Mate Boban
| Mate Boban | |
| Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság 1. elnöke | |
| Hivatali idő 1991. november 18. – 1994. február 8. | |
| Utód | Krešimir Zubak |
| Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség 4. elnöke | |
| Hivatali idő 1992. november 14. – 1994. július 10. | |
| Előd | Milenko Brkić |
| Utód | Dario Kordić |
| Született | 1940. február 12.[1][2] Sovići[1] |
| Elhunyt | 1997. július 7. (57 évesen)[2] Mostar |
| Párt | Horvát Demokrata Közösség |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | Zágrábi Egyetem |
| Halál oka | agyvérzés |
| Vallás | katolicizmus |
| Díjak | Order of Ante Starčević |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mate Boban témájú médiaállományokat. | |
Mate Boban (Sovići, 1940. február 12. – Mostar, 1997. július 7.) bosznia-hercegovinai horvát politikus. Alapítója és első elnöke volt a Herceg-Boszniai Horvát Szövetségnek, a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságnak, alapítója és legfőbb parancsnoka a Horvát Védelmi Tanácsnak, valamint elnöke volt a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösségnek.[3]
Élete és pályafutása
[szerkesztés]1940. február 12-én született a Grud melletti Soviči faluban, Nyugat-Hercegovinában, Stjepan és Iva Bušić családjában. Az elemi iskolát Sovićiban végezte, majd a zárai szemináriumba járt, majd a második osztály után átment a široki brijegi gimnáziumba, végül a horvátországi Vinkovcében érettségizett. Miután 1958-ban nagykorú lett, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének tagja lett. Tanulmányait Zágrábban folytatta, ahol az egyetem közgazdaságtudományi karán szerzett közgazdaságtudományi mesterfokozatot. 1965-ben feleségül vette Ljuba Pejićet, akitől három gyermeke született.
Rövid Grudei munka után 1966-ban a horvátországi Imotskiban kapott állást. Ott a Napredak kereskedelmi társaság élén állt, amely kiváló eredményeket ért el.[4] A nagy mennyiségű cukor eltűnése miatti gazdasági bűnözés vádja miatt két évet töltött előzetes letartóztatásban Splitben, de kollégái később azt állították, hogy a vádiratot a horvát nacionalizmus miatt koholták. Boban a zágrábi dohánygyár hercegovinai képviseletének vezetőjeként politikai ambíciók nélkül érte meg a kommunista rezsim bukását.
Politikai pályafutása
[szerkesztés]A kényelmes élet helyett a „Mladež”, a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség (HDZ BiH) ifjúsági szervezete rávette, hogy tudásával, tapasztalatával és tekintélyével segítse őket Jugoszlávia és a kommunista rendszer felbomlásának végzetes zűrzavarában. Mint a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Képviselőházának választott horvát képviselője, munkájával és tekintélyével hamar elnyerte a horvát nép választott képviselőinek bizalmát, akik érzékelve a szerbek és a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) véres agresszióját, előbb a Bosznia-Hercegovinai Horvát Demokratikus Közösség alelnökévé, majd elnökévé választották.[4]
A HDZ BiH első közgyűlésén, amelyet 1990. augusztus 18-án Szarajevóban tartottak, Davor Perinovićot választották meg elnöknek. A HDZ akkori elnöke, Franjo Tuđman 1990. szeptember 7-re Zágrábba tanácskozást hívott össze, amelyre Perinovićnak a HDZ politikájával ellentétes fellépése miatt meghívta a helyi bizottságok minden képviselőjét. A találkozón Perinovićot visszahívták az elnöki posztról, és kizárták a pártból. Megválasztották a HDZ BiH új elnökségét Stjepan Kljuić ügyvezető elnök vezetésével. A Bosznia-Hercegovinai HDZ kongresszusát 1991. március 23-án tartották Mostarban, ahol Stjepan Kljuićot választották elnöknek, Mate Bobant és Vitomir Lukićot pedig alelnököknek. 1991 végén és 1992 elején a HDZ belső konfliktuson ment keresztül, mely a párt vezetésében történt. A HDZ BiH előző elnökét, Stjepan Kljuićot sokáig bírálták Alija Izetbegović-tyal és Demokratikus Akció pártjával (SDA) szemben tanúsított engedékeny politikája miatt, amely több alkalommal sértette a horvát nemzeti érdekeket. Ezt leginkább Bosznia-Hercegovina államszervezetének kérdése szemlélteti, melyben Kljuić nem képviselte kellőképpen a kantonok szervezetét, gyakran védve Izetbegović egységre törekvő politikáját. [5]
