Ugrás a tartalomhoz

Pejácsevich Tivadar

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pejácsevich Tivadar
horvát–dalmát–szlavón bán
Hivatali idő
1903. július 1. – 1907. június 26.
ElődKhuen-Héderváry Károly
UtódRakodzay Sándor
Horvát–dalmát–szlavón tárca nélküli miniszter
Hivatali idő
1913. július 21. – 1916. január 16.
ElődTisza István (ideiglenesen)
UtódTisza István (ideiglenesen)

Született1855. szeptember 24.[1]
Nekcse
Elhunyt1928. július 22. (72 évesen)
Bécs[2]
PártHorvát–Magyar Párt

SzüleiPejácsevich László
Gyermekei
Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Pejácsevich Tivadar témájú médiaállományokat.

Dr. verőczei gróf Pejácsevich Tivadar Mária (Nekcse, Verőce vármegye, 1855. szeptember 24.Bécs, 1928. július 22.), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja, császári és királyi kamarás, valódi belső titkos tanácsos, a főrendiház örökös tagja, máltai lovag, a Jeruzsálemi Szent Sír rend lovagja, jogász.

Gróf Tisza István miniszterelnök, báró Skerlecz Iván, horvát bán, és gróf Pejácsevich Tivadar volt horvát bán 1914-ben.

Családja és származása

[szerkesztés]

Az ősrégi magyar főnemesi verőczei gróf Pejácsevich család sarja. Apja verőczei gróf Pejácsevich László (18241901), Horvát-Szlavon-Dalmátország bánja,[3] anyja jobaházi báró Dőry Gabriella (18301913) volt. Apai nagyszülei verőczei gróf Pejácsevich Ferdinánd (18001878),[4] birtokos, és jobaházi Dőry Mária (18001880) voltak. Az anyai nagyszülei jobaházi báró Dőry Gábor (18031871), császári és királyi kamarás, titkos tanácsos, főispán és jobaházi Dőry Erzsébet (18061833) voltak.

Élete

[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Budapesten végezte. Jogot Bonnban, majd Budapesten hallgatta, majd az utóbbi egyetemen avatták tudorrá. Tanulmányai befejezése után közpályára lépett előbb Eszék vármegyében segédfogalmazó, majd a zágrábi kormánynál ugyanazt a hivatalt töltötte be. Az 1880-as években két országgyűlésen keresztül a horvát országgyűlés képviselője és jegyzője volt. 1886-ban, a báni széknek Khuen-Héderváry gróf által történt elfoglalásakor, Verőce vármegye és Zimony város főispánjává nevezték ki. Ezt a méltóságot másfél évtizedig viselte. 1898-ban a király a Szent István lovagrend kis-keresztjét adományozta neki. Miután 1901-ben atyja, Pejácsevics László gróf elhunyt, Tivadar, mint egyetlen fiúörököse, átvette a nekcsei hitbizomány és a tolnamegyei zombai birtok kezelését. 1901-ben ismét választották a horvát országgyűlés képviselőjévé, és a magyar képviselőházban tevékenykedett 1903-ig. Ekkor Horvát-Szlavon-Dalmátország bánjává nevezték ki, méltóság, amelyet 1903 és 1907 között viselt.[5] 1903-ban valódi belső titkos tanácsosi méltóságot nyert.

Bécsben, 1928. július 22.-én hunyt el.

Házassága és gyermekei

[szerkesztés]

Budapesten, 1881. január 22-én feleségül vette a kálvinista felekezetű báró vajai Vay Erzsébet Jozefa (*Alsózsolca, Borsod vármegye, 1860. október 13.–†Nekcse, Verőce vármegye, 1941. január 14.) kisasszonyt, császári és királyi palotahölgyet, akinek a szülei báró vajai Vay Béla (1829-1910), országgyűlési képviselő, Borsod vármegye főispánja, földbirtokos és széki gróf Teleki Zsófia (18361898) úrnő voltak. A menyasszony apai nagyszülei vajai báró Vay Lajos (1803–1888), Borsod vármegye többszörös főispánja, anyja széki gróf Teleki Erzsébet (18121881) voltak. Az anyai nagyszülei széki gróf Teleki Domokos (18101876), a magyar országgyűlés szabadelvű követe és a Magyar Tudományos Akadémia levelező, igazgató tagja és báró losonczi Bánffy Jozefa (18101841) voltak. Pejacsevich Tivadar gróf és Vay Erzsébet bárónő házasságából született:

Jegyzetek

[szerkesztés]


előző bán
Khuen-Héderváry Károly


Horvát bán

1903. július 1. – 1907. június 26.

következő bán
Rakodzay Sándor