Ugrás a tartalomhoz

Szénavár

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szénavár (Senohrad)
Szénavár zászlaja
Szénavár zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásKorponai
Rangközség
Első írásos említés1135
PolgármesterOľga Bartková
Irányítószám962 43
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámKA
Népesség
Teljes népesség728 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség51 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság589 m
Terület15,20 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 21′ 27″, k. h. 19° 11′ 50″48.357500°N 19.197222°EKoordináták: é. sz. 48° 21′ 27″, k. h. 19° 11′ 50″48.357500°N 19.197222°E
Szénavár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szénavár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szénavár (1891-ig Szenográd, szlovákul: Senohrad) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Korponai járásban.

Fekvése

[szerkesztés]

Korponától 15 km-re keletre, 592 m magasan fekszik.

Nevének eredete

[szerkesztés]

Neve a hangzása ellenére nem várnévből ered, hanem a szláv senorog (= szénazug) névösszetételből.

Története

[szerkesztés]

1135-ben "Zenerag" néven említik először. Eredetileg királyi birtok, melyet Kálmán király 1116 előtt Zalard fia Mihálynak adományozott. Később a család 1 ekével és 1 családdal a bozóki premontrei apátságnak ajándékozta. 1779-ben a faluban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész falu leégett. Lakói híres csipkeverők és hímzők voltak. A falunak egykor ásványvize is volt, melyet a falu fuvarosai – a visszaemlékezések szerint – Nagyszombatig szállítottak és árultak.

Vályi András szerint "SZENNOGRÁD. Szennohrád. Tót falu Hont Várm. földes Ura a’ Tudom. Kintstár, lakosai katolikusok, fekszik Bozókhoz 1 3/4 mértföldnyire, ’s a’ Bozóki Uradalomhoz tartozik; határja középszerű, legelője, fája elég van."[2]

Fényes Elek szerint "Szenográd, tót falu, Honth vmegyében, Zólyom vmegye szélén, 1131 kath., 4 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa nagy kiterjedésü, de hegyes, kősziklás. Erdeje roppant. Legelője elég, s rajta sok juh legel. Van egy vendégfogadója és több vizimalma. F. u. a bozóki uradalom. Ut. p. Selmecz."[3]

Hont vármegye monográfiája szerint "Szénavár, azelőtt Szenográd, a zólyomi határnál, a Litva patak eredeténél, magas fensíkon fekvő tót kisközség, 163 házzal és 1254 róm. kath. vallású lakossal; vasúti állomása és távirója Korpona, postája helyben van. Körjegyzőségi székhely. Legrégibb okleveles adatok szerint, Kálmán király itt birtokot adott bizonyos Szalárd nevű nemesnek, a ki két ekényi földet és egy jobbágy-családot Mihály nevű fiának adományozott; Mihály e birtokrészt az anyjának adta, a ki viszont a bozóki prémontrei zárdának ajándékozta azt. A bozóki prépostságnak 1135-ben megerősített adományai között Zenarag alakban szerepel a község neve. Később a bozóki egyházi rend megszerezte az egész községet, melyet a mohácsi vészig meg is tartott, mígnem Balassa Zsigmond elhódította és az őr révén a Fánchyak lettek az urai, kik után egyideig a jezsuiták jutottak a birtokba. Szénavár községnek is szerepe volt abban a két századon át húzódott pörben, melyet az egyház a bozóki uradalom visszaszerzéseért indított; a pör végeztével a birtok egy részét az esztergomi papnevelő, másik részét az egyetemi alap nyerte el, a mult század elején azonban az egész jószágot a papnevelő szerezte meg és ma is azé. A falu szép temploma, az ú. n. Sion-hegyen, 1768-ban épült. E templomon kívül kisebb kápolna is van a faluban; ezt 1748-ban építették."[4]

A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Korponai járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]

1910-ben 1296, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 759 lakosából 729 szlovák volt.

2011-ben 772 lakosából 737 szlovák volt.

Neves személyek

[szerkesztés]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falu népművészete rendkívül gazdag. A szlovákiai csipkeverés és hímzés egyik legnagyobb központja, szép népviselettel, fejlett háziiparral, gazdag néprajzi gyűjteménnyel.
  • A faluban a népi építészet 19. századi fennmaradt alkotásai láthatók: kőkeretes ablakú, nyitott kéményű házakkal, magtárakkal, pajtákkal.
  • Szent Imre tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1768-ban épült. Keresztelőkútja a 15. századból származik.
  • A falu közepén egy 1748-ban épített barokk-klasszicista kápolna is áll, benne 15. századi késő gótikus madonnaszoborral.
  • A faluban két forrás, a Královka és a Belovka is ered, ahol a hagyomány szerint IV. Béla király a tatárok elől menekülve megpihent és vízükből ivott.
  • A falu határa a foltos szalamandra élőhelye.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Hont vármegye.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szénavár&oldid=27459411”