Wikipédia:Szócikkek a kezdőlapon/2023 I.

Tudnivalók

Ezen az oldalon jelöljük a kezdőlapra a cikkeket, a 2023-as év első felére.

1. hét

január 2. 0.00 és január 5. 11.59 között: Kis sárgafejű keselyű

A jelölt cikk: Kis sárgafejű keselyű (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kis sárgafejű keselyű az amszterdami állatkertben

A kis sárgafejű keselyű (Cathartes burrovianus) a madarak (Aves) osztályának újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe, ezen belül az újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába tartozó faj.

1964-ig a kis sárgafejű keselyűt azonosnak tartották a nagy sárgafejű keselyűvel (Cathartes melambrotus). Elterjedési területe Mexikótól kezdve, Közép-Amerikán keresztül, egészen Dél-Amerika középső részének keleti feléig tart. Az évszakonként elárasztott alföldi füves pusztákat, mocsarakat és az elpusztított erdőmaradványokat választja élőhelyül. Nagyméretű madár, szárnyfesztávolsága 150–165 centiméter között van. Testtollazata teljesen fekete, míg a csupasz, toll nélküli feje és nyaka halvány narancssárga, néhol vörös és kék részekkel. Mint rokonainak, a kis sárgafejű keselyűnek is hiányzik az alsó gégefője (syrinx), emiatt alig képes hangokat kiadni. Az általa kiadott hangok főképp sziszegő vagy mély torokhangok.

A kis sárgafejű keselyű döglött állatok tetemeivel táplálkozik. Ezek felkutatására, megtalálására látására, és a madarak között ritkaság számba menő tulajdonságra, a szaglására hagyatkozik. A nagyobb emlősök felbontását, megkezdését, általában a nála nagyobb királykeselyűre (Sarcoramphus papa) bízza, mivel eléggé gyenge a csőre. Mint a többi újvilági keselyű és a világ sok más ragadozó madara, a kis sárgafejű keselyű is a felszálló meleg légáramlatok, az úgynevezett termikek segítségével vitorlázik be hatalmas területeket, anélkül, hogy ehhez sok energiát fogyasztana. Tojásait barlangokba vagy kettétört fák csonkjaiba rakja le. Fiókáit visszaöklendezett dögmaradványokkal táplálja.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom erre a hétre a Kis sárgafejű keselyű cikket. – Hkoala 2022. november 17., 14:20 (CET)

Miért, mi a baj Valentino Rossi szócikkével? – 62.165.240.28 ^üzenőlapja  2022. november 17., 14:36‎ (CET) (A hozzászóló azonosítóját és a megjegyzés időbélyegét egy másik szerkesztő pótolta. Lásd: Wikipédia:Aláírás)

Az, hogy már kétszer volt a kezdőlapon, ez lenne a harmadik. Hkoala 2022. november 17., 14:37 (CET)

január 5. 12.00 és január 8. 23.59 között: Abszint

A jelölt cikk: Abszint (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Egy pohár természetes színezésű, hígítatlan abszint. Mellette abszintkanál

Az abszint (franciául absinthe, spanyolul absenta, németül Absinth) egy nagy, eredetileg 45-74% közötti alkoholtartalmú égetett szesz, melynek készítésekor a fehér ürömfű (Artemisia absinthium) leveleit és virágait, az ánizs (Pimpinella anisum) és a római édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce) termését, valamint egyéb fűszereket használnak fel. Hagyományos színe zöld, vagy ritkábban színtelen, ezért „a zöld tündérnek” (franciául la fée verte) is nevezik. Ízében általában az ánizs a legmeghatározóbb, amit az édeskömény és az ürömfű, majd a többi összetevő aromája követ, különösebb keserű mellékíz nélkül.

Időnként tévesen likőrnek nevezik, de az abszint hozzáadott cukor nélkül készül, így a párlatok közé sorolandó. Nagy alkoholtartalmát a benne található nagy mennyiségű illóolaj teszi szükségessé, mert ezek hígításkor fehéren kicsapódnak a párlatból. Fogyasztását gyakran szertartásos hígítás előzi meg, ugyanis ez a kicsapódás – az úgynevezett louche-hatás – látványosabb, ha a jeges vizet csak lassan adagolják hozzá.

Az abszintot a 20. század első harmadában egy fiktív szindrómára, az abszintizmusra hivatkozva több országban is betiltották. Az ital állítólagos káros hatásaiért növényi összetevőit, főleg a fehér ürömfűben található tujont tették felelőssé, melyet azonban a korabeli és mai abszint egyaránt csak kis mennyiségben tartalmaz. Meghurcolása ellenére nincs bizonyíték arra nézve, hogy valaha is veszélyesebb lett volna más szeszes italoknál. Az abszint növényi összetevőinek – főleg az abszintizmus félreértelmezése miatt – ma gyakran hallucinogén és más pszichoaktív hatásokat tulajdonítanak, ennek azonban nincs tudományos alapja. Tilalmát mára a legtöbb országban eltörölték, és eredeti változatában is készíthető.

A kereskedelemben abszintként árult italok jelentős része – a tilalom előtt és ma is – hamisítvány.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javaslom az Abszint szócikket. – 2A01:36D:1200:43BA:A546:889:7A6C:76C3 (vita) 2022. november 22., 09:35 (CET)

2. hét

január 9. 0.00 és január 12. 11.59 között: Érsekújvár

A jelölt cikk: Érsekújvár (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A város főtere

Érsekújvár (szlovákul: Nové Zámky, németül: Neuhäus(e)l, latinul: Novum Castrum, törökül: Uyvar) város Szlovákiában. A Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. A város a Kisalföld északi részén fekszik és a Nyitra folyó partján épült, melyet az itt kialakított Nyitra-csatorna kapcsol a Vág folyóhoz. Közigazgatásilag hozzá tartozik Jánosmajor (Jánov dvor) és Nyitrai-telep (Nitrianska osada) is.

Fontos forgalmi csomópont: rendelkezik vasúti pályaudvarral és a 64-es (Komárom-Nyitra) és a 75-ös (Vágsellye-Sáró) országos főutak találkozásával. A városnak 1932 óta repülőtere is van. Ma elsősorban sportlétesítményekről ismert a város, jégkorongban az érsekújvári bikákat lehet kiemelni. Az 1982-ben átadott Egyetemi Kórháza révén országos jelentőségű egészségügyi központtá vált.

Lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak, ezután a háborúk hatásaként más nemzetiségek is megjelentek. Egészen a második világháború végéig a magyar elem maradt a domináns a városban. Az azt követő időszakban folyamatosan csökkent és a 2021-es népszámláláson a számuk a lakosság 21,44%-a (8101 ember) mondta magyarnak magát. Napjainkban a város egyetlen magyar alapiskolájába körülbelül a gyerekek tizede jár. A magyar óvodáknak köszönhetően azonban elmondható, hogy oda szlovák gyermekek is járnak. A város műemlékeinek nagy része a második világháború alatt megsemmisült.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Érsekújvár 2009-ben volt első jelölése a kezdőlapon, ezért ide jöhet szerintem második alkalommal. Andrew69. 2022. december 4., 12:20 (CET)

január 12. 12.00 és január 15. 23.59 között: Verduni csata (1916)

A jelölt cikk: Verduni csata (1916) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Mort Homme a csata után

A verduni csata az első világháború egyik ütközete volt a nyugati fronton a német és a francia hadsereg között 1916. február 21. és december 18. között Verdun-sur-Meuse közelében, Északkelet-Franciaországban. Az elképesztő emberveszteség – több mint 700 ezer sebesült, eltűnt és halott – miatt a csata a köznyelvben a verduni vérszivattyú néven híresült el.

1915 végére a nyugati fronton patthelyzet alakult ki: a németek beásták magukat, és valamennyi francia vagy brit támadást visszaverték. Erich von Falkenhayn német vezérkari főnök úgy döntött, hogy csatára kényszeríti és kivérezteti a franciákat Verdunnél. A németek 140 ezer embert és több mint 1200 löveget csoportosítottak át a verduni frontvonalra, velük szemben mindössze négy francia hadosztály állt.

1916. február 21-én a német tüzérség megkezdte a francia vonalak ágyúzását, majd a gyalogság indult támadásra, és mélyen betört a francia első vonal mögé. Az első napokban a franciák mintegy 25 ezer embert veszítettek, de megállították a Meuse-folyó jobb partján indított offenzívát.

Február 29-én a német vezérkar úgy döntött, kiterjeszti a támadást a Meuse bal partjára is, ahol két magaslatért, a 304-esért és a Mort Homme-ért folytak a leghevesebb harcok. Április 1-jéig a franciák 89 ezer, a németek 81 607 embert vesztettek.

Áprilisra Falkenhayn levonta a következtetést: csak akkor érhet el komoly eredményt, ha korlátozott támadások helyett egyszerre, nagyobb erőkkel támadja a teljes frontot. Az erőfeszítések sikert hoztak, a bal parton elesett a két fontos magaslat. Április 1. és május 1. között a német veszteség 120 ezerre, a francia 133 ezerre nőtt. Május közepén a franciák elkeseredett ellentámadásokat indítottak a Douaumont-erődért, de súlyos árat fizettek érte.

A nyár újabb nagy német támadásokkal indult, és a császári hadsereg bevetette új fegyverét, a foszgéngránátot. A francia vonalakat a jobb parton áttörték, és június 23-án a verduni csata elérte csúcspontját. Ezután a németek kénytelenek voltak korlátozni támadó akcióikat, mivel a brit-francia hadsereg támadásba lendült a Somme-folyó mentén.

December 15. reggelén a Douaumont-erőd egyik 155 milliméteres tarackja megadta a jelet a francia támadásra. A tüzérségi zárótüzet követve a gyalogosok három kilométer mélyen behatoltak az első vonal mögé. Visszafoglalták Louvemont-t, Bezonvaux-t és a Bois des Caurières-t, valamint ejtettek 11 ezer hadifoglyot. (A szócikkben gyakran előforduló bois szó erdőt, összefüggő fás területet jelent.) A németek szinte mindenütt visszaszorultak februári állásaikba, és a csata véget ért.

Az összecsapás csaknem tíz hónapig tartott, a világ leghosszabb csatája volt. Egy másik szomorú rekordot is tart, egyetlen más ütközetben sem volt olyan magas a csatatér egy négyzetméterére eső halottak száma, mint Verdunnél.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Jelölöm a nemrég kiemeltté vált Verduni csata (1916) cikket. – Hkoala 2023. január 2., 09:16 (CET)

3. hét

január 16. 0.00 és január 19. 11.59 között: II. Kurus perzsa király

A jelölt cikk: II. Kurus perzsa király (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A paszargadai-i Kurus-szobor másolata a sydney-i Olimpiai Parkban

II. Kurus (elterjedt görög alakban II. (Nagy) Kürosz, óperzsául Kūruš, 𐎤𐎽𐏁 ku-ru-š^a, normalizált alakja Kuruš perzsául: کوروش بزرگ, Kuros-e bozorg, latinul: Cyrus), (i. e. 600 vagy i. e. 599 vagy i. e. 576 vagy i. e. 575 – i. e. 530.) perzsa király, az Akhaimenida-dinasztia korai tagja, az Óperzsa Birodalom alapítója. Elődje Kabúdzsija (I. Kambüszész) volt. Az ansani perzsa állam uraként meghódította a médeket, és egyesítette birodalmát a másik perzsa állammal. I. e. 559-től haláláig uralkodott. Ez alatt a Perzsa Birodalom folyton gyarapodott, végül magába foglalta Délnyugat-Ázsia és Közép-Ázsia jó részét: nyugaton Egyiptom határaitól és a Hellészpontosztól a keleten folyó Indusig terjedt, és ezzel addig sohasem látott méretű állammá nőtt.

Az országegyesítésen kívül Kurus történelmi szerepe az, hogy hazaengedte a zsidókat a babiloni fogságból. Ezzel maradandó örökséget hagyott rájuk, amiért a zsidók „az Úr felkentje”, vagy „Messiás” címmel is felruházták.

Kurust ma is elismerik az emberi jogok gyarapítása, politikai és hadi sikerei, valamint a keleti és a nyugati civilizációra gyakorolt hatása miatt. Persisben, azaz a mai Irán Fársz tartományában született, ezért a modern Irán nemzeti identitásának is komoly eleme.

Kurus szülei Kabúdzsija (I. Kambüszész) perzsa király, és Istuviga méd király lánya, Médeai Mandané voltak. Hérodotosz említ egy legendát, amely szerint Kurus egy arisztokrata család elhagyott gyermeke volt – mint Oidipusz, illetve Romulus és Remus – majd király lett belőle. Ahogy a többi ókori birodalom uralkodójánál is megfigyelhető, számos, jelentősen eltérő népi legendát meséltek róla. Hérodotosz azt írja, hogy ő volt az unokája Istuviga méd királynak (nála Asztüagész), és alázatos embernek nevelték. Egy másik változat úgy írja le őt, mint a méd bíróságon dolgozó szegény ember fiát. Ezek a népi történetek azonban ellentmondanak Kurus saját vallomásának, ami szerint ő előbb uralkodott, mint az apja, a nagyapja és a dédapja.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom II. Kurus perzsa király cikkét. – Hkoala 2023. január 2., 09:45 (CET)

január 19. 12.00 és január 22. 23.59 között: Holdhal

A jelölt cikk: Holdhal (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Holdhal (Mola mola)

A holdhal (Mola mola) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályában a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályához, ezen belül a gömbhalalakúak (Tetraodontiformes) rendjében és a holdhalfélék (Molidae) családjába tartozó faj. A gömbhalalakúak rendje többek között a gömbhalféléket, a sünhalféléket és a vérteshalféléket is magában foglalja. A holdhalat korábban Tetraodon mola néven a Tetraodon nembe helyezték, később egy új nemet (Mola) alkottak számára — ebbe a holdhal mellett még egy halfaj, a Mola ramsayi tartozik. A holdhal Mola mola tudományos nevével a nem típusfaja.

A holdhal a világ legnehezebb csontos hala: kifejlett példányainak tömege általában eléri az 1000 kilogrammot. A holdhal megtalálható a Föld összes trópusi és mérsékelt övi tengerében. Külseje egy olyan nagy fejre hasonlít, amelyhez egy farkat illesztettek. Az állat teste lapos. Amikor a hát- és hasúszóit kinyújtja, a holdhal éppen olyan magas, mint amilyen hosszú.

Fő táplálékai a medúzák, és mivel ezek tápértéke igen kicsi, sokat kell fogyasztania belőlük. Az összes gerinces állat közül a holdhal nősténye rakja a legtöbb ikrát.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Holdhal cikket. – Hkoala 2023. január 2., 09:52 (CET)

4. hét

január 23. 0.00 és január 26. 11.59 között: Magas vérnyomás

A jelölt cikk: Magas vérnyomás (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tartósan magas vérnyomással járó
főbb szövődmények szemléltetése

A hipertónia, más néven magas vérnyomás (néha: artériás hipertónia) egy olyan, gyakori krónikus kóros állapot, amelynek fő tünete, hogy megnő a vérnyomás az artériákban. Ennek eredményeként a szívnek a szokásosnál több munkájába kerül a vér keringetése. A vérnyomást két számmal, a szisztolés és a diasztolés nyomással jellemzik attól függően, hogy a szívizom éppen összehúzódik-e (szisztolés nyomás) vagy ellazul a szívverések között (diasztolés nyomás). A normál vérnyomás nyugalmi állapotban 100–140 Hgmm szisztolés (felső érték) és 60–90 Hgmm diasztolés (alsó érték) közötti. A magas vérnyomás ismérve, hogy az artériás vérnyomás tartósan túllépi a 140 Hgmm szisztolés, illetve a 90 Hgmm diasztolés értéket.

