Id�zetek a c�lokr�l
(1193)
Az ember eljut valahova, egy dombra, ahol szeretett volna lenni, �s ut�na azon par�zik, hogy mikor j�n az es�, amikor el kell onnan rohanni.
Mind tudjuk, hogy a pokolba vezet� �t is j� sz�nd�kkal van kik�vezve. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mennybe vezet� �t rossz sz�nd�kkal van kik�vezve. Sokkal ink�bb arr�l van sz�, hogy minden szebb �s jobb dolog fel� vezet� �sv�nyt a t�nyleges tettek tesznek j�rhat�v�.
Ha menni kell, h�t menni kell,
akkor is, ha egyik l�bad maradna.
(...)
De az ember akkor nyer, ha tenni mer -
az �lmok ut�n megy, �s azokat nem sz�tz�zza.
V�g�llom�s sokf�le lehet, de rendeltet�si helye mindenkinek csak egy van. Azt kell megtal�lni. A rendeltet�si helyet.
J� �rz�s, ha valamit eld�ntesz, �s meg tudod val�s�tani. Van ennek egy �r�me, rejlik ebben valami er�. D�ntesz, beleker�lsz egy spir�lba, �s az m�r h�z mag�val.
Lehet, hogy sosem �rtek c�lba. �s ez nem baj. Az a baj, ha el sem indultok a c�l fel�.
Hogy el�rj ahhoz, amit nem tudsz,
Olyan �ton kell j�rnod, mely a tudatlans�g �tja.
Hogy tied legyen az, ami nem a ti�d,
A nincstelens�g �tj�n kell j�rnod.
Hogy el�rj ahhoz, ami nem vagy,
Azt az �tat kell j�rnod, ahol nem tal�lod magadat.
Az �let a sz�let�s pillanat�t�l kezdve egyetlen �ra fel� tart. Ami l�tsz�lag a d�nt�sek labirintusa, v�laszt�sok sora a j�v� sz�mtalan �tja k�zt, val�j�ban egyetlen �tvonal bej�r�sa csak, �s a c�lhoz �rve �s visszatekintve ez az egy �sv�ny l�tszik: a sz�modra kiv�lasztott p�lya.
Az ember nem az�rt sz�letett, hogy �tkeljen a labirintuson, hanem hogy elt�vedjen benne.
Az �let b�rmely �sv�ny�n j�rjon is, minden ember �szt�n�s k�sztet�st �rez arra, hogy �rtelmet, ir�nyt �s c�lt leljen mag�nak. Hogy megtal�ljuk-e, egy�ltal�n keress�k-e �letc�lunkat, annak �ppoly fontos szerepe van lelki fejl�d�s�nkben, mint a t�pl�lkoz�snak a biol�giai t�l�l�sben.
Ha valami �gy kezd�dik, hogy "boldog leszek akkor, ha el�rem ezt vagy azt", az nem egy c�l lesz, hanem egy csapda.