óbester

Hungarian

Etymology

From German Oberst, from the superlative of ober (“the uppermost”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈoːbɛʃtɛr]
• Hyphenation: óbes‧ter
• Rhymes: -ɛr

Noun

óbester (plural óbesterek)

1. (archaic) colonel

   Synonym: ezredes

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	óbester	óbesterek
accusative	óbestert	óbestereket
dative	óbesternek	óbestereknek
instrumental	óbesterrel	óbesterekkel
causal-final	óbesterért	óbesterekért
translative	óbesterré	óbesterekké
terminative	óbesterig	óbesterekig
essive-formal	óbesterként	óbesterekként
essive-modal	—	—
inessive	óbesterben	óbesterekben
superessive	óbesteren	óbestereken
adessive	óbesternél	óbestereknél
illative	óbesterbe	óbesterekbe
sublative	óbesterre	óbesterekre
allative	óbesterhez	óbesterekhez
elative	óbesterből	óbesterekből
delative	óbesterről	óbesterekről
ablative	óbestertől	óbesterektől
non-attributive possessive - singular	óbesteré	óbestereké
non-attributive possessive - plural	óbesteréi	óbesterekéi

Possessive forms of óbester
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	óbesterem	óbestereim
2nd person sing.	óbestered	óbestereid
3rd person sing.	óbestere	óbesterei
1st person plural	óbesterünk	óbestereink
2nd person plural	óbesteretek	óbestereitek
3rd person plural	óbesterük	óbestereik

Further reading

• óbester in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN