Id�zetek a gy�szr�l
(642)
Azt mondj�k, a gy�sz �reg�t, de legal�bb olyan gyakran megfiatal�tja a f�rfiakat: leveszi a v�llukr�l a felel�ss�get, s helyette kivet�l az arcra a kamaszkor szabad sodr�d�sa.
A meg�zvegy�l�s k�rd�sekkel szembes�t. P�ld�ul azzal, hogy mi lesz ezut�n? Milyen ir�nyt vehet m�g az �leted? Hogyan form�lja majd �t a hi�ny? Mi vagy ki t�lti be az �ress�get? �ssze lehet-e szokni az �rrel, vagy az sz�r�st�l-b�r�st�l felfal?
A gy�sz k�zepette nagyon neh�z pontosan felid�zni azt, akit elvesztett�nk. N�ha, b�rhogy er�lk�d�nk, m�r nem l�tjuk magunk el�tt az alakj�t, nem eml�ksz�nk a hangj�ra. Ha t�lzottan �sszpontos�tunk egy eml�kre, k�dd� foszlik.
A gy�sz �gy fesz�ti bel�lr�l az embert, mint a felgy�lemlett v�zt�meg a g�tat: elemi, dr�mai er�vel akar kit�rni.
Oh! nem halt meg az �n any�m,
Nem halt � meg, nem lehet,
Soha, soha meg nem halhat
Az ilyen nagy szeretet.
Az a j�s�g, mely �v� volt,
Halhatatlan �s �r�k:
Vir�gillat, mely k�r�lleng,
Pohara b�r sz�tt�r�tt.
A csecsem�hal�l olyasvalami, amir�l nem tudjuk, hogyan besz�lj�nk: a vet�l�sek kimondatlanok maradnak, a halva sz�let�sek h�r�t gyakran b�nult csend fogadja. Senki sem akar rossz dolgot mondani, ez�rt ink�bb nem is mond semmit. Az �j sz�l�k a gyermek�k n�lk�l egy olyan klub tagjaiv� v�lnak, ahov� sosem jelentkeztek, ahov� l�thatatlanul sz�m�zik �ket. Az �let sosem t�r vissza a r�gi ker�kv�g�sba.
Egy gyerek, aki egy halott b�ty �rny�k�ban n� fel, vagy mindent�l f�lni fog, vagy semmit�l a vil�gon.
A gy�sznak van egy katarzisa, amit rendszerint nem l�tunk, amikor benne vagyunk a k�zep�ben.
Volt tavasz nincs tavasz
Rozsd�s �sz m�r csak az
Volt any�m nincs any�m
Elm�lik minden �m.
N�ha azt mondj�k, a b�nat lelki dolog, de a hi�ny testi. Az egyik egy seb, a m�sik egy amput�lt testr�sz, az egyik elhervadt vir�g, a m�sik egy let�rt �g.
Amikor valaki az elm�l�s l�gk�r�ben n� fel, tudja, hogy b�r mindenkinek kicsit m�st jelent a hal�l, de egy sz�l�nek a csend a legrosszabb. A konyh�ban, az el�szob�ban, a telefonban, a h�ts� �l�sen, p�ntek este, h�tf� reggel, p�rnahuzatokba �s gy�r�tt leped�kbe bugyol�lva, a j�t�kdoboz m�ly�n, a padl�son, a mosogat� melletti kis s�mlin. A gyerekek minden�tt csendet hagynak maguk m�g�tt.
Ha valami el�g k�zel n�vekedik ahhoz, amit szeret, v�g�l egym�sba fon�dik a gy�ker�k. Besz�lhet�nk a vesztes�gr�l, feldolgozhatjuk, hagyhatjuk, hogy az id� megpr�b�lja begy�gy�tani a sebeket, de a biol�gia t�rv�nyeit nem h�ghatjuk �t: a kett�v�gott n�v�nyek nem gy�gyulnak, hanem elpusztulnak.
Istenke, vedd t�rdedre �desany�mat,
ringasd szel�den, mert nagyon elf�radt,
ki adt�l �letet, adj neki most �lmot,
�s mivel �g�rt�l, szavadat kell �llnod,
mert � mindig hitt �s sose k�telkedett,
sz�j�ra suttogva vette a nevedet.
�n nem tudom felfogni, hogy t�bb� nincsen,
s szemem gy�nge, hogy a semmibe tekintsen.