1991. november 18-án Grudében a horvát politikai vezetés megalapította a Herceg-Boszniai Horvát Szövetséget, a bosznia-hercegovinai horvát lakosság közösségét, amely 30 teljes település és 10 településrészből áll, és Mate Bobant választotta meg elnöknek. Később Bobant a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaság első elnökévé és a Horvát Védelmi Tanács legfelsőbb parancsnokává választották, mely védelmi szervezet alapja és a horvátok fennmaradásának garanciája volt Bosznia-Hercegovinában.[3]
Boban Kljuić megengedő politikája ellenében kiállt a föderális Bosznia és Hercegovina mellett, és a horvát közösségek megerősítése mellett. Stjepan Mesić a horvátországi HDZ vezetésének képviseletében részt vett 1992. február 2-án a bosznia-hercegovinai HDZ Központi Tanácsának ülésén. Ezen az ülésen a HDZ BiH korábbi elnöke, Stjepan Kljuić a HDZ BiH nagy részének, és Zágráb bizalmának elvesztése miatt lemondott. Mesić tekintélye is befolyásolta Kljuić döntését. A HDZ BiH 1992. március 15-i ülésén Bugojnóban Milenko Brkićet választották meg a párt megbízott elnökévé, míg Bobant a pártelnökség tagjai egyikévé választották. Brkićet 1992. augusztus 26-án Međugorjéban választották meg elnökké, de 1992. október 24-én, ugyancsak a HDZ BiH főtanácsának posušjei ülésén lemondott tisztségéről. Egyúttal Mate Bobant a párt megbízott elnökévé választották, akinek megválasztását a HDZ BiH második közgyűlése 1992. november 14-én Mostarban megerősítette.[3]
Herceg-Bosznia elnökeként
[szerkesztés]1991 márciusában megkezdődött a horvátországi függetlenségi háború. 1991 októberében Hercegovinában a horvát nemzetiségű Ravno falut, mielőtt délnek fordultak volna az ostromlott Dubrovnik felé megtámadták és elpusztították a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) erői.[6] Itt voltak az első horvát áldozatok Bosznia-Hercegovinában. Alija Izetbegović boszniai elnök nem reagált a Ravno elleni támadásra, és televízióban semlegességet hirdetett kijelentve, hogy „ez nem a mi háborúnk”.[7] Bosznia-Hercegovina vezetése kezdetben hajlandóságot mutatott arra, hogy Jugoszláviában maradjon, később azonban kiállt az egységes Bosznia-Hercegovina mellett.[7]
A horvát vezetés a horvát többségű területeken megkezdte a védelem megszervezését.[8] 1991. november 12-én egy találkozón Boban elnökölt a HDZ BiH helyi pártvezetőjével, Dario Kordić-tyal együtt. Elhatározták, hogy a bosznia-hercegovinai horvátok olyan politikát alakítanak ki, amely megvalósítja „ősrégi álmunkat, a közös horvát államot”, és fel kell szólítaniuk a Horvát Banovinának, mint horvát kérdés megoldásának, és az etnikai, valamint történelmi határain belüli független Horvátország létrehozása kezdeti szakaszának kikiáltására, amely a háború végső megoldása felé vezet.[9]
1991. november 18-án a horvát képviselők Mostarban megalapították a Herceg-Boszniai Horvát Közösséget, mint „politikai, kulturális, gazdasági és területi egységet”. Bobant választották elnökének.[8] A létrehozásáról szóló határozat kimondta, hogy a Közösség „tiszteletben tartja a Bosznia-Hercegovina Köztársaság demokratikusan megválasztott kormányát mindaddig, amíg Bosznia-Hercegovina állami függetlensége fennáll a korábbi, vagy bármely más Jugoszláviához képest”.[10] Boban egyik tanácsadója kijelentette, hogy Herceg-Bosznia csak átmeneti intézkedés volt, és a háború befejeztével az egész terület Bosznia-Hercegovina szerves részét képezi majd.[11] Arra a kérdésre, hogy miért kiáltották ki Herceg-Boszniát, Boban így válaszolt:[12]
„A büszke Bosznia megszűnt büszke lenni. A gonosz kering útjain, vasutain, légáramlatain. El van foglalva. A horvát népnek, egy büszke népnek tennie kellett valamit, hogy ne vegyen részt ebben, hogy nyilvánvalóvá tegye, hogy nem akarja.”
A HDZ BiH nem volt egységes az ország politikai berendezkedését illetően. Elnöke, Stjepan Kljuić ellenezte Boban lépését.[8] 1991. december 27-én a horvát HDZ és a HDZ BiH vezetése Franjo Tuđman horvát elnök elnökletével találkozót tartott Zágrábban. Megvitatták Bosznia-Hercegovina jövőjét, az ezzel kapcsolatos véleménykülönbségeiket, valamint a horvát politikai stratégia megalkotását. A találkozó elején Boban kijelentette, hogy Bosznia-Hercegovina felbomlása esetén Herceg-Boszniát „független horvát területté kell kikiáltani, és össze kell olvasztani a horvát állammal, de abban az időben és abban a pillanatban, amikor a horvát vezetés ... úgy dönt, hogy ez az idő és ez a pillanat megérett."[13] Kljuić ezzel szemben a bosnyák nézetet osztva az egységes Bosznia-Hercegovinát részesítette előnyben.[14] Tuđman bírálta, amiért csatlakozott Izetbegović politikájához és a bosnyák érdekekhez. Nagyrészt a horvát vezetés támogatásának köszönhetően a párt Boban-féle ága érvényesült.[15] Kljuić 1992 februárjában, a párt Široki Brijegben tartott ülésén lemondott a HDZ BiH elnöki posztjáról. Helyére Milenko Brkić került.[16]
Bosznia-Hercegovina függetlenségének kikiáltása után megkezdődött a boszniai háború. A háború elején megalakult a horvát–bosnyák szövetség, de az idők folyamán jelentős szakadásokra került sor.[17] 1992. április 8-án megalakult a Horvát Védelmi Tanács (HVO), mint Herceg-Bosznia hivatalos hadserege. A megalakulást indokolva Boban azt mondta, hogy azért jött létre, mert „Trebinje községben tizenhárom horvát falut – köztük Ravnót is – elpusztítottak, és a boszniai kormány ezután semmit sem tett”.[18]
Boban 1992. május 6-án az ausztriai Grazban találkozott Radovan Karadžić-tyal, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével, ahol megállapodtak a tűzszünetről. Megvitatták a bosznia-hercegovinai horvát és szerb területi egység közötti demarkáció részleteit, és hangsúlyozták, hogy további tárgyalásokra van szükség az Európai Közösséggel.[19] A konfliktus azonban tovább folytatódott, és a következő napon a JNA és a boszniai szerb erők támadást intéztek a horvátok által birtokolt mostari állások ellen.[20] Boban úgy gondolta, hogy „a szerbek a mi testvéreink Krisztusban, de a muszlimok semmit sem jelentenek nekünk, azon kívül, hogy több száz évig erőszakolták meg anyáinkat és nővéreinket.”[21][22] Boban politikáját a szélsőjobb Horvát Jogok Pártja (HSP) ellenezte. A HSP elnöke, Dobroslav Paraga kiállt a Drina folyó határolta Nagy-Horvátország mellett, és azt mondta, hogy minden más politika „katasztrófa lenne a horvát és a muszlim nép számára egyaránt”.[23]
1992 szeptemberében Boban kijelentette, hogy „független Bosznia-Hercegovinát akarunk, három nemzet közös államát, amelyben a többihez hasonlóan a horvátok is szuverének lesznek”.[24] 1992 októberében hangsúlyozta, hogy Bosznia-Hercegovinának három olyan egységből kell állnia, amelyeket több régióra osztanak fel.[25] November 14-én Boban a HDZ BiH elnöke lett.[15]
1992 végén a horvátok és a bosnyákok közötti feszültség fokozódott, és 1993 elején a horvát–bosnyák háború teljesen eszkalálódott.[26] Az összecsapások átterjedtek Bosznia középső részére, különösen a Lašva-völgyben voltak kemény harcok.[27] 1993. július végén az ENSZ közvetítői, Thorvald Stoltenberg és David Owen javasolták az Owen-Stoltenberg tervet, amely Bosznia-Hercegovinát három etnikai köztársaság uniójává szervezné.[28] Augusztus 28-án, az Owen-Stoltenberg békejavaslatnak megfelelően Grudéban kikiáltották a Herceg-Boszniai Horvát Köztársaságot, mint „a bosznia-hercegovinai horvátok köztársaságát”.[29] A boszniai kormány azonban nem ismerte el.[30]
1994 februárjában Boban lemondott Herceg-Bosznia elnöki posztjáról, helyére Krešimir Zubak érkezett. Márciusban aláírták a washingtoni megállapodást, amely véget vetett a horvátok és a bosnyákok közötti ellenségeskedésnek. A nemzetközi körök nyomására Boban bejelentette, hogy kivonul a politikából. Dario Kordić váltotta őt a HDZ BiH elnöki posztján.[4][31]Miután a washingtoni megállapodás véget vetett Herceg-Bosznia létezésének, Boban visszavonult a politikától. 1997. július 4-én agyvérzést kapott, és három nappal később meghalt egy mostari kórházban.
2013 májusában a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék a Jadranko Prlić elleni elsőfokú ítéletében megállapította, hogy Boban részt vett a Bosznia-Hercegovina nem horvát lakossága elleni közös bűnügyi akciókban.[32]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b https://www.vecernji.hr/enciklopedija/mate-boban-18209, 2017. szeptember 11.
- ↑ a b Hrvatska enciklopedija (horvát nyelven). Miroslav Krleža Lexicographical Institute, 1999
- ↑ a b c Dragan Čović, Slavica Karačić, Niko Lozančić, Borjana Krišto, Zdenko Ćosić, Davor Čordaš, Mario Grgić, Rade Bošnjak, Marinko Čavara, Dvadeset godina Hrvatske demokratske zajednice Bosne i Hercegovine: 1990. - 2010., Hrvatska demokratska zajednica Bosne i Hercegovine, Mostar, 2010. ISBN 978-9958-850-00-4
- ↑ a b c Mate Boban. Večernji list. [2013. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
- ↑ Saša Mrduljaš, Hrvatska politika unutar Bosne i Hercegovine u kontekstu deklarativnog i realnoga prostornog opsega Hrvatske zajednice / Republike Herceg-Bosne (1991.-1994.), Institut društvenih znanosti Ivo Pilar - Centar Split, 2008.
- ↑ Marijan 2004, 255. o.
- ↑ a b Krišto 2011, 43. o.
- ↑ a b c Krišto 2011, 44. o.
- ↑ Kordić & Čerkez Appeals Judgement 2004, 193. o.
- ↑ Marijan 2004, 259. o.
- ↑ Malcolm 1995, 318. o.
- ↑ Lučić 2008, 135. o.
- ↑ Krišto 2011, 45. o.
- ↑ Krišto 2011, 47. o.
- ↑ a b Mrduljaš 2009, 830. o.
- ↑ Almond 2003, 203. o.
- ↑ Christia 2012, 154. o.
- ↑ Shrader 2003, 25. o.
- ↑ Krišto 2011, 49-50. o.
- ↑ CIA 2002, 156. o.
- ↑ Jergović June–August 1997.
- ↑ Ramet 2006, 29. o.
- ↑ Marijan 2004, 270. o.
- ↑ Mrduljaš 2008, 865. o.
- ↑ Mrduljaš 2008, 861. o.
- ↑ Christia 2012, 157-158. o.
- ↑ Tanner 2001, 290. o.
- ↑ Marijan 2004, 261. o.
- ↑ Klemenčić, Pratt & Schofield 1994, 57-59. o.
- ↑ Owen-Jackson 2015, 74. o.
- ↑ Vranić 2014, 42. o.
- ↑ TPIY: Six Senior Herceg-Bosna Officials Convicted. ICTY. (Hozzáférés: 2015. augusztus 24.)
Források
[szerkesztés]- Almond, Mark (2003. december 1.). „Expert Testimony”. Review of Contemporary History, Oriel College, University of Oxford 36 (1), 177–209. o, Kiadó: Croatian Institute of History.
- Central Intelligence Agency, Office of Russian and European Analysis. Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990–1995, Volume 1. Washington, D.C.: Central Intelligence Agency (2002). ISBN 978-0-16-066472-4
- Christia, Fotini. Alliance Formation in Civil Wars. Cambridge: Cambridge University Press (2012). ISBN 978-1-13985-175-6
- Jergović, Miljenko (June–August 1997). „Mate Boban 1940-1997 : Karadzic's 'brother in Christ'”. Bosnia Report, Kiadó: Bosnian Institute. [2016. október 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. július 3.)
- Territorial Proposals for the Settlement of the War in Bosnia-Hercegovina. IBRU (1994). ISBN 9781897643150
- Krišto, Jure (2011. április 1.). „Deconstructing a myth: Franjo Tuđman and Bosnia and Herzegovina”. Review of Croatian History, Zagreb, Croatia 6 (1), 37–66. o, Kiadó: Croatian Institute of History.
- Lučić, Ivo (2008. június 1.). „Bosna i Hercegovina od prvih izbora do međunarodnog priznanja”. Review of Contemporary History, Zagreb, Croatia 40 (1), 107–140. o, Kiadó: Croatian Institute of History.
- Malcolm, Noel. Povijest Bosne: kratki pregled. Erasmus Gilda (1995). ISBN 9789536045037
- Marijan, Davor (2004). „Expert Opinion: On the War Connections of Croatia and Bosnia and Herzegovina (1991 – 1995)”. Journal of Contemporary History, Zagreb, Croatia 36, 249–289. o, Kiadó: Croatian Institute of History.
- Mrduljaš, Saša (2009). „Hrvatska politika unutar Bosne i Hercegovine u kontekstu deklarativnog i realnoga opsega Hrvatska zajednice / republike Herceg-Bosne” (horvát nyelven). Journal for General Social Issues, Split, Croatia 18, 825–850. o, Kiadó: Institute of Social Sciences Ivo Pilar.
- Mrduljaš, Saša (2008). „Politička dimenzija hrvatsko-muslimanskih/bošnjačkih odnosa tijekom 1992. godine” (horvát nyelven). Journal for General Social Issues, Split, Croatia 17, 847–868. o, Kiadó: Institute of Social Sciences Ivo Pilar.
- Owen-Jackson, Gwyneth. Political and Social Influences on the Education of Children: Research from Bosnia and Herzegovina. New York: Routledge (2015). ISBN 9781317570141
- Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building and Legitimation, 1918–2005. Bloomington: Indiana University Press (2006). ISBN 978-0-253-34656-8
- Shrader, Charles R.. The Muslim-Croat Civil War in Central Bosnia: A Military History, 1992–1994. College Station, Texas: Texas A&M University Press (2003). ISBN 978-1-58544-261-4
- Tanner, Marcus. Croatia: A Nation Forged in War. New Haven: Yale University Press (2001). ISBN 978-0-300-09125-0
- Vranić, Igor (2014. június 1.). „The International Community's Peace Plans in Croatia and Bosnia and Herzegovina 1991-1995”. Croatian Studies Review, Budapest 9 (1), 17–72. o, Kiadó: Central European University.
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Mate Boban című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