A magas vérnyomás az érrendszeri, szív- és vesebetegségek kialakulásának jelentős kockázati tényezője. A hipertónia a szélütés, a szívinfarktus („szívroham”), a szívelégtelenség, az artériatágulat (aneurizma) (pl. főverőér-tágulat aorta-aneurizma) és a perifériás artériás betegség egyik legfontosabb kockázati tényezője, a krónikus vesebetegség egyik kiváltó oka. Már a vérnyomás enyhe emelkedése is károsíthatja a szervezetet, főleg, ha egyéb érrendszeri kockázati tényezőkkel jár együtt. Már az artériás vérnyomás mérsékelt emelkedése is csökkenti várható élettartamot.

Becslések szerint évente 7 millió ember halálát okozza és további 1,5 milliárd ember életét nehezíti meg a túlságosan magas vérnyomás, illetve annak szövődményei. A magas vérnyomás az egyik vezető halálozási ok világszerte. A betegség megelőzését, diagnosztizálását és kezelését elősegítő információk minél szélesebb körű terjesztése, illetve a társadalom figyelmének felkeltése érdekében 2007 óta minden év május 17-én megtartják a Hipertónia Világnapot (World Hypertension Day). Magyarországon ezen a napon a Magyar Hypertonia Társaság szervez programokat, konferenciákat, ingyenes szűrővizsgálatokat.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Magas vérnyomás cikket. – Hkoala 2023. január 2., 09:57 (CET)

január 26. 12.00 és január 29. 23.59 között: Kovácsolás

A jelölt cikk: Kovácsolás (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Kézi kovácsolás

A kovácsolás a fémek képlékeny alakításának legősibb módszere. Kovácsoláskor a fémet általában két szerszám alakító felületei között, ütésekkel vagy nyomással formálják. Alakíthatják melegen, hidegen vagy félmeleg állapotban (ez egyébként a legtöbb képlékenyalakító módszerre igaz). A kovácsolás az eredeti durva szövetszerkezetet finomabbá teszi, a helyesen megválasztott technológiával a szálelrendeződés a majdani igénybevételnek megfelelően alakítható úgy, hogy javuljanak a darab mechanikai tulajdonságai (kontrakció, nyúlás, fajlagos ütőmunka). A kovácsdarabok minősége az alakítás után hőkezeléssel tovább javítható. A kovácsolt darabok hossza néhány millimétertől több méterig terjedhet. A kovácsolás lehet kézi vagy gépi, utóbbi lehet szabadalakító vagy süllyesztékes.

A kézi kovácsoláson általában azt a műveletet értjük, amikor a munkadarabot kovácsüllőn, kézi kalapáccsal alakítják. Évszázadokon át így állították elő a kéziszerszámokat, háztartási, gazdasági eszközöket, fegyvereket és páncélokat, dísztárgyakat. Az eljárás a gépi kovácsolás terjedése ellenére máig fennmaradt: így dolgoznak a patkolókovácsok és a művészi termékeket előállító díszkovácsok is.

A gépi, ipari szintű kovácsolás célszerű módszerét, azt hogy szabadalakító vagy süllyesztékes eljárást válasszunk, a gyártás költségei határozzák meg, ez pedig elsősorban a sorozatok nagyságától függ. A gyártási költség egyik tényezője a forgácsolási költség. Szabadalakító kovácsolásnál majdnem mindig nagyobb forgácsolási hozzáadással kell dolgozni, tehát nagyobbak a forgácsolási költségek. A süllyesztékes kovácsolásnál a süllyesztékszerszám költségeit kell figyelembe venni. Minél nagyobb a széria, annál kisebb a szerszám fajlagos költsége, tehát a süllyesztékes kovácsolás egyértelműen a tömeggyártás módszere. Számításba kell még venni a melegítés, a gépek működtetése, az élőmunka stb. költségeit is.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Kovácsolás cikket. – Hkoala 2023. január 2., 10:35 (CET)

5. hét

január 30. 0.00 és február 2. 11.59 között: Number 1’s (Mariah Carey-album)

A jelölt cikk: Number 1’s (Mariah Carey-album) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az énekesnő 1998-ban az I Still Believe című klipje forgatásán

A #1’s Mariah Carey amerikai énekesnő nyolcadik albuma és első válogatásalbuma. 1998. november 16-án jelent meg. Az albumon nagyrészt Carey első hét albumának azon számai szerepelnek, amik listavezetők lettek az Egyesült Államokban a Billboard Hot 100 slágerlistán (a #1’s amerikai kiadásán mind a 13, a nemzetközi változatra az I Don’t Wanna Cry helyett az Európában nagy sikert aratott Without You került fel; a Fantasynek mindkét változaton a remixe szerepel az eredeti helyett), valamint új számok: a Whitney Houstonnal közösen énekelt When You Believe; két feldolgozás, a JD-vel közösen énekelt Sweetheart és az I Still Believe; a Butterfly albumon szereplő Whenever You Call duettváltozata (Brian McKnighttal), illetve egy Diana Ross-feldolgozás, a Do You Know Where You’re Going To (csak a nemzetközi kiadáson). A japán változatra felkerült a szigetországban nagyon népszerű karácsonyi dal, az All I Want for Christmas Is You is.

Az album nagyobb sikert aratott a vártnál, az USA-ban a Billboard 200-on a Top 5-ben debütált és ötszörös platinalemez lett. Sikere nagyrészt az albumra felkerülő új daloknak köszönhető; ezzel Carey nagy hatással volt arra a kialakuló szokásra, hogy új anyag is kerül a válogatásalbumokra.

Maga Carey nem tartja „greatest hits”-albumnak ezt az albumot, és többször is kifejezte csalódását afelett, hogy nem kerülhetett rá több kedvenc száma. Az albumról megjelent kislemezek csak mérsékelt sikert arattak az amerikai rádiókban, de világszerte számos példányban elkeltek.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Erre a hétre javasolom a Number 1’s (Mariah Carey-album) cikket. – Hkoala 2023. január 21., 06:31 (CET)

február 2. 12.00 és február 5. 23.59 között: Buzsáky Ákos

A jelölt cikk: Buzsáky Ákos (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Buzsáky Ákos, becenevén
„Bazz, a mágikus magyar”

Buzsáky Ákos (Budapest, 1982. május 7. –) magyar válogatott labdarúgó. A Grund FC 1986 és az MTK ifi csapatában szerezte első élményeit a labdarúgásról. Tehetségére hamar felfigyeltek, mind az MTK felnőttcsapatában, mind a magyar U21-es labdarúgó-válogatottban jelentős szerephez jutott, utóbbinak kapitánya is volt.

2002-ben szerződött külföldre, a portugál FC Porto együtteséhez, amellyel megnyerte a bajnokságot, a kupát és az UEFA-kupát is. Ezeknek a győzelmeknek köszönhetően ő az egyik legsikeresebb magyar labdarúgó.

A BL győztes portói alakulatban azonban nem tudott a kezdőcsapat közelébe kerülni, így először kölcsönadták, majd eladták az angol Plymouth Argyle csapatának. Itt hamar a szurkolók kedvencévé vált, az edzője, Ian Holloway is többször elismerését fejezte ki vele kapcsolatban. 2006 augusztusában így nyilatkozott: „Ákos egy nagyszerű játékos: olyan, mint egy varázsló, mindig meg tudja valamivel lepni az ellenfeleket. Sok ilyen futballistára lenne szükségem.”

2007 októberében sikertelen szerződéshosszabbítási tárgyalások után januárig kölcsönben, majd két és fél évre a szintén az angol másodosztályban szereplő Queens Park Rangershöz igazolt.

2012. július 13-án bejelentésre került, hogy Buzsáky elhagyja a QPR-t. 2012. október 1-jén egy hónapos szerződést kötött az angol harmadosztályú Portsmouth FC csapatával. 2012 novemberében kölcsönbe a másodosztályú Barnsley csapatához került. November 24-én debütált a Cardiff City elleni meccsen, az 54. percben csereként állt be.

2013-ig játszott a szigetországban, akkor hazatért, és 2013. szeptember 12-én szerződést írt alá a Ferencvárosi TC csapatához. Sérülés miatt mindössze négy élvonalbeli mérkőzésen tudott játszani. 2015 őszén bejelentette visszavonulását és befejezte profi labdarúgó pályafutását.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javaslom Buzsáky Ákos cikkét. – Hkoala 2023. január 21., 06:38 (CET)

6. hét

február 6. 0.00 és február 9. 11.59 között: USS Franklin (CV-13)

A jelölt cikk: USS Franklin (CV-13) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

USS Franklin

A USS Franklin (becenevén Big Ben) az Egyesült Államok Haditengerészetének egyik Essex osztályú repülőgép-hordozója volt — az Amerikai Egyesült Államok tizenharmadik repülőgép-hordozója a második világháborúban. Ez volt az ötödik olyan hajó, amely a Benjamin Franklinről kapott USS Franklin nevet viselte. A második világháborút túlélt repülőgép-hordozók közül a CV-13 rongálódott meg a legsúlyosabban. A hajót ért támadást eleveníti fel A különítmény című 1949-es film Gary Cooper főszereplésével.

A Franklint 1942. december 7-én kezdték építeni a Newport News-i Hajógyárban. 1943. október 14-én, Mildred H. McAfee alparancsnok jelenlétében bocsátották vízre, és 1944. január 31-én, James M. Shoemaker kapitány parancsnoksága alatt állították hadrendbe. Első legénységének tagjai közt voltak olyan, besorozott zenészek is, mint Saxie Dowell és Deane Kincaide, akik egy sorsolás eredményeként kerültek ide.

A USS Franklin első útja Trinidad szigetéhez vezetett. Nem sokkal később a San Diegó-i 27.7-es hajócsoporthoz (Task Group) került, és legénysége intenzív kiképzést kapott, hogy hadszolgálatba léphessen. Júniusban a hajó Pearl Harbort érintve Eniwetokhoz hajózott, és ott csatlakozott az 58.2-es hajócsoporthoz.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a USS Franklin (CV-13) cikket. – Hkoala 2023. január 21., 06:41 (CET)

február 9. 12.00 és február 12. 23.59 között: Gyémánt

A jelölt cikk: Gyémánt (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

1,3 karátos, barna színű, oktaéder alakú nyersgyémánt Sierra Leonéből

A gyémánt a terméselemek osztályán belüli széncsoporthoz tartozó ásvány és egyben a legjelentősebb drágakő. Ezt fizikai és kémiai tulajdonságainak köszönheti, hiszen a legkeményebb természetben előforduló ásvány (a nagyon ritka wurtzit-bórnitridet és a lonsdaleitet leszámítva), átlátszósága és fénye tökéletes, fénytörése és színszórása a legmagasabb fokú. Ugyanakkor rajta kívül nincs más drágakő, amely csak egyetlen elemből állna: a gyémánt szénatomokból áll, a szén egy allotróp módosulata (vö. grafit). Neve (latinosan diamans) a görög adamosz szóból származik, melynek jelentése legyőzhetetlen, ami keménységére utal. Rendkívül nagy keménysége miatt ipari felhasználása széles körű.

Szerkezete kovalens kötésű atomok tetraéderes koordinációiból épül fel. Elemi cellája két lapon centrált kockarács 1/4 testátlónyi mélységgel való egymásba csúsztatásával állítható elő (gyémántrács). Kristályain uralkodó lapok az atomokkal legsűrűbben rakott rácssíkok, azaz az oktaéder és a hexaéder (kocka). A gyémánt a szabályos rendszerben kristályosodik. Leggyakoribb alakja az oktaéder, majd a rombdodekaéder és hexakiszoktaéder, de előfordul a deltoidikozitetraéder, tetrakiszhexaéder, triákiszoktaéder, tetraéder és hexakisztetraéder formákban is. Ezek formák egymagukban vagy különböző kombinációkban jelennek meg. Az ikerkristályok is gyakoriak. A gyémánt kristályaira jellemző, hogy az élek és lapok sokszor legömbölyödtek, ilyenkor – különösen a soklapú formák esetén – a gömbalakhoz közelednek és a lapok egyenlőtlen kifejlődése folytán gyakran előfordul az alakok eltorzulása. A kristálylapok gyakran érdesek, rostosak és növekedési, illetőleg oldási nyomokkal teltek.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javaslom a Gyémánt cikket. – Hkoala 2023. január 21., 06:45 (CET)

7. hét

február 13. 0.00 és február 16. 11.59 között: George Armstrong Custer

A jelölt cikk: George Armstrong Custer (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

George Armstrong Custer 1865 körül

George Armstrong Custer (New Rumley, Egyesült Államok, 1839. december 5. – Little Bighorn, Egyesült Államok, 1876. június 25.) az Egyesült Államok Hadseregének lovassági parancsnoka volt az amerikai polgárháború és az indián háborúk idején. Bár az egységei végig nagy veszteségeket szenvedtek el a polgárháború során, ő félelmet nem ismerve, agresszívan küzdött. Ezáltal elnyerte a vezérkari tábornokok tiszteletét, és személye egyre inkább közismert lett. A polgárháború során, 1863. június 29-én, néhány nappal a gettysburgi csata előtt a 23 éves Custert vezérőrnaggyá léptették elő. Részt vett a gettysburgi ütközetben, támadásával az Unió javára fordította az ütközet kimenetelét. 1865. április 9-én Appomatoxnál Custer tábornok személyesen fogadta a konföderációs erők parancsnokának, Robert E. Lee tábornoknak a megadást jelző fehér zászlóját. A polgárháború után tábornoki megbízatása lejárt, megpróbálkozott a politikusi karrierrel, de csalódva visszatért a katonai pályához. 1866-tól az indián háborúk során alezredesi rendfokozatban szolgált. Önfejű intézkedései, és a legyőzött ellenséggel szembeni kíméletlensége miatt politikai támadások érték, de jól „menedzselt” sikerei nyomán az amerikai lakosság körében népszerűsége nőttön-nőtt. 1867-ben függelemsértés miatt hadbíróság elé állították és lefokozták, de rövidesen visszakapta rangját és beosztását. 1876. június 25-én a Little Bighorn-i csatában esett el, összes katonájával együtt, a lakota sziúk, csejenn és arapaho egyesült csapatok elleni összecsapás során. Vereségét hibás parancsnoki döntései idézték elő. Custer az amerikai történelem egyik legismertebb és legvitatottabb alakja.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom George Armstrong Custer cikkét. – Hkoala 2023. január 21., 06:48 (CET)

február 16. 12.00 és február 19. 23.59 között: Királyok völgye 62

A jelölt cikk: Királyok völgye 62 (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tutanhamon halotti maszkja

A Királyok völgye 62 (KV62) Tutanhamon egyiptomi fáraó sírja a Királyok völgyében. A sír, amelyet Howard Carter brit régész fedezett fel 1922-ben, az egyetlen olyan fáraósír, amely a 20. századig közel érintetlenül fennmaradt. 2006-ig ez volt az utolsó sír, amelyet a Királyok völgyében találtak.

Tutanhamon gyermekként került trónra, a XVIII. dinasztia utolsó olyan fáraójaként, aki a királyi család vér szerinti tagja volt. Uralkodása arra a időszakra esett, amikor Egyiptomban – az Aton napisten egyedüli tiszteletét bevezetni kívánó Ehnaton fáraó halála után – megkezdődött a régi istenek kultuszának helyreállítása. Ehnaton és közvetlen családtagjai emlékét – így Tutanhamonét is – a későbbi uralkodók igyekeztek kitörölni az emlékezetből. Ennek – valamint annak, hogy a kétszáz évvel később uralkodott VI. Ramszesz közeli sírja, a Királyok völgye 9 építésekor a törmeléket a Tutanhamon-sír bejárata elé halmozták – köszönhető, hogy az alig húszévesen elhunyt fáraó sírját két rablási kísérlettől eltekintve nem háborgatták, holléte egészen újkori felfedezéséig a feledésbe merült.

A sírt 1922 novemberének végén fedezte fel a Lord Carnarvon megbízásából kutató Carter. A sírkamra hivatalos megnyitására 1923. február 16-án került sor. A nyolc éven át tartó feltárás során kb. 3500 lelet került elő, közülük több olyan, ami a legismertebb ókori egyiptomi leletek közé tartozik. A leletek nagy részét a kairói Egyiptomi Múzeumba szállították, ahol a kiállítás közel 100 éven át volt megtekinthető; a teljes leletanyagot elsőként a közeljövőben megnyíló gízai Nagy Egyiptomi Múzeum fogja kiállítani. Maga a múmia továbbra is a sírban található.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Csak egyszer volt eddig a kezdőlapon, 2008-ban. A sírkamra hivatalos megnyitásának 100. évfordulójára tenném ki, addig pofozgatom még kicsit a cikket és ezt az összefoglalót is, aktualizálok pár dolgot + készül a lord cikke is. Alensha 2022. december 5., 02:23 (CET)

@Alensha:: 2013-ban is volt, ez már a harmadszori lenne. – Hkoala 2023. január 2., 09:29 (CET)

A magas vérnyomás is mehet szerintem ez is. Andrew69. 2023. január 15., 20:24 (CET)

8. hét

február 20. 0.00 és február 23. 11.59 között: A román nyelv hangtana

A jelölt cikk: A román nyelv hangtana (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Román betűk számítógép billentyűzetén

A román nyelv hangtana szócikk a mai román nyelv (más néven dákoromán) sztenderd nyelvváltozatának hangtanával, valamint a latin nyelvtől a románig végbement fontosabb fonetikai változásoakkal foglalkozik.

Beszédhangjainak rendszere a nyugati újlatin nyelvek közül az olasz nyelvhez áll a legközelebb. Hét magánhangzóval rendelkezik, melyek közül az egyik, [ɨ], a nyugati újlatin nyelvekben nincs meg. A románban négy félhangzó van: [e̯], [o̯], [w] és [j]. Ezek számos kettőshangzót és hármashangzót alakítanak különböző magánhangzókkal. A [j]-nek van egy sajátos változata, a szó végén előforduló, alig észlelhető, suttogott vagy aszillabikus i-nek nevezett [ʲ], amely a magyar „kapj” szó végén található „j”-re hasonlít. A román húsz mássalhangzó között megvan a magyarban is létező [h], mely nincs meg a nyugati újlatin nyelvekben.

A latinból a román felé történő fejlődés során a latin beszédhangok egyes helyzetekben csaknem mind fennmaradtak, de másokban többféle változáson mentek át. Egyes esetekben két, a latinban meglévő beszédhang vonásai között váltottak, másokban a latinban nem létező beszédhangokká váltak, megint másokban pedig elmaradtak. Az alábbiakban a latin beszédhangokból kiindulva mutatjuk be a román beszédhangok keletkezését.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Első jelölése a román nyelv hangtana szócikknek. Aktualitása, hogy február 21. az anyanyelv nemzetközi napja. Andrew69. 2022. február 24., 14:14 (CET)

február 23. 12.00 és február 26. 23.59 között: Enrico Caruso

A jelölt cikk: Enrico Caruso (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Enrico Caruso (születési neve Errico Caruso; Nápoly, 1873. február 25. – 1921. augusztus 2.) híres olasz operaénekes volt. Ő volt az első sztártenor, akit főleg a lemezfelvételei tettek híressé. Mivel nem kapott megfelelő képzést, a magas hangokkal problémái voltak, ezért a felső regiszterben valamiféle falzettet énekelt, amiért sokan csodálták. Legismertebb alakításai Ruggero Leoncavallo Pagliacci (Bajazzók) című operájában Canio szerepe és Puccini Bohéméletének Rodolfója voltak.

Enrico Caruso Nápoly nyomornegyedében született egy Piedimonte d'Aliféből bevándorolt szegény családban, egyes források szerint harmadik, más források szerint tizennyolcadik gyermekként. A többlakásos, komfort nélküli, egyemeletes ház, amelyben a szüleivel és testvéreivel lakott, a Via San Giovannello agli Otto Callira nyílt. Caruso születésekor az apja, Marcellino harminchárom éves volt, anyja pedig harmincöt. Marcellino, aki gyakran a bort választotta a nyomor enyhítésére, műszerész szakmunkás volt egy gyapotmagolaj- és tisztítottborkő-gyárban. Anyja, Anna Caruso nagyon vallásos volt, így gyakran ellátogatott a közeli templomba. Egy ilyen templomlátogatás mentette meg Enrico életét, ugyanis az anyjának elapadt a teje és nem tudta táplálni a csecsemőt, azonban egy épp a templomban jótékonykodó arisztokrata nő, akinek nemrég halt meg hasonló korú gyereke, felajánlkozott szoptatós dajkának. Így Enrico legtöbb testvérével ellentétben megélhette a felnőtt kort. A grófnő az elválasztás után is figyelemmel kísérte: ő tanította írni, olvasni, és pénzzel is segítette a családot.

Enrico születése után a Caruso házaspárnak még három gyereke született. A közvetlenül Enrico után született gyermek, egy kisfiú korán meghalt, majd 1876-ban született Giovanni, aki hosszú évekkel túlélte bátyját, utolsónak pedig egy Assunta nevű leány. Ezután a család egy tágasabb ingyenlakáshoz jutott Signor Meuricoffre bérházában, a Santa’Anna alle Paludi kerületben, de Anna Caruso ekkor azonban már nagyon beteg volt. Enrico imádta anyját, ezért sokat segített neki: vödörszám hordta helyette a vizet, és sokat tréfálkozott, hogy az egyre betegebb asszonyt felvidítsa.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Születésének 150. évfordulóján javasolom Enrico Caruso cikkét. – Hkoala 2023. január 2., 09:38 (CET)

9. hét

február 27. 0.00 és március 2. 11.59 között: Doggerbanki csata (1915)

A jelölt cikk: Doggerbanki csata (1915) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Német csatacirkálók útban a Doggerbank felé: előtérben a Derfflinger, középen a Moltke, elől pedig a Seydlitz halad

A doggerbanki csata az 1915. január 24-én lezajlott tengeri ütközet volt a Dogger-pad (Doggerbank) közelében az első világháború során brit és német csatacirkáló-kötelékek között, melynek során egy német hadihajó, a Blücher elsüllyedt.

A csatához az vezetett, hogy a német hadvezetés a britek 1915. január 19-ei Északi-tengeren végrehajtott előretörésére válaszul hasonló hadműveletet hajtott végre a csatacirkálóival január 24-re a Dogger-pad irányába. A célja ezzel az volt, hogy egyfajta elterelő hadműveletként leplezzék az északi-tengeri német haderő átmeneti meggyengülését, ami abból adódott, hogy a Nyílttengeri Flotta számos egysége karbantartások illetve a Balti-tengerre való átvezénylés miatt nem volt bevethető a térségben. A brit hírszerzés tudomást szerzett a németek tervezett hadműveletéről és a brit flotta nagy része kihajózott az elfogásukra. Az előőrsöt képező két brit csatacirkálóraj meglepte a csatahajóflotta biztosítása nélkül kifutó kisebb német köteléket a küldetésének végpontján, a Dogger-pad nyugati felén. A németek megpróbáltak visszavonulni a túlerő elől, de a több órán át tartó üldözés során a britek beérték és tűz alá vették őket. Előbb a német formáció végén haladó, de a csatacirkálóknál gyengébb és a fellépő meghajtási problémák miatt náluk jelentősen lassúbb Blücher páncélos cirkálót rongálták meg súlyosan, míg a németeknek sikerült a britek zászlóshajóját, a Lion csatacirkálót megrongálni és mozgásképtelenné tenni. Az elégtelen, félreérthető jeltovábbítás miatt a többi brit hadihajó felhagyott az üldözéssel, és mind a már leszakadt Blücher ellen fordult, így a többi német hajó elszakadhatott az ellenségtől és hazatérhetett.

A britek nem veszítettek el egyetlen hajót sem és élőerőben is csekély volt a veszteségük. A mozgásképtelenné váló Liont sikeresen hazavontatták és hónapokba telt a javítása. Rajta kívül a Tiger szenvedett még el kisebb károkat. A németek a Blücher páncélos cirkálót elveszítették, míg a Seydlitz súlyosabb, a Derfflinger kisebb károkat szenvedett. A Blücher legénységének többsége életét veszítette, a túlélői hadifogságba kerültek. Ez alapján az ütközetet brit győzelemként tartják számon, bár az összecsapás során kimondottan gyenge tüzérségi teljesítményt nyújtottak a hajóik és emiatt nem sikerült feltartóztatniuk és megsemmisíteniük a német köteléket a terveiknek megfelelően.

A brit hadvezetés a sikeres kimenetelű tengeri csata után úgy ítélte meg, hogy elhárult a – részükről tévesen feltételezett – kelet-angliai német partraszállás veszélye és az itt állomásozó katonaság egy részét a nyugati frontra irányították át. A doggerbanki csata hatására érezték továbbá úgy, hogy megkezdhetik saját partraszálló hadműveletüket a Földközi-tengeren a török partoknál (Dardanellák ostroma).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a most kiemeltté vált Doggerbanki csata (1915) cikket. – Hkoala 2023. január 23., 09:55 (CET)

március 2. 12.00 és március 5. 23.59 között: Selyem

A jelölt cikk: Selyem (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A selyemhernyó gubói

Selyemnek a köznyelv általában a hernyóselymet, a selyemlepke (Bombyx mori) mirigyváladékát nevezi; ez fontos textilipari nyersanyag. Tágabb értelemben selyem minden rovar a hernyóselyemhez hasonló mirigyváladéka. Ilyen például a vadselyem és a pókselyem is.

A hernyóselyem, a selyemhernyó mirigyéből kiváló finom, fényes, rugalmas szál, a textiliparban felhasznált állati eredetű szálasanyagok egyike. Szőhetőségét a kínaiak már időszámításunk előtt 3000 évvel felismerték. 2007-ben egy ásatáson Csianghszi tartományban egy sírban 2500 évesre taksált korú színes selyemszövet-darabot találtak. Feldolgozásának titkát 25 évszázadon át megőrizték. Igen fontos kereskedelmi cikk volt, amit a híres selyemúton (ami valójában több ágon is haladt Ázsián és Európán át) szállítottak egészen Rómáig. Ma is Kína a legtöbb selymet termelő ország: a világ összes hernyóselyem-termelése ma közel 100 ezer tonna, és ennek mintegy 72%-át Kínában állítják elő. A selyem ma is nagyon fontos szerepet tölt be ruházkodásunkban és a lakástextíliák (takarók, ágyneműhuzatok, kárpitanyag) között.

Az ismert kínai gondolkodó, Konfuciusz szerint a selyem története Kr. e. 2640 körülre nyúlik vissza. A legenda szerint ugyanis Hszi Ling Si kínai császárné véletlenül beleejtett a forró teájába egy selyemgubót, ami a hőtől meglágyult, és hosszú, finom fonalat eresztett. E véletlennek köszönhetően indult volna el világhódító útjára a hernyóselyem.

2009-ben a pakisztáni Harappában találtak olyan, radiokarbon-módszerrel Kr. e. 2450–2200 közé datált selyemszálakat, amelyeket más lepkefajok (Antheraea assamensis, Antheraea mylitta) hernyói szőttek — ez azt bizonyítja, hogy az Indus-völgyi civilizáció Kínától függetlenül ismerte a selymet. Némileg a különböző fajok szálainak feldolgozása is eltér egymástól. Ezeknek a lepkéknek a selymeit napjainkban nem használják.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Selyem cikket. – Hkoala 2023. február 6., 08:26 (CET)

10. hét

március 6. 0.00 és március 9. 11.59 között: G-Dragon

A jelölt cikk: G-Dragon (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

G-Dragon 2015-ben

G-Dragon (koreai írással: 지드래곤 Csiduregon; születési nevén: 권지용 Kvon Dzsijong, nyugaton Kwon Ji Yong; Szöul, 1988. augusztus 18.) dél-koreai rapper, énekes, dalszerző, szövegíró, táncos és zenei producer, a Big Bang együttes vezére.

Egy gyerekformációban lépett fel nyolcéves korában, majd az S.M. Entertainmentnél öt évig, azt követően a YG Entertainmentnél hat évig volt gyakornok, majd a Big Bang együttes két rapperének egyikeként debütált. Dalszerző-szövegíróként is közreműködik, az együttes több sikerdalának (például Haru haru, Last Farewell, Lies) is ő a szerzője. Tehetséges producernek tartják, a Korea Times „zseniális dalszerzőnek” nevezte. 2008-ban az egyik legjobb koreai zeneszerzőnek is megválasztották. Neve alatt 2022 áprilisával bezárólag összesen 174 dal szerepelt a dél-koreai szerzői jogvédelmi egyesületnél bejegyezve.

2009-ben szólóalbumot jelentetett meg Heartbreaker címmel, melynek kapcsán plágiumbotrányba keveredett. 2010-ben az együttes másik rapperével, T.O.P.-val közösen adta ki a GD & TOP című lemezt. 2012-ben önálló középlemezt adott ki One of a Kind címmel, 2013-ban pedig megjelent második stúdiólemeze, a Coup D’Etat.

G-Dragon öltözködési szokásai divatteremtőek hazájában. 2011-ben zenei eredményei és divatikon státusza miatt felkerült a CNN „50 ok, amiért Szöul a világ legjobb városa” elnevezésű listájára, a 30. helyen, egyetlen K-pop-előadóként. 2012-ben a Forbes Korea a kultúrára legnagyobb befolyást gyakorló negyven év alatti koreaiak listájában szerepeltette, a listában a legfiatalabbként.

Az Mnet összesítése szerint az előadó a legnagyobb privát vagyonnal rendelkező idolsztár Dél-Koreában.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a G-Dragon cikket. – Hkoala 2023. február 6., 08:30 (CET)

március 9. 12.00 és március 12. 23.59 között: Tiszaújlak

A jelölt cikk: Tiszaújlak (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Tiszaújlak főutcája az 1933-as árvíz idején

Tiszaújlak (ukránul Вилок [Vilok], szlovákul Výlok, németül Wylok) városi jellegű település Ukrajnában, Kárpátalján, a Nagyszőlősi járásban. A Tisza jobb partján terül el, érinti az ukrán–magyar határsávot, és itt válik határfolyóvá a Tisza. 1989-ben nyitották meg a Tiszaújlak–Tiszabecs határátkelőhelyet, amely nemzetközi, éjjel-nappal működő átkelőhely Ukrajna és Magyarország, illetve az Európai Unió között.

Első írásos említése 1304-ből való, ekkor Wylak (Ujlak) a Hont-Pázmány család birtokában volt. A települést a Hont-Pázmány nemzetség ugocsai ágának fennmaradt fiúága, az Újhelyiek 1770-ig birtokolták, amikor is a kincstár megvásárolta a birtokot. Tiszaújlak sokszor játszott fontos szerepet a magyar történelemben. A Rákóczi-szabadságharc egyik előzménye itt zajlott le, amikor Esze Tamás és csapata 1702 kora őszén megtámadta a tiszaújlaki sóházat. Ez a támadás a bécsi udvar reakcióját is kiváltotta. 1702. október 17-én a császár Szatmár vármegyének címezve rendeletet adott ki, hogy a katonaság segítségével fogják el és példásan büntessék meg a sóházat felprédáló parasztságot. Eszét hónapokon keresztül tartó üldöztetés után sem tudták elfogni.

Munkácson új, kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 3000 főre emelve a sereg létszámát.

1703. július 14-én itt vívták első győztes csatájukat a kurucok, a győzelem után a sereg átjutott a Tiszán. A győztes csata emlékére 1903-ban felállították a turulmadaras emlékművet. Ezt a nemzeti emlékhelyet azonban 1945-ben, a szovjet megszállás után felszámolták és csak 1989-ben állították helyre.

A nagyközség 3419 lakosának több mint 80%-a magyar anyanyelvű. Napjainkban két középiskolája van, ezek közül az egyik ukrán nyelvű. A településen öt vallási felekezet működik, mindnek van saját temploma, illetve imaháza.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Tiszaújlak cikket. – Hkoala 2023. február 27., 08:50 (CET)

11. hét

március 13. 0.00 és március 16. 11.59 között: Thermopülai csata (i. e. 480)

A jelölt cikk: Thermopülai csata (i. e. 480) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A csata helyszíne

A thermopülai csata (görögül: Μάχη τῶν Θερμοπυλῶν, Makhé tón Thermopülón) a görög és óperzsa hadsereg ütközete i. e. 480-ban, a Thermopülai-szorosban. A helyenként mindössze 14 méter széles szoros több mint 5 kilométer hosszan húzódott a tenger és a meredek hegyoldal között. Ezt az útvonalat csak a szinte járhatatlan hegyekben lehetett elkerülni, stratégiai jelentősége ezért óriási volt. Az idők folyamán három mesterséges akadályt, kaput is építettek a szűkületben – a középsőt 100 évvel korábban a phókisziak a thesszáliai invázió ellen. A Thermopülai név az ógörög „forró kapu” szóból származik, mivel több meleg vizű forrás is van a környéken.

A görög stratégák szerint a Thermopülai-szoros volt a legalkalmasabb hely, ahol védekezhettek az előrenyomuló perzsák ellen. Tisztában voltak azzal, hogy csak feltartóztatni tudják az ellenséget, de megsemmisíteni vélhetően nem, ezért Athén lakosságát kitelepítették, és igyekeztek minél több kárt okozni a támadóknak. A perzsa szárazföldi sereg a Thermopülai-szorosnál, a hadiflotta pedig Artemiszionnál ütközött először görög ellenállásba. A görögök a szorosban a hagyományos phalanx-hadállással kívánták visszaverni a perzsa lovasság balszárnyát.

A csata részletei nem ismertek pontosan, csak Hérodotosz néhány görög túlélő elbeszélése alapján készült leírásából. A csata előtt I. Khsajársá (I. Xerxész) öt napot várt, hogy a görögök elvonuljanak a területről, de azok maradtak, így megtámadta őket. Hérodotosz leírja, hogy a görög hopliták hosszú dárdával védekeztek, a perzsák pedig rövid dárdával és karddal támadtak, nagy veszteségeket szenvedve a három napos csatában. Az egyik legenda szerint a harmadik napon egy helyi görög pásztor, Ephialtész megmutatta a perzsáknak az Anopaia-ösvényt, amin átvágva a perzsa sereg a szoros bejáratát védő görögök hátába kerülhetett. Amikor Leónidasz belátta, hogy nem bírja tartani a szorost, elrendelte a teljes visszavonulást. Mintegy 700 theszpai harcos Démophilosz vezetése alatt megtagadta a parancsot, és tovább védekezett. Leónidasz testőrei, mintegy 300 spártai, 400 thébai és a theszpaiak – tehát mintegy 1400 katona, ellentétben a köztudatban elterjedt, mindössze 300 spártaival – ott maradt, egyesek szerint a dicsőségért, mások szerint azért, mert a perzsák a visszavonulás elhúzódása miatt elvágták menekülésük útját. A csata végén a thébaiak letették a fegyvert, a spártaiak és a theszpaiak egytől egyig elestek.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Thermopülai csata (i. e. 480) cikket. – Hkoala 2023. február 27., 08:55 (CET)

március 16. 12.00 és március 19. 23.59 között: Donnie Yen

A jelölt cikk: Donnie Yen (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Donnie Yen (kínai: 甄子丹) Kanton, Kuangtung (Guangdong), Kína, 1963. július 27.) kínai harcművész, színész, rendező, filmproducer és harckoreográfus.

Bár Kínában született, az Amerikai Egyesült Államokban, Bostonban nőtt fel, itt tanult harcművészeteket nagymester édesanyjától. 19 éves volt, amikor felfedezte tehetségét a Mátrix koreográfiájáról is híres Jűn Vó-pheng (Jyun Wo-peng). Számos filmben szerepelt Jackie Chan, Jet Li és Michelle Yeoh oldalán. A népszerű filmcsillag mára már Ázsiában a legjobban fizetett színészek egyike.

Főképp hongkongi alkotásokban játszik, az egyik legelismertebb hongkongi harcművészeti filmszínész és akciókoreográfus, bár sokáig Li és Chan árnyékában dolgozott. Legismertebb filmjei közé tartozik a Kínai történet 2., ahol negatív szereplőt játszott, a több nemzetközi díjra jelölt Hős, a valósághű akciójáról elhíresült SPL és a Flash Point, illetve az Ip Man-sorozat, amelyben Bruce Lee mesterét, Jíp Man (Yip Man)t alakította. Akciókoreográfusként Európában és Hollywoodban is dolgozott, például a német Fedőneve: Puma című sorozaton vagy az amerikai Penge 2. című filmen; koreográfusként számos díjat nyert el, többek között a kaszkadőröknek kiosztott nemzetközi Taurus-díjat is 2008-ban, a Flash Point koreográfiájáért. Házas; felesége Cecilia Cissy Wang szépségkirálynő. Két gyermekük van, Jasmine (2004) és James (2007).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Donnie Yen cikket. – Hkoala 2023. február 27., 08:58 (CET)

12. hét

március 20. 0.00 és március 23. 11.59 között: 1906-os francia nagydíj

A jelölt cikk: 1906-os francia nagydíj (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Szisz Ferenc, a verseny győztese

Az 1906-os francia nagydíj volt az 1906-os Grand Prix-szezon harmadik versenye, azonban az első mai értelemben vett nagydíj (franciául és angolul Grand Prix, németül Grosser Preis, olaszul Grande Premio, később Gran Premio).

A verseny a ma is komoly autósportélettel bíró Le Mans-ban, valamint a környező településeken, közúton zajlott. A Francia Automobil Szövetség által szervezett versenyt konkurenciának szánták a brit Gordon Bennett-kupával szemben. Egy kör a mai versenypályákhoz képest hihetetlenül hosszú, több mint 103 kilométer volt. Ezt az indulóknak tizenkétszer kellett megtenniük, ami összességében több mint 12 órájába telt a résztvevőknek.

A verseny leggyorsabb körét a hazai pályán versenyző Paul Baras futotta, azonban ő végül csak hetedikként zárt. A versenyt a magyar származású, ám ekkor már Franciaországban élő és a Renault alkalmazásában álló Szisz Ferenc nyerte. Második az olasz Felice Nazzaro, harmadik az ugyancsak francia Albert Clément lett. Szisz mindkettejüket több mint fél órával előzte meg, vagyis előnye körülbelül fél kör volt. A mögöttük célba érők hátránya már legalább másfél óra volt, vagyis Szisz a másik két dobogóson kívül mindenkit lekörözött. Érdekesség, hogy a harmincnégy indulóból végül csak tizenegyen értek célba.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az 1906-os francia nagydíj cikket. – Hkoala 2023. február 27., 09:01 (CET)

március 23. 12.00 és március 26. 23.59 között: 937-es busz (Budapest)

A jelölt cikk: 937-es busz (Budapest) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A meghosszabbított útvonal a Vörösvári út (Bécsi út) környékén

A budapesti 937-es jelzésű autóbuszok a Közvágóhíd és a Vörösvári út megállóhelyek között közlekednek. Az éjszakai autóbuszvonal az óbudai Táborhegy térségét látja el. A vonalat a fővárosi éjszakai autóbusz-hálózat részeként a Budapesti Közlekedési Zrt. üzemelteti. Éjszakánként egy irányban egyetlen járat közlekedik, kizárólag magaspadlós szólóbuszokkal – a vonal második szakaszán csak az igény bejelentése után.

Budapest éjszakai autóbuszvonal-hálózata 2005. szeptember 1-jén jelentősen átalakult, kibővült, majd 2006. november 3-án öt új vonalat hoztak létre, további négyet pedig meghosszabbítottak. A 901-es vonal leágazásaként, meghosszabbításaként ekkor alakították ki a 937-es vonalat. A második vonalszakasz lényegében a nappali 137-es vonal egy részével azonos. Ezt a sajátos, Y alakú hurkot két korábbi vonal, a 37E és 37M összevonásával hozták létre. Az Erdőalja úti és a Máramaros úti buszfordulókat (ezekre utalt az E, illetve M jelzés) az 1950-es, 1960-as években építették ki.

Ezen a gyér forgalmú szakaszon rugalmas (más néven igényvezérelt) közlekedési rendszert vezettek be: az autóbuszok az Y alakú vonal két ága közül csak azt járják be, amelyről ezt az utazni kívánók kérik – a járművön az autóbusz-vezetőtől vagy telefonon a fődiszpécsertől – az ehhez hívható telefonszámot a megállókban elhelyezett menetrendi tájékoztatókban ismertetik.

A 937-es vonal a részben rögzített útvonalú, fix menetrendű, nyílt rendszerű, a hagyományos tömegközlekedést kiegészítő rugalmas közlekedési rendszerek csoportjába tartozik. Alakja szerint a hurokban végződő, részleges körirányú autóbuszvonalak közé sorolható.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a 937-es busz (Budapest) cikket. – Hkoala 2023. február 27., 09:03 (CET)

13. hét

március 27. 0.00 és március 30. 11.59 között: Szu–22

A jelölt cikk: Szu–22 (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Szu–17, a Szu–20 és a Szu–22 (NATO-kódja: Fitter) szuperszonikus, egyhajtóműves, változtatható nyilazású szárnyú harcászati vadászbombázó repülőgép-család, melyet a Szu–7 továbbfejlesztésével a OKB Szuhoj hozott létre a Szovjetunióban az 1970-es évek elejére, a szárazföldi csapatok harcának támogatására. A Szu–17 típusjelzést a Szovjetunióban hadrendbe állított gépekre használták, a Szu–20 és 22 a külföldre exportált gépek jelzése volt. A viszonylag erős fegyverzetű repülőgépet számos országba exportálták, több fegyveres konfliktusban is részt vett. A Magyar Néphadseregben és Honvédségben 1984-től 1997-ig egy századnyi repülőgép állt hadrendben.

A Szu–17 egyhajtóműves, hagyományos aerodinamikai elrendezésű, változtatható szárnynyilazású, középszárnyas repülőgép. A félszárnyak csak a külső kétharmadának nyilazási szöge változtatható. A fix részen és a törzs alatt helyezték el a fegyverfelfüggesztő csomópontokat. A félszárnyak mozgatható részén a belépőélen orrsegédszárnyat, a kilépőélen csűrőlapokat, belső részükön fékszárnyat helyeztek el. A fix szárnyrész kilépőélén kétrészes fékszárny van. A vízszintes vezérsíkok teljes egészében kitéríthetőek, és magassági kormányként szolgálnak, az egyetlen, nyilazott függőleges vezérsíkon helyezték el az oldalkormányt. A törzs hátsó részén, a szárny és a vízszintes vezérsíkok között négy törzsféklap van.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Szu–22 cikket. – Hkoala 2023. február 27., 10:06 (CET)

március 30. 12.00 és április 2. 23.59 között: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság

A jelölt cikk: Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az államalakulat térképe

A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság (szerbül: Српско-мађарска република Барања-Баја vagy Srpsko-mađarska republika Baranja-Baja) rövid életű bábállam volt, amelyet 1921. augusztus 14-én hoztak létre a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság protektorátusaként, a szerb hadsereg által annektált, de a trianoni békeszerződésben nem a délszláv királyságnak ítélt területen.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918 októberi összeomlását követően Baranya területe a szerb hadsereg ellenőrzése alá került, s az újvidéki polgári közigazgatás hatáskörébe tartozott. A Kun Béla vezette Magyarországi Tanácsköztársaság 1919 nyarán bekövetkezett bukása után a fehérterror elől Budapestről számosan menekültek Baranyába, ahol Pécs akkori polgármestere, a korábbi hírhedt hadügyminiszter, Linder Béla menedékjogot adott nekik.

A párizsi béketárgyalásokon Baranyát döntően Magyarországnak ítélték. Ennek a döntésnek a szerbek és a szocialisták nem örültek, és folytatták az agitálást a visszacsatolás ellen. Végül utolsó kísérletképpen 1921. augusztus 14-én egy népgyűlésen Dobrovits Péter festő több ezer ember előtt javasolta egy független állam kikiáltását. Az új ország kormányának élére Dobrovitsot választották. Az új államszervezetet azonban nemzetközileg nem ismerték el. A köztársaság csupán a szerb hadsereg védelmét élvezte, annak baranyai kivonulását követően a Nemzeti Hadsereg vonult be a területre, és ez a köztársaság végét jelentette.

A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság sorsa hasonlít a szlovén dominanciájú, 1919-ben deklarált Vendvidéki Köztársaságéhoz.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság cikket. – Hkoala 2023. február 27., 10:09 (CET)

14. hét

április 3. 0.00 és április 6. 11.59 között: Közönséges barázdásbálna

A jelölt cikk: Közönséges barázdásbálna (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A közönséges barázdásbálna (Balaenoptera physalus) az emlősök (Mammalia) osztályának a cetek (Ceatacea) rendjéhez, ezen belül a sziláscetek (Mysticeti) alrendjéhez és a barázdásbálna-félék (Balaenopteriidae) családjához tartozó faj. A sziláscetek alrendjébe tartozó közönséges barázdásbálna csaknem 27 méteres hosszúságával a kék bálna (Balaenoptera musculus) után a második legnagyobb, ma is élő állatfaj. Roy Chapman Andrews amerikai természettudós az 1910-es években a közönséges barázdásbálnát „a tengerek agárjának” tartotta, mivel amikor az állatot üldözőbe vették, áramvonalas testfelépítésével gyorsan és könnyedén menekült el.

Hosszú és karcsú teste hátán barnásszürke, hasoldalán világos színű. Jelenleg két érvényes alfaját különítik el, az egyik azonban két olyan populációra oszlik, hogy annak további felosztása is indokolttá válhat. A közönséges barázdásbálna csak a jéggel borított „mezőket” és az óceánokon levő üres, élettelen helyeket kerüli el. Az állományok legnagyobb sűrűsége a mérsékelt övezetekben és a sarkok körül található. A tápláléka rajokban élő kis halakból, kalmárokból és kis rákokból tevődik össze (mint amilyenek a Mysidacea-fajok és a krillek).

Mint a többi nagytestű bálnát, ezt a bálnafajt is nagy számban vadászták a 20. században, emiatt a veszélyeztetett fajok listájára került. 1904–1979 között a déli féltekén csaknem 750 000 közönséges barázdásbálnát öltek meg. Manapság már csak mintegy 15 000 példány él ezen a helyen. A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (International Whaling Commission, IWC) felfüggesztette e bálnafaj vadászatát, hogy megvédje a fajt a kihalástól. Ennek ellenére Izland és Japán nem hagyott fel vadászatukkal; 2009-ben Izland 125 közönséges barázdásbálnát ölt meg a vadászszezon alatt. 2008–2009 között Japán egyetlen példányt fogott a Déli-óceánban. Grönlandon a bennszülötteknek – hagyományaikra való hivatkozással – engedélyezték a bálnavadászatot. A világ közönséges barázdásbálna állománya összesen körülbelül 100 000–119 000 állatból áll. A hajókkal való ütközések és az ember által okozott zajok nehezítik e faj korábbi állományméretének a visszaállását.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Közönséges barázdásbálna cikket. – Hkoala 2023. február 27., 10:11 (CET)

április 6. 12.00 és április 9. 23.59 között: Guillain–Barré-szindróma

A jelölt cikk: Guillain–Barré-szindróma (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Guillain-Barré-szindróma - idegsérülés

A Guillain–Barré-szindróma (GBS), néha Guillain–Barré–Strohl-szindróma vagy Landry-típusú bénulás számos perifériás ideg egyidejű, gyorsan kifejlődő működési zavara (polineuropátia), típusosan az alsó végtagokban kezdődő, felszálló jellegű, szimmetrikus végtaggyengeséggel és zsibbadással. Nevét Georges Guillain és Jean Alexandre Barré francia orvosokról kapta, mert 1916-ban André Strohllal közösen ők írták le.

