azonban kettészakította a családot. II. Sándor feleségül akarta venni a szeretőjét, gyerekei azonban ezt értehő módon nem nézték jó szemmel, és kiálltak édesanyjuk mellett.

A cárné leginkább családja körében érezte jól magát, szívesen varrt, kötött, hímzett. Kis üvegfigurákat gyűjtött – ezt a szenvedélyét második fia, Sándor is örökölte tőle.

Gyermekei

[szerkesztés]

II. Sándornak és Marija Alekszandrovnának nyolc gyermeke született. Ugyan II. Sándornak volt még négy utóda Jekatyerina Dolgorukovától, de ők nem számítottak a Romanov-család tagjainak.

Pavel nagyherceg születése után a cárné egészsége nagyon megrendült; nem is született több gyermeke.
Az első nagyobb csapást 1849-ben szenvedte el a cári család, amikor meghalt legidősebb gyermekük, Alekszandra nagyhercegnő. A jelentősebb csapás azonban az volt, hogy 1865-ben meghalt a cári pár legidősebb és kedvenc fia, Nyikolaj cárevics. Marija a fájdalom elől bigott vallásosságba és határtalan jótékonykodásba menekült, valamint kisebb gyermekei felé fordult: „… nagyon ragaszkodott hozzájuk – rengeteg idejét szentelte Nyikolajnak, akinek halála után úgy érezte, hogy miatta elhanyagolta többi gyermekét.[5] Egyetlen, a felnőttkor megélő lánya volt, Marija Alekszandrovna, aki „egyszerre volt barátnő és leány, anyja számos döntésében támaszkodott rá.[6]

Halála

[szerkesztés]

Mária 1880. június 3-án halt meg, hosszú betegeskedés után. Halála előtt még behívatta magához férje törvénytelen gyermekeit, és megáldotta őket. Szobájában halt meg; emlékére katedrálist emeltek Jeruzsálemben.[4] Egy hónappal később, július 6-án férje feleségül vette a Jekatyerinát, azonban a házasságot az egyház nem fogadta el, és így Jekatyerinából nem lehetett cárné.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Charlotte Zeepvat:Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 62. oldal
  2. Szása: II. Sándor beceneve
  3. Warnes David: Az orosz cárok krónikája - Az Orosz Birodalom uralkodóinak története; Geopen Könyvkiadó, Budapest, 2002; 210. oldal
  4. a b Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 249. oldal
  5. Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 45. oldal
  6. Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra - A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub Rt., Budapest, 2006; 124. oldal

Források

[szerkesztés]
  • Warnes, David: Az orosz cárok krónikája
  • Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma