Ugrás a tartalomhoz

Molnár Zoltán (író)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Molnár Zoltán
Élete
Született1920. november 24.
Debrecen, Magyarország
Elhunyt2009. január 10. (88 évesen)
Budapest, Magyarország
Nemzetiségmagyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)elbeszélések, regények
Első műveFélegyházi képek (riportok, 1953)
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1954, 1972)

Molnár Zoltán (Debrecen, 1920. november 24.[1]Budapest, 2009. január 10.) kétszeres József Attila-díjas magyar író, újságíró, műfordító.

Életpályája

[szerkesztés]

Molnár Lajos férfi szabósegéd és Majorovics Szidónia fia.[2] Szakiskolában tanult, lakatos szakmunkás bizonyítványt szerzett. 1945–1950 között pártmunkásként tevékenykedett. 1950-ben kizárták a pártból (Magyar Dolgozók Pártja). 1950–1954 között munkásként kereste meg kenyerét, majd 1954-től az Irodalmi Újság, később a Szabad Nép munkatársa lett. 1956-ban az Írószövetség titkára volt, de letartóztatták. 1959-ben szabadult. Szabadfoglalkozású író, újságíró és műfordító. 1963–1980 között az Élet és Irodalom munkatársa volt.

Házastársa Ónodi Lajos és Juhász Margit lánya, Irma volt, akit 1945. december 15-én Debrecenben vett nőül.[3]

Művei

[szerkesztés]
  • Félegyházi képek (riportok, 1953)
  • A kovács (elbeszélések, 1954)
  • Fegyver ropog a Buzsorán (regény, 1956)
  • Régi szerelem (elbeszélések, 1960)
  • Egy vöröskatona emlékei (kisregény, 1962)
  • Egy márciusi nap (regény, 1965)
  • A tizenharmadik leány (regény, 1963)
  • Váratlan esküvő (elbeszélések 1966)
  • Ulti a halállal (regény, 1968)
  • Búcsú a Jóistentől (elbeszélések, 1971)
  • Civilélet (kisregény, 1973)
  • Sár (regény, 1975)
  • Amilyen boldog csak lehet az ember (válogatott kisregények, 1976)
  • Eszmeralda csókja (elbeszélések, 1977)
  • Eljegyzés (regény, 1979)
  • Fakerék (elbeszélések, 1982)
  • Lagzi (elbeszélések, kisregény, 1987)
  • Oly sok viszály után a forradalom 33. évfordulóján (c. kötet egyik írója, 1989)
  • Veszélyek és meggondolások. Elbeszélések szerelemről, házasságról, válásról; vál., utószó Illés Lajos; Hét Krajcár, Bp., 1995[4]

Díjai

[szerkesztés]
  • József Attila-díj (1954, 1972)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1980, 1985)
  • Magyar Népköztársasági Érdemérem tiszti keresztje
  • Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata
  • 1956-os Emlékérem (1991)

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Új magyar irodalmi lexikon II. (H–Ö). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 1405. o. ISBN 963-05-6806-3  
  • MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  

További információk

[szerkesztés]