Zsidai János
| Zsidai János | |
| Született | 1909. május 19. Karancskeszi |
| Elhunyt | 1980. szeptember 12. (71 évesen) Salgótarján |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | bányász |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1961) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsidai János (1909–1980) csapatvezető vájár a Nógrádi Szénbányászati Tröszt Szorospataki Bányaüzemében. 1961-ben megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát „a korszerű bányabiztosításban, valamint az ifjúság és a bányaszakemberek nevelésében elért kimagasló eredményeiért”.[1]
Élete
[szerkesztés]Zsidaiék heten voltak testvérek. Édesapja egy bányánál volt ácssegéd; korán elhunyt, ekkor János legidősebb testvére is mindössze 13 éves volt. Zsidai 12 évesen kezdett dolgozni egy majorban, ahol béres, gulyás és kocsis volt egyszerre.[2]
1929-től vájárként dolgozott. 1942-től egy éven át a fronton szolgált.[2]
Díjai
[szerkesztés]1954-ben Szocialista Munkáért Érdeméremmel, 1961-ben Kossuth-díjjal, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki.[1]
A Magyar Nemzet 1961. március 23-i cikke szerint „Zsidai János neve »márka«, fogalom ma a bányászok, csillések, vájárok, aknászok között.” Az újságcikk szerzője fontosnak tartotta kiemelni, hogy „azt a fiatalt, aki bejelenti: »Zsidainál tanultam«, minden brigád tárt karokkal várja”. Az újságíró szerint „a tekintélyt halk hangjával, csodálatos munkabírásával, hihetetlen szorgalmával, emberszeretetével, szakmai tudásával vívta ki”.[2]
Források
[szerkesztés]Külső hivatkozások
[szerkesztés]- Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 347. o. ISBN 963-05-4420-2
- Karancskeszi Kossuth-díjasa – Beszélgetés Zsidai János csapatvezető vájárral, Magyar Nemzet, 1961. március 23. (Darvasné–Klement–Terjék 351–352. o.)