Ugrás a tartalomhoz

Tebain

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tebain
IUPAC-név 6,7,8,14-tetradehidro-4,5a-epoxi-
3,6-dimetoxi-17-metilmorfinán
Más nevek paramorfin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 115-37-7
PubChem 5321926
SMILES
CN1CCC23C4C(=CC=C2C1CC5 =C3C(=C(C=C5)OC)O4)OC
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C19H21NO3
Moláris tömeg 311,37
Olvadáspont 193 °C
Oldhatóság (vízben) oldhatatlan
Oldhatóság alkohol, kloroform, benzol
Veszélyek
EU osztályozás Nagyon mérgező (T+)[1]
R mondatok R26/27/28[1]
S mondatok S22, S36/37/39, S45[1]
LD50 54 mg/kg (egér, szájon át)
114 mg/kg (patkány, szájon át)[2]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A tebain az ópium-alkaloidok közé tartozó vegyület, összegképlete C19H21NO3. 1833-ban fedezte fel Pelletier, nevét Thébé óegyiptomi városról kapta. Vékony, fehér kristályokból álló anyag, 170–180 °C-on szublimál. Kémiailag a kodeinnel és a morfinnal rokon, a mákban található több mint 40 alkaloiddal együtt. A mákszalmában 0,005–0,5% tebain fordul elő,[3] a mákgubó mintegy 0,05%-ot[4] tartalmaz. Az ópium tebain-tartalma – a gyűjtés idejétől függően – 0,2–3%[3] (általában 0,2–1%[4]) közötti. Kábítószernek minősülő anyag,[5] nem okoz függőséget.[6] Toxikus,[7] nagyobb mennyiségben a sztrichninhez hasonlóan görcsöket okoz. Elsősorban intermedierként használják.[8] Tebain-származék például a buprenorfin.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]
  • Römpp vegyészeti lexikon, Műszaki könyvkiadó, Budapest, 1984.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tebain&oldid=22496176”