Graham Greene

Az �let rendszerint mindenkinek fokozatosan mutatkozik meg; a k�teless�gek csak lassan gy�lemlenek fel, szinte �szre se vessz�k.

Azt mondj�k, a gy�sz �reg�t, de legal�bb olyan gyakran megfiatal�tja a f�rfiakat: leveszi a v�llukr�l a felel�ss�get, s helyette kivet�l az arcra a kamaszkor szabad sodr�d�sa.

A legt�bb ember �let�ben mindig akad olyan nap, melynek legk�z�ns�gesebb r�szlet�t is �gy meg�rzi az eml�kezet, mintha viaszba nyomt�k volna.

A szerelem nem sz�nik meg, csak �ppen oly k�nnyen n�vi ki az ember, mint egy szerz�t, aki�rt gyerekkor�ban rajongott.

Isten az egyetlen, aki�rt az id� dolgozik.

Tal�n, ha nagyon akarn�m, hogy meg�rtsenek, vagy hogy �n meg�rtsek valakit, beleringathatn�m magam a hitbe, de �n riporter vagyok: Isten pedig csak a vez�rcikk�r�knak l�tezik.

Az emberek nem szeretik a val�s�got. Nem szeretik a j�zan �szt. Am�g a koruk r� nem k�nyszer�ti �ket.

Vannak pillanatok, amikor egy f�rfi is s�rhat, an�lk�l, hogy sz�gyenkeznie kellene.

A h�zass�g olyan v�llalkoz�s, amelyben a f�rfiak a szabads�gukat, a n�k pedig a boldogs�gukat teszik kock�ra.

Az emberi term�szet nem fekete �s feh�r, hanem fekete �s sz�rke.

A k�sleked� gy�zelem �ppolyan idegfesz�lts�get okoz, mint az elnapolt veres�g.

Sohasem tudtam meg�rteni, mi�rt, de n�melyek beveszik azt a fantasztikus k�ptelens�get, hogy istene szem�ly szerint mindenkinek van, de h�z�doznak a szem�lyes �rd�g elfogad�s�t�l.

Aki szerelmes, az f�lt�keny is.

A bizonytalans�g a legrosszabb, amit szerelmes �rezhet: enn�l n�melykor a legh�tk�znapibb, v�gy n�lk�li h�zass�g is jobb.

�gy l�tszik a gy�l�letet ugyanazok a mirigyek t�pl�lj�k, mint a szerelmet: s ugyanolyan cselekv�sre ind�tanak. Ha nem tanultuk volna meg, hogyan �rtelmezz�k a passi� t�rt�net�t, puszt�n cselekedeteik alapj�n meg tudn�nk-e mondani, hogy a f�lt�keny J�d�s vagy a gy�va P�ter szerette-e jobban Krisztust?