A perifériás idegrendszernek ez a betegsége, az immunmediált idegek hibás működése jellemzően valamilyen fertőzés hatására alakul ki. Sok beteg érzékelésének változását észleli vagy fájdalomról számol be. A lábizmok gyengeségét gyorsan (fél és két nap között) követi a kezeké. A szindróma károsítja a perifériás idegeket körülvevő mielint, aminek eredményeképp az idegi impulzusok átvitele a sclerosis multiplexhez hasonlóan megszakad. Az akut fázisban a betegség életveszélyessé válhat; körülbelül a betegek negyedének légzését mesterségesen, intenzív osztályon, géppel kell fenntartani. Néhány betegnél az autonóm idegrendszer működésének hullámzása veszélyes, abnormális szívveréshez és vérnyomáshoz vezethet.

A klinikai diagnózis többnyire a hasonló tüneteket okozó betegségek kizárásával, úgynevezett differenciáldiagnózissal állapítható meg; vizsgálatokkal kell igazolni, hogy a tüneteket nem más betegség okozza. Ilyen az ingervezetés és az agy-gerincvelői folyadék vizsgálata. Különböző típusait különböztetjük meg attól függően, hogy mely izmok gyengülnek el, mi az ingervezetési vizsgálat eredménye és milyen anti-gangliozid antitestek vannak jelen. Az intravénás immunglobulin vagy plazmaferezis folyamatos ápolással többnyire még a súlyos izomgyengeséget is teljesen gyógyítja, csak néhány betegnél marad vissza nehezebb járás, fájdalom és nehéz légzés. A betegség ritka; 100 000 emberből évente egy-kettő, tehát Magyarországon 100-200 ember kapja meg.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Az Egészség Világnapja (WHO), miatt szerintem jöhet ide. Andrew69. 2022. május 31., 17:52 (CEST)

15. hét

április 10. 0.00 és április 13. 11.59 között: Teresa Teng

A jelölt cikk: Teresa Teng (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Teng Li-csün (鄧麗君, Dèng Lìjūn, egyszerűsített: 邓丽君), ismert művésznevén Teresa Teng (Paocsung, 1953. január 29. – Csiangmaj, 1995. május 8.) tajvani énekesnő, színésznő, filantróp. Beceneve „Ázsia örök popkirálynője”; kulturális ikonná vált a mandopop műfajához való hozzájárulásával. Úgy szól a mondás, „ahol kínaiak vannak, ott Teresa Teng zenéje is jelen van”. Minden idők egyik legsikeresebb ázsiai művészének tartják.

Csaknem harmincéves pályafutása alatt Teng befolyásos és domináns énekessé vált Ázsia-szerte, főképp Kelet-Ázsiában, Délkelet-Ázsiában, és valamennyire Dél-Ázsiában is. Gyakran nevezik Ázsia első pop szupersztárjának. A kínai popzene egyik úttörője, nagy szerepet játszott a kínai zeneipar fejlődésében azzal, hogy a nyugati és keleti zenei stílusokat ötvözte. Dalai felváltották az akkoriban elterjedt forradalmi dalokat a szárazföldi Kínában, lefektetve a modern populáris kínai zene alapjait. Emellett Teng jelentős szerepet játszott a kínai nyelvű nemzetek közötti kulturális szakadék áthidalásában is, és ő volt az első művész, aki japán popdalok éneklésével összekötötte Japánt Kelet- és Délkelet-Ázsia nagy részével. Tajvanon híres volt arról, hogy katonákat szórakoztatott és nemzeti érzelmű dalokat énekelt. Hazájában a beceneve „a patrióta művésznő”, illetve „a katonák kedvese” volt.

Pályafutása során több mint 1700 dalt vett fel, 14 éves korától, és nem csak mandarinul, de hokkien nyelven, kantoniul, sanghaji dialektusban, japánul, indonézül, angolul és olaszul is énekelt. Dalait több száz művész dolgozta fel világszerte.

Az IFPI adatai szerint Teng lemezeiből 2010-ig több mint 48 millió példány fogyott (szárazföldi kínai adatok nem állnak rendelkezésre). 1986-ban a Time a világ hét legnagyobb énekesnője egyikének nevezte meg. 2007-ben bekerült a japán Koga Maszao Zenei Múzeum Popzenei Hírességek Csarnokába. 2009-ben egy kínai kormányzati portál által szervezett szavazáson 8,5 millióan választották meg „Kína legbefolyásosabb kulturális személyiségének 1949 óta”. 2010-ben, a nemzetközi nőnap alkalmából kínai sajtóorgánumok „a modern Kína legbefolyásosabb nőjének” választották meg.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az újonnan kiemelt Teresa Teng cikket. – Hkoala 2023. március 8., 14:35 (CET)

április 13. 12.00 és április 16. 23.59 között: Emma Watson

A jelölt cikk: Emma Watson (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Emma Watson

Emma Watson (Emma Charlotte Duerre Watson, Párizs, 1990. április 15.) angol filmszínésznő, modell, feminista aktivista és filantróp. Párizsban született, de már Oxfordshire-ban nevelkedett. Tanulmányait az oxfordi bentlakásos Dragon Schoolban kezdte, ahol előképzést tartanak a színészi pályára, túlnyomórészt 4–7 és 8–13 éves korosztályoknak, majd a Stagecoach Theatre Arts színészeti iskolában éneket és táncot tanult. Első jelentős szerepét az azonos című regényből készült Harry Potter és a bölcsek köve című filmben kapta, amelyben az egyik főszereplőt, Hermione Grangert alakította. Watsont 9 évesen választották ki Hermione szerepére, a korábbi években kizárólag iskolai darabokban játszott. 2001-től 2011-ig összesen nyolc Harry Potter-filmben szerepelt, Daniel Radcliffe és Rupert Grint oldalán. Watson a filmeknek köszönhetően számos díjat elnyert, és több mint 10 millió fontot keresett.

2007-ben Watson a Balettcipők című televíziós produkció egyik főszerepében tűnt fel, illetve a Kate DiCamillo könyve alapján készült 2008-as Cincin lovag című animációs film egyik szereplőjének kölcsönözte a hangját. 2010-ben az Egy hét Marilynnel című filmet forgatta Lucy szerepében, 2011 májusától pedig az Egy különös srác feljegyzéseit az Egyesült Államokban. Modellkedett többek között a Burberrynek és a People Tree-nek is, 2011-ben pedig a Lancôme reklámarca lett. 2012-ben az Egy különc srác feljegyzései című műben szerepelt és önmagát alakította az Itt a vége című darabban, ugyanebben az évben. 2014-ben a címszereplő lányát alakította a Noéban, 2017-ben pedig Belle-t alakította a Walt Disney nagy sikerű A szépség és a szörnyeteg élőszereplős filmadaptációjában.

Watson 2009-től 2014-ig a filmezés mellett, idejét megosztva folytatta tanulmányait: a Rhode Island-i Brown Egyetemre járt, 2011-ben pedig az Oxfordi Egyetemhez tartozó Worcester College-ban volt vendéghallgató. Végül 2014 májusában a Brownon szerzett diplomát angol irodalomból. 2014-ben a BAFTA az év brit művésze díjjal tüntette ki. Ugyanebben az évben lett az UN Women nevű esélyegyenlőségi szervezet jószolgálati nagykövete és segédkezett a HeForShe elnevezésű szolidaritási kampányban, ami a férfiakat szólítja fel arra, hogy támogassák a nemek közti egyenlőséget.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Emma Watson születésnapja (április 15) tiszteletére javaslom második alkalommal kerüljön a kezdőlapra. Andrew69. 2022. december 4., 11:25 (CET)

16. hét

április 17. 0.00 és április 20. 11.59 között: Műszaki textíliák

A jelölt cikk: Műszaki textíliák (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Üreges kelme

A műszaki textíliáknak nevezett textiltermékek napjainkban mind nagyobb jelentőségre tesznek szert, használatuk egyre terjed. Ennek oka, hogy az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság egyaránt erősen törekszik a környezetbarát technológiák alkalmazására, a megújuló erőforrások feltárására, a szerkezetek tömegének csökkentésére, az újrahasznosítás lehetőségeinek kihasználására. Mindennek a textilanyagok és textilszerkezetek sokhelyütt jól megfelelnek.

Terjedésük fontos tényezője, hogy a textilruhákat mind inkább az úgynevezett olcsó bérű ázsiai, dél-amerikai és észak-afrikai országokban gyártják, az európai és észak-amerikai textil- és textilruházati ipar ezért mind jobban zsugorodik, és jobbára csak a viszonylag kis sorozatban gyártott, esztétikus és minőségi ruhák, valamint a speciális termékek gyártásában őrzi pozícióit — ez utóbbiak közé tartoznak a műszaki textíliák is. Jelentőségüket az is mutatja, hogy 2010-ben a Nyugat-Európában előállított textiltermékek 43%-ából műszaki textíliát gyártottak, és a szakértők az elkövetkező időre a műszaki textíliák felhasználásának évi átlagban mintegy 3,8%-os növekedését várják.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a műszaki textíliák cikket. – Hkoala 2023. április 5., 07:04 (CEST)

április 20. 12.00 és április 23. 23.59 között: Kolozsvár várfalai és bástyái

A jelölt cikk: Kolozsvár várfalai és bástyái (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Hídkapu, előtte a Malomárok hídja; Veress Ferenc felvétele az 1860-as évekből

Kolozsvár várfalai és bástyái középkori eredetűek. Az első vár, amelynek helye vitatott, valószínűleg a 10. században épült, és a tatárjárásban pusztult el. A második, úgynevezett Óvárat a betelepített szász hospesek emelték a 13. század második felében, a harmadik vár a 15. században épült.

Az egyes bástyák védelme és javíttatása a városi céhek feladata volt, de szükség esetén a város is részt vett a költségek viselésében; súlyosabb károk javítására különadókat vetettek ki. A vár többször is szerepet kapott a 14–17. század háborúiban, majd a 18. században a fellegvári erődítmény felépítésével elvesztette harcászati jelentőségét. A 19. században a várfalak és bástyák nagyobb részét elbontották, az építőanyagot a város különböző építkezéseihez használták fel. A régi várból mindössze egy, az újabból öt bástya maradt fenn — jórészt csak a vár déli falon. A legjobb állapotú a Farkas utca végén található (utóbb Bethlen-bástyának nevezett) Szabók bástyája; ebben a 2007 és 2009 közötti felújítás után városi művelődési központot rendeztek be. Három kisebb bástya áll a Petőfi utcában (Avram Iancu): a Vargák bástyája, a 15. századinak feltételezett Asztalosok bástyája és a valószínűleg 16. századi Kőműves-bástya. A déli várfal maradványai a Fogoly (Potaisa) utcában láthatóak. A város kaputornyai közül egyedüliként a város északi falán 1574-ben emelt Szappany utcai kis kapu, más néven Takácsok tornya maradt fenn, mert a 19. században tűzoltótoronnyá építették át.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Kolozsvár várfalai és bástyái cikket. – Hkoala 2023. április 5., 07:08 (CEST)

17. hét

április 24. 0.00 és április 27. 11.59 között: Pripjaty (Kijevi terület)

A jelölt cikk: Pripjaty (Kijevi terület) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Pripjatyi látkép 2010-ben

Pripjaty vége

Pripjaty (ukránul: Прип'ять, oroszul: Припять) város Ukrajnában a Kijevi területen, a belarusz–ukrán határ közelében, Csernobil városától 16 km-re északra. Jelenleg elhagyatott szellemváros, mivel a tőle alig három kilométerre fekvő csernobili atomerőmű 4-es blokkja 1986. április 26-án felrobbant, és a város teljes lakosságát evakuálták. Pripjatyban nagyrészt az atomerőmű dolgozói éltek családjukkal — a 49 400 lakosból 15 406 gyermek és 16 562 nő; átlagéletkoruk 26 év volt.

A város első tervei még 1969-ben készültek. Az építkezés 1970. február 4-én kezdődött a Kopacsitól északra fekvő Szemihodi falu helyén kijelölt területen, ez a nap tekinthető az alapítás dátumának. Nevét 1972. április 14-én kapta a közeli Pripjaty folyóról. Az első iskola 1972 decemberében nyitotta meg kapuit. A városi rangot 1979-ben kapta meg.

1986. április 27-én, 36 órával az erőművi baleset után kezdődött a lakosság kitelepítése. Két és fél óra alatt 1225 autóbusszal, 360 teherautóval és a janovi vasútállomásról indított két, egyenként 1500 személyes vonattal evakuálták szinte a teljes lakosságot. Többségüket autóbuszokkal Kijevbe, majd onnan az újonnan megalapított Szlavutics városba szállították. 1986 szeptemberében a lakók egy gyors látogatásra visszatérhettek, hogy kisebb, könnyen mozdítható tárgyaikat magukkal vihessék.

1986 májusában és júniusában Pripjaty épületeinek külső felületét és az utakat többször lemosták, június végére a város területének mintegy 70%-án. Szeptemberben egyes részeit teljesen sugármentesítették, decemberre a töredékére csökkentve a szennyezést. A munkát a következő évben fejezték be. 1988-tól folyamatosan mérték a városban a radioaktivitást, legalább 10 évig speciális technikával rendszeresen mosták az utakat. Idővel a füvet és a földet is kicserélték.

1989-ben a lakásokat állagmegóvás végett még fűtötték, de 1990-re kikapcsolták a közműveket. A városban a hadseregen kívül csak a laboratóriumi méréseket végző személyzet maradt, de ők is csak 1998-ig. 2003-ban indult Pripjaty városának hivatalos honlapja, a pripyat.com, amelyen az egykori lakosokat próbálják megtalálni és közösségbe gyűjteni.

A hely máig megőrizte a szovjet városok 1970-1980-as évekre jellemző arculatát, mivel a baleset óta itt semmi nem változott. Bár a mérhető sugárzás nagy részét okozó cézium-137 izotóp felezési ideje 30 év, a lakosság visszatelepítése még hosszú ideig nem várható a felrobbant reaktor közelsége és az erősen szennyezett környezet miatt.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
A Csernobili atomerőmű-balesetre emlékezve ide javaslom másodszori megjelenéssel a Pripjaty (Kijevi terület) szócikkünket. Andrew69. 2022. október 2., 14:19 (CEST)

április 27. 12.00 és április 30. 23.59 között: SMS Emden (1908)

A jelölt cikk: SMS Emden (1908) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Emden Csingtao kikötőjében 1914 elején

Az SMS Emden a Császári Haditengerészet egyik könnyűcirkálója – korabeli német besorolás szerint kiscirkálója – volt, a kéttagú Dresden-osztály második tagja. Az 1906 és 1909 között épült hajó a nevét az északnyugat-németországi kikötőváros után kapta. A korábbi Königsberg-osztályú könnyűcirkálókhoz hasonlóan fegyverzetként tíz darab 10,5 cm-es löveget és két torpedóvető csövet kapott.

Szolgálati ideje nagy részét külhoni szolgálatban töltötte a kínai Csingtao kikötőjében állomásozó Kelet-ázsiai Hajóraj kötelékében. Az első világháború első hónapjaiban az Indiai-óceán északkeleti részén eredményesen vezetett cirkálóháborúja, legénységének lovagias magatartása és nagy feltűnést keltő, vakmerő vállalkozásai (madrászi rajtaütés, penangi csata) révén vált ismertté, a háború utáni brit sajtóban mint az "első világháború leghíresebb hadihajójáról" írtak róla. Tevékenységével az antant jelentős haditengerészeti erőit kötötte le és jelenléte számottevő fennakadást okozott a térség kereskedelmi forgalmában, miközben elsüllyesztette vagy elfogta az antant 17 kereskedelmi hajóját (összesen 70 825 BRT hajótérrel) és elsüllyesztett két ellenséges hadihajót.

Sikeres portyázásainak a balul sikerült kókusz-szigeteki akció vetett véget. November 9-én az itteni Direction-szigeten lévő kommunikációs állomás kiiktatására a hajó parancsnoka, Karl von Müller fregattkapitány egy partraszálló egységet indított útnak, miközben a cirkálóval a kikötő előtt várta a pár órásra tervezett rajtaütés végét. A sziget rádióállomása még jelezni tudta egy idegen hadihajó felbukkanását a kikötő előtt, a riasztás ellenőrzésére pedig épp a közelben elhaladó csapatszállító konvojból a Sydney ausztrál könnyűcirkálót küldték ki. A németeket váratlanul érte az ellenséges hadihajó felbukkanása. A kialakuló másfél órás tűzharc elején bár az Emden pontos sortüzeivel számos találatot elért ellenfelén, döntően nem tudta csökkenteni annak harcértékét. Az erősebben páncélozott, gyorsabb és nagyobb tűzerővel rendelkező ausztrál cirkáló ezután harcképtelenné tette az Emdent, melyet parancsnoka, hogy a legénységének túlélési esélyeit javítsa, az Északi-Keeling-sziget előtti korallzátonyon partra futtatta. A 376 főnyi legénységéből 133 fő veszítette életét az ütközet és az azt követő lövetés során, a többi hajótörött hadifogságba került.

A 47 tagú partraszálló egység Hellmuth von Mücke elsőtiszt vezetésével elkobzott egy szkúnert a Direction-szigeten, és még aznap este elhagyta a szigeteket. A német csapatnak Holland Kelet-India és az Arab-félsziget érintésével pár fő veszteséggel sikerült visszajutnia Németországba, ahol ünnepélyes fogadtatásban részesültek. A korallzátonyon partrafutott Emden hajótestét az erős hullámok hamar tönkretették. A maradványait az 1950-es években bontották le.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az SMS Emden (1908) cikket. – Hkoala 2023. április 19., 06:02 (CEST)

18. hét

május 1. 0.00 és május 4. 11.59 között: Altamura

A jelölt cikk: Altamura (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A katedrális

Altamura város (közigazgatásilag comune) Olaszország Puglia régiójában, Bari megyében.

A legendák szerint a mai város elődjét Aeneas egyik barátja alapította. Az ókori peucetius várost a 9–10. században a szaracénok teljesen elpusztították. Újjáépítését II. Frigyesnek köszönheti, aki egy várat építtetett és új falakkal erősített települést alapított az ókori város helyén. Impozáns katedrálisát ugyancsak az ő parancsára építették 1232 és 1247 között. A császár által adományozott előjogok elősegítették a város gazdasági fejlődését, így gyorsan Apulia egyik jelentős városává lépett elő. 1860-ban két hónapig Altamurában székelt Garibaldi helyi önkénteseinek a haditanácsa, és itt alapították meg Bari tartomány átmeneti kormányát. Olaszország egyesítése után egy időre Puglia fővárosa lett.

Altamura hírnevét világszerte híres kenyere alapozta meg — ezt a 16. század óta hagyományos eljárással készítik és oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel forgalmazzák. A város területén található Lamalunga-barlangban találták meg a 250 ezer éves altamurai ember maradványait, a De Lucia kőfejtőben pedig rengeteg dinoszaurusz-lábnyomra bukkantak. A leletek paleontológiai és történelmi értékét figyelembe véve a helyszíneket az UNESCO világörökség listájára javasolják. Altamura további nevezetessége a Santa Maria Assunta-katedrális, egyike Puglia egykoron királyi fennhatóság alá tartozó székesegyházainak.

A város Baritól nyugatra, a Murgia-fennsíkon, az Alta Murgia Nemzeti Park déli részén fekszik. Az óváros egy 468 méter magas domb tetején épült. A 19. századtól terjedt ki a környező síkvidékre, ami kedvezett a rácsos utcahálózat kialakításának. Az Altamurával szomszédos községek Bitonto, Cassano delle Murge, Gravina in Puglia, Grumo Appula, Matera, Ruvo di Puglia, Santeramo in Colle és Toritto.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
A Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon cikket ideiglenesen jelöltem erre a hétre; majd ha tudjuk a 2023-as Eurovízió Dalfesztivál dátumát, arra a hétre kellene átrakni. – Hkoala 2022. szeptember 6., 09:17 (CEST)

Megírtam a cikkajánlót ide: Sablon:Kezdőlap kiemelt cikkei/2023-19-2 – –[MrSilesian]^VK 2022. október 8., 10:02 (CEST)

Javasolom az Altamura cikket. – Hkoala 2023. április 19., 05:54 (CEST)

május 4. 12.00 és május 7. 23.59 között: Gerincvelő

A jelölt cikk: Gerincvelő (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Gerincvelő a gerinccsatornában

A gerincvelő (latinul medulla spinalis, görögül μύελος – müelosz) a gerincesek központi idegrendszerének része. Az agy közvetlen folytatásaként a csigolyák alkotta gerinccsatornában (canalis vertebralis) helyezkedik el az első és második ágyékcsigolya közötti szintig, tehát nem nyúlik végig a teljes csatornán. A férfiakban körülbelül 45 centiméter, a nőkben kb. 43 cm hosszú. Fő feladata a különböző érző ingerületek (mint például tapintás, hő, fájdalom) továbbítása a környezetből és a test belsejéből az agy felé és fordítva, az agy „parancsainak” továbbítása a perifériára (ezek elsősorban motoros parancsok). Ezenkívül képes olyan autonóm tevékenységekre is, mint például a reflexív.

Az agy és a gerincvelő együtt a központi idegrendszer (systema nervosum centrale). A csontos gerinc (csigolyaoszlop; columna vertebralis) magába foglalja és védi a gerinccsatornánál rövidebb gerincvelőt.

Az emberi gerincvelő kisujjnyi vastag, funkcionálisan szelvényezett szerv, ami a koponya öreglyukától (foramen magnum) húzódik az első vagy második ágyékcsigolyáig, és ott elvékonyodva, kúpszerűen végződik (conus terminalis). Közepén egy szűk központi csatorna (canalis centralis) fut végig. Ez agy-gerincvelői folyadékot (liquor cerebrospinalis) tartalmaz, és a negyedik agykamrával közlekedik. Alsó, kúp alakú végéből (conus medullaris/terminalis) vékony szál (filum terminale) vezet tovább a gerinccsatornában, de ez már nem tartalmaz idegsejteket (neuronokat), és felül éles határ nélkül megy át a nyúltvelőbe (medulla oblongata).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Gerincvelő cikket. – Hkoala 2023. április 19., 05:56 (CEST)

19. hét

május 8. 0.00 és május 11. 11.59 között: Ózdi Kohászati Üzemek

A jelölt cikk: Ózdi Kohászati Üzemek (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az ÓKÜ maradványainak légifotója

Az Ózdi Kohászati Üzemek (rövidítve: ÓKÜ) az észak-magyarországi iparvidék egyik legjelentősebb kohászati üzeme volt.

Gömörben a kohászat hagyományai sok évszázados múltra tekintenek vissza, amit a térség vasérc- és szénbányái, illetve a fában gazdag erdőségek magyaráznak. Az iparszerű vaskohászat az 1700-as évek elején, a Rákóczi-szabadságharchoz kapcsolódóan indult fejlődésnek. Az első fontos vaskohászati egyesülések a Murányi Unió és a Rimai Coalitio voltak, amelyek az 1800-as évek első évtizedében alakultak meg. A kis vállalkozások azonban ezután sem voltak igazán életképesek, és ez a termelőerők további koncentrációját igényelte. Némi késedelmeskedést és szervező munkát követően 1845-ben jött létre a Gömöri Vasművelő Egyesület, a két korábbi egyesület és néhány más vasiparos részvételével. Az új társulás Ózdon épített új gyárat, és lényegében ezzel született meg az ózdi vasgyártás. Az iparágban fokozatosan kibontakozó verseny, a hatékonyság és egyéb okok miatt szorosabb fúzióra volt szükség, és 1852-ben, immár az ózdi gyár részvételével, megalakult a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület. A szervezetben az ózdi gyár fokozatosan egyre hangsúlyosabb szerepet kapott. A társaság tevékenysége felvirágzott, komoly műszaki fejlesztéseket hajtottak végre, és tiszta nyeresége pár év alatt megtöbbszöröződött.

Az Ózd környéki eseményekkel hozzávetőleg párhuzamosan Salgótarjánban is hasonló törekvések valósultak meg, és 1868-ban megalakult a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat. Az idők folyamán többször felvetették a két gyár koalícióját, amire azonban csak 1881-ben került sor: ekkor alakult meg a „Rima”, azaz a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt., a kor vaskohászati mamutvállalata. 1898–1900-ban az rt. gyárai az ország nyersvastermelésének közel 44%-át, az acélgyártás 44%-át, a hengerelt acéláru 44%-át adták. Az első világháború és a trianoni békeszerződés miatt a társaság is nehéz helyzetbe került, de – a jelentős nyersanyagproblémák ellenére – viszonylag rövid idő alatt helyreállt a termelése. A folyamatos műszaki fejlesztés, korszerűsítés és új termelő egységek beállítása révén egyre sikeresebben termeltek, amit a második világháború előtti fokozódó megrendelések is erőteljesen segítettek.

A „Rimát” 1946 végén államosították, majd az ózdi gyárból nemzeti vállalat (ÓNV) lett, az Ózdi Kohászati Üzemek nevet pedig a gyár 1950-ben vette fel. Az erőltetett iparosítás évei következtek, és Ózd helyzetét meghatározta a közeli diósgyőri Lenin Kohászati Művek, de különösen az új beruházásként épülő és fejlődő Dunai Vasmű léte. Az 1960-as évek elején nagy műszaki fejlesztéssorozat történt a gyárban, ami kiterjedt a metallurgiai (nyersvas- és acélgyártás) és a hengerlési vonalra, de a kiegészítő tevékenységekre is. Később, az 1970-es évek elején tovább folytatták az új beruházásokat: korszerű folyamatos öntőművet (FAM) és modern rúd- és dróthengerművet (RDH) építettek. Az ÓKÜ a rendszerváltást követő éveket nem tudta eredményesen kezelni, a privatizáció csak az RDH esetén volt sikeres (a gyár többi részét lebontották): az Ózdi Acélművek Kft.-t a német Max Aicher GmbH & Co. vette meg, amely miniacélmű telepítésével viszi tovább az ózdi acélgyártó hagyományokat.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az Ózdi Kohászati Üzemek cikket. – Hkoala 2023. április 19., 06:10 (CEST)

május 11. 12.00 és május 14. 23.59 között: Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

A jelölt cikk: Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az Eurovíziós Dalfesztiválok magyar résztvevői (balról jobbra: Rúzsa Magdi, Wolf Kati, Pápai Joci, Kállay-Saunders András, ByeAlex és az AWS

Magyarország az Eurovíziós Dalfesztiválokon összesen tizenhét alkalommal vett részt 1994 és 2019 között (ebből tizennégyszer a döntőben), és további két alkalommal (1993-ban és 1996-ban) részt vett a selejtezőkön. Az ország számára a debütálás éve mindmáig a legsikeresebb részvételnek számít, ugyanis 1994-ben Bayer Friderika a negyedik helyezést érte el. Összesen öt alkalommal sikerült a legjobb tíz között végezniük a magyaroknak: Kállay-Saunders András 2014-ben ötödik, Pápai Joci 2017-ben nyolcadik, Rúzsa Magdi 2007-ben kilencedik, míg ByeAlex 2013-ban tizedik lett. A 2004-ben bevezetett elődöntős rendszerben a magyar versenyzők tízszer jutottak tovább a döntőbe, míg háromszor ez nem sikerült. A legrosszabb eredményt 2008-ban Csézy érte el, aki az elődöntő utolsó helyén végzett.

Az Eurovíziós Dalfesztivált az országban 2014-ig a Magyar Televízió közvetítette, majd 2015 és 2019 között a Duna Média Duna csatornáján volt látható. A dalfesztiválon való indulás alapfeltétele, hogy a televíziótársaság tagja legyen az Európai Műsorsugárzók Uniójának. A Magyar Televízió 1993-ban vált a szervezet tagjává, és 1994-ben tudott csatlakozni a versenyhez. A Duna Televízió 2010-ben közvetítette a versenyt és 2015 óta az egységes közmédia új főadójaként a Duna csatorna vette át ezt a feladatot az M1-től. Az MTVA a 2020-as Eurovíziós Dalfesztiváltól nem delegált versenyzőt a megmérettetésre. Az utolsó versenyző Pápai Joci volt a 2019-es Eurovíziós Dalfesztiválon, aki – az ország történetében harmadik alkalommal – az elődöntőből nem jutott tovább a verseny döntőjébe.

2011 és 2018 között sorozatban nyolc alkalommal jutott tovább a magyar előadó az Eurovíziós Dalfesztiválok elődöntőjéből a döntőbe. Ezt a rekordot Görögország tartja még egyedüliként a versenyben: nekik ez 2008 és 2015 között sikerült minden évben. A dalfesztiváltól való visszalépést követően a Covid19-pandémia miatt elmaradt 2020-as Eurovíziós Dalfesztivált helyettesítő Eurovision: Europe Shine a Light című gálaműsort sem vetítették Magyarországon valamint a 2021-es Eurovíziós Dalfesztivál sem volt látható a közmédia csatornáin. 2006 óta ez volt az első év, amikor a dalfesztivált egyetlen hazai tévéadó sem tűzte műsorára. Az MTVA a későbbiekben sem helyezte kilátásba a visszatérést a dalfesztiválra, valamint nem kommunikálnak nyilvánosan semmit ezzel kapcsolatban. A műsor magyarországi kommentátora a rendszerváltás előtti időkben, valamint az 1990-es években Vágó István volt, majd 1998 és 2016 között tíz alkalommal Gundel Takács Gábor látta el ezt a feladatot.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Lásd itt: Sablonvita:Kezdőlap kiemelt cikkei/2023-18-1 –[MrSilesian]^VK 2023. április 25., 14:24 (CEST)

20. hét

május 15. 0.00 és május 18. 11.59 között: Tarbosaurus

A jelölt cikk: Tarbosaurus (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Tarbosaurus koponyája

A Tarbosaurus (jelentése 'rémisztő gyík') a tyrannosaurida theropoda dinoszauruszok egyik neme. Ázsiában élt a késő kréta kor végén, mintegy 70–65 millió éve: fosszilis maradványait Mongóliában, illetve töredékesebb formában Kínában találták meg. Bár számos faját nevezték el, a modern őslénykutatók csak egyet tekintenek érvényesnek, a T. bataart. Egyes szakértők azt állítják, hogy ez a faj valójában az észak-amerikai Tyrannosaurus nem ázsiai képviselője; ha ez igaz, akkor a Tarbosaurus nem érvénytelenné válik.

