Id�zetek az id�r�l
(1799)
A p�nz egy hamis b�lv�ny (...). Ne az�rt dolgozz, hogy sok p�nzed legyen! Dolgozz ink�bb az�rt, hogy sok id�d legyen! Azt a p�nzt, amit elk�lt�tt�l, tudod p�tolni, viszont azt az id�t, ami elm�lt, azt m�r nem.
Az id�vel �gy b�nok, mint az asztalos a f�val. A j� asztalos minden darabot eltesz, ak�rmilyen hossz�, mert egyszer sz�ks�ge lesz pont egy ekkor�ra.
Az �let nem olyan, mint a ny�lt p�ly�n robog� gyorsvonat, amely egyforma sebess�ggel halad. Az �let n�ha felgyorsul, n�ha lelassul. N�ha �t kilom�teres sebess�ggel m�szik, p�ld�ul bizonyos tan�r�kon, n�ha meg ezerk�tsz�zzal suhan, mint a szuperszonikus rep�l�g�pek (a sz�linapi parti el�tt), �s azt sem tudjuk, hova kapjunk, annyi a feladat.
Minden napunk egy befejezett lap, minden �v�nk egy befejezett k�tet. A m�lt sokszor annyira lez�rul, hogy m�g kapcsol�d�sa, vonatkoz�sa sincs a jelenhez.
Hova t�nt el a tengersok nap, els� fiatals�gom ragyog� ideje? Milyen r�vidnek l�tszik a leghosszabb �let is, mikor az ember visszatekint!
Az id� sokkal egyetemesebb dolog, mint azt a saj�t fontoss�g�t permanens, �m �ltala gerjesztett id�hi�nnyal identifik�l�, elveszett ember gondolja. (Mindenre. Van. Id�.)
Az id� v�g�l elveszi az anyagot, mag�val vonszolja, �s gy�r�tt �larcaink s�rosra taposva sorakoznak (...) az otthoni parkett�n. Elkopunk mi is, �nnepl� k�s�r�i a m�l�snak, ennek a lass� sz�rny�, b�ltermi f�gg�nynek.
Csod�lkozni szoktam, amikor l�tom, hogy egyesek id�t k�rnek, �s azok, akikt�l k�rik, rendk�v�l k�nnyen adj�k; arra mindk�t f�l figyel, amire az id�t k�rik, mag�ra az id�re azonban egyik sem: mintha semmit sem k�rn�nek, mintha semmit sem adn�nak. J�tszanak azzal, ami a legdr�g�bb, ez azonban elker�li a figyelm�ket; mivel az id� testetlen, mivel nem l�that�, a leg�rt�ktelenebb valaminek tartj�k, s�t, j�form�n semmi �rt�ke sincs el�tt�k.
Az id� �lland� sebess�ggel mozog, de az �rz�sek nem. Egy nap lehet olyan hossz�, mint egy �let, vagy olyan r�vid is, mint egyetlen sz�vdobban�s. Att�l f�gg�en, hogy kivel t�ltj�k.
Az �r�kk�val�s�gban, ahol nincs id�, semmi nem j�n l�tre, semmi nem fejl�dik, semmi nem v�ltozik. A hal�l megalkotta az id�t, hogy mindaz fejl�dj�n, amit elragad; majd �jj�sz�let�nk, de ugyanabba az �letbe, amibe mindig is sz�lett�nk.
Senki sem p�tolja �veidet, senki sem fog ism�t visszaadni magadnak; �letid�d �gy telik, ahogy telni kezdett: senki vissza nem ford�tja, senki fel nem tart�ztatja fut�s�t; egy�ltal�n nem hangoskodik, egy�ltal�n nem h�vja fel a figyelmet gyorsas�g�ra: csendben m�lik; sem kir�lyi parancsra, sem a n�p kegy�nek hat�s�ra nem ny�lik hosszabbra; olyan �temben halad, ahogyan az els� napon elindult; soha el nem t�r�l, soha meg nem �ll. Mi t�rt�nik majd? Te elfoglalt vagy, az �let siet; hamarosan megjelenik melletted a hal�l, akinek ak�r akarod, ak�r nem, rendelkez�s�re kell �llnod.
Megsz�nik a p�nz... Sokadszor hallom m�r. (...) Ha ez t�nyleg igaz, akkor a fogyaszt�i t�rsadalom nev� k�pz�dm�ny elpusztult, �s egy�ttal megsz�letett torz ikertestv�re, egy olyan vil�g, amelyben b�rki b�rmit megkaphat. Nesze neked bankrendszer �s v�llalati profit, infl�ci� �s monet�ris politika. Vajon milyen k�vetkezm�nyekkel j�r mindez? T�nyleg elj�n a boldogs�g �s a K�na�n, a sokak �ltal meg�lmodott ut�pia? Nem hiszek az ut�pi�kban, szerintem mindennek �ra van, �s ha ez�ttal nem p�nzben m�rhet�, akkor id�ben.