Id�zetek az �letr�l
(5474)
Azt mondj�k, mindenki �let�ben el�fordul egyszer-egyszer egy t�k�letes pillanat, a b�ke �s harm�nia megtapasztal�sa, mint p�ld�ul amikor len�z az Eiffel-torony tetej�r�l, vagy egy hull�csillagot b�mul fent az �gbolton. (...) Ezeket a pillanatokat �gy k�pzelem el, mint az �letutunk teljes hossz�n sz�tsz�rt darabk�kat vagy szil�nkokat. Ha valaki valahogy �ssze tudn� �ket gy�jteni, akkor kapna egy t�k�letes �r�t vagy ak�r egy t�k�letes napot. �s azt hiszem, abban az �r�ban vagy azon a napon k�zelebb ker�lne a titokhoz, hogy mit is jelent embernek lenni. Olyan lehet, mint egy pillanatra megl�tni a mennyorsz�got.
Az �let rendszerint mindenkinek fokozatosan mutatkozik meg; a k�teless�gek csak lassan gy�lemlenek fel, szinte �szre se vessz�k.
Az embernek az a dolga, hogy kir�ly legyen, �nmaga ura, de egy�ttal koldus is, akinek abb�l kell �lnie, amit r�m�r a sors.
Mindenkinek vannak olyan pillanatai, amikor �gy �rzi, elpazarolta az �let�t, kiv�ve azokat, akik val�ban elpazarolt�k az �let�ket, �s ezt fel sem ismerik.
Ez a vil�g csak felk�sz�l�s a k�vetkez�re, �s csak annyit k�rhet�nk, hogy �gy hagyjuk el, hogy szerett�nk �s szerettek.
A t�d� tiszt�tja a leveg�t, a vese
a vizet, a sz�v pump�lja a v�rt, mindennek
helye van, �s ez mennyire sz�p lehetne...
de att�l, hogy tudod a dolgod, m�g nem lesz
okod. Att�l, hogy van okod, m�g nem leszel
okos. Hiszen ezt meg�rteni nem, csak belehalni
lehet.
Az �letnek az�rt van jelent�s�ge, mert egyszer v�get �r; apr� felvillan�sok vagyunk egy hossz� id�vonalon, ahol id�nk�nt �tk�z�nk m�s emberekkel, m�s val�sz�n�tlen atom- �s energiahalmazokkal, amelyek valami�rt ugyanabban az id�pontban l�teznek, mint mi.
- Mi volt c�lja, mi �rtelme,
kinek akadt benne kedve?
ne kutassad, ne is �rtsed,
csak a tisztas�god f�ltsed,
meg ne fogyjon embers�ged.
Ha elkezdted, vidd rogy�sig,
az utols� szusszan�sig,
nem a h�r�rt, nem j�sz�g�rt,
csak a virtus�rt, mag��rt
- a b�k�t� sz�p hal�l�rt.
V�g�l egy part sz�l�n meg�llunk,
t�preng�nk: csak ennyi lenne?
lehajlik fej�nk, cs�ng a v�llunk.
(...)
Ki csillagk�nt vonult az �gre,
aranyhalat j�tszik kedve
cik�zik lenn gy�ny�rk�dve
megsemmis�l majd el�gve
- hi�ba fesz�lt keresztre.
Kinek-kinek: k�nny� j�t�k
avagy hal�los aj�nd�k
aki adta, el is vette
- ha gy�l�lte, ha szerette -
porr� morzsolta a sz�nd�k.
Ami �l, az soha nem �lland�, �s minden teremtm�ny n�gydimenzi�s, hiszen t�rben �s id�ben l�tezik. Az �let csupa �tmenet: ami igaz�n statikus, az m�r halott.
Az �letr�l sz�l� egyenletet elvileg k�nny� kisz�molni, nem a matematika hib�ja, hogy m�gsem siker�l soha. Vegy�k a n�gyjegy� sz�mot a k� jobb oldal�n, vonjuk ki bel�le a bal oldalit, szorozzuk be 365-tel, tegy�nk hozz� egy-egy extra napot a sz�k��vek miatt. De ak�rhogy is, nem fog stimmelni. Hi�ba sz�moljuk �t, hi�ba kezdj�k el�lr�l, sosem lesz j�, nem lesz el�g. T�l kev�s lesz ahhoz, hogy kikerekedjen bel�le egy eg�sz �let.
Az �letnek csak �gy van �rtelme, ha valami hatalmas gondolat szolg�lat�ba �ll�tjuk.