A Tarbosaurust és a Tyrannosaurust legalábbis közeli rokonoknak tekintik; egyes szerzők szerint azonban legközelebbi rokona a szintén Mongóliából leírt Alioramus. A legtöbb ismert tyrannosauridához hasonlóan a Tarbosaurus is két lábon járó, több mint egy tonnás húsevő volt, több tucatnyi nagy, éles foggal. Állkapcsának záró mechanizmusa meglehetősen egyedi volt; aránytalanul kicsi, kétujjú mellső lábai testméretükhöz viszonyítva a legkisebbek voltak a tyrannosauridák közül.

A Tarbosaurus nedves, folyókkal átszőtt síkságon élt. A tápláléklánc tetején álló csúcsragadozónak számított, és valószínűleg olyan, nagy termetű dinoszauruszokra vadászott, mint a hadrosauridák közé tartozó Saurolophus vagy a sauropodák közé tartozó Nemegtosaurus. A fosszilis rekordban gyakran feltűnő Tarbosaurust több tucatnyi leletből ismerjük; ezek közül sok a teljes koponya, illetve csontváz. Ezek a maradványok lehetővé teszik törzsfejlődésének, koponya- és agyszerkezetének vizsgálatát.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Tarbosaurus cikket. – Hkoala 2023. április 19., 06:15 (CEST)

május 18. 12.00 és május 21. 23.59 között: Kínai jóslócsont

A jelölt cikk: Kínai jóslócsont (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Jóslócsont a Sanghaji Múzeum anyagából

A kínai jóslócsontok vagy jóscsontok a kínai ókor történetének meghatározó jelentőségű régészeti leletei, a kínai írás első emlékei. Nevük kínaiul 甲骨 (csiaku (jiǎgǔ)). Túlnyomórészt szarvasmarha lapockacsontjából vagy teknőspáncélból készültek, főleg a Sang-dinasztia idején.

Szerepük a jóslás volt, a cleromantia vagy scapulomantia néven ismert csontjóslás kínai változatában. A jósok az isteneknek szánt kérdéseiket bronztűvel a csontra karcolták a korabeli kínai írásjegyekkel (jóscsont-írás, 甲骨文, csiakuven (jiǎgǔwén)) főleg a várható időjárásról és termésről, a dinasztikus fejleményekről, a katonai szerencse alakulásáról. Ezután a csontot addig hevítették, amíg az a hőtágulás következtében meg nem repedt. A jós az írás és a repedések viszonylagos helyzetéből vonta le következtetéseit, amiket gyakran ugyancsak a csonton rögzített. A Csou-dinasztia idején a cinóbertinta és az ecset vált kedveltebb eszközzé, ezért kevesebb csontokba karcolt szöveg maradt fenn, de felirat nélküli jóscsontok még egy ideig előkerülnek a leletekből.

A jóslócsontok a kínai írás régészeti leleteinek legkorábbi, nagyobb terjedelmű csoportja. A mintegy 100 000 eddig megtalált jóslócsont 4–5000 különböző írásjellel, összesen az írásjelek millióival utolérhetetlen jelentőségű adathalmaz.

A jóscsontok információinak együttese tartalmazza a Sang-dinasztia (Shang-dinasztia) egész genealógiáját. Ugyanazok a királynevek fordulnak elő rajtuk, mint amiket a kínai hagyomány is megőrzött, és ezzel megerősítették e dinasztia létezését, amit a 20. század elején még sok tudós kétségbe vont. A leletek egyúttal az i. e. 18–13. századra tolták ki a kínai írásbeliség kezdetét.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Kínai jóslócsont cikket. – Hkoala 2023. április 19., 06:18 (CEST)

21. hét

május 22. 0.00 és május 25. 11.59 között: László nápolyi király

A jelölt cikk: László nápolyi király (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

László nápolyi király

László nápolyi király (olaszul: Ladislao il Magnanimo di Napoli) (Nápoly, 1376. július 14. vagy 1377. február 15. – Nápoly, 1414. augusztus 6.) nápolyi király (1386 – 1414), Magyarországon Nápolyi Lászlóként ismert, Kis Károly magyar és nápolyi király fia, magyar trónkövetelő és ellenkirály.

Nápolyban apja magyarországi meggyilkolása után lépett trónra. A nápolyi Anjou-ház Durazzói ágának utolsó alakja. Küzdelmes, nagyrészt csatatereken eltöltött élete szorosan összefonódik a pápaság kritikus időszakának történetével. Hadjárataiban Róma és vele egész Itália megszerzésére és egyesítésére irányuló törekvés figyelhető meg. Magyarországon hosszú ideig jelentős párttal rendelkezett. 1403. augusztus 5-én Zárában magyar királlyá koronázták. Addigi tevékenysége – a magyar királyi cím felvétele, a főrendek levélben történő megkeresése, dalmát-horvát bánok kinevezése, adományozások, amnesztia hirdetése – valójában csak jogcímének és délvidéki pártjának fenntartására szolgált, ami a Zsigmonddal szemben feltörő elégedetlenség miatt néhány esetben – a Lackfiak 1396. évi balsikerű fellépése – ennél nagyobb látszatot keltett.

1403. évi sikertelen fellépése után, felismerve a két királyság egyesítésének – már elődei által is megtapasztalt – problémáit, érdeklődése teljesen Itália felé fordult. A már Johanna alatt bomlásnak indult balkáni – és később magyar – területeket jogai átengedésével és eladásával, céljai elérésére használta. Magyarországi kísérlete egyben a magyar Anjou-kor végét is jelentette, a győztesek által írt hazai történelem személyét és beavatkozását is homályos, kedvezőtlen színbe burkolta. Jellemét, hajlamait és politikáját tekintve a ház alapítójának, Anjou Károlynak vonásai ismerhetők fel benne. Hódításait utódai nem tudták megtartani.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a László nápolyi király cikket. – Hkoala 2023. május 8., 05:48 (CEST)

május 25. 12.00 és május 28. 23.59 között: Ligeti György

A jelölt cikk: Ligeti György (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Ligeti György Sándor (Dicsőszentmárton, 1923. május 28. – Bécs, 2006. június 12.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.

Tanulmányait a kolozsvári zenekonzervatóriumban, majd a budapesti Zeneakadémián végezte, Farkas Ferenc, Bárdos Lajos, Járdányi Pál és Veress Sándor tanítványaként. Tanulmányai elvégzése után népzenekutatással foglalkozott. Ösztöndíjasként Romániában több száz erdélyi magyar népdalt gyűjtött. 1950-től a budapesti Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést és ellenpontot tanított.

Az 1956-os forradalom leverése után a kölni rádióhoz került külső munkatársként. Itt megismerkedett Karlheinz Stockhausennel, aki nagy hatással volt művészetére. 1959-ben Bécsben telepedett le, és 1967-ben megkapta az osztrák állampolgárságot. Állandó résztvevője volt a darmstadti nyári mesterkurzusoknak, vendégtanárként oktatott a stockholmi Zeneművészeti Főiskolán. Tanított Berlinben és a kaliforniai Stanford Egyetemen is. 1973-ban Hamburgban telepedett le, ahol a helyi zeneművészeti főiskolán zeneszerzéstanári állást vállalt.

Stockhausen hatására szerezte 1958-ban első elektronikus művét, az Artikulationt. Ez a műve és a nagyzenekarra írt, 1961-es Atmosphères azonnal meghozta számára az ismertséget a nyugat-európai zenei életben. Ligeti azonban hamar kiábrándult az elektronikus zenéből, és ismét a hangszeres zene került figyelmének középpontjába. Zenéjének leginkább felismerhető vonása valamiféle neodadaista érzékenység a humor és az abszurd iránt, ami kendőzetlenül mutatkozik meg olyan darabokban, mint a Poème symphonique, amelyben száz metronóm ketyeg egyszerre, mindegyikük más tempóra beállítva, míg végül csak egy marad. Másik jellemzője Ligeti zenéjének a meccanico mozgástípus, ami azt jelenti, hogy a zene gépszerű, hangzásában mechanikus és precíz. A zene lényege: a zenész úgy játszik a hangszeren, mintha az egy gép lenne. Az elektronikus zenével végzett kísérleteinek eredményeképp szakított ama felfogással, hogy a zenét diszkrét hangokból összerakott dallamokból-akkordokból állítsa össze, ehelyett egy képlékeny hangmassza mozgatására koncentrált. Ennek leírására vezette be a mikropolifónia fogalmát. Élete kései szakaszában zenéjében megjelent a metrika, majd a harmónia is.

Egyetlen operáját – amely világhírűvé vált – 1978-ban írta Le grand macabre címmel, ősbemutatója 1978-ban Stockholmban volt. A Hieronymus Bosch festménye nyomán komponált művet azóta bemutatta a világ számos jelentős operaháza. Műveit a nyugati avantgárd zene mellett a magyar muzsika is jellemzi. 1978-as Hungarian Rock és Passacaglia ungherese című műveiben magyar hangzást idéz modern eszközökkel. Számos művét (Lontano, Lux Aeterna, Requiem) mozifilmekben is felhasználták (2001: Űrodüsszeia, Ragyogás stb.).

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Születésének 100. évfordulóján javasolom Ligeti György cikkét. – Hkoala 2023. január 2., 09:32 (CET)

22. hét

május 29. 0.00 és június 1. 11.59 között: Pásztázó elektronmikroszkóp

A jelölt cikk: Pásztázó elektronmikroszkóp (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Pásztázó transzmissziós elektronmikroszkóp

A pásztázó elektronmikroszkóp (PEM) olyan elektronoptikai eszköz, amely a vizsgált tárgy felszínének meghatározott területét irányított, vékony elektronnyalábbal pontos minta szerint végigpásztázza, az elektronsugár és a tárgy kölcsönhatásából származó jeleket erre alkalmas detektorokkal érzékeli, és ezeket megfelelően feldolgozva, az elektronsugár mozgásával szinkronizálva képileg (esetleg más formátumban, például spektrum) kijelzi. Mivel az elektronsugár és a tárgy kölcsönhatásaként számos, az anyag adott felületére jellemző típusú jel keletkezik, lehetővé válik a minta különböző tulajdonságainak képszerű megjelenítése, vagy a vizsgált anyag tulajdonságainak, a vizsgálati terület helyének – képileg is azonosítható – meghatározása. Ilyen módon a vizsgált anyag alaki (morfológiai) sajátosságain túlmenően, a készülék felszereltségétől függően számos más tulajdonság is vizsgálható lehet (például a kémiai összetétel). Mindezek ellenére a pásztázó elektronmikroszkóp legáltalánosabban felhasznált sajátossága az, hogy a vizsgált anyagok felszínének alaki tulajdonságairól nagy felbontású és nagyítású, ugyanakkor nagy mélységélességű képet tud alkotni.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Pásztázó elektronmikroszkóp cikket. – Hkoala 2023. május 8., 05:51 (CEST)

június 1. 12.00 és június 4. 23.59 között: Big Bang (dél-koreai együttes)

A jelölt cikk: Big Bang (dél-koreai együttes) (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Big Bang 2012-ben

A Big Bang vagy BIGBANG (hangul: 빅뱅) 2006-ban alakult népszerű dél-koreai popegyüttes, tagjai G-Dragon, Taeyang, Daesung, 2019-ig Seungri és 2023-ig T.O.P. 2011-ben az együttes kiadója, a YG Entertainment bevételeinek mintegy 30%-át adta. A Big Bang rajongóinak elnevezése VIP, a zenekar azonos című kislemeze után, a hivatalosan regisztrált VIP-k száma körülbelül 300 000.

Az együttes tagjait egy válogató során választották ki, amelyet az egyik koreai televízió is közvetített. Eleinte hiphoppal és R&B-vel foglalkoztak, később erőteljesen befolyásolni kezdte dalaikat az elektronikus zene. G-Dragon számos dicséretet kapott az együttesben folytatott dalszerzői tevékenysége miatt. Innovatívnak és a K-pop megújítóinak tartják őket, akik befolyással vannak a koreai divatra is. Az együttes a dél-koreai termékreklámok egyik legnépszerűbb szereplője. A Big Bang az első külföldi együttes, amely elnyerte a Japán Kábeltelevíziós díjat a legjobb új együttes kategóriában, és az első dél-koreai együttes, amely a Japan Records-elismerésben részesült. 2011-ben az MTV Europe Music Awardson elnyerték a legjobb nemzetközi előadó címet, a nyertesek közül a Queent leszámítva a Big Bang volt az egyedüli nem észak-amerikai előadó. Ugyanebben az évben Tonight című albumuk az amerikai Billboard világzenei toplistájának harmadik helyén szerepelt, az amerikai iTunes Store popzenei toplistájának 9. helyén debütált, megelőzve Lady Gagát, az albumok toplistáján pedig a 18. helyen szerepelt.

2012-ben Alive című középlemezük Blue című videóklipjét öt nap alatt nyolcmilliószor nézték meg a YouTube-on. A dal minden koreai slágerlistán első helyezést ért el. A Still Alive című újracsomagolt lemezük Monster című dala a megjelenését követő 24 órában hárommilliós nézettséggel rekordot állított fel, korábban egyetlen K-pop-videó sem ért el ilyen rövid idő alatt ekkora látogatottságot.

G-Dragon és Taeyang szólókarrierjükben is sikeresek, T.O.P., Daesung és Seungri pedig doramákban, illetve filmekben is szerepelnek.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Big Bang (dél-koreai együttes) cikket. – Hkoala 2023. május 8., 05:55 (CEST)

23. hét

június 5. 0.00 és június 8. 11.59 között: Sven Hedin

A jelölt cikk: Sven Hedin (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Sven Hedin

Sven Anders Hedin (Stockholm, 1865. február 19. – Stockholm, 1952. november 26.) svéd földrajztudós, térképész, felfedező, író. Apja, Ludwig Hedin Stockholm főépítésze volt. Húszéves korában hét hónapig házitanítóskodott Bakuban egy svéd családnál. Hazatérése előtt beutazta Perzsiát, és eljutott Bagdadig is. Tanulmányai befejezte után négy expedíciót vezetett Közép-Ázsiába, beutazta a mai Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület addig Európában ismeretlen vidékét és Tibetet. Útjai során felfedezte az 1500 éves Dandan Ujlik és Karadung romvárosokat Hotántól északkeletre a Takla-Makán sivatagban. Megtalálta a Boszten-tavat, Közép-Ázsia egyik legnagyobb belső tavát. Végighajózott a Jarkend-darja, a Tarim és a Koncse-darja folyókon. Pontos térképet készített a Tarimról, és behatóan vizsgálta a folyó alsó szakaszát. A Lop-sivatagot bejárva rátalált Loulanra, a Selyemút egykor fontos állomására a kiszáradt Lop-nór közelében. Hedin írt először a Lop-sivatagban talált jardangokról (szél által formált, agyagos kőzetekből álló tanúhegyek). Felfedezte a Transzhimaláját (róla nevezték – bár rövid ideig – Hedin-hegységnek), megtalálta a Brahmaputra, az Indus és a Szatledzs forrásvidékét. A Kínai nagy fal maradványaira bukkant a Tarim-medence sivatagjában. Bebizonyította, hogy a Lop-nór medre azért változott, mert a Tarim alsó szakaszának folyásiránya megváltozott. Tereptapasztalatai és térképvázlatai alapján készült el Közép-Ázsia pontos térképe. Saját fényképfelvételeivel, akvarelljeivel és rajzaival illusztrált izgalmas útibeszámolókat írt. A Sven Hedin-gleccser viseli nevét az Ellesmere-szigeten Nunavut közelében, a Princess Marie Bay-től északra. A Hold egyik kráterét, a Hedin cratert róla nevezték el. A Gentiana hedini (encián), a Longitarsus hedini és Coleoptera hedini (bogarak), a Fumea hedini Caradja (pillangók), a Dictyna hedini (pókok), a Tsaidamotherium hedini (fosszília) és a Lystrosaurus hedini elnevezések a kínai tudósok elismeréséről és tiszteletéről tanúskodnak.

