Sárgatorkú bajszika
A sárgatorkú bajszika (Psilopogon haemacephalus) a madarak (Aves) osztályának a harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a Megalaimidae családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Philipp Ludwig Statius Müller német zoológus írta le 1776-ban, a Bucco nembe Bucco haemacephalus néven.[3] Korábban ezt a madarat a ma már elavult Megalaima nembe sorolták, Megalaima haemacephala név alatt.[4][5]
Alfajai
[szerkesztés]- Psilopogon haemacephalus cebuensis (Dziadosz & Parkes, 1984)
- Psilopogon haemacephalus celestinoi (Gilliard, 1949)
- Psilopogon haemacephalus delica (Parrot, 1907)
- Psilopogon haemacephalus haemacephala (Statius Muller, 1776)
- Psilopogon haemacephalus homochroa (Dziadosz & Parkes, 1984)
- Psilopogon haemacephalus indica (Latham, 1790)
- Psilopogon haemacephalus intermedia (Shelley, 1891)
- Psilopogon haemacephalus mindanensis (Rand, 1948)
- Psilopogon haemacephalus rosea (Dumont, 1816)
Előfordulása
[szerkesztés]Banglades, Bhután, India, Indonézia, a Fülöp-szigetek, Kambodzsa, Kína, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld és Vietnám területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi száraz erdők, mangroveerdők, síkvidéki és hegyi esőerdők, cserjések, valamint ültetvények, vidéki kertek és városi régiók. Állandó, nem vonuló faj.[6]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 16-17 centiméter, testtömege 30-45 gramm.[7]
Életmódja
[szerkesztés]Gyümölcsökkel, valamint a kis bogyókkal, rovarokkal és azok lárváival táplálkozik.
Szaporodása
[szerkesztés]Ágüregbe készíti fészkét. Fészekalja 2-4 tojásból áll, melyen 12-14 napig kotlik. A fiókák kirepülési időszaka még öt hét.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
- ↑ den Tex, Robert-Jan (2013. július 1.). „A molecular phylogeny of Asian barbets: Speciation and extinction in the tropics”. Molecular Phylogenetics and Evolution 68 (1), 1–13. o. DOI:10.1016/j.ympev.2013.03.004.
- ↑ Ericson, Per G. P. (2012. május 1.). „Evolution of terrestrial birds in three continents: biogeography and parallel radiations” (angol nyelven). Journal of Biogeography 39 (5), 813–824. o. DOI:10.1111/j.1365-2699.2011.02650.x. ISSN 1365-2699.
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. november 26.)
- A világ madarai, Budapest, Panem Kft, 1994-, ISBN 963-545-006-0 - magyar neve