Hszincsiang és Tibet legjobb ismerőjének tartották. Uralkodók, politikusok és földrajzi társaságok versengtek, hogy találkozzanak vele, és értékes információkat szerezzenek Ázsia ezen részeiről. Számos kitüntetéssel jutalmazták, és anyagi támogatást is kapott felfedezőútjainak finanszírozására. 1902-ben örökletes nemesi rangot kapott. 1905-ben a Svéd Királyi Tudományos Akadémia, 1909-ben a Svéd Hadtudományi Akadémia tagja lett, és szavazata volt a Nobel-díj Bizottságban. A Porosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai közé. Kívánsága szerint halála után létrehozták a Svedin Hedin Alapítványt. Életművét beárnyékolta politikai állásfoglalása: szimpatizált a nemzetiszocializmus eszméivel; többször is találkozott Hitlerrel.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Sven Hedin cikket. – Hkoala 2023. május 8., 06:02 (CEST)

június 8. 12.00 és június 11. 23.59 között: Császári és Királyi Haditengerészet

A jelölt cikk: Császári és Királyi Haditengerészet (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

SMS Szent István

A Császári és Királyi Haditengerészet (németül kaiserliche und königliche Kriegsmarine vagy k. u. k. Kriegsmarine, esetleg Österreichische Marine) az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészete, amely magával a Monarchiával egy időben, 1867-ben jött létre. Ekkor nevezték át a Császári Haditengerészetet Császári és Királyira, ami azt jelentette, hogy a Magyar Királyság is jelentős szerepet vállalt a további fejlesztésekben. A 20. század elejéig jelentős erőt ugyanis nem képviselt, de onnantól a Monarchia erőteljesen fejleszteni kezdte. Tetőpontját az első világháborúra érte el, mikor is a világ hatodik legnagyobb flottájává vált. A háború végéig jelentős erőt képviselt, de 1918-ban megszűnt és utolsó parancsnoka a horvát származású Maximilian Njegovan tengernagy volt.

Az 1867-es kiegyezéskor a Császári-Királyi hajóhad a következő hadihajókból állt : 1 csavargőzös sorhajó, 7 csavaros páncélos fregatt, 8 kisebb csavaros fregatt és korvett, 13 csavaros ágyúnaszád, 16 kerekes ágyúnaszád, valamint 14 különböző rendeltetésű tengeri kerekes gőzös, vagyis összesen 59 gépi meghajtású hajó. Ezenkívül volt még 34 említésre méltó vitorlás vagy evezős hadihajója, közöttük 2 fregatt, 2 korvett, 7 brigg és 4 goelett. 1914-ben a császári és királyi hajóhadba 16 csatahajó, 9 cirkáló, 26 romboló, 77 torpedónaszád, 6 tengeralattjáró, 8 monitor és 6 őrjárónaszád tartozott.

Fiuméban működött a Császári és Királyi Haditengerészeti Akadémia és a költségek tekintetében 1918-ra 36 százalék fölé emelkedett a királyságra eső költségviselés terhe. 2016-ban a haditengerészet kötelékében szolgáló magyarok tiszteletére és a hősi halált halt magyar haditengerészek emlékére június 10.-ét az Országgyűlés emléknappá nyilvánította.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javaslom azért, mert június 10 az emléknapja és utoljára 2009-ben volt kezdőlapon. Andrew69. 2022. február 21., 18:07 (CET)

24. hét

június 12. 0.00 és június 15. 11.59 között: Innuendo

A jelölt cikk: Innuendo (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Queen együttes tagjai

Az Innuendo a brit Queen rockegyüttes tizennegyedik stúdióalbuma. 1991. február 4-én jelent meg, producerei David Richards és az együttes tagjai voltak. Ez volt az utolsó olyan nagylemezük, amelynek elkészítésében részt vett az akkor már nagybeteg, AIDS-ben haldokló Freddie Mercury énekes. Ahogy az előző albumuknál, úgy itt sem jelölték külön, ki melyik dalt szerezte, ami elmondásuk szerint nagyban csökkentette a feszültséget a tagok közt, és arra vezette őket, hogy a szokásosnál nagyobb együttműködésben írják a dalokat. Alapvetővé vált a szintetizátor használata a legtöbb dalban, néhol csak kisebb ismétlődő részeket, máshol egész hangszereléseket komponáltak a segítségével. Ettől függetlenül az együttes szerette úgy láttatni az albumot, hogy az kidolgozottságában a Queen 1970-es évekbeli stílusát idézi fel.

Az album hangulatára erősen rányomja a bélyegét Mercury egészségi állapota: némely dal kifejezetten komor hangulatú, már-már reménytelenséget sugall. Az előző albumaikhoz hasonlóan Mercury igen sokat dolgozott a dalok elkészítésén, és bár társai már az album felvételei előtt (más információk szerint közben) értesültek a betegségéről, tudatosan el akarták kerülni, hogy egy olyan zenei anyagot készítsenek, amely közvetlenül utal helyzetére. Az album egyes árnyalatai azonban finoman emlékeztetnek Mercury állapotára, bizonyos dalszövegek pedig a halála után kaptak különleges jelentőséget, úgymint a „The Show Must Go On” vagy a „These Are the Days of Our Lives”.

A megjelenésekor vegyes kritikákat kapott, a legtöbb magazin közepesre értékelte. A Rolling Stone szerint „úgy hangzanak, mintha eldöntötték volna, hogy meg sem próbálnak keménynek lenni, hisz annyi keménységben volt már részük életük során”, míg a The Times írója „grandiózusan közhelyesnek” nevezte. Ráadásul a sajtó inkább foglalkozott Mercury betegségével, mint a lemezzel. A kritikák ellenére sikeres volt a rajongók körében, és kislemezslágerek sora jelent meg róla, mint az „Innuendo”, a „Headlong”, vagy a „The Show Must Go On”. A Queen frontembere alig több mint fél évvel a lemez megjelenése után hunyt el.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az Innuendo cikket. Hkoala 2023. május 28., 07:10 (CEST)

június 15. 12.00 és június 18. 23.59 között: Méd Birodalom

A jelölt cikk: Méd Birodalom (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

I. Dárajavaus perzsa király tetteit, győzelmeit megörökítő relief és felirat

A Méd Birodalom (perzsául: Māda, ógörögül: Μηδία, Média, akkádul: Mādāya) ókori államalakulat volt Ázsiában, az Óperzsa Birodalom elődje. Ezt az államalakulatot tartják az első iráni birodalomnak, amely i. e. 8. századtól az i. e. 6. századig állt fenn. Egyes elméletek szerint kurd államalakulat volt az ókorban. A birodalom előtt a médek kis törzsekben éltek, de az Asszíria elleni háborúban szövetséget kötöttek, amivel egy katonailag erős, de belső szerkezetében gyenge monarchia rövid története kezdődött meg.

A birodalom alapítójának Daiakkut (görög Déiokész) tartják, akit a lakosok választottak meg döntőbírónak, majd később a birodalom királya lett. A név asszír forrásokban fordul elő, és az ott említett daiakku vagy dayukku nevet azonosítják a Hérodotosz által leírt Déiokésszel. Nem világos azonban, hogy az asszír források a területről, vagy annak uralkodójáról beszélnek-e. A birodalom létrejöttekor csak egy kis királyság volt a Kaszpi-tengertől délnyugatra, de Uvakhsatra (görögül II. Küaxarész) idején már a Közel-Kelet is az ő fennhatósága alá tartozott.

Az iráni népek a történelem során először egyesültek, és ezzel politikai egyensúlyt jelentettek Asszíriával és Babilonnal szemben. Az előbbi államot a médek később el is foglalták, továbbá ekkor vették fel a kapcsolatot a kis-ázsiai görög világgal. A Méd Birodalom i. e. 550-ben a perzsa felkeléssel összeomlott, utódja az Óperzsa Birodalom, amely gyakorlatilag megegyezik a médek államával, de már perzsa vezetés alatt hódított tovább.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Méd Birodalom cikket. – Hkoala 2023. május 28., 07:14 (CEST)

25. hét

június 19. 0.00 és június 22. 11.59 között: Diósgyőri Papírgyár

A jelölt cikk: Diósgyőri Papírgyár (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

A Diósgyőri Papírgyár védjegye

A Diósgyőri Papírgyár 1782-ben alapított magyar papíripari cég, amely az ország egyetlen bankjegy- és biztonságipapír-gyártó vállalata. Miskolc-Diósgyőrben, a Hegyalja út 203/1. szám alatt található, és Papíripari Múzeumot is működtet.

Diósgyőrben Martinyi Sámuel alapította a papírmalmot 1782-ben, és 1836-ig, haláláig vezette. Örökösei 1842-ben eladták az üzemet Fiedler Károly kassai kereskedőnek és társainak, akik már működésük elején megteremtették szakmai tekintélyüket a hazai papír-iparágban. Ennek következtében állami megrendeléseket kaptak, és termékeik kiváló minősége révén a 19. század második felében is sikerült az élen maradniuk.

A papírgyár új tulajdonosa 1879-ben Kolba Mihály iglói papíripari szakember lett. A gyárban sokáig megtartották a papírkészítés hagyományos módszerét, még az első hengerszitás papírgép 1890. évi termelésbe állítása után is fennmaradt a merítőszitás technológia. A papírgyár az 1900-as párizsi világkiállításon elnyerte a kiállítás nagy aranyérmét. A gyárban a századforduló idején komoly fejlesztésekbe kezdtek, megvásárolták a környező telkeket, új gyártelepet építettek, műszaki fejlesztéseket hajtottak végre. Az első világháború után azonban a vállalkozás nehéz helyzetbe került, és 1925 végén – a Magyar Nemzeti Bank pénzügyi közreműködésével és vezető szerepével – részvénytársasággá alakult. Az új struktúrában a cég sikerrel vészelte át a nagy gazdasági világválságot is. A második világháború idején a gyár egyik terméke volt az a rossz emlékű műbőrféleség, amelyet a katonák bakancsainak készítésére használták fel.

A háború után az államosítás volt a legfontosabb esemény a papírgyár életében. Az ötvenes években technikai korszerűsítések sorát hajtották végre, és a termelt mennyiség folyamatosan nőtt. 1963-ban a gyár a Papíripari Vállalat nevű tröszt része lett, ettől kezdve beindult a tömegtermelés, és megkezdődött a papírfeldolgozás is. 1990-ben, a rendszerváltás idején a gyár leányvállalat lett, majd 1993-ban a Pénzjegynyomda tulajdonába került, és azóta újra részvénytársaságként működik. A papírgyár mai tevékenysége a bankjegy-, okmány-, érték-, jegyalappapírok és vízjeles nyomópapírok, illetve biztonsági kartonok gyártására terjed ki.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Diósgyőri Papírgyár cikket. – Hkoala 2023. május 28., 07:17 (CEST)

június 22. 12.00 és június 25. 23.59 között: Vörös hiúz

A jelölt cikk: Vörös hiúz (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

vörös hiúz

A vörös hiúz (Lynx rufus) az emlősök (Mammalia) osztályának ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a macskafélék (Felidae) családjába tartozó faj.

Az állat Észak-Amerika két hiúz fajának az egyike; a másik a kanadai hiúz (Lynx canadensis). A vörös hiúz a pleisztocén kor közepén jelent meg, körülbelül 1,8 millió évvel ezelőtt. Tizenkét alfajával hatalmas területet ural. Előfordulása Kanada déli részétől Mexikó északi részéig tart, így az Amerikai Egyesült Államok nagy részén megtalálható. A vörös hiúz jól alkalmazkodó ragadozó emlős, mivel sokféle élőhelyen képes megélni, például erdőkben, erdőszéleken, félsivatagokban, mocsaras vidékeken, de városok mellett is. Bár az ember terjeszkedik az élőhelyén, a vörös hiúz állományok stabilak és egészségesek.

Bundájának színezete a szürkétől a barnásig változik. Pofáján érzékelőbajszok vannak. Pamacsos, fekete füleivel nagyon hasonlít a többi középméretű hiúzra. Ez a faj kisebb, mint a kanadai hiúz, amellyel elterjedési területének egy részén osztozik. A házi macskánál kétszer nagyobb, mellső lábain fekete csíkok láthatók, csonka farkának a vége fekete. Az angol neve (bobcat) a csonka farokra utal.

A vörös hiúz elegáns állat. Széles mancsain nesztelenül oson a területén, és villámgyorsan elkapja zsákmányát, például a nyulat. Emellett akár rovarokat, rókákat, házi macskákat, rágcsálókat, fiatal szarvasokat és halakat is elejt. A zsákmány kiválasztása élőhelytől, évszaktól és annak bőségétől függ. Mint a legtöbb macskaféle, a vörös hiúz is magányos és területvédő, bár egyes területeik fedik egymást. A terület határát karomnyomokkal, vizelettel és ürülékkel jelöli meg. Szaporodási időszaka télen és tavasszal van. A vemhesség körülbelül két hónapig tart.

Habár ezt a macskafélét sportból és bundájáért vadászták, állományai még mindig egészségesek, a külső hatásoknak ellenállók. A rejtélyes vörös hiúz számos indián mitológiában és európai telepes népmesében is szerepel.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom a Vörös hiúz cikket. – Hkoala 2023. május 28., 07:20 (CEST)

26. hét

június 26. 0.00 és június 29. 11.59 között: Agyhártyagyulladás

A jelölt cikk: Agyhártyagyulladás (vitalap | | hivatk | | | | | | | )  [frissítés]

A cikkajánló:  [frissítés]

Az alábbi cikkajánlót archiváltuk. Arra kérünk, hogy ezt az összefoglalót már ne módosítsd!

Az emberi koponyatető réteges felépítése és az agyhártya rétegei

Az agyhártyagyulladás (meningitis) az agyhártyáknak vagy agyburkoknak, azaz a központi idegrendszert körülvevő hártyáknak a gyulladásos megbetegedése, ami súlyos, életveszélyes állapot, és sürgősségi orvosi beavatkozást igényel. Gyógyulás után is nagyon gyakran maradandó idegrendszeri károsodásokhoz vezethet az agyhártyák összenövése, hegesedése miatt.

A megbetegedés kiváltó okát tekintve két fő csoportba osztható: ezek az élő kórokozókkal történt fertőzés okozta és az egyéb kórokok által kiváltott (nem fertőzéses) gyulladások. A kettő közül a mikroorganizmusok által okozott fertőzés a gyakoribb kórok. Vírusok, baktériumok, gombák, de a paraziták is okozhatnak gyulladást. A nem fertőzés okozta agyhártyagyulladás eredete lehet rákbetegség, a koponya fizikai sérülései, sugárzások, bizonyos vegyi anyagok, gyógyszerek vagy kábítószerek.

A fertőzéses agyhártyagyulladás okozója lehet többféle vírus. A gombák és paraziták által okozott betegség viszonylag ritka. Az agyhártyagyulladás második leggyakoribb okozói a baktériumok. Többféle baktérium okozhat agyhártyagyulladást, és a következmény ebben az esetben is igen súlyos lehet. A vírusokkal ellentétben szerencsére itt az antibiotikumok időbeni, intenzív és lehetőleg célzott alkalmazása teljes gyógyuláshoz is vezethet.

Az agyhártyagyulladás egyes okozói ellen védőoltás áll rendelkezésre; ilyen kórokozók a meningococcus és a pneumococcus baktériumok, valamint a mumpszvírus.

Megjegyzések, vita:  [frissítés]
Javasolom az Agyhártyagyulladás cikket. – Hkoala 2023. május 28., 07:24 (